Missed ab utáni lelki állapot (beszélgetős fórum)

Megígérem neked,hogy pozitívan fogok gondolkodni.:)

Anyukám se adta fel én a sokadik terhessége voltam és lásd milyen szép nagy lánya lett! :)

Köszi,aranyos vagy és teljesen igazad van.Bár ma egy kicsit tényleg megijedtem,annyira hányingerem van és fáj a mellem.Még egy hónap hátra van a próbálkozásig.

A vérvételeim eredménye tökéletes,van peteérésem és ez jó hír. :)Pedig 2 hónapja a mensim szinte csak barna,amióta Anyu meghalt.Szerintem amiatt van.

Már írtam párszor nem hiszek a hókusz-pókuszokban,,de abban igen,hogy a hormonok és az ember lelki állapota összefügg.

Mi volna, ha nem próbálnád leállítani?

Úgy értem, mi van, ha adsz egy esélyt a tudatalattidnak?

Tudom, te nem hiszel ilyesmiben, de nincs vesztenivalód. Alkoss egy pozitív mantrát a fantáziádból, valami olyasmit, hogy "Megszületik a gyermekünk,boldog, kiegyensúlyozott családban élünk." Van az Agykontrollnak erre módszere, meg a pozitív gondolkodást tanító módszerekben is van erre gyakorlat... Én anno azt a mantrát kaptam, hogy "Megtalálom a hivatásom, megtalálom a párom, megtalálom önmagam..." és lőn, minden megjött szépen :-)A pasira olyan szinten fel voltam készülve, hogy polcot ürítettem neki a szekrénybe :-DDD

Nem az a lényeg, hogy elfogadj bármi olyan hókusz-pókuszt, ami idegen tőled, hanem az, hogy ne a küzdelem, a tagadás vigye az energiádat!

Nem tudod kiűzni magadból a gondolatot? Hát használd a magad javára! Az, hogy itt elmondod, racionálisan,a magad okos módján kezeled, már eleve jó, úgyhogy nem féltelek én téged! ;-)

Ma voltam a második hormon vérvételen.Hát még mindig nem egyszerű pocakos nőket látni.Annyira irigy vagyok rájuk,hogy az már fáj.

Megint álterhes vagyok,hányinger,mell érzékenység,fájdogál a méhem plusz az agyam megpróbál meggyőzni.Arról fantáziálok,hogy babás vagyok,ettől pedig jó kedvem van.Hogy a fenébe lehet ezt leállítani?

Még nem is próbálkozunk,hátra van még a hycosy.

Akkor jó!

:)

Én ezt úgy fogom megoldani,hogy ikreim lesznek. :P

Megfogadom a tanácsodat...az önerősítés fog a fejemben járni!!! Egyébként barátnőm mondta, hogy megérti, ha úgy döntenénk, nem megyünk el.

Nehéz lesz, de úgy érzem egy barátnak osztoznia kell a másik boldogságában.

Először is gratulálni szeretnék a pocaklakóhoz! Remek hír. :) Biztos rendben lesz minden. Sok egészséget kívánok mindkettőtöknek.

Köszönöm, hogy megosztottad velem a happy enddel végződő történetedet és a biztatást!

A vizsgálatokban reménykedek most én is. Ebben a pillanatban úgy érzem más választásom nincs. Meg igyekszem összeszedni magam és valahonnan a mélyből visszahozni a felszínre hozni a pozitív gondolatokat.

Akkor lehet h inkább a párodnak kéne egy kis erősítés. Nem folytatjátok a Clostit? Mármint, hogy csak Ő. Vaaaagy..... asszem férfiaknak van vmi Maca Vibe, de lehet hogy nem jól írom a nevét sem, az nem lehet h jó lenne?

Ha meg örökbefogadáson gondolkoztok, nemtom Nálatok hogy megy a dolog, de van 1 barátnőm, ők 3 évet vártak egy örökbefogadható gyerekre. Már úgy értem, miután keresztülmentek mindenféle felkészítő tanfolyamon, és a gyámügytől is zöld utat kaptak h alkalmasak. Már majdnem kicsúsztak az időből (mert asszem 3 v 4 évenként meg kell ismételni a procedúrát, ha még mindig örökbe akarnak fogadni), asszem fél évük volt hátra, amikor szóltak h van egy bébi. Csak azt akarom ezzel mondani, h nemtom Felétek hogy megy az ilyesmi, de én a csajszi helyében addig izzítottam volna a kapcsolataimat (önkormányzatnál, politikai vonalon stb.), amíg el nem jutok vkihez aki hathatósan tud segíteni h "meggyorsítsa" a dolgot. Szép dolog a becsületesség, meg a "kivárjuk a sorunkat"-magatartás, de vannak dolgok, amik kis hazánkban ne mennek némi protekció nélkül.

Köszönöm szépen a bátorító szavakat. Sokat jelentenek. Nagyon erős nő vagy, le a kalappal előtted.

Jövő vasárnap keresztelőre kell mennünk barátnőmékhez. Nagyon szeretem őket, de ez őrült nehéz lesz. Másik barátnőmék is ott lesznek, ott 1 éves a pici. Baráti körben, csak nálunk nincs még baba. Olyan nehéz.

Párom, olyan szinten áll mellettem, hogy az valami hihetetlen. Pedig ő is nehezen éli meg ezt az egészet. Nem is tudom, hogyan köszönjem meg neki.

Az már jó, ha az eredményeidből kimutatható valami, legalább el tudtok indulni valamerre. Gondolom hosszú még az út.

Ami engem illet, pénteken a doktornő szervezte telefonon a másnapi műtétet, meg kapcsolatban volt a genetikai laboratóriummal, így a jövőbeni lépéseket nem részleteztük tulságosan. Most az a helyzet, hogy az abortusznál vett minta genetikai vizsgálatra lesz elküldve. Ennek több hét az eredménye. 10 nap múlva megyek ellenőrzésre, majd akkor szeretnék sort keríteni a hogyan továbbra. Amit tanácsol, azt végigjárjuk. Más választásom most nincs. Ahogy kivettem a soraidból ezzel te is így vagy.

Sziasztok, az előbb főztem egy kávét és leültem a számítógép elé. Olyan lelki állapotban vagyok, hogy nem is tudom mit kezdjek magammal, így hát gondoltam írok nektek. Mint itt oly sok mindenkié, az én történetem is egy sok-sok fájdalommal, könnyel teli mese.

2012. szeptember 14-én volt spontán vetélésem. Szörnyű volt. Akkor voltam 7 hetes terhes. Műtét nélkül lezajlott minden. Lelkileg a poklok poklát jártam meg...de tudom, ti tudjátok milyen ez.

Idén március elején ismét megajándékozott a sors egy pozitív teszttel. A múltkori "eset" miatt, 5. héttől nem mentem dolgozni. Teljesen stresszmentesen és boldogsában, telistele pozitív gondolatokkal álltam a második terhességhez. Előző vetélés miatt utrogestant kaptam. Erre ismét megtörtént a tragédia...pénteki vizsgálaton kiderült nem fejlődik a magzat. Ekkor voltam 7 hetes és 5 napos. Tegnap reggel meg is volt a műtét.

Én tényleg nem tudom, hogyan tovább?! Fel lehet ebből "állni"?

Muszáj hinnem benne, hogy valaha nekem is lesz gyerekem, csak most nagyon nehéz!!! Most, a második vetélés után, 30 évesen, sokkal kilátástalanabbnak látom az egészet. Nagyon el vagyok keseredve... Nemhogy aludni, egyszerűen már gondolkodni sem tudok.

Ez most a legkisebb gondom, de munkahelyre hamarosan vissza kell mennem, na persze, ha lesz még hova. Ott is a létszámleépítésről szól minden egyes nap. Katasztrófa az egész.

Az előbb olvastam el Rocky történetét. Végig potyogtag a könnyeim, ahogyan haladtam előre mondatról mondatra.

Kedves Rocky, nehéz hozzáfűzni bármit is ahhoz, amiket leírtál. Nagyon sajnálom ami veled történt. Kérlek nézd el nekem, hogy nem találom a megfelelő szavakat, amivel bátorítani tudnálak. Légy erős!!!!

Az én történetem semmi a tiédhez képest.

Remélem a vizsgálatokból sikerül majd kideríteni valamit. Én is vizsgálatok előtt állok, úgy érzem, ez az egyetlen, amibe most kapaszkodni tudok...ha érted, hogy értem...

Nah, hát így viszont bölcsen hallgass a Clostiról, ne szedd tovább, és ártatlanul kérdezz rá, segítene-e Nektek. Vagy tud-e a dokid vmi mást. Mert persze, persze, normális az is, ha 1 évig nem jön össze a baba, de azért 39 évesen az ember már nem szívesen vár 1-2 évet, ha nem muszáj, tudom.

Ha a rosszízű teák Neked nem jönnek be, nem akarod kipróbálni a Mastodynont? Ez homeopátiás csepp, elvileg a premenstruációs tünetek enyhítésére van, de nőgyógyászok kifejezetten szokták javasolni fogamzássegítésre is.

Hát.... kár. :( De azért már ez is valami, legalább Ciklusod VAN!

Amúgy, ez a has-érzékenység sztem Nálad igenis mensi előtti tünet, vmelyik hónapban már volt ilyen "nembírokhasonfeküdni"-érzésed megjövés előtt.

Hát drukkolok. Addig is, míg nem lát orvos, jobb ha azt gondolod, csak a Closti miatt szórakozik Veled a ciklusod. Ha még is van baba, így még jobban fogsz örülni. De ha meg nem, akkor nem leszel annyira csalódott. Azért hétfőn reggeli pisiből még tesztelj egyet, hátha....

Hétfőn várjuk a híreket!!!!!

PÉNTEK VAN!!!!!!

Évanéne, teszteltél már?? És ha nem, mi az eredmény? Jelentkezz, kíváncsi vagyok!! :-))

Csillagcsáp,

Köszönöm a bíztatást. Igen, sajna kicsit aggódósabb vagyok most, de remélem elmúlik majd a 20-24. hét után.

Évanéne,

Egyébként ezek a kora terhességi tünetek nagyon nem megbízhatóak ám! Mert annyira enyhék, hogy az ember pszichésen is tudja érezni. Tavaly év elején volt egy 45 napos ciklusom, minden terhességi tünetet éreztem, mégse volt semmi. (Akkor még védekeztünk is, tehát nem is igazán értem, miben bíztam...)

Tudom, hogy ezt a legrosszabb most megtartani, de türelem, és kivárás - most csak ezt tudod tenni. És ahogy írtad, pénteken tesztelj még egyet.