Missed ab utáni lelki állapot (beszélgetés)

Hú,milyen pozitív lett az előző hozzászólásom. :D

(Tiszta depi vagyok ma)

Én se bánnám, ha már egy héttel öregebb lennék :-)

Amikor terhes voltam, az első hetekben egyáltalán nem tudtam ülni, megfájdult a hasam, és a szorosabb nadrágokat sem viseltem el.

Most megint ez az ülés-probléma gyötör, sokat csipkelődik a hasam...

Mondjuk a doki, aki az inszemet csinálta azt mondta, nagyon zárta méhszájam, úgy verekedte be magát a katéterrel, fájt is, véreztem is... talán picit megsebzett, az gyógyul...

Én is csak azért mertem megkockáztatni, mert egy az ivásunk! ;))

Nadealényeg: drukkolok, és várom a JÓ híreket!

Szerintem nem egyszerűen a kudarcélmény dolgozik bennünk. Benne van az is, de... Én pl. abban a pillanatban, h nem volt már bennem a babám, úgy éreztem ÜRES vagyok. És ez hetekig nem múlt el. Olyan voltam, mint egy rajzfilmfigura, aki úgy érzi, csak felette esik az eső. Néha még utána is visszatért. EZ ugyanúgy GYÁSZ, hiszen elveszítettél VALAKIT, akit ráadásul a testedben melengettél. Szóval egyrészt van a kudarc, erre rápakolódik a gyász, és ha ez még nem lenne elég, a társadalom szemében a TE fájdalmad SEMMI. Anyósom is azt mondta, ugyan, hát neve se volt még.

Továbbmenni ezek után LEHET és KELL is! De nem könnyű. Először is hagyd meg a lelkednek, hogy "kitombolja" magát. Nekem segített a fórumozás, mert rájöttem, mennyire nem vagyok egyedül ezzel, és sokakkal megtörtént, és ők fel tudták dolgozni, hát akkor én is fel fogom tudni!

A helyedben viszont én tuti addig mennék, míg olyan orvost kerítek, aki hajlandó végigvinni egy alapos kivizsgálást. Kétszer egymás után már kicsit több, mint szerencsétlen véletlen!

Azt hiszem, mi, nők részben kudarcként éljük meg azt, hogy nem tudjuk kihordani a babánkat, részben pedig az is a hallgatás hátterében van, hogy túl mély a fájdalmunk ahhoz, hogy elviseljük a néhol bagatelizáló, néhol közhelyes reakciókat, inkább megtartjuk magunknak, és a párunknak az érzéseinket.

Sokan vagyunk olyanok, akiknek még egyáltalán nincs gyerekünk, és olyanok is vannak, akik 1-2 egészséges baba után futnak bele a vetélésbe. Nincs olyan, hogy ennek könnyebb, amannak meg nehezebb. Mindannyiunknak gyász. A gyászt pedig fel kell dolgozni, együtt kell tudni élni vele, de nem szabad beleragadni!

Nem könnyű egyikünknek sem. Ha visszaolvasod a bejegyzéseket itt, láthatod, hogy mindenkinek megvan a maga kis története, mindenki bejárja a maga kálváriáját.

Poszata hálisten babát vár, jól van, Molly a kivizsgálásokat járja, hisz ő is két babát vesztett el, s ez nem lehet véletlen, én 8 napja voltam inszemináción... Sokunkat a baba elvesztése azért is rosszul érint, mert az idő is ellenünk dolgozik, 40 felé járunk...

Remélem, helyrezökken a lelked, fizikálisan is rendbe jössz, s ha ez a kettő összhangban lesz, megszületik a kisbabád!

Sziasztok!

Új vagyok a fórumon, már egy-két oldalt visszaolvastam. Nagyon meglepett, hogy rajtam kívül mennyien keresztülmennek/mentek ezen a szörnyű dolgon, mivel a környzetemben tudomásom szerint senkivel nem esett ez meg (vagy nem beszéltek róla).

Az én történetem: 2010 májusában összeházasodtunk férjemmel, és úgy döntöttünk, hogy jöhet a baba. Hamar, alig 3 hónap után pozitív is lett a tesztem, de sajnos a terhességem a 8.héten elhalt, missed ab lett a vége. Utána pár hónap szünetet tartottunk, végül kicsit több, mint 2 év lett a várakozásból. Éppen elmentünk egy meddőségi klinikára kivizsgálásokra, amikor is pozitív lett újra a tesztem. Ez volt idén májusban. Majd kiugrottunk a bőrünkből, hogy mégiscsak van csoda, és a sors mégis kegyes hozzánk, mivel így nem kell végigmennünk a meddőségi kezeléseken. Sajnos ez a terhességem is elhalt, a 10.héten már nem volt szívhang. Mintha kihúzták volna a lábunk alól a talajt, egyszerűen nem hittük el, hogy ez még egyszer megtörténhet velünk. Múlt hét kedden volt a műtét, mivel ezúttal sem volt egy csepp vérzésem sem. Ez a második, ha lehet mondani, sokkal jobban megvisel. Vannak jobb és rosszabb pillanataim, szeretnék mihamarabb felépülni lelkileg. Nem akarom siettetni, de így minden nap egy hatalmas kihívás. Ti hogyan birkóztatok meg ezzel az egésszel?

Hát, elvileg a 10. napon, reggel, jófajta teszttel már kell, hogy mutasson valamit, de legkésőbb a 14. napon...

Majd írok, bár ma bébisintér vagyok, barátnőm 7 éves fia van velem... igazi kis energiabomba :-))))

Mesélj privibe,kíváncsi vagyok. :)

Nagyon drukkolok!Azt hittem csak később lesz azért nem kérdeztem.Mikor derül ki hogy sikerült-e?

Nah, erről a pasis vizsgálatról mesélhetnék, mi ezt már kétszer végigjártuk :-D

5. napos vagyok az inszemináció után... olyan nagyon hinni akarom, hogy sikerült!

Sziasztok!

Túl vagyok a hycosyn.Van egy bemélyedés a méhemen,nem biztos hogy ez okozta a vetéléseket,de valószínű műtét.:(Holnap beszélek a dokimmal,de már belenyugodtam.Utána 3 hónap szünet. :(

:-)

Köszi!

Az a rögeszmém, ha terhes leszek, anyukám is új erőre kap, erőt ad neki az unoka...

Eh... Nálunk is potyadoznak a gyerkőcök, akikkel a mi babánk nagyjából egyidős lenne. Barátnőmnél megvannak az ikrek, volt osztálytársnőm kisfiába első látásra beleszerettem, az unokatesómnak meg akkora a hasa, hogy csak na, max ha 2 hete van...Kedvenc mondatom: "neked még könnyű, még nincs gyereked. Majd ha lesz, megtudod, milyen jó volt szabadnak lenni..." Rokon volt, kortisztelő vagyok, de meg kellett kérdeznem: normálisnak teszik lenni?!

De mondok vidítót is:fél órával korábban jöttem dolgozni az esküvőre, mint kellett volna:-)))))) a biztonságis bácsi remekül szórakozik, mert anno a sajátomról késtem pöttyet...

É 2 után is alig találtam olyan dokit aki hajlandó volt kivizsgálni.

Holnapra voltam kiírva a másodikkal.Anyák napján születhetett volna. :(

Az Anyák napja is fáj,hát még így. :(

Vidítson fel valaki.

a következő mensi után. Kb.1 hónap múlva.De előtte kell vérkép,kenetvétel stb.

Nem szabad elfáradnunk. Kíváncsi leszek végül milyen formájú a méhem. :) Sosem gondoltam,hogy valaha ez fog foglalkoztatni.

Neked is ajánlották?

:)

Én meg készülök lélekben a hycosyra. Nem tudom annak örüljek ha találnak valamit(akkor műtét),vagy annak ha nem.Ha találnak akkor kiderülne,hogy miért történt ami történt és bátrabb lennék a következőnél,de mégis... műtét(sóhaj).