Missed ab utáni lelki állapot (beszélgetős fórum)

Olyan furcsa,hogy nincs egy protokoll amit minden nőgyógyi elővesz ilyenkor és aszerint kezdi el a kivizsgálást és a kezelést.Nekem 1 éven belül 3 doki háromféle véleményt mondott és sok teljesen ellentétes a másiktól.Én laikusként honnan a túróból tudjam melyik a jó irány.

Persze tudom,kell egy doki akiben vakon megbízol,de most már tényleg találkozhatnék vele,mert már fogynak az alkalmanként 10 ezer forintjaim.

Sziasztok!

Én is felhívtam ma a dokim, tök aranyos volt :-)

Mondtam neki, az alaphelyzet az, hogy idén szülök. (max jövő év elején...)Rögtön gratulált, mondtam, nem, még nem vagyok terhes, de az leszek.

Éreztem a hangjában a bizonytalanságot! :-DDD

Szóval... én majdnem 40 vagyok, a férjemnek picit alacsonyabb a spermaszáma a normálnál (egy vesével, lép, epehólyag nélkül nem csoda...) szóval kétoldali támogatást kéne kitalálni :-)

Azt mondta, átgondolja...

Mindenképp járj utána Molly, kétszer egymás után, ennek kell h oka legyen!

Biztos tudsz találni egy lelkiismeretes dokit a környékeden, aki hajlandó addig vizsgálni míg ki nem derül, mi a baj.

Ő magán orvos,most kidobtam újabb 10 ezer forintot a semmiért,mert úgy döntöttem nem megyek vissza.Most új dokit keresek akivel lehet kommunikálni.Egyenlőre nem tudom kihez menjek,ajánlanak többet is.Ja és megint megkaptam hogy öreg a petém.

Az aszisztense pedig folyton kinyomja a telefont,ha meg felveszi flegma és gyorsan lezárja a beszélgetést.Tegnap lett meg egy vizsgálat eredménye,de lehetetlen beszélni vele.Ilyen csapatra nincs szükségem.

Nem tudom,hogy ez a normális hozzáállása egy orvosnak,vagy ez hanyagság.

Én ragaszkodni fogok a kivizsgáláshoz,ha nem akkor keresek másik orvost.Már nagyon unom,úgy bíztam benne hogy ez a doki más lesz.

Ráadásként azt mondta a második babát lehet,hogy meg lehetett volna menteni.:(

Az én dokim azt mondta ne törődjek a vérzéssel barnázással,holott gyógyszert kellett volna adnia rá.így utólag már mindegy de azért na.......

Flora05: Azért lehet, hogy érdemes lenne megnézetni magad egy orvossal, nehogy később valami gond legyen belőle (pl. bent marad valami, stb.).

évanéne: Nem gondolom, hogy felelőtlenség lenne, én is bízom a természetben. :)

Én úgy gondolom, nekem azért is kellett ez a három hónap várakozás, hogy helyre tegyem magamban a dolgokat. Nem tudom, hogy reagáltam volna, ha pl. egyből teherbe estem volna. Nekem kellett ez az idő, hogy átgondoljam, ami történt, és lelkiekben felkészítsem magam az elkövetkezendőkre, akár rossz, akár jó dolog. Most már magabiztosabbnak érzem magam, így jöjjön, aminek jönnie kell :)

Amúgy képzeljétek, olvastam valahol, hogy bizonyos országokban "természetesnek" veszik a missed ab-t/vetélést. Nem övezi misztikum, nem műtenek meg, csak ha nagyon muszáj, persze ha szükséges, adnak gyógyszert, meg mindent. Nem hagynak szenvedni, csak inkább nem szólnak bele a természet dolgába.

A cikkben az szerepelt, hogy úgy állnak hozzá az orvosok is, hogy ez a női élet, az anyává válás velejárója, és bizony néha nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretnénk.

"Ne sírjon kismama, ez sajnos hozzátartozik az élethez. Valamiért a természet így oldotta meg, és ezen senki sem tud változtatni. Nem tudunk mást tenni, mint remélni a legjobbakat."

És ezt kedvesen, megértően, és nem lekezelően, flegmán. Talán valamilyen szinten elfogadják az iratlan törvényeket, és megpróbálnak ezek figyelembevételével gyógyítani.

Nekem szimpatikus ez a hozzáállás.

Lehet könnyebben dolgozná fel egy kismama a történteket, ha nem kellene kórházba feküdni, babasírást vagy éppen színhangot hallgatni a többi szobából, hanem az otthon csendes magányában lehetne végigküzdeni...

Ti mit gondoltok?

Erre csak azt tudom válaszolni,hogy én megbántam hogy az első vetélés után nem vizsgáltattam ki magam.Az orvosom nyugtatott,hogy semmi baj,egészséges vagyok,előfordul az ilyesmi.A második után már habogott,hogy hát most már kellenének a vizsgálatok,mert ez már nem normális,de persze lehet hogy ez is csak véletlen.Én most teljesen kivizsgáltatom magam.Amíg nem találok olyan dokit aki komolyan vesz és minden létező és alkalmazható terhesség támogatást biztosít,addig nem esek teherbe.

Én is úgy érzem ,hogy nem élem túl,ha még egyszer megtörténik .

Sziasztok!

Képzeljétek, most hétvégén volt először, hogy pocakos csajszi látványa nem húzott fel. Én ennek úgy örültem :)

Persze emellett azért ott van a nyugtalanság, mert nekünk lassan letelik a 3 hónap várakozás, és lehetne újra próbálkozni...Szeretném is, meg nem is.

Nagyon szeretnék már kisbabát, de amikor eszembe jut, hogy mi van ha még egyszer megtörténik, görcsbe rándul a gyomrom...

Nem is főleg a fizikai részétől félek, mert azt ki lehet feküdni, túl lehet élni, inkább a lelkitől...Most is elég nehezen szedem össze magam, és nem tudom, hogy viselném, ha megint megtörténne.

Tudom, tudom, nem szabad ilyenre gondolni, de valljuk be, mindenki gondol rá.

Ti hogy álltok/álltatok az "újabb próbálkozásokhoz"?

Én szabályos hisztirohamot kaptam...

Mikor megtudtam,akkor csak sírtam..leutaztam pár órát vonaton.. beszélgetés családdal... majd mikor senki nem látta,nem hallotta kitört belőlem...

utána olyan higgadtan vonultam be a kórházba,hogy a saját dokim is meglepődött,de még a barátaim is akik bekísértek. majd 1 hónap totális padló, harag a világgal, kitomboltam magamból a fájdalmat stb. aztán nyugi :) majd +1 hónap múlva megfogant a kislányom../Igen,csupán 2 hónap telt el/ :) Azóta totális boldogság,most ő már lassan 3 éves lesz :)))