Római katolikus hitoktató vagyok - miben segíthetek? (beszélgetős fórum)
Tisztelt Zsoka
Azt nem értem a papok a leg müveltebbek a legtöbbet ök tanulnak,miért türik meg az olyan bunkókat maguk között.Az a fiatal aki egy ehhez hasonló embetkével találkozik hittan órán vagy akár hol az többet nem megy be a templomba ezt sajna tapasztalatbol tudom
Kedves Zsóka!
Elnézést, de én az ön személyes véleményére lettem volna kíváncsi, nem a Dr.Szántó Konrád véleményére. mert akkor őt kérdeztem volna!
És ezt nem provokálásnak szántam!
Igen valóban mi is hibázunk, de nem Isten nevében!
Aki ilyen hivatást választ, az ilyen hibákat nem követhet el!
Csak sajnos az Isten nevében egyre több és egyre keményebb hibák jönnek elő!
Ezek szerint, nyugodtan elnézhetjük, mert Isten nevében meg tehetik!
Egyébként meg abban nincs igaza, hogy nem kell a hívatásos katona, mert nem hiszem hogy ha gond lenne az országunkba On ott állna az első sorban!
Tisztelt Alföldi13
Nemtudom tiszában van-e azzal mit ir,ön ezek szerint nem ragadna fegyvert ha meg támadnák az országunkat vagy halomra ölnék a rokonait családtagjait,Azt hiszem nem kell példáloznom nem tul messzire és régen történtek ezek.Azzal énsem értek eggyet hogy elmenjünk másik országba rendet rakni,de itthonn igenis ha fegyverrel kell is gyermekeinket meg védeni szerintem De önt ezek szerint nem zavarná ha elkellene temetni az egész rokonságát
A papok egy része meg nem tud olvasni mert Jézus nem erre tanitott ahogy ők élnek, én katolikus vagyok de szégyellem azt a fényüzést amit csinálnak Meg kell nézni a reformátusokat mennyivel közelebb állnak Jézushoz mint a katolikusok.A papok nem hibáznának csak Jézus utját kellene járniuk
Csak azt tudom mondani, hogy ez az egyén döntése, és nem szabad általánosítani! Ő bizonyára szigorúbb egyéniség volt. De azért gondolom, meg lett máshol keresztelve a kicsi.
Nekem is van rossz tapasztalatom, de ettől el tudok vonatkoztatni, bármennyire is fáj...
Kedves Zsóka!
Nem értem mi köze van a szülőknek a házasságuk megkötésének a kicsi megkereszteléséhez!
De egyébként volt templomi esküvő, csak az Tiszakürtön volt és a gyermek születése előtt!
Sajnos ez nem egyedi eset volt, rengetegen mentek el más városokba, falvakba, hogy megkerszteljék a gyermeküket!
Tisztelt Zsóka!
Figyelem a forumot de nem értem Rozsa13 nem a történészek és tudományos akadémia unatkozó professzorainak agyszüleményeinek a válaszaira kiváncsi, én ugy vettem észre őt az érdekli hogy az egyház hogyan áll ezekhez a kérdésekhez
az ember lelkében ezer és ezer tűszúrás marad meg , meg kell tudnunk bocsájtani,sajnos akkor is ha pokolian nehéz és hibázni a pap is tud sőt,ő talán könnyebben mert kirakatban van és tetteit sokszázan figyelik.. és bizony egyik vagy másik vétek nekünk halandoknak fáj...
azt gondolom ma nem karddal és fegyverrel kell rendet tenni,természetesen ha szükség is van rá...akkor sem..és bizony mi is mennyiszer hozunk hibás döntést ....
Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia Levelező Tagozata Dr. Szántó Konrád O. F. M. Egyháztörténelem keresztény ókor 1992 - dióhéjban.
"Az inkvizíció az egyház és a vele összefonódott középkori társadalom és államhatalom bírósági keretek közt történő harca volt a középkori társadalmat és világnézetet támadó eretnekségek ellen.
A korai középkorban aránylag enyhe büntetéssel sújtották a makacs eretnekeket. Az első eretnekégetést Róbert francia király rendelte el 1022-ben Orleans-ban. Miután az állami szervek sokfelé igen keményen léptek föl az eretnekek ellen, az egyház bizonyos késedelem után, csak az 1179-es XI. Egyetemes Zsinat felszólítására alkalmazott mind szigorúbb büntetéseket.
Az eretnekek elleni eljárás módozatai, szabályai és így az inkvizíció mint bűnüldözői intézmény fokozatosan alakult ki a virágzó középkorban.
Az 1184-es veronai zsinat elrendelte, hogy a püspökök egyházmegyéjükben a gyanús területeken kutassák fel az eretnekeket, a világi hatóságok pedig büntessék meg. Az inkvizíció lényeges mozzanata volt, hogy az egyházi szervek csak a vizsgálatot végezték el, az ítéletet, így a halálos ítéletet is mindig a világi hatalom hajtotta végre. A püspökök vezetésével folytatott bírósági eljárás alapjait az 1215-ös IV. Lateráni Zsinat fektette le, III. Ince pápasága alatt.
A legfőbb egyházi központból irányított, pápai inkvizíciót IX. Gergely szervezte meg 1231-ben, és az eretnekek felkutatását külön pápai inkvizítorokra, főleg dominikánusokra bízta. IV. Ince 1252-ben a vallatásnál bevezette a római jogból átvett kínpad alkalmazását. Az intézmény hamar gyökeret vert a legtöbb nyugati országban. A legnagyobb buzgósággal II. Frigyes német császár karolta föl, aki 1224-ben birodalmi törvénnyel elrendelte az eretnekek megégetését.
Ha az inkvizíciót helyesen akarjuk megítélni, nem szabad azt a mai kor szemüvegén keresztül szemlélni. Régebben az emberek általában úgy vélték, hogy az igazságot másokra erőszakkal is rá lehet kényszeríteni, és az ellenvéleményt minden eszközzel ki lehet irtani. Így vélekedtek a középkorban is. A középkori ember az inkvizíciót szükséges intézménynek tartotta, mert a keresztény világnézetre épülő középkorban nemcsak az egyház, hanem a társadalom minden rétege és legtöbb tagja az eretnekséget mint a hittel való szembefordulást és a társadalom aláaknázását a legnagyobb bűnnek gondolta, ezért a közvélemény is követelte, hogy az egyház, de az államhatalom is legnagyobb szigorral lépjen föl a társadalom és az egyház békéjét meg létét veszélyeztető eretnekekkel szemben. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy ez a középkori intézmény mindenestül jogos és helyes volt, még kevésbé jelenti azt, hogy főleg annak túlzásait (kínpad, halálbüntetés, a tárgyalások titkos jellege, a védekezés korlátozott mivolta, stb.) helyeseljük.
A spanyol inkvizíció világi intézmény volt, és a csak névleg megtért zsidók és mórok bomlasztó aknamunkájától akarta a spanyol társadalmat és államot megszabadítani. Az inkvizíció intézményét 1480-ban hozta létre Castíliai Isabella és Aragóniai Ferdinánd. az intézmény később az egész országra kiterjedő hivatallá fejlesztették ki a spanyol uralkodók. Egyházias és vallási jellege csak annyiban volt, hogy az inkvizíciós bírósági tanácsban egyházi személyes is helyet foglaltak és a bírósági eljárás vallási keretek között folyt le. Az állami intézményt az állam tartotta fönn, és az uralkodók gyakran politikai ellenfeleik megsemmisítésére is fölhasználták. A spanyol inkvizíció szigorósága ellen a pápák gyakran felemelték a szavukat, de a királyi befolyás miatt nem nagyon tudták akaratukat érvényesíteni. A kivégzettek száma lényegesen kisebb volt, mint ahogy ezt a célzatos történetírók hirdetik."
Elnézést, de mit ért Őn a bűnös élet alatt! Szerintem a hívatásos katona nem bűnös életet él,védi a hazáját a hazájába minden egyes embert még a papokat is bele értve!
Egyébként 23 éve történt, másfél hónapos volt a gyermek, mindkét szülő katolikus, igaz azt a hitet vallják isten nem a templomba lakik, hanem az emberek szívében! Az eset Tápiószecsőn történt! Az atya arra hívatkozott hívatásos katonának nem hajlandó a gyermekét meg keresztelni! Honnan veszi egy pap a bátorságot , hogy felül bírálja Jézus akaratát, mi szerint "Engedjétek a gyermekeket hozzám!"
Ő ezt a gyermektől meg tagadta!
A Bibliában ugyan nincs benne, a ceremóniák évszázadok alatt alakultak ki(mint mindegyik liturgia, legyen az zsidó vagy unitárius). És ennek semmi köze a hatalomhoz. Amikor azt tanítom a kisgyermekeknek, hogy tiszteld a felnőtteket, ne beszélj csúnyán, ne bántsd a másét, ne hazudj, ne verekedj, stb. Mondjuk most elég furcsa lenne, ha állatáldozatokat mutatnának be, de akkor ez volt a társadalmi szokás.
Ahogy az Újszövetségi szentírásban írva van:
"A pokol kapui erői sem vesznek erőt rajta".
Hat akkor legyszi NE serts meg senkit ! A katolikus egyhaz mind a mai napok erös es egyseges es egyre többen ternek at !
Ugy hogy , inkabb röhögjel sajat magadon , gondolom ez segit neked feldolgozni az ellenseges erzeseidet , mind az egyhazzal,mind sajat magaddal.
Az előző kérdés túlságosan összetett és provokatívnak érzem. dr. Szántó Konrád mondjuk kompetensebben tudna válaszolni. Nem látom értelmét, hogy 5-600 évekre visszamenőleg történelmi-társadalmi elemzést, visszatekintést tegyek, ez meghaladná a lehetőség adta körülményeket.
Előre kell nézni, nem pedig visszafelé.
Ezzel az erővel már arról is lehetne vitatkozni, hogy van-e a nőknek lelkük, mint ahogy az elő is fordult...
A keresztség kiszolgáltatását nem tagadhatja meg a pap. Lehet olyan szituáció ugyan, hogy a gyermek 4-5 éves, ez egy bizonyos átmeneti kor, amikor "már nem elég kicsi, és nem elég nagy", ez inkább a helyi gyakorlattól függ; ilyenkor gyakorlat szokott lenni, hogy a pap kéri, hogy járjon 1-2 évet hittanra, és akkor már vannak bizonyos ismeretei. 30-40 évvel ezelőtt sem tagadták meg, akkor most miért tennék? A konkrét esetről több információ kellene, hogy segítsek.
Kedves Hitoktató!
Igaz az előzó kérdésemre sem kaptam választ, Nekem különösebben nincs bajom a vallást gyakorló emberekkel, csak a képmutatókkal! De szeretném tudni, ha már csak egy-két témában ad tanácsot, akkor kérem mondja meg nekem, hogyan tagadhatja meg egy pap egy kis gyermek megkeresztelését, azzal az ürügyel, hogy az édesapja hívatásos katona?