Missed ab utáni lelki állapot (beszélgetős fórum)

Én is sajnálom de remélem a következő babával minden rendben lesz.

Én ki nem álhattam azt ha valaki a fiatalsággal jött baromira nem vigasztalt!Ez van amikor az ember olyan helyzetben van amit a másik ember nem ért meg mert nincs benne.

Fiatal vagy jobb ha most megy el stb.

igen lehet de ez olyankor nem jó duma mégha igazság is van benne

Amúgy én azt mondtam hogy inkább várasson magára a pici minthogy újra átéljem.

Műtét után a 6.hónapban teszteltem pozit azóta már 16hós a fiam.

Drukkolok neked és mindenkinek.Sikerülnie kell.

Sajnálom hogy veled is megtörtént.

Az orvosoknak szerintem rutin a vetélés.A másodikat egy nő orvos állapította meg,de rajta sem látszott semmi érzelem,azt sem mondta sajnálom.

A saját dokim sajnálkozott,meg volt lepődve.

Engem is nyugtattak hogy az első sokaknak elmegy,de a másodiknál már valószínű hogy bajom van.

Szerintem még nem kell elkeseredned ,rengetegen esnek teherbe missed után és kihordják minden gond nélkül a babát.Neked is ezt kívánom. :)

Sziasztok!

Én tavasszal vesztettem el az elsőt 10 hetes volt a gyerkőcünk. Nagyon nehéz feldolgozni úgy hogy nem beszéltek róla senkivel.

Én 2-3 napig nem is tudtam sírás nélkül beszélni róla, és ha visszagondolok arra az időszakra akkor még most is könnyes a szemem.

Én sem beszéltem ki magamból, mindenkivel csak úgy általánosságban, de mindenki bíztat hogy még fiatal vagyok és nem volt itt még az ideje. Szerintem itt volt az ideje csak valami hirtelen közbeszólt. Az orvos persze nem vizsgálja az első vetélést és olyan közömbös volt ezzel kapcsolatban. Furi volt az egész kontroll is.

Most újból próbálkozunk, (vagyis eddig sem védekeztünk szóval bármikor jöhetett volna de nem jött) és próbálok mindent megtenni azért hogy a következő babavárás már sikeres legyen.

Jó kérdéseket tettél fel ,engem is foglalkoztat.

Egyébként köszi a múltkori"beszélgetést",sokat segített.Úgy látszik muszáj beszélni róla.Amikor megnyitottam a topikot napok óta szörnyű rémálmaim voltak,szerencsére azóta teljesen megszűntek.

Én megpróbálom a következő terhességet már úgy vállalni,hogy benne van a pakliban,hogy veszíteni fogunk.Nem hiszek abban,hogy ha pozitív vagy és bebeszéled magadnak akkor sikerülni fog.Mindent meg fogok tenni a sikerért,de hagyok egy b tervet arra,hogy mi esz ha ez sem sikerül.

Hát igen nehéz az biztos,főleg hogy még friss az egész.

Molly hidd el lesz neked is babád sajnos az élet ilyen téren nagyon kegyetlen.

Amit érzel teljesen normális a fájdalom,a kismamák látványának elviselhetetlensége....

én is át estem ezen de úgy gondolom hogy ez hozzátartozik a gyászhoz,feldolgozáshoz.Mindig úgy éreztem hogy addig amíg nem tudok túl lépni ezen addig nem is fogok teherbe esni illetve elengedni az elvesztett babát.

Tudod én a nagynénémmel majdnem együtt szültem volna az én babám kb.egy hónappal lett volna idősebb az unokahúgomnál.Nagyon nehéz volt.Láttam azt hogy hogy nő az ő pocakja láttam mindent amit én is átélhettem volna.

De próbáltam,tudtam azt hogy ez nem fer és igen is nem is normális dolog.Szépen váltóztam és már a végén együtt vártam hogy mikor lesz már meg.

És ahogy megszületett láttam és tudtam azt hogy az enyém egy hónappal idősebb lenne,és lehetett volna nekem is.

Ez még mai napig él bennem és tudom azt hogy feledni sohasem fogom.

Ugye azóta megszületett a fiam.fél év van a két gyerek közt.Már nem bánkódom nem teszem fel a kérdést ami annak idején folyton a fejembe volt.MIÉRT?

Most várjuk a kistesót én tudod hiába volt gondtalan a fiammal a terhességem fiammal de most is ugyan úgy izgultam,izgulok hogy minden rendben legyen.

Ha úgy érzed nem vagy biztos magadban nem állsz készen félsz,kételyeid vannak,keress fel egy orvost aki segít,aki alaposan kivizsgál.Fel adni nem szabad.Nagyon sokan vesztenek el babát,babákat de erősek vagyunk fel kell állnunk és el kell érnünk a célt ami ez esetben egy baba.

Nem derült ki semmi sem,hormonvizsgálaton voltál?

Tudod van akinek segít a pszichológus ha úgy érzed egyedül nem megy akkor kérj segítséget.Nem szégyen ez.

Írtad sokan lettek babásak igen lettek de nagyon sokan vannak akiknek még mindig nem jött össze vagy most élték át a rosszat.

A saját tapasztalat,a sikerekből lehet erőt meríteni és tanácsot adni.Támogatjuk egymást még akkor is ha az nem könnyű.Az a fórum él még és szerintem élni is fog míg világ a világ Sajnos.

Amúgy most hogy vagy?Mikor volt az utolsó vetélésed?Következő babára hogy gondolsz?

Én kétszer éltem át, de testvérem Keresztanyja az első egészséges kisfiú után öt alkalommal vetélt el, mire a 7. terhességéből ugyancsak egészséges kisfiú született.

Nagyon kétségbe voltak esve, de nem adták fel. Szerintem Ő egy nagyon jó példa arra, hogy egy nő egy baba elvesztése után mennyire tud még hinni a csodában.

Sziaztok!

Ma voltam ellenőrzésen, tegnap múlt egy hete a missed abnak. Jött két olyan myomám, hogy csak na! Majd elmúlik... Tea, reflexológia.

Hazafele a kocsiban gondolkodtam,nhogy mitől van olyan jó kedvem, hol vannak a könnyeim? Aztán összeraktam. A babámat nem sirathatom, hisz neki még nem fájt semmi. Azt, hogy nem lehettem anya, önzés siratni. Az fogalmazódott meg bennem, hogy fáj, amiért a páromat nem tudtam apává tenni, s a szüleinket nem tudtam a várva várt unokával megajándékozni.

Ma elindítottam a fogyókúrámat, az új terhességet a lehető legjobb fizikai állapotban kellene várnom, elég kockázat, hogy 38 éves vagyok, a többi bibit jobb volna kiküszöbölni...

Mindemellett folyamatosan ott van bennem a kérdés, mi van, ha újra végig kell járnom ezt a polot? Mi van, ha újra visszanyerem a régi életem, s aztán megint jön az összeomlás? Hányszor lehet talpra állni? Mert a baba elvesztésekor úgy éreztem, elvesztettem az egészségesség tudatát, a jövőbe vetett töretlen hitemet, a napi rutint, amiben sikeres, boldog voltam...

Voltam, és leszek! Csakhát... hányszor tud egy ember kikepesztetni a kakiból?! Neki merek futni tényleg újra?

Kedves barbi most jöttem rá hogy ki vagy,te írtáĺ ki fórumot görcs végett...Nagyon sajnálom és elképesztő...Neked is annyit írnék nézz be a másik fórumra ott vannak olyanok akik hasonló korú babát vesztettek el.

Tudom hogy ki nagyon friss ez az egész de szerintem ha tud valakinek beszélni erről az ember az valamelyest segítség.

Bocsánat a kérdésért de nem mondtak most semmit hogy mi lehetett?Gondolom el küldték vizsgálatra a drágaságot.

Tényleg borzasztó ez.,Részvétem :'(:'(

Akkor azért volt ismerős a neved.Amúgy miért nem vagy ott?

Én ott vagyok még úgy is hogy azóta lett már egy kisfiam.De segíteni kell egymásnak ha másban nem is de támaszt nyújtani.Kibeszélni a dolgokat.

Sajnos heti szinten van új tag de vannak babásak is,akiknek nem könnyű.Úgy gondolom hogy az egy nagyon jó fórum olyanoknak akik átéltek ilyet-ilyeneket.

Sajnálom,hogy ez történt veled!

Talán az fog segíteni nekünk ha kiderül miért történik ez velünk és találnak rá megoldást.

Eddig azt gondoltam,hogy ez csak másokkal történhet meg.Az első teljesen sokkolt,sosem éreztem ehhez hasonló fájdalmat.Minden rossz ami eddig ért eltörpült ehhez az érzéshez képest.Tudom,hogy vannak ennél szörnyebb történetek is.

itt a fórum linkje

[link]

Kedves molly nagyon sajnálom ami történt.

Ajánlanám neked a baba a pocakban vetélés,missed ab.után fórumot nagyon sokan vagyunk akik át mentek ilyenen velünk tudsz beszélgetni,és mi vagyunk azok akik igazán megértik fájdalmad.

Nekem olyan gondolataim voltak,hogy fájt -e a babának amikor meghalt.Ezen rendszeresen sírtam.

Hiába voltak csak embriók,a lelkem akkor is babáknak érezte őket.Sosem azt mondtam,hogy elvetéltem,hanem azt hogy meghalt a baba a méhemben.Természetesen magamban is kerestem a hibát.Aznap migrén rohamom volt,ha bementem volna a kórházba lehet nem halt volna meg,lehet a fájdalomcsillapító miatt történt.Persze az agyam tudja hogy hülyeség,de a pszihémben azért még ott van.

Fura dolog ám az ember lelke... Nekem két őrült gondolatom volt, szerencsére csak napokig foglalkoztattak, már elengedtem őket. Az egyik, hogy mi van, ha a doki benézte, és hagytam kinyírni az mégiscsak élő gyerekem? Tudom, hülyeség, 3 héten át tanakodott az rvosom, végtelenül lelkiismeretes, mégis folyton ez foglalkoztatott.

A másik dili abból eredt, hogy nehezen épültem fel, mert az 5. héttől fájt a hasam, vérezgettem, a műtét alatt nagyon véreztem, sok-sok méhösszehúzót kaptam, így is sokat görcsöltem, véreztem... Szóval azon agyaltam, nekem a gyerekemmel a régi életem, az egészségem is "meghalt", hát lehet, hogy én jobb, ha nem is akarok gyereket?

Aztán szépen lecsillapodtam, az itteni csajnak is köszönhetően... Néha sírok picit, de lassan visszatérek önmagamhoz.

Sajnálom,hogy te is átélted.

Igen első baba lett (lettek) volna.Az a fura hogy most nem érzem azt a mély fájdalmat mint a múltkor,nincs sírhatnékom,egész jól elvagyok.Mégis tudat alatt érzem ,hogy valami nincs rendben,csak nem tudom hogy nem lesz-e komolyabb bajom tőle ha nem törődöm vele.(lelkileg)

Szia!

Nagyon sajnálom, nekem is két vetélésem volt egy éven belül, igaz 10 évvel ezelőtt, de tudom mit érzel.

Az elsőnél én is rengeteget sírtam, bezárkóztam, egyedül csak a Férjemmel beszéltem, neki köszönhetem, hogy nem kellett orvosi segítség. A második alkalommal nem volt időm magammal foglalkozni, akkor másnak fontosabb volt az én segítségem.

Csak akkor lettem igazán jobban lelkileg, mikor kiderült, hogy mi a bajom, és hogy lehet rajta segíteni (PCO). Na és persze mikor megszületett a kislányom.

Én beszélnék az orvossal, hogy kezdjétek el a kivizsgálásokat, így biztosan fény derülne az okokra. Kívánom, hogy legközelebb jól végződjön!

Ha jól látom, egyidősek vagyunk. Nem tudom, első baba lenne-e nálatok is, én a magam "tapasztalatait" tudom leírni neked.

A 10. héten fejezték be műszeresen a terhességemet, ennek ma épp 1 hete. Nyomorúságos érzés, egyrészt gyász, másrészt értetlen düh volt, van bennem, s közben fel-felbukkan a lelkiismeret-fúrdalás is, hátha valamit rosszul csinálok, meg miért nem tudom megadni a férjemnek, amire vágyik, amit megérdemelne, stb... Magányos érzés ez egy nőnek, de kell, hogy ki tudjuk adni, különben mérgez, gyilkol bennünket belülről. Tegnap már nem szedtem gyógyszereket, este leültünk a barátnőmmel egy pohár borra, és kibeszéltünk mindent, de mindent. Lesznek rosszabb napok így is, tudom. Nekem folytatnom kell az életem, akkor is, haa babámé nem folytatódik. Pokoli nehéz feldolgozni! Gyászold meg a babád, engedd el, neked nem a sötétben van dolgod, hanem itt, az életben!

Sziasztok!

2 missed ab-om volt egyszer a 9. egyszer a 11. héten,mindez ebben az éveben.Az elsőnél épphogy megúsztam a depressziót,rengeteget sírtam.A másodiknál csak egyszer sírtam kb. 5 percig,de egy ideje rémálmaim vannak.Álmaim nagyon élethűek,általában sötét van és egyedül vagyok itthon.Nem tudom mennyire vegyem komolyan ezeket a tüneteket.

Nagyon érdekelne,hogy mások hogy élik át,volt-e nálatok depresszió,kellett-e pszichológus esetleg kineziológus segítsége.