Tehetetlen vagyok a hisztis gyerekemmel szemben (beszélgetős fórum)

Látom régen nem írt senki :( ha valaki olvassa még, segítsen... 3 éves a lányom, a fiam 1 éves...

A lányom az elmúlt időben hisztis, ha valami csak picit máshogy van, kiborul, hisztizik, vergődik, az öcsit veri. Rettenet szófogadatlan. Fogalmam sincs mit tegyek, mitől van ez? Testvéri féltékenység??? Sok dolgot kipróbáltam,, de nem megy, hozunk egy pici kutyust nekik, azzal is agresszív, sikongat, "fél" töle. Mindenki mindent el akar venni tőle... nem értem

szia :)

szerintem ebben a 3-5 éves korszakban van több mérföldkő is, a viselkedésükben.. én a saját fiaimon is látom ezeket a változásokat.. először mindenképpen érdemes elgondolkodni, hogy milyen szitukban viselkedik úgy ahogy, mert lehet, hogy némi következetlenség is van a szülők részéről.. ezt most nem bántásból írom, csak magamon tapasztalok ilyesmiket.. :) az is fontos lehet, hogy a konfliktusok alatt/után, hogyan reagáltok.. persze ezek apró dolgok is lehetnek, nem kell nagy dolgokra gondolni.. :) és azért arról sem szabad megfeledkezni, hogy a temperamentum is erősen közrejátszik.. :)

Sziasztok!

Úgy látom mindenkinek megoldódott a problémája csak nekem van már ilyen gondom. Leírom hátha valaki látja és válaszol a "sokat tapasztalt" anyukák közül. Én három gyermekes apuka vagyok (24 éves fiú,3 és fél éves kislány, 1 éves fiú)

A hercegnőm kezd kibírhatatlan boszorkává változni mostanában egyre gyakrabban. Teljesen el vagyok keseredve, úgy érzem már mindent kipróbáltam,kipróbáltunk.

Abban a korszakban (kb. 2 évesen)amiről ti írtok nem volt szinte semmi jele hisztizésnek (apró, jól kezelhető hisztik biztos voltak, de ezekre már nem is emlékszem)A mostani az katasztrófa, semmi nem használ csak az idő - amikor Ő úgy gondolja és magától befejezi akkor marad abba - én bármit csinálhatok, már mindent próbáltam : rácsuktam az ajtót, leöntöttem vízzel, megütöttem (két hétig még magammal sem akartam szóba állni, olyan borzasztónak tartom hogy bántottam)egyszerűen tehetetlennek érzem magam. Attól tartok hogy rámegy a "szeretetem" ha ez sokáig így megy tovább!

Olvasgattam pár hozzászólást és nem értek egyet veled.Egy gyerek nem zsarnok és nem ogoista

,,Nekem kell a gyerekeimnek megtanítani a normális elfogadható viselkedési formákat is,ahogy mindent.Ha nem teszem azzal neki is ártok,vagyis főleg neki ártok!"

A normális viselkedési formát nem kell tanítani,azt tőllünk látja.(Már ha mi igy élünk)Ha ebben nő fel ez természetes lesz neki.

Ha viselkedése a hisztiig fajul ez már nem normális,elfogadható viselkedési forma.Meg kell előzni a hisztit.Sokat kell beszélgetni vele,feltárni az ő gondjait,problémáit,egy gyereket társnak kell tekinteni nem pedig alánkrendelt személynek.Egy gyereket nem nevelni kell,nő ő magától is.Megérteni,gondoskodni róla.Persze ezekre időt kell szánni és sok szülő számára egyszerübb ha odasóz egyet mintsem időt pazaroljon a hiszti eredetének feltárására.

szia! :)

nagyon nem szeretem ezt a "hiszti" szót.. :) ha egy gyerek "hisztizik", akkor problémája van én úgy gondolom.. a problémákat pedig megoldani kell, nem pedig lekezelni és átlépni rajta.. :) (ez csak egy gondolat, még véletlenül sem téged támadlak.. :) )

és persze, hogy feszegetik a határaikat, hisz ezáltal (is) tanulnak, tapasztalnak, de nem hinném, hogy ezt hatalmi törekvésekből kifolyólag tennék.. :) és ez nem tudományos álláspont, csak figyelem a fiaimat és "tanulok".. :) most a nagyobbik fiam (4) éves, pont ebben a korban van, amikor is simán közli velem, pl hogy "nem akarom, nem csinálom, stb.." rájöttem, hogy ha elkezdek vele "keménykedni", hogy márpedig azt csinálod amit én mondok, akkor az csak olaj a tűzre és csak botrány lesz belőle, és azóta ha ilyesmi adódik, játékosan mondom neki, hogy "nem is tudod megcsinálni" és abban a pillanatban a "bizonyítási vágy" erősebb lesz a dacnál és pillanatok alatt megcsinálja amit kérek.. :) ezért is gondolom, hogy nem hatalmi kérdés náluk, csak a helyüket keresik.. :) és szerintem a hisztiző gyerek szenved a legjobban a kialakult helyzettől.. a műsort is ismerem és ott is azt látom, hogy amint elkezdenek kommunikálni velük a felnőttek, szinte azonnal megváltozik a viselkedésük.. :) a "liberális nevelés" szerintem nem is nevelés, csak egy kényelmes álláspont a szülőnek.. legalábbis azt hiszi a szülő, hogy kényelmes, mert hosszútávon nagyon rosszat tesznek azzal, hogy mindent ráhagynak a gyerekekre és nem szabnak ésszerű korlátokat..

és abban is teljesen egyetértek, hogy már újszülöttként kezdődik a "nevelés", hiszen nekik minden információ, amit teszünk, mondunk és abból tanulnak folyamatosan.. :)

Igen ez a tudományos megfogalmazás, DE a HISZTI igenis hatalmi harc a gyerek részéről.

Koránál fogva feszegeti a határokat, és ha a szülő akívan közreműködik, hogy ezek a határok mindig máshol húzódnak (a szülők fáradsága, nemtörödömsége..stb okán)azt tanulja meg a gyerek, hogy rajta múlik.

És igen meg kell előzni az ilyen helyzeteket, mert nem a pofon a megoldás.

A liberális nevelés azért szerintem káoszba fullad. Nézzétek meg a tvben: Segítség, gyerekeim vannak c. műsort.

Ja és még valami: a gyerek nevelést nem egy dacos, hisztis 6 évessel kell kezdeni, hanem egy újszülöttel.

Vissza olvastam, egy pár oldalt. Bevallom néha nekem is elszállt a kezem, de már a fiúk tizen... évesek, nem is mennék vele semmire.

De nem is akartam soha!

Én tudom, milyen az amikor veréssel akarnak nevelni.

Végig csináltam 16 évig, hogy idomítani akartak....

Meg fogadtam, hogy soha nem teszem meg a gyerekeimmel.

Azok, akik helyeslik a gyerekük bármilyen fokú verését ugyanígy reagálnak-e akkor, amikor pl. barátaik, szomszédaik, munkatársaik, főnökük, stb. egyes tettei nem nyerik el a tetszésüket? ... és miért nem? Mert nagyobb és visszaüthet?

Szerintem gyávaság egy kiszolgáltatott, sokkal kisebb és sokkal gyengébb gyereket megütni. Ha a kedves anyuka /vagy apuka/ vissza tudja fogni az indulatait másokkal szemben, akkor nem értem, hogy hogy ne lenne lehetséges épp azzal szemben, akit állítólag a legjobban szeret?

:-)

Én nagyon lobbanékony természetű vagyok, de könnyen meg is nyugszom. Nekem a gyerek mellett kellett megtanulnom sok kitartással, hogy ne akadjak ki olyan gyorsan. Igaz, még így is elég hirtelen vagyok, a 3 éves kis lélekbúvárlányom meg is mondta a múltkor: "anya, azt szeretem benned, hogy kiabálsz egy kicsit, de egy puszi, és már fel is mosolyodsz". (A felmosolyodást ő találta ki, azt mondta, hogy a mosolygás olyan, mint a süss fel, Nap.)

Szerintem a magzattal való kommunkiációnak nem az a lényege, hogy korábban fejlődik a beszéde, hanem hogy az anya a saját oldaláról nagyon alaposan előkészíti a kötődést! Bevallom, én az első terhességem alatt még nem vetemedtem ilyesmire, persze gondolatban igen, de kimondani hangosan, amit érzel, egészen más! Második terhességem alatt a kislányommal rengeteget beszélgettem, nem tudom, hogy ez segített-e, vagy csak rutinosabb voltam és jobban meghallottam a hormonok szavát, de Ellával sokkal gyorsabban közös nevezőre jutottunk, soha nem éreztem olyan fáradtságot az ő ellátása kapcsán, mint amikor Liza volt pici. Pedig akkor csak róla kellett gondoskodnom, most meg itthon szórakoztatom a háromévest meg a félévest egyzserre.

Viszont a babával való értelmes, folyamatos beszélgetés nagyon jót tesz a beszédfejlődésnek, nem biztos, hogy időben, de minőségben igen! Liza ugyan 18 hós volt, mikor az első szavait kimondta, noha születésétől kezdve mindig "beszélgettünk", vagyis nem monológot mondtam neki, hanem rá figyelve igenis kommunikáltunk. Soha nem gügyögtem, normálisan használtam az igei személyeket (nem volt "bekakiltunk", se "anya ad neked kekszet") és olyan változatos szókinccsel beszéltem, ahogy mindenkivel, kivéve az utasításokat, kéréseket. 22 hósan beszélt egyszerű mondatokban, két és fél évesen idegenek is beszélgetni tudtak vele. Három évesen olyan cizelláltan fejezi ki magát, ahogyan a legtöbb felnőtt sem. Nem hinném, hogy zsenigyerek, csak nem beszéltünk vele sose gyagyán.

:) szia.. :)

lehet.. nem tudom.. én is szoktam ingerült, türelmetlen lenni, de nem jut eszembe, hogy kezet emeljek bármiért is rájuk.. :)

Szia Morca!

Te az intelligens szülők csoportjába tartozol!:)

Egyébként én azt figyeltem meg, hogy a lobbanékony természetű, ingerült, türelmetlen anyukák bántják általában a gyereküket.

még egy gondolat: a "HISZTI" nem a szülő személye ellen szól és még csak nem is hatalmi harc a gyerek részéről, hanem csak egy heves érzelmi kitörés, amit a korából kifolyólag még nem tud kezelni.. és mi többek között azért vagyunk, hogy megtanítsuk nekik irányítani az érzelmeiket.. és az ilyen helyzetekben segíteni kell nekik megtalálni a módját, hogy akár a feszültségüket levezessék, akár helyesen kommunikáljanak.. nem pedig letörni kell, és beléjük fojtani.. :( és ez nem azt jelenti, hogy hagyni kell hisztizni és inkább mindent rá kell hagyni.. sőőt..

ami pedig a veszélyes helyzeteket illeti, amire már többen is hivatkoztatok, az megint csak a szülő felelőssége, hogy ne kerüljenek veszélyes helyzet közelébe sem.. mindenki ismeri a saját gyerekét, fel tudja mérni, hogy miben meddig mehet el, nekünk kell meghúznunk az ésszerű határokat.. ha pl tudom, hogy hajlamos nem megállni ha kérem, akkor már jóval az úttest előtt megfogom a kezét.. és akkor pl itt megint egy pofonnal kevesebb.. :)

én pontosan értem, amiről te beszélsz, csak nem tudom elfogadni.. :( és ezt ragozhatjuk időtlen időkig, akkor sem fog változni a véleményem.. :)

az a baj, hogy nem akarod megérteni amit EGYESEK mondanak.. pont az a probléma, hogy eljut a szülő a fenékre verésig mert nem ért a szép szóból a gyerek.. csak lehet, hogy nem jól mondják neki.. :) valóban nem lesz pszichopata egy-egy pofontól senki, de a gyerek nem "tulajdon", hanem "társ".. és szerintem a legnagyobb bűn, ha pont a szülő áll hozzá ilyen formában a neveléshez..

én melyik csoportba tartozom szerinted az EGYESEKBE, vagy a HÜLYÉKBE, mert nem használok "verekedős" eszközöket a fiaim nevelése során és még soha nem fetrengtek az üzletben, nem követelőzőek, sőt nagyon jól viselkednek minden helyzetben, okos eleven gyerekek.. :)

Lehet,hogy ez kissé drasztikus példa,de nagyon is helytálló és életszerű.És továbbra sem értem,hogy EGYESEK mennyire értetlenek,vagy mennyire szándékosan magyaráznak félre dolgokat.Pl az,hogy attól,ha kap a gyerek néha egyet a fenekére mert nem lehet rá másképpen hatni,akkor azt gondolják anyuka nem tud uralkodni magán.Gondolom ez saját tapasztalat,biztos ilyen gyerekkoruk volt azoknak akik ezt vonják le.

Ezért ha valaki azt mondja egyetlen gyerek sem lesz pszichopata egy-két jól irányzott pofontól seggre veréstől,erre ezt már nem kicsit eltúlozva gyerek bántalmazásnak vélik.Én sosem vertem a seggükre azért,mert ne tudtam volna uralkodni magamon!De tudatosan igen,mert ez hatott amikor már más nem.Nem is kellett sokszor megismételnem,de gondolom EGYESEK ebből most azt sütik ki,hogy biztos retteg az a szegény gyerek:))))Ja,ki így nevel,ki úgy.Én továbbra is a szülőt tarom hü...nek,amikor hisztizni látok gyerekeket utcán,boltba...stb...mert nem tudják kezelni a saját gyerekeiket!

És igen,ez életkori sajátosság mint ahogyan sok minden,de nekem mint szülőnek kell kezelnem,hogy ne fajulhasson el.Nekem kell a gyerekeimnek megtanítani a normális elfogadható viselkedési formákat is,ahogy mindent.Ha nem teszem azzal neki is ártok,vagyis főleg neki ártok!Persze ez a kényelmesebb,majd ha már nem tudja a szülő elviselni a hisztit,akkor enged neki.Megveszi amiért a gyerek őrjöng,vagy engedi amiért hisztizik...stb....szóval nevel egy zsarnok egoista embert,aki senkire nem lesz majd soha tekintettel,mert hát ő meg ő meg ő,és mindig ő.

értem amit mondasz.. ez is egy szélsőség.. valóban túlzás, de ez is a szülő hatása.. én csak magamból tudok kiindulni és mindig arra törekszem, hogy úgy oldjuk meg, hogy mindenkinek a körülményekhez képest a legjobb legyen.. ez nem azt jelenti, hogy inkább engedek, ha hisztire kerül sor.. sőőőt.. megvannak a saját kis trükkjeink, pl választási lehetőségeket adok nekik, és így még ha két kevésbé jó választás között is kell dönteniük, de legalább érzik, hogy ők döntöttek és ez már önmagában feloldja a frusztrációjukat, ami a hisztihez vezetne, ha csak simán tiltanék.. szóval nálunk vannak korlátok, tudják is, persze időről időre próbálgatják a határaikat, viszont mindig eltudok jutni a kis agyukig, így el sem jutunk a toporzékolós, földön fetrengős parádéig.. :) persze van olyan is mikor ez kevés, és még határozottabban kell fellépnem, de rájuk hagyva sosincs semmi.. :) és tényleg nincs is velük probléma, igazi eleven kis csibészek, de jól irányíthatóak is..

tehát én nem azt mondom, hogy mindig mindent rá kell hagyni, csak mert gyerek és nehogy hisztizzen.. megközelítőleg sem.. :)