Római katolikus hitoktató vagyok - miben segíthetek? (beszélgetős fórum)
ahogy olvasgatom a hozzászolásokat hát khmm
sokan elfelejtik h nem isten teszi a rosszat sokszor
azt mondják isten csapása pedigr rosszul értelmezik nem isten teszi.na az meg más téma dolog ki h van vele h a papok x összegekért esketnek keresztelnek vagy ép temetnek persze mai világban csak a pénz szamit gondolom ezt nem kell boncolgatni valamikor semibe ne volt beleszolása az egyháznak mert akk ténleg istenröl szolt a tanitás...
nem.a gyonásal valo megbánás az ami lemossa.de igazán
ahoz h lelkünk tiszta maradjon ájtatos gyonást kell tehát sürün kell gyoni nem csak az ünnepek közeletével és halálkor
Frigyesy Ágnes: 1945 Nagypéntekén áldozta életét a magyar nőkért!
Apor Vilmos püspök életáldozata - az emberi méltóság védelmében
1945 Nagypéntekén áldozta életét a magyar nőkért!
Apor Vilmos püspök életáldozata - az emberi méltóság védelmében
„A kereszt erősíti a szelídet, és szelídíti az erőset” – „Crux firmat mitem, mitigat fortem” – báró Apor Vilmos püspöki jelmondata egész életében jellemezte őt. Mindig a rászorultakat segítette. Püspöktársaival együtt minden alkalommal felemelte szavát az üldözöttek védelmében. Mártír-halála bátorságának, segítőkészségének volt köszönhető. Egy orosz katona oltotta ki életét.
A győri püspökvár pincéjében védte az odamenekült lányokat, asszonyokat. A pontos eseményeket Apor Vilmos titkára, Cseh Sándor győri kanonok visszaemlékezései alapján idézzük fel: A front 1945 húsvétja előtt, nagyszerdán érte el a várost (Győrt). Apor püspök felkészítette híveit a rájuk váró megpróbáltatásokra. Mindenkit arra biztatott: maradjon a helyén, mert senki nem hagyhatja cserben a rájuk bízottakat.
Győrben a harcok nagyszerdán kezdődtek. Már aznap megjelentek a Káptalandombon az orosz katonák. Mind sűrűbben látogatták a Püspökvárat, és egyre követelőzőbben léptek fel: órákat, italt, ékszereket és mindenféle értéktárgyakat követeltek. Az asszonyok, lányok a Püspökvárba menekültek a katonák elől. Apor Vilmos a pincébe bújtatta őket, s ha orosz katona jött, elé ment a kapuba. Rendszerint ott állt mögötte valamelyik udvari papja, aki kenyeret és sót hozott, ezzel jelezték békés szándékukat az oroszok előtt. A megszálló katonák viselkedése változó volt. Egyikük megcsókolta a püspök reverendáját, mások azonban le akarták húzni a gyűrűjét az ujjáról.
Másnap, nagypénteken – a pincében – felolvasta a Passiót, és megáldoztatta a híveket. Ezen a napon böjtölt: nem evett semmit, csak egy csésze teát ivott. A megszálló katonák pedig egyre sűrűbben jöttek. A püspök lilaszegélyű főpapi ruhában fogadta őket a pince lejárójánál. A katonák meglátták az idemenekült nőket, de ekkor még nem történt semmi rendkívüli. Apor püspök erélyességével és határozottságával távoltartotta őket. A püspök felkészült rá, hogy megvédi azokat, akiket oltalmába vett. A férfiaknak azt mondta: „Kérem, legyenek segítségemre, hiszen egyszer úgyis meg kell halni, jobb, ha az ember ilyenkor áldozza fel az életét.”
Délután öt óra tájban erősen ittasan tértek vissza a délelőtti „látogatók” egy a délceg Apor Vilmosnál is magasabb termetű kapitány vezetésével. Azzal álltak elő: krumplipucolásra szeretnék elvinni a lányokat, asszonyokat. A püspök tárgyalásba kezdett velük. Azt javasolta: menjenek férfiak és idősebb nők, azok jobban értenek a krumplipucoláshoz. A katonák nem fogadták el az ajánlatot, ezért dulakodásra került sor, majd az egyik katona pisztolyt rántott. Apor püspök egy pillanatra sem veszítette el lélekjelenlétét. Amikor a tiszt fegyvert rántott, ő elkapta a kezét, majd megfordította és németül „kifelé, kifelé” kiáltással a pinceajtó felé tuszkolta. A lépcsőfordulóban a tiszt kiszabadította magát és lőtt. Egymás után sok lövés hallatszott. Néhánynak a nyoma ma is látható a győri Püspökvár pincéjének előterében. A lövések közül egy Apor Vilmos halántékát, egy másik a falról visszapattanva a bal kezét, a harmadik pedig a hasüreget sebesítette meg. A több sebből vérző püspök a segítségére siető papjaira támaszkodva ment le az óvóhelyre, ahol azonnal elsősegélyben részesítették.
Az orosz katonák közben eltűntek, így a nők mindannyian megmenekültek. A püspök fájdalmai ellenére arról érdeklődött: mi történt a körülötte állókkal? Közben a megmenekültek közül többen is azt mondták: „Püspök atyánk, értünk tetted!” Ő kedvesen annyit válaszolt: „Nagyon szívesen”. Amikor titkára arról érdeklődött: vannak-e fájdalmai, kezében rózsafüzért tartva ennyit mondott: „Hálát adok Istennek, hogy ilyen szép nagypénteket adott”. A szintén jelen lévő nővéreknek pedig azt mondta: „Ha megmenekül minden nő, akkor érdemes volt!” Közben hordágyon a nádorvárosi kórházba szállították, ahol – petróleumlámpa fényénél – azonnal elvégezték a műtétet. A hasüregbe fúródott lövedéket nem találták, így életét sem tudták megmenteni. Az operáció után nehezen tért magához, de nyomban arról érdeklődött: később történt-e bántódása a nőknek? Amikor megtudta, hogy az oroszok többé nem tértek vissza a Püspökvárba, ezt válaszolta: „A jó Isten elfogadta áldozatomat”.
Apor Vilmos állapota húsvétvasárnapra válságosra fordult. Megkezdődött haláltusája. Ekkor meggyónt, felvette a szentkenet szentségét. Majd mindenkit megáldott és a következő üzenetet küldte papjainak: „Még egyszer üdvözlöm papságomat. Köszönöm szerető ragaszkodásukat, és kérem, tartsanak meg emlékezetükben. Legyenek hűségesek az Egyházhoz, hirdessék bátran az Evangéliumot! Segítsék romjaiból felépíteni szerencsétlen hazánkat, és vezessék vissza az igaz útra szegény, félrevezetett népünket!”
Halála előtt fél órával még ezeket mondta: „…Felajánlom szenvedéseimet az egész magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj szegény magyarokért!” 1945. április 2-án, húsvéthétfő hajnalán hunyt el. „A jó Pásztor életét adja juhaiért…” – írta Emlékirataiban Mindszenty bíboros, Apor püspökre emlékezve.
„Apor Kiállítás – A vértanúság helye” címmel néhány éve látogatható kiállítás a Győri Püspökvár pincehelyiségeiben. Az Emlékmúzeum méltó emléket állít Apor Vilmos vértanúságának: bemutatja a boldoggá avatott püspök életútját, küzdelmeit, tevékenységét, megidézi 1945 nagyhetét és húsvétját, valamint a püspök áldozatát és vértanúhalálát. A kiállításon Apor-szövegek vezetik végig a látogatót. A naplókból származó gondolatok minden teremben egyedülálló hitelességgel tárják elénk a bemutatandó kort, az életszakasz eseményeit. A vértanú püspök szavai mellett szemtanúk vallanak Apor önfeláldozó életéről. A tárgyi emlékek, kordokumentumok, fényképek, fényhatások, és az emlékkiállításra komponált zene szembesíti a látogatót Apor püspök életáldozatával. A kiállítás központi termében áldozta életét Apor Vilmos a rábízottakért. Püspöki palástja, és a rajta lévő véres ing-relikvia a vértanúság megdöbbentő jelképei. A jó Pásztor életét adta juhaiért.
Sándor János a kiállítás főrendezője időutazásra invitálja a látogatót. Ajánló soraiban írja: Győr püspöke életét áldozta másokért. Több, mint fél évszázad elteltével a pincék homályából ragyog fel ma is Apor Vilmos története: örök példaként.
Mint ismeretes: II. János Pál pápa 1997. november 9-én avatta boldoggá báró Apor Vilmos püspököt. Homíliájában magyar nyelven ekkor a következőket mondta: „Vilmos püspök hősies tanúságtétele becsületére válik a magyar nemzet nemes történelmének, s a mai naptól fogva az egész Egyház csodálattal tekint fel rá. Bátorítsa ez a híveket arra, hogy habozás nélkül kövessék Krisztust, saját életükben is.”
Elassona!
Szerintem érdemes lenne a leendő keresztszülő plébánosával megbeszélni a dolgot. El kell neki mondani, mi a helyzet. Végül is neki kell majd kiállítani az igazolást a keresztszülő részére, hogy lehet keresztszülő.
szeretnék érdeklődni a következőkről:
Most várom harmadik gyermekem.
Római katolikusok vagyunk,templomi esküvőnk is volt.
Két fiam keresztanyja a hugom,amikor volt a keresztelőjük a fiúknak, még hajadon volt.
Most,hogy születik harmadik fiam természetesen a keresztelőre is gondolunk.
Hugom azóta férjhez ment,viszont nem volt templomi esküvőjük a férje nem vallásos.
Kérdés,lehet etettől a hugom ismét keresztanya?
Másik kérdés,hogy ő is gyermeket vár szeretné majd megkereszteltetni.
Ennek van e akadbdálya,hogy nem esküdtek templomban?
Köszönöm
Szerintem,nem gyűlöl.Te gyűlölöd saját magad.:(
Rossz lehet.:(
Engem nehéz lenne kiakasztani ezzel, szíved joga.
Azt mondtam, hogy gyűlölni csak azt lehet akit ismerünk. Van aki azt mondja, hogy szeretni és gyűlölni, ugyanaz.
Ahogy élsz, úgy ítélsz.
Ezekért a hozzászólásokért kár volt regisztrálnod.
Bizonyos értelemben igen.
A házasság az az egyetlen szentség, melyet nem az egyház képviselője szolgáltat ki, hanem a házasulandó felek. A pap az egyház részéről mintegy "veszi" - "tanúsítja" a házassági szándékot.