Pajzsmirigyműtét előtt állok; volt valakinek ilyen problémája mostanában? (tudásbázis)

szia, hát mennyi plusz cécót kaptál, nekem se kéklötty fürdés semmi nem volt. fél7re bementem, papírok, alákaristolása, kompressziós harisnya, előlről nyitott hálóing, és irány a műtő. nulla bogyók, nulla kék fürdés, már máshol halllottam betadinos fűrdésről. De hogy berajzolták a vágás helyét... mint egy plasztikai sebészeten :) nekem ilyen se volt.

Hidd ez z a kis hányinger az semmi, bnőmet mikor műtötték ő már az első ébredéstől egy egész napig folyamatosan hányt.

Én nem kaptam varratot, csak kapcsokat, és azt ki is szedték mielőtt hazaengedtek. Én összvisz 48 órát voltam bent.

Még felülni szupi ha kispárnát raksz a fejed alá, kétfelől megfogod a fülednél és azzal húzod fel a fejed :)

Jó pihenést.

Sziasztok!

Sikeresen átestem június 2-án a pajzsmirigy műtéten és röviden összefoglalom én is, hátha, egy 3valakinek jól fog jönni az én tapasztalatom is.

A műtétre azért volt szükség, mert a pajzsmirigyeim meg voltak nagyobbodva és voltak göbjeim.

Konkrétan a bal lebenyben egy 12 és egy 7 mm-es, a jobb lebenyben 3 db volt, egy 24, egy 4 és egy 9 mm-es. Valamint a legnagyobb göb nyomta a légcsövemet enyhén balra.

A műtét előtte nap igencsak meg voltam már ijedve. Mivel a műtét altatásban történt, ezért előző nap este 20 órától már nem ehettem, éjféltől pedig nem ihattam. Mátét előtt én a Metothyrin gyógyszerből szedtem napi fél szemet, ezt a műtét reggelén még 1 korty vízzel bevehettem.

A kórházba reggel 7-re kellett mennem. Míg sorban álltam, hogy felvegyenek jött az orvosom, látta, mennyire meg vagyok ijedve és nem is rejtettem véka alá, mondtam, hogy félek. Próbált nyugtatni, hogy minden rendben lesz és másodikok leszünk a műtőben. Ez időben 9.30-10 órát jelentett.

Miután megkaptam az ágyam, a nővér ellátott instrukciókkal. Már oda volt készítve egy műanyag pohárban kék folyadék, amivel le kellett zuhanyozni és egy sötétkék kórházi ruha. Ez igazából csak előlről takart, hátul a nyaknál éppen meg lehetett kötni, de attól még nyitott volt, igazgatni kellett, hogy takarjon. Majd jött a dokim és rajzolt egy vonalat a nyakamra, hogy hol fog vágni.

Továbbá volt még egy tálkában egy fél kék színű gyógyszer és egy másik fehér. Ezeket akkor kellett bevennem 2 korty vízzel, amikor a betegtologató megérkezett. Ekkor eltört a mécses nálam és elkezdtek potyogni a könnyeim, mivel sosem altattak még. A legjobb barátnőm volt velem, mivel a szüleim vidékiek és nem tudtak feljönni. Ő kísért egészen a műtős terület ajtajáig, ahol már jobban sírt, mint én. Miután átvittek az ajtón, át kellett másznom egy keskenyebb, zöld műtős ágyra és kaptam a hajamra egy zöld hálós sapkát. Ezt követően egy folyosón feküdve várakoztam és bámultam a plafont. Az orvosok, asszisztensek jöttek-mentek, néhányan megálltak mellettem nyugtatni, majd az altatóorvos asszisztense jött, ő bekötötte az infúziót, ami csak kicsit volt kellemetlen, s mivel látta, hogy még mindig sírok, hozott egy kis bátorítót (ő így hívta és nem tudom mi volt az konkrétan), amit belefecskendezett az infúzióba és ezt követően jobb lett kicsit. Nem tudtam, hogy ott a folyosón mennyit várakoztam, de utólag kiderült, hogy 1 órát. 10.50-kor érkezett az orvosom és azután kezdődött a műtét. Arra még emlékszem, amikor betoltak a műtőbe, kérdezték mennyire álmosodtam el, míg a folyosón vártam, s mivel a válaszom az volt, hogy nem igazán, kaptam még altatót. A bal karomat, amibe az infúzió volt bekötve ki kellett balra nyújtanom, kitámasztották, az nem volt kényelmetlen. A lábaimat átkötött egy szíjjal, gondolom, hogy nehogy lecsússzanak a keskeny ágyról és a jobb combomra tettek valami nehezebb dolgot, amit nem tudok, mi volt. Közben a munkámról kérdezgettek, mondtam pár dolgot és a többire nem emlékszem.

Azt mondták, hogy kb. 1-1.5 óra lesz a műtét, az enyém több, mint 2 órás volt.

A következő emlékem az, hogy a betegszállító férfi hangját hallom és mondja, hogy karoljam át a nyakát. Ekkor tett át a saját ágyamba, de innentől aludtam tovább. Újabb emlék, amikor már a szobában vagyok, kinyitottam a szemem és a barátnőmet láttam. Kérdezte, hogy minden oké-e, s kicsit halkan, de válaszoltam, hogy igen, pici hányingerem van. Hát .... ettől féltem. Ugye az altatásra mindenki másképp reagál. Nagyon bíztam benne, hogy nem lesz semmi bajom. Ekkor még nem is voltam, mert ahogy ezt kimondtam, kb. újra visszaaludtam. Következő ébredésénél ott volt a dokim, kérte, hogy mondjak neki valami - mindezt azért, hogy meggyőződjön róla a hangszalagok nem sérültek -, mondtam, hogy jól vagyok. Mosolygott és biztatott, hogy most már minden rendben. Ekkor egyik nővér azt mondta, hogy ha szeretnék ihatok egy korty vizet. Gondoltam szuper, éltem a lehetőséggel, egy kórházi hajlékony szívószálat kaptam, azzal jó volt inni. A nyelés picit nehezen ment, de nem a fájdalomtól, ugyanis fájdalmat egyáltalán nem éreztem. Csak azt, hogy valamit csináltak a torkommal. A korty után újabb alvás jött, majd ébredés, amikor kértem, hogy húzzák rám a pizsama felsőmet, utána újabb korty víz és ekkor volt a kellemetlenség, mert az első ébredéskor érzett hányinger újra jelentkezett és hát a víz, amit lenyeltem kijött... Szóltam ugyan, hogy megint hányingerem van, de mire a nővér beért a szobába, már késő volt. Az egész délután és este lényegében alvással telt, az esti vizit alkalmával segítettek felülni, mert az nem ment egyedül. Talán ez volt az egész bentlét alkalmával a legkellemetlenebb. Az itt olvasott oldalra fordulós, karral felnyomós módszert alkalmaztuk, a továbbiakban is ez vált be. Ugyan az ágy végére és a fejem felé is volt kötve egy kapaszkodó, de azt nem volt jó használni nekem. A nővérek folyamatosan jöttek és mérték a pulzusomat, ami mindig jó volt, lázat is mértek, azzal sem volt gond. Éjjelre már nem kaptam infúziót, de a műtétkor bekötött két flakonnal kellett aludnom, az ágy két oldalára volt lógatva. Ez nem volt szép látvány, de műtét után a legtöbb beteg kap ilyen flakont, ezért megbarátkoztam vele, hogy nem csak nekem van. Ráadásul én aznap nem járkáltam, mert csak feküdni esett jól, így nem látták csak a szobatársak. Éjjel kb. 2 óránként jött hozzám a nővér pulzust mérni, reggel pedig közölte a dokim, hogy kiveszi a két csövet, amikre a flakonok voltak kötve. Ez sem volt fájdalmas, inkább picit kellemetlennek nevezném az érzést és volt egy sziszegő hangja a csőnek kihúzást követően. Akkor kaptam friss kötést és mehettem vissza pihenni. Kérdezték, hogy kérek-e fájdalomcsillapítót, de nem volt rá szükség. A 2. napot végig talpon töltöttem, mert reggelre már fájt a hátam a fekvéstől, így inkább ülve olvastam az ágyban, vagy ültem a székben és sokat beszélgettem a barátnőmmel, aki másnap is egész nap bent volt. Azért estére elfáradtam, mert egész nap tartottam a fejem, a nyakam. Aznap vettek még vért, hogy a kalciumszintem megnézzék és kaptam két ampulla kalciumot, amit teába öntve ittam meg, nem volt semmilyen rossz íze és 3. nap délelőtt már haza is engedtek. Kaptam egy újabb, immár vékonyabb kötést, egy receptet (L-thyroxin, napi fél szemet írtak fel) és elengedtek. Egy hét múlva kell mennem varratszedésre, valamint majd vissza az pajzsmirigy ambulanciára a doktornőmhöz pár hét múlva, hogy újra megnézzék a TSH értékemet.

Összességében tényleg azt tudom mondani én is, amit itt már mások is írtak, hogy utólag visszagondolva nem kellett volna nekem sem annyira félnem. Szerencsére semmi fájdalmam nem volt és azóta sincs, csak egy enyhe húzódás, ami szerintem a seben lévő tapasz miatt van.

Ha esetleg valakinek van kérdése, keressen nyugodtan, szívesen válaszolok és amennyiben valaki Pesten tervezi a műtétjét, nyugodt szívvel tudom ajánlani az én orvosom, mivel a kórházi szobában mindenki meg volt döbbenve, hogy engem milyen gyakran megnézett és törődött velem úgy, hogy én nem adtam neki előre semmilyen összeget vagy ajándékot.

Sikerült jó hosszan leírnom mindent, de mindig is sokat tudtam beszélni/írni :)

Köszönöm Gracielita Neked is a biztatást! Elolvastam a műtétről szóló bejegyzésed.

Szerintem én is mindent meg fogok próbálni, hogy kapjak olyan gyógyszereket, amiktől nyugodtabb leszek, s amik minimálisra csökkentik a fájdalmaimat, ugyanis elég alacsony a fájdalomküszöböm...

Mindenképp fogok én is írni a tapasztalataimról ide, csak tartsak már ott!

Na visszaolvastam, hogy mit írtam a műtétről. Az volt a legelső hozzászólásom a hoxán, szóval ha elakarod olvasni, rögtön ugorj a végére.

Nagyot mosolyogtam most magamon, hogy hogyan meséltem el az embereknek mi történt velem, és legnagyobb meglepetésemre nagy részére már nem is emlékeztem a dolognak. Meglátod, hogy veled is így lesz, úgyhogy ne aggódj túlságosan. Pozitívan kell felfogni mindent. Majd írd meg mi hogy volt, amikor kiengedtek. Sok erőt, kitartást, és türelmet kívánok a következő napokhoz tiszta szívből!

Ez igaz :-)

3 nap az lesz szerintem neked is, biztonságosabb ha akkor engednek csak haza ha már minden a legnagyobb rendben van veled.

Drukkolok, semmi gond nem lesz!

Én itthon mindig sportmelltartóban vagyok, nagyon remélem, hogy a kórházban is csak a műtét idejére kell nélkülöznöm... Végülis ha azt felvehetem, akkor nem számít, hogy felül kórházi felső van-e.

Nekem a dokim azt mondta, hogy 2 vagy 3 napot leszek a kórházban. Egyéb infót nem nagyon osztott meg velem még... gondolom majd hétfőn a többit.

Én abban a kórházi felsőben voltam 5 napig amit rám adtak a műtét előtt, még össze sem tudtam hátul kötni - mondjuk nem is érdekelt a dolog, az volt a legkisebb bajom, hogy miben vagyok :-)

4-ik nap vették ki a kapcsokat, akkor még nem igazán lehet kenegetni. A 10-ik naptól érhette víz úgy emlékszem és akkor is még igen finoman lehet csak kenni. Aztán majd masszírozni is kell. Nekem így volt orvosilag kiadva - másoknál biztosan más.

Kispárnát én is viszek, azt többen emlegettétek.

Meg szívószálat, hogy könnyebben tudjak majd inni, amikor már lehet. Az elől gombolós pizsama is megvan, nedves törlőkendő. És persze könyv, hogy legyen mivel lekötnöm a figyelmem, ha várakozni kell.

Persze ha valami praktikus dolgot tudtok mondani, azt szívesen fogadom.

Aloe vera-val valaki kente a sebet? Olvastam, hogy az is jó a sebgyógyulásra és anyukámtól kaptam cserépben.

Kingik, Flóra07, 654321 - nagyon köszönöm a hasznos információkat! Tényleg sokat segítetek!

Most már van egy teljesebb képem a rám váró következő pár napról, hétről.

Remélhetőleg utólag én is azt fogom mondani, hogy túlizgultam az egészet.

Olyan kérdésem lenne még, hogy kompressziós harisnyát Ti vittetek? Dileannál olvastam, hogy ő vitt.

Hát az autóvezetést felejtsd el, több okból is! Nem tudod még annyira oldalra fordítani a fejed, ha kell és az ember automatikusan abba az irányba kapja a fejét, ahonnan valamit hall, márpedig a hirtelen mozdulatok kerülendők. Arrról már nem is beszélve, ha véletlen koccannál! Reméljün nem lesz, de a pakliban benne van. Még nem lesz "stabil" a fejed, nyakad! És még fáradt leszel nagy eséllyel. Azért ez egy nagy műtét!

Engem 5-én (hétfőn lesz 4 hete), hogy műtöttek. Ez volt AZ 5. műtétem, még sosem hánytam, most igen. Adtak hányinger ellen injekciót, attól azonnal megszűnt. Igaziból az első nap volt csak nagyon rossz, miután magamhoz tértem, nem tudtam tartani a fejem, nehéz volt lefeküdni (először oldalra feküdj és utána fordulj hátra), és nagyon fájt a torkom. Hangom nem nagyon volt első nap (kora délután kerültem vissza a kórterembe), másnap reggel is még érdekes hangok jöttek ki, de utána már rendesen tudtam beszélni. Torkom fájt továbbra is, de csak a 2. este kértem fájdalomcsillapítót, többet már nem kellett.

A csővel mozogni, stb. macera, nekem hétfőtől csütörtökig volt bent, de sokaknak 24 óra után kiveszik.

Drukkolok neked, tényleg kevésbé szar, mint amennyire fél tőle az ember.

Flóra!

Hol vagy? Miért nem segíted az újakat?

Belekötni tudsz másokba, de segjteni már nem.

Mivel kenegetted a sebet?

Ezek szerint tegyek le róla, hogy műtét után 5 nappal levezessek 160 km-t?

Hát, kinek hogy...

Nekem csak balon volt egy nagyobb göb. Gyorsan kiszedték, alig egy órás volt a műtét. Ébredéskor nagyon fájt, de adtak csillapítót, utána semmi gond nem volt. Beszélni tudtam. Nyelés olyan volt, mintha kicsit be lenne gyulladva a torkom. Tüsszentés és köhögés nem túl kellemes 1 hétig. Sebnek kellett egy kis idő és kenegetés mire teljesen eltűnt.

Talán a legrosszabb, hogy 1-2 hétig csak lehajtott fejjel tudsz közlekedni, de ezt is túl lehet élni.

2 héttel a műtét után már dolgoztam, de 1 hét se okozott volna gondot.

Hát mintha magamat olvasnám, kb én is így voltam 2 éve pm műtét előtt, no de nem adhatunk neked semmi kézzel foghatót mindenkinek más és más, mivel emberek vagyunk. És persze attól is függ hogyan éled meg a dolgot.

Nekem semmi bajom nem volt, azt leszámítva h a tubustól tiszt afta lett a szám, mert ilyen tipus vagyok és kész. Más meg altatás után hányik, mert olyan tipus.

Semmi olyan nem volt amitől félni kell.

Sziasztok!

Valamennyire sikerült az utóbbi pár napban visszaolvasnom Titeket.

Hétfőn lesz a pajzsmirigy műtétem, egy nagyobb hideggöb van a jobb oldalon, egy kisebb a bal oldalon. A nagyobb nyomja a légcsövemet, ezért kerül sor a műtétre.

Sosem altattak még és mandulakivételen kívül nem voltam még kórházban.

Nem tagadom, félek az egésztől, leginkább az altatás következményeitől.

Tudtok esetleg segíteni tapasztalatokkal, hogy mégis mire számítsak?

Ha felébredtem fogok tudni azért beszélni? Milyen jellegű fájdalmaim lehetnek? (nyaki, fej, mellkas?)

Köszönöm előre is a választ.

Elvileg igazad van. Az a biztos, ha megkérdezed a dokit. Amúgy a cuccaidon is érzed, hogy híztál, vagy csak a mérleg mutatja. Mert ahogy tapasztalom 2 kilo ide-oda simán lehet hízás nélkül is.

Majd írd meg, mit mondott a doki!

Én nem értek ehhez, de ha hirtelen kezdtél hízni, és nemrég óta nem úgy szeded a gyógyszert, ahogy kéne, akkor nem lehet, hogy ez az oka a hízásnak???

Leveledből úgy tűnik, hogy két hónappal ezelőtti eredményeid miatt módosították a gyógyszer adagot.

Talán érdemes lenne beszélned a dokiddal és elmondani neki a problémádat.