Missed ab utáni lelki állapot (beszélgetés)

Aranyos ,csak a teláfogom.állandóan

kijavítja az a betűt á-ra.(biztos arányos is

vagy,de azt nem látom :) )

Nekem segít, ha látom/olvasom, másoknak milyen problémáik vannak, mert egyből elszégyellem magam, hogy ilyen "apró-cseprő" dolgok miatt így ki vagyok borulva...Ugyanakkor szörnyű dolognak tartom, hogy ennyi nőnek kell ezt átélnie.

Amúgy próbálom lefoglalni magam. Sokat tornázok, sétálok, odafigyelek arra, hogy mit eszem.

Fizikailag a következő babára készülök, és titkon arra vágyom, hogy újra pozitív tesztet tartsak a kezemben.

Néha mégis elszakad a cérna, és olyankor inkább leülnék egy sarokba és megvárnám, míg elmúlik, mert kibírhatatlan vagyok.

Pl. sógornőm babát vár, kb. 2 héttel idősebb az Ő babája, mint az enyém lett volna. Nagyon örülök nekik, és tényleg szívből kívánom, hogy minden rendben legyen náluk, de pl. a nemrégen készült és feltöltött 4D-s képek teljesen kiborítottak. Igazságtalannak érzem, hogy az Ő babájuk jól van, a miénk pedig nincs sehol.

Ráadsául az sem segít, hogy a család azzal viccelődik, hogy miért nem iparkodunk mi is a babával, hiszen úgyis mindig az első unokát imádja mindenki (mi vagyunk az idősebbek, korábban volt az esküvőnk is, így mindenki tőlünk várta hamarabb a babát, de nem így lett.)

Az ilyen jeleggű poénokra és kérdésekre próbálok viccesen válaszolni (mert a szülőkön és sógornőméken kívül nem tudja senki, mi történt), de azért mélyen legbelül nagyon fáj.

Ti hogy kezelitek az ilyen helyzeteket?

Ha kicsit segít van rosszabb is.Én egy éven belül 2 magzatot és az Édesanyámat vesztettem el.

Az biztosan igaz,hogy ami nem öl meg az megerősít.Nekem is vannak napjaim amikor minden elviselhetetlen,mindenkit utálok aki kicsit is jobban érzi magát nálam.

Terveket kell készíteni,szórakozni,sétálni,sportolni,új ruhákat venni stb.. Ezek le tudnak foglalni,addig is megy az idő,gyógyulnak a sebek.Tovább kell élnünk,muszáj.Hidd el,enyhülni fognak az érzéseid,igaz elég lassan.

Én az elején sírógörcsöt kaptam és elrohantam ha terhes nőt láttam,ma már csak sóhajtok egyet.

A gondolataid,érzéseid szerintem normálisak ilyenkor,csak ne lovald bele nagyon magad,próbálj tovább lépni.

Erre nem is gondoltam,igazad van.Lehet,csak azt gondolták,na,kimaradt egy két mensi.

Mindegy majd csak lesz valahogy. :)

Jaj, Csillagom! biztatót? Hát, hajrá Csillagcsáp!Hülye poén, ugye?

De az az igazság, nehéz bármit is mondani, pláne, mert tudom, hogy amikor novemberben velem történt ugyanez, nekem se tudott senki jót mondani, a legártalmatlanabb dologgal is sírógörcsöt, vagy épp dührohamot lehetett nálam kiváltani.

Gyász. Ez a legjobb szó arra, amit az ember érez, azt hiszem. De míg egy "igazi" halottat az ember a családjával együtt gyászol meg, addig ilyen esetben igazán csak mi, az anyák éljük ezt át, így nincs kivel osztozni a fájdalomban. Értik, de nem érzik, amit mi.

A tél egyébként is a legrosszabb időszaka ennek a tragédiának, kizárólag a depi felé tudsz sodródni, pláne, ha hagyod.

Tessék D vitamint szedni, fizikailag stabilizálódni, venni valami természetes, gyenge kis nyugtatót, amitől nem kábulsz, csupán segít stabilizálódni...

És írd le, ami fáj. Ide, bárhova!

Egyszer csak azt veszed észre, hogy tudsz róla beszélni, egyenesbe kerültél.

Sziasztok!

Az utóbbi időben sokat olvasgattam az itt zajló beszélgetéseket, próbáltam ebből erőt meríteni. Ám úgy érzem, most eljutottam egy olyan szintre, amikor beszélnem kell valakivel ezekről a dolgokról, mert már nem nagyon tudom kontrollálni az érzéseimet. Így csatlakoztam Hozzátok.

Tavaly decemberben elvesztettem a kisbabámat. 10-11 hetes volt a terhesség, amikor kiderült, hogy 5-6 hetes korában elhalt a magzat. Nektek nem kell elmesélnem, hogy min mentem keresztül, és hogy milyen érzések kavarogtak bennem.

Azóta eltelt már egy jó pár hét, néha jobban vagyok, néha nem. Én már azt hittem, hogy túl vagyok a dolgokon, de mostanában hihetetlen utálat és harag lett úrrá lett rajtam.

Haragszom a világra, nem találom a helyem a munkahelyen, a házasságomban.

Utálom, ha más boldog, és irigykedve nézem a pocakosokat. Kisbabát váró rokonok esetén sokszor arra gondolok, bárcsak velük is megtörténne,és akkor megértenék, milyen az igazi fájdalom.

Az utóbbi időben a férjemtől is távolodom, többnyire csak én beszélek a történtekről, ő meg hallgat. Tudom, hogy a férfiak ilyenek, és hogy belül valószínűleg Ő is szenved, nekem ez mégsem elég.

Alapvetően vidám, és kedves vagyok, éppen ezért a fentebb leírt érzések és gondolatok miatt óriási bűntudatom van. Undorom magamtól.

Kérlek, mondjatok valami biztatót, mert néha úgy érzem, a sok rosszindulatú gondolat miatt már nem vagyok érdemes a boldogságra.

Hétvégén ismerősöknél voltunk, van egy 3 éves szöszke kislányuk. Szabályosan kikezdett aférjemmel:-)soha nem gondoltam, hogy a barbizás ilyen szexivé tesz egy pasit...

Igazából a gyermektelenségben ez a leg szívszorítóbb. Dehát...

Úgy értem védekezünk még.:)

Igen én is így voltam,egyszer csak tudtam,hogy ott van.

Mi soha nem tettünk különbséget a "próbálkozunk" vagy csak úgy simán, szerelmeskedünk között :-)))

Nem tudom... holnap kéne megjönnie, legkésőbb pénteken. Az az igazság, ma reggel csináltam tesztet, de negatív lett. Tudom, még ez se jelentene semmit, de valahogy nem is érzem, hogy állapotos lennék. Az előzőnél volt egy pillanat, amikor a hasamhoz kaptam, és egyszerűen csak TUDTAM, hogy kisbabám lesz. És bár nem fájt semmim, azt is pontosan tudtam, hogy már nincs bennem élő baba...

Nagyon drukkolok neked!

Én ebben a hónapban éreztem először,hogy nem bánnám ha terhes lennék így műsoron kívül véletlenül.:)

A héten kiderül... vagy beborul :-) elvileg 6-án kéne nem megjönnie, szerdán. Péntek reggelig jusztsenem tesztelek :-)

Néha olyan, mintha meg akarna jönni, néha meg semmi, szóval bármi lehet.

Nálatok hogy áll a naptár?

elgyengülés...

Egyetlen ember feledkezett meg a születésnapomról: a férjem.

Hétfőn még eszében volt, keddre elfelejtette. Picit rosszul esett, de nem érintett drámaian. Ma reggel viszont elkezdett magyarázkodni, és olyan baromságokat mondott, hogy felrántottam magam... Ha elfelejtette, hát elfelejtette. De amikor már menet közben jelzem, hogy ejtsük inkább a témát, akkor ne drámázzon. A végén úgy tűnt, még őt kéne megvigasztalni, mert szegényke elfelejtette. Összeszentségeltem, és eljöttem dolgozni.

Jó ember, szeret, és szeretem. De ez az elfelejtettem dolog... ezzel rendszeresen kikészít.

A missed ab után 1 órát ültem a váróban, 10 helyett 11-re jött értem. Akkor is azt mondtam, meg azóta már többször: a gyerekkel egyszer felejt ott valahol, azonnal elválok tőle :-)

Mondjuk zizi is vagyok, megint elszabadult a vérnyomásom...140/100, 84-es pulzussal...

Boldog Szülinapot!

Én a kólát nem tudtam meginni,pedig szeretem. :)

Nahátakkor beállnék én is a sorba! Sok Boldog Szülinapot kívánok!

Ha nagyon "elgyengülsz", esetleg 5-én már tesztelhetsz, de csak reggeli első pisiből!

Ja, és a hőhullámok, a gyakori pisilés is lehet gyanújel!

Hú, az ínyem kegyetlenül érzékeny volt, most, hogy mondod...

A szűk a farmerom érzéshez nekem nem kell terhesnek lenni sajnos :-DDDDD

Ma vagyok 39 éves. Reggel egy csomó sms-t kaptam már. Az jutott eszembe, egyetlen születésnapi ajándékra tudnék igazán vágyni: egy pozitív terhességi tesztre.

De erőt vettem magamon, nem csináltam. Ha 6-án nem jön meg, majd akkor...

öööö hát mit kívántam? MINDENT! :-))) Az édességet próbáltam kihagyni, amennyire lehet, mivel 80 kg-val indultam. Én nagyon szeretek enni, talán a grízes tészta az egyetlen amit utálok. És alapból imádom a hagymát, télen-nyáron. Most is rá vagyok kattanva a füstölt szalonna+hagyma kombinációra:).

De amikor terhes voltam, a hagymának még a szagát se bírtam elviselni. Meg, ha vmi olyan étel volt, ami húsos volt, azt én másnap már nem bírtam megenni, egyszerűen BÜDÖS volt, bár ezt csak én éreztem. :)

Meg szomjas voltam, mint a veszett kutya, főleg az első harmadban.

De, ha arra vagy kíváncsi, nálam mi volt kora terhességi tünet, akkor ide sorolnám a cicibizsergést, a farmerom-mintha-szűk-lenne érzést, a náthaszerű orrdugulást, orrvérzést, és a puha fogínyt is.

Az eszemmel én is tudom, hogy hüleség. Az ösztöneim incselkednek velem...

Mindenesetre hogy én magamtól mákos gubát csináljak, meg hogy a sárgaborsót kívánjam, azért az elég extrém, esetemben :-)

Bizonyára csak ki vagyok éhezve vitaminilag, ásványilag, vagy ilyesmi...

Amikor terhes voltam, a fokhagymáért voltam megzavarodva :-)

Hát akkor tényleg korán van még. Esetleg cicibizsergést érzel, vagy olyan érzést, hogy nem fázol, csak a mellbimbódnál? Mert a kívánósság meg az aluszékonyság inkább 5-6. hét után jön, bár nem vagyunk egyformák.

Mensiig ne is tesztelj, kár pocsékolni. Addigmeg: türelem, tornaterem!