Nagy gyerekemmel valami nincs rendjén - egy anya (beszélgetés)

Ezt már elb...tad!

Majd talán a munka, a munkatársak, az új környezet, ha jó helyre kerül és elviselik...

Én is borderline-os vagyok, és nekem is voltak meccseim a szüleimmel, főleg Édesanyámmal. Mi nem tudunk úgy megnyílni, nem tudjuk az érzelmeinket normálisan lekommunikálni, sokszor az élethez sincs elég erőnk, nem hogy a beszélgetéshez, de közben igényelnénk, hogy valakinek el tudjuk mondani ami bennünk zajlik. Anyával mi ezt a kommunikációs zavart levelezéssel oldottuk meg, és a férjemmel is. Ha nem volt kedvem beszélgetni, akkor leírták, és amikor volt erőm elolvastam, és vagy szóban, vagy írásban reagáltam. Amikor nagyon nagy zűr volt a lelkemben, de nem tudtam beszélni róla, akkor leírtam, odaadtam, és visszamentem a szobámba, Anya elolvasta, és hozott egy tejeskávét, mert nálam az az abszolút kedvenc, ezzel jelezte, hogy érti, hogy baj van, és mellettem van. Férjemmel volt, hogy konkrétan egymás mellett ülve msn-en sírtam el neki a fájdalmam, mert beszélni egyszerűen képtelen vagyok az érzéseimről.

Tudom, hogy nagyon nehéz velünk együtt élni, lehetetlen kiigazodni rajtunk, és olyan az egész, mintha tojásokon lépkedne az ember, de kérlek próbálkozz különféle módokon, mert szüksége van a szeretetedre!!! Te megteheted, hogy rázárod az ajtót, de neki a nap 24 órájában el kell viselnie önmagát!!!

Valamint... a borderline-t minden esetben gyermekkori trauma váltja ki... Nála mi volt az?

Szuiciditásra, vagy öncsonkításra való hajlama van? Gyógyszeres kezelést kap? Pontosan miben nyilvánul meg nála a borderline (melyik tünetek)?

"Azt mondja nem törődök vele eleget"

"direkt nyitva hagy könyveket, direkt rámegy egy weboldalra amikor ott vagyok, hátha észreveszem"

"a válasza: "semmíí"" - a semmi az mindig Valami (főleg a nőknél, de viccen kívül is!)

ezek egyértelmű segélykiáltások, így jelzi, hogy kellesz neki, hogy ő nem akar elkallódni, segítségre, több figyelemre és szeretetre van szüksége

Mivel ez már jó tíz éve így megy, most már nagyon nehéz lesz hozzá utat találnod, mert felvett egy ilyen elzárkózó viselkedésmintát, de azért nem lehetetlen.

Próbálj meg leülni vele, mondd el, hogy látod, hogy nem jó ez egyikőtöknek sem, szereted és szeretnél segíteni, szeretnéd, ha jobb lenne a viszonyotok, szeretnél igazi anyukája lenni, ha már eddig valahogy nem úgy sikerült.

Hozd ki belőle, mondja el, hogy mi hiányzik az életéből, ő mit szeretne. És ténylegesen hallgasd meg, értsd meg a mögöttes tartalmakat is.

Utána találjatok közös megoldást, jó ötlet a több közös program, lényeg, hogy kis célokat tűzzetek ki. Nem kell mindjárt egymás nyakába borulni, ez hosszabb folyamat lesz.

És külön napirendként beszéljétek át a párod témáját is, oka van annak, hogy őt miért nem bírja, fogalmazza meg ezt is. Bár nem tartom kizártanak, hogy konkrétan nincs vele semmi baja, csak sérelmezi, hogy nem a vérszerinti apja az apukája, sőt valószínű ezt nem tudta feldolgozni és talán téged okol érte, ezért a rossz viszony veled...

/utóbbiak csak találgatások, az egész életeteket ismerni kellene hozzá/

sok sikert!

12 évesen, amikor nem akart veled beszélgetni,akkor kellett volna a végére járni,mert akkor még gyerek volt.Biztos,hogy valami gát van köztetek,próbáld meg kideríteni,hogy mi lehet az.Lehet egy régi,gyermekkori dolog,ami őt negatívan érinthette.

Szurkolok neked,hogy sikerüljön,hiszen az ember a gyermekeinek él.Velük együtt örülünk,velük sírunk ha kell.S ez az igazi kapcsolat.Ha valaki nem így érez,akkor ott valami nincs rendben.

Nekem két éves múlt a kisfiam. Nem tudom milyen lehet idáig eljutni, de azt tudom, a torkom máris összeszorul ha arra gondolok ez velünk is megtörténhet. Egyedül saját magamat tudnám csak okolni, ha idáig eljutnánk.

Hasonló rossz példa van a családban is előttünk és sajnos a pszichológus is a szülői felelősséget állapította meg.

Egy gyerek nem eredendően rossz, őt a körülményei teszik azzá. Lehet lázadó, lehet depressziós, befelé forduló. Valami mindig kiváltja ezt a viselkedési formát.

A szeretet csodákra képes. Próbáljátok ki!

Olvass a Borderline-rol, ok nehezen fogadnak el szeretetet. Neki egesz eleteben szuksege lenne a pozitiv megerositeseidre. Es teny, nem mindig konnyu veluk.

Erdemes lenne a pszichoterapiat folytatnia.

Szereted a lanyodat vagy egy koloncnak erzed csak?

Koltoi kerdes, talan magadnak se mered bevallani.

Neki meg torodesre lenne szuksege, de valoszinuleg gyerekkoraban se kapta meg, igy az elfogadassal problemai vannak, jo esellyel egesz eleteben nehezen fogja elfogadni, ha valaki szeretni, torodni akar majd vele.

Szerintem is. Mondta is, hogy a szeretet hiányzik, akkor add meg neki!

PL szervezz egy jó bowling partyt hármasban. Csald el, ne hagyd egy nincs kevem menniben. Oldódna picit. Ha ez nem megy, vegyél neki valamit és add oda. Érezze, hogy neki vetted, szívből adod. Érezze a törődést!

Nem lehet a párod zavarja??

Féltékeny.

20 éves lányom nem akar dolgozni, itthon lebzsel egész nap, alig ha segít valamit itthon, de el se jár sehová, semmi barát, semmi szerelem (legalábbis én nem tudok róla). A viszonyunk nem nyílt, gyakorlatilag semmit nem tudok a saját lányomról, de ez már tizenéves kora óta így megy. Ha érdeklődnék felőle, ha beszélgetnék vele, akkor jön a szájhúzás, közben meg ő panaszkodik hogy nem törődöm vele, azt mondja direkt nyitva hagy könyveket, direkt rámegy egy weboldalra amikor ott vagyok, hátha észreveszem, de mondom, nem lehet vele normálisan beszélgetni sem! Felsőoktatásra jár, még csak jövőre érettségizik, elég sok gond volt vele anno. is. De most is mint tizenkét évesen, megkérdem mi történt ma, a válasza: "semmíí" és itt be is fuccsolt a kommunikáció.

Pichológusnál jártunk, állítólag borderline, meg kell valljam, nem tudom mit higgyek. A pszichológust nem folytattuk, mert nincs pénzünk. Azt mondja nem törődök vele eleget, de hát istenem, 20 éves! Nem fogom én már babusgatni! Ha itt lóg a nyakamon legalább dolgozni tessék elmenni!

Legutóbb kijelentette, nincs tisztelet itthon. Nekem párom van, akivel szívesen összekötném az életem, múltkor mikor meglátta páromat lereagálta egy "a kva életbe!"-vel. Nah azóta nem szólok hozzá, már nem tudok mit hozzáfűzni a viselkedéséhez.