Missed ab utáni lelki állapot (beszélgetés)

39 leszek novemberben.:(

2 missed után most találtam egy dokit aki hajlandó kivizsgálni.Eddig csak azt hallottam,ne törődjek semmivel,nem kell kivizsgálás.Én addig képtelen vagyok terhességet vállalni amíg nem zárjuk ki a vetélést okozó betegségeket.

Most vették le az első vért hormonokra,cukorra és pajzsmirigyre.Utána jön a HYCOSY,mert a dokim úgy látta,mintha szív alakú lenne a méhem.Ha az akkor műtét,ha nem akkor lehet próbálkozni.

Persze az én történetem semmi ahhoz képest amit te éltél át.Van itt a hoxán valaki akinek hasonló a története a tiédhez és most 13 hetes terhes. :)

Szörnyű ami veled történt,sajnálom.Az utolsó mondatod tökéletesen leírja azt amit érzek.Nekem most fél év kellett,hogy újra foglalkozni tudjak a témával.

Az a baj,hogy már nem hiszem el,hogy sikerülhet.Tudom,hogy nem szabad így gondolkodnom,de ez van.Félek kifutottam az időből,ennyi volt. :(

Kedves Mindenki!

Megosztom Veletek a saját történetem,talán van olyan,aki erőt tud meríteni belőle.

Szóval,hogy lehet ezt a veszteséget túlélni,feldolgozni?Dióhéjban ami velem történt.Tavaly év elején,33 évesen lettem először várandós,ahogyan a gyermekvállalási terv szabad utat kapott,azonnal megfogant a kislányunk és kisfiunk.Igen,ikreket vártunk,tele izgalommal és boldog várakozással.Rögtön az elején táppénzre vetettem maga,mert a munkaköröm nem volt ideális a babaváráshoz.Szerettem volna az összes rajtam múló rizikófaktort kiiktatni.A várandósság viszonylag problémamentes volt,egy kis folyást kivéve,amely azonnal kezelve lett.A pocakom rohamtempóban nőtt a két baba miatt,egészen a 21.hétig.Itt ugyanis véget ért egy álom,egy csodálatos álom,amely már örökre beteljesületlen marad.(Akkor is,ha lesz másik babánk,mert ez az álom Róluk szólt.)Nevet is választottunk,az Annát és Csongort.Semmi különös előjele nem volt a közeledő tragédiának.Enyhe alhasi feszítő érzés,de egyetlen görcs,vagy keményedés sem volt.Én éreztem,hogy valami nincs rendben,és mentőt hívtam.Egy teljes napig adagolták a visszatartó infúziót,de sajnos a szülés elindult.A részletekben nem merülnék el,csak annyit,hogy a kisbabáink összekapaszkodtak a pocakomban,szemmel láthatóan,amitől a szívem megszakadt,mert nem tudtam segíteni Nekik.Az egyik babánk születésekor egy pici hangot adott is,de az első lélegzetvétele,egyben az utolsó is volt.Megpróbáltam Tőlük ott lélekben búcsút venni,de ez a folyamat életem végéig fog tartani és soha nem fogok Őket elfeledni.A munkámat elveszítettem eközben,mert amikor már táppénzen nem maradhattam,még nagyon labilis volt a mentális állapotom.Így tehát a viszonylag jó egzisztenciámat is elveszítettem.Öt hónap múlva megfogant a harmadik kisbabánk,aki a 7.hétig marad t velünk.Most találtam egy olyan orvost,aki végre komolyan vesz és nem bagatellizálja el a gondomat.Most számos vizsgálaton keresztül estem,melyeknek hamarosan meglesz az eredménye,és remélhetőleg újra vállalhatunk babát.A környezeten nagyon sok múlik,hogy,hogyan kezelnek egy ilyen élethelyzetet.Az idő pedig nyújt némi enyhülést,de teljes vigaszt,legalábbis nekem,soha.Emellett tudok most már normális életet élni,és kezelni a rám törő szomorúság rohamokat.Menni kell tovább az úton,akkor is,ha olykor bánattal van kikövezve és soha nem feladni az abba vetett hitünket,hogy gyermekünk legyen.

Sziasztok!

Volt valaki HYCOSY vizsgálaton?

Jövő hónapban ez vár rám,utána megpróbáljuk a gyermeknemzést. :)

Jaa, itt se lehet ám a gyermekágyas osztályra bemenni látogatni! Csak a friss császároshoz mehet be 1 db ember, és az se egész napra ám! És milyen jó, hogy ez így van!!! Különben nem is tudom hogy lehetne gyereket szoptatni, meg mellet gyötörni tejfakasztás céljából, ha tele lenne a szoba cigányokkal!

Ja, amúgy nem gyerekosztályon voltunk, csak a fül-orr-gégészeten, egy gyerekek számára fenntartott szobában. És az volt a vicces, hogy a már említett családok (akik persze szintén cigányok voltak) egymástól függetlenül ugyanazt a koreográfiát hozták. Megérkeztek reggel, hoztak egy csomó kaját nejlonszatyorban (boltban vásároltat, és nem a betegek, maguknak), aztán a kaját szatyrostul bebaszták az ágy alá a földre. Amikor meghozták a gyereket a műtőből, a nővérke szólt, h ilyenkor még zavartak lehetnek az altató miatt, az nekik a legjobb, ha minél többet alszanak. Nna, több se kellett a femilinek! Egy emberként a kislány(ok) képébe hajolva magyaráztak nekik, hogy "há aluggyámá, há megmondták hogy aludnod kell, aluggyámá".

Először megpróbáltam úgy felfogni, h nekik ez van "bekódolva" h ilyenkor a beteg mellett kell lenni. De aztán rájöttem, h tök nem arról szól az egész, h a BETEGNEK jobb legyen, hanem csak arról, hogy ők itt együtt tök jól elvannak (és legalább addig se kell dolgozni :))) ).

Látod, ezt Celldömölkön egyszerűen megoldották: a kórtermekbe egyáltalán nem mehet be látogató:-) van egy váró, oda kihívhatja bármikor a kedves rokon a látogatandót, ücsöröghetnek, ameddig akarnak, de a betegszobákban rajcsúr nincs. A frissen műtöttekhez lehet bemenni az első 1-2 napban, de hozzájuk is csak annak, aki segíteni van ott.

Mondjuk gyermek osztályuk nincs, ez a szülészet-nőgyógyászaton volt, de nekem nagyon tetszett ez a rendszer. Amikor anyukámat operálták egy másik kórházban, ott folyamatos jövés-menés volt, azon kellett folyton logisztikáznunk, hogy ne álljon ki mindene az idegenek előtt. Tele volt csövekkel, tornamutatvány volt a felkelés pisiléshez, meg még azon is cidrizett, hogy ne álljon ki a segge.

Egyszer feküdt vele kórházban egy cigányasszony, széééép, nagy családja volt, anyu megkérdezte, őt nem fárasztja-e ez a sok látogató, meg a sok jövés-menés. Azt válaszolta, fárasztja, dehát a gyerekei annyira aggódnak, aggódjanak inkább itt :-)

És mit szólnál egy jó kis mákos fácánhoz, aszalt uborkával? :-)

Hát igen, csak az egészségügy karmaiba ne kerüljön az ember... :(

2 hete újra megtapasztalhattam, milyen ez. Kislányommal mandiműtéten voltunk, hősiesen viselte a drágám. Jobban, mint én a hangos és népes családokat, akik beteglátogatóba érkeztek és reggeltől estig ott voltak a kórteremben. :((

mákos lecsót akarok túrós fánkkal, és spenótmártással :-)

Elmentem ma a háziorvoshoz, merthát ugatok rendesen, és az arcüregem is jól tele van. Mondtam neki, hogy olyan gyógyszert írjon csak, ami nem árt a babának, merthát akár terhes is lehetek, bármikor. Azt mondta ez a kretén, hogy ne görcsöljek ennyire a gyerekre, ha folyton ezen agyalok, becsavarodok, forduljak szakemberhez. Higgadt maradtam, úgy osztottam ki. Kikérem magamnak, hogy hülyének nézzen bárki azért, mert gyerekre vágyom, megteszek mindent a férjemmel együtt azért, hogy összejöjjön, és benne van a mindennapjaimban, hogy bármikor jöhet! Miért baj ez, miért tartja egy orvos ezt furának????

Az lenne a jobb, ha eltemetném magamban ezt az egészet, úgy csinálnék, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és mondjuk 1 hónap múlva azzal állnék elé, hogy talán azért beteg a magzatom, mert ő rossz gyógyszert adott? nem értem én ezt...

A másik, amivel felhúzott, kértem beutalót csontritkulás vizsgálatra, mert egy kezdetleges kis géppel kiszűrtek egy egészségnapon, és azt mondta a néni, ettől még nem biztos, hogy baj van a csontsűrűségemmel, de menjek el szűrésre. Erre azt mondja a doki, hülyeség minden ilyen egészség nap. Namármost, hogy merik ezek kimondani azt a szót, hogy prevenció?! Én elmentem a kórházba 30 évesen, hogy keringéssel, szívvel, cukorral kínlódik az egész család, több generáció óta, én megelőzném a dolgot, kérnék egy kivizsgálást. Kiröhögtek, menjek vissza, majd ha bajom lesz.

Lehet, hogy bennem van a hiba, de én ezeken a dolgokon eléggé felrántom magam...

Ööööö akkor esetleg egy kis mézes-fokhagymás-csirkepörkölt málnaöntettel? :-))

Bocsi, de nem tudtam, h ilyen finnyás vagy. :))

Ha tudom, tényleg nem ajánlgattam volna a méhpempőt sem.

Most nem azért, de haragszol rám?! :-) Folyton ilyen gusztustalanságokkal traktálnál! nem lehetne mondjuk a speckó tojásos lecsó receptedet tukmálni nekem? Méhpepmpő, fokhagymás méz... és az ember lánya így maradjon katolikus! :-DDDDDD

Egyébként nekem a citrom-méz hibiszkusz is teljesen jól bevált, de sajnos nem voltak előjelek, így nem tudtam megeleőző csapást mérni a kórságra. Megfáztam, tudom is, mikor. Szerda hajnalban arra ébredtem, hogy iszonyúan fáj a torkom, nem tudok nyelni, megfulladok, és a víz se akart lemenni. Pánikban voltam, megmondom őszintén. Gargalizáltam, és ittam egy aspirin C pezsgőtablettát, 4 körül vissza is aludtam, s amikor reggel ébredtem, sokkal jobb volt, azt hittem, megúszom.

De szombatra betaknyosodtam, berekedtem, behurutosodtam, estére lett egy pici lázam is... szóval, adtam a romantikának! :-) Most is taknyos vagyok, kakukkfüves köptetővel kúrálom magam, de talán lassan kikopik...

A hülyeséget félretéve: imádom ezeket a természetes cuccokat, de sajnos ami undorít, attól öklendezem, nem tudom lenyelni, bezár a torkom. Sajna ezt gyerekkoromból hozom, nem tudok tenni ellene, holott egyébként meg nem vagyok finnyás :-(

Én jól vagyok, köszönöm szépen. Ezt a bosszantó folyást leszámítva. Sajnos az egyetlen ilyenkor adható kúpra valszeg érzékeny vagyok, így az nem oldotta meg a problémát. :((

De nemsoká 2. harmad, és remélhetőleg kaphatok rá vmit, ami hat is.

Éshát emiatt most nem is szexelünk az Emberrel, de mindegy, nem érdekel, csak ne legyen baj!

A dátha és torokfájás ellen:

ha pockos leszel, és nem akarsz gyógyszerezni, a fokhagymás méz a legtutibb. Elég undorítóan hangzik, és sajnos az íze is olyan, de nekünk a január-februári hónapokban többször bevált. Amikor elkezdtem érezni h kapar a torkom, 2 gerezd fokhagymát összetörtem, és ezt összekevertem 2 teáskanál mézzel, és étkezés után megeszegettem. Jó alaposan el kell rágni, és utána lehetőleg 1-2 órán át nem enni-inni.

Évanéne,

Én teljes szívemből kívánom Nektek, h karácsonyra már hárman legyetek a fa alatt!!! Még akár úgy is, hogy a bébi még "csomagolásban" van!!!!

Most olvastam egy csajszi írását, akinek a 7. terhessége sikerült. Egy babát azért vettek el, mert beteg lett volna, hat meg elment.

Hol vagyunk mi ehhez...

Álljunk pozitívan a dolgokhoz: Idén szülünk! :-) Vagy legalábbis tudni fogjuk konkrétan, miért nem, és mi segít hozzá az igenhez...

Sziasztok!

Talán most sikerült megtalálnom a dokimat.Elküldött hormonvizsgálatra,utána trhombocyta és hycosy vizsgálatra,mert gyanús neki,hogy szív formájú a méhem.

Sziasztok!

Én úgy tudom csak végbélben vagy hüvelyben lehet pontos értéket kapni.Én ezért mondtam le róla.:)

Én használtam, de csak a mostani vetélésem után, korábban nem. Nekem bejött, habár nem volt könnyű a kivitelezés, mert sajna nem rajtam múlik, mikor ébredek. :))

Én szájban, nyelv alatt mértem, mindig ugyanazzal a hőmérővel.

Sziasztok!

Érdeklődni szeretnék, hogy Ti használjátok az ébredési hőmérséklet mérése módszert a teherbeeséshez? Ha igen, mik a tapasztalatok?

Óóóóó őszintén sajnálom! Pedig nagyon drukkoltam!

A hátrahajló méh önmagában nem lehet gond, hidd el!!!! Nekem is hátrahajló, de ez nem befolyásolta a teherbe esést!

Azért küldöm továbbra is a drukkokat!!!!

Hasonló a sorsunk :-)

Igazság szerint én soha nem bántam volna, ha teherbe esek, nem is szedtem fogamzásgátlót. 23 évesen azt monta az akkori öreg nőgyógyászom, hogy pici, hátra hajló a méhem, lehet, hogy nehezen esem majd teherbe, de rajta kívül senki nem mondott ennyit sem... Én azért gyanítom, hogy az öregnek lehetett némi igazsága.

Majd csak lesz valahogy.

Sajnálom.:( A műtét óta nekem sincs görcs a mensi előtt,pedig régen még gyógyszert is be kellett vennem annyira fájt.

Én ebben a hónapban csak barnáztam (ez persze idegesít,hogy mi lehet a baj) ezért csináltam egy tesztet.99 százalékban biztos voltam,hogy nem vagyok terhes(még nem is tervezem),de olyan szomorú volt látni az egy csíkot.

Én is sokszor elgondolkozom,hogy ha azon is gondolkoznom kell mikor menjek el orvoshoz,akkor hogy fogom anyagilag végigcsinálni a terhességet.Vajon mindent meg tudok majd adni neki?Ez néha megijeszt.Mi lesz,ha nem fogok tudni dolgozni a terhesség alatt,vagy ha a párom elveszíti a munkáját?

Én is 36 évesen ismertem meg a párom.Én úgy gondoltam addig nem szülök,amíg nem találok egy olyan férfit aki alkalmas rá hogy jó apja legyen a gyerekemnek.Már lemondtam az anyaságról mire rátaláltam.:)Ezért öregek a petéim.:)

Ma megjött... nem volt görcs, előrejelzés, semmi... nem vártam. Nem is örülök neki. A legrosszabb az, hogy beletörődtem... mindig megjön.

Megnézte, milyen alternatívák vannak, és minden lehetőséget beáraztam, merthát ugye a piacgazdaság arról szól, hogy mindennek megkérik az árát.

Csórók vagyunk, két középszerű kispolgár, akik olyan luxusra fordították a kis spórolt pénzüket, mint a lakhatás.

Van nekünk jogunk egyáltalán gyermekvállalásra gondolni?! Amikor a médiában a gyermekvállalási kedvről beszélnek, meg arról, hogy kitolódott az első gyermek vállalásának ideje, mert a nők karrieristák, hányni tudnék. Nem azért dolgozom 14 éves koromtól, mert karrierista voltam, hanem mert így tudtam a tanulmányaimat kifizetni. Tény, nem volt ösztöndíjam sem a főiskolán, sem az egyetemen, azt csak nappalin adnak humán területen. Azt is elismerem, hogy szerelemből, hivatástudatból dolgozom azon a területen, amin, bár pontosan tudtam 15 éve is, hogy gazdaságilag ez soha nem fogja megérni. De nem ezért nincs még gyerekem, és nem ezért volt, hogy 36 évesen találtam társra, hanem mert addig egyik pasim se akart velem családot alapítani.

Keservesen, nyomorultul érzem magam ma... Hülye hormonok! Pedig már csokit is ettem :-)