Missed ab utáni lelki állapot (beszélgetős fórum)

Ma jöttem rá,hogy szükség lenne egy olyan önsegélyező csoportra vagy hasonlóra ,ahol vetélésen átesett nőknek szólna.

Valamiért ez egy olyan probléma amit a társadalom arra ítél,hogy ne beszéljünk róla,tegyünk úgy mintha meg sem történt volna és lépjünk tovább.Legtöbben ezt láthatóan meg is tesszük,de a lelkünk mélyén egy seb marad,ami csak egyre rosszabb lesz.

Ha egyszer lesz rá időm és alkalmam,akár már anya is leszek ,megpróbálom megalakítani ezt a csoportot.Így legalább lenne értelme a sok szenvedésnek amit átéltem.

Nem is, nekem igenis reményteli az év eleje!!!! Igaz, h egyelőre semmi okom sincs rá. Én tényleg úgy érzem, MAGAM MÖGÖTT hagytam ezt az utálatos évet, és most valami újnak, valami jobbnak kell következnie! Igaz, a tavalyi év egészében nem volt annyira szar, elég átlagosnak indult, aztán 20 hét boldogság után a 3 utolsó hónap viszont pokol és kín. Nah mindegy, hakuna matata, ahogy az oroszlánkirály is mondja! Új év, Új remények!!!

Sógornőm amúgy egy nagyranőtt kislány. 28 éves, Bpen lakik, egyedül él (anyuciék vettek neki lakást, aztán egy nagyobbat is, mert nem tetszett neki). Szal elvileg külön lakik, de korát meghazudtolóan rettenetesen savanya és panaszkodó természete van. Anyuci és apuci pici lánya, és vissza is él a helyzetével. Az első gyerekünk születése előtt nekik szögezte a kérdést h "akkor engem már nem is fogtok szeretni, ha az unoka megszületik?" És ezen felbuzdulva anyósomék azóta is mindenben a kedvét keresik, még jobban, mint azelőtt. És mostmár az unokákat is hanyagolják. De sógornőm amúgy mindenre irigy, amiből a bátyjának több, jobb van. Hát a fentiekből kitalálhattad, h nem túl jó a viszonyom vele. :-((

Tudod, mi jár az eszemben napok óta? Hogy máskor év végére valahogy "kifulladtak" a dolgok, de aztán a két ünnep között szépen helyre szoktunk zökkenni, egész kis pörgős, reményteli év elejék szoktak lenni.

Most semmi karácsonyi hangulatot nem érzékeltem magam körül, az év végén is átaludtuk magunkat, olyan semmilyen lett az év kezdete. A riasztó az, hogy azt hittem, ez csak nálunk volt így, de ehhez képest egyre többször szembesülök azzal, hogy máshol is ugyanígy van ez...

A férjem ma felhívott munkából, bocsánatot kért, én meg arra kértem, üljünk le valamikor beszélgetni, mert nekem ez a villámhárító szerep nagyon terhes, ráadásul - ahogy mondod- van most más, nagyobb bajunk, nem kéne még ezzel is terhelődni a családnak.

Sógornőddel amúgy is rossz a viszonyod, vagy amolyan aknamunkás fajta?

Hajaj..... hát ez gondolom nagyon hiányzott most, hogy nincs elég baj! :-((

Őszintén szólva én is többet vártam az Új Évtől. A családban nálunk is van egy kis zűzavar, egyik ágon a mamám testvére, a másikon meg kedves sógornőm oltogatja állandóan anyósomékat ellenünk. Sajnos úgy tűnik, egyre sikeresebben. :-((

Nade: innen szép nyerni!!!!! :)

Ehhh... :-(

Feszeget a bőgés tegnap óta.

Van egy barátnőm, 20 éve együtt vagyunk jóban, rosszban, a kisfia most 7 éves, gyakorlatilag együtt neveltük fel, a férje 5 éve lelépett.

Én 3 éve ismertem meg a férjemet, tehát a 7 évessel korábbi a szerelem, vitathatatlanul :-)

Lavírozgatok, diplomatáskodom folyamatosan, mert a párom nem igazán kedveli a barátnőmet, tény, van benne egy adag extravagancia. DE! Ha bajunk van, ha segítség kell, ha intézni kell, stb... ő az, aki BÁRMIKOR ugrik, olyankor jó az én drágámnak!

Tegnap 4-től én vigyáztam a gyerekre, 1 óra volt megbeszélve, de nem végzett, 2,5 óra lett a dologból. Én halálosan élveztem, hogy a kiscsávóval társasoztunk, főztünk, játszottunk, stb, a zuram viszont vágta a pofákat, hogy nem mentem még haza. Ez már piszok rosszul esett...

Aztán apukámmal beszélt telefonon, mire kimetünk anyuékhoz este, csak annyit láttam, hogy az öregek össze vannak veszve, nem is kicsit, de egyik sem nyilatkozott, hogy miért. Ma reggel kiderült, a férjem apunak elpanaszolta, hogy nem vagyok otthon, hanem a gyerekkel vagyok, apu megjegyzéseket tett, amikor letette a telefont, anyu rászólt, hogy nem olyan sűrűn van rámutalva a barátnőm, és ezen jól összevesztek.

Most a férjem a fekete bárány, őt is ki kell mosnom a szüleim előtt, őket is össze kell békítenem...

36 évesen mentem férjhez, de ilyenkor megfordul a fejemben, hogy biztosan jól tettem-e... Pedig imádom a férjem, jól megvagyunk, de azt, hogy kisajátítson teljesen, nem hagyom, nem hagyhatom.

Olyan, mintha már lenne egy gyerekem...

Így vagyok :-(

Hátt itt is lelakott volt a kórház, és a dolgozók sem igyekeztek szaktudással vagy emberi bánásmóddal kompenzálni a hiányosságokat. Még a fiatalabbak is közömbösek, rosszkedvűek voltak. A kórtermek kicsik, és nagy a nyomor mindenhol. :((

Na ééés TE hogy vagy?

Hát Évanéne úgy tűnik, megirigyeltem tőled a kórházasdit. Nagymamám öccse (87 éves) kórházba került combnyaktöréssel. Hétvégén elvittük a mamámat látogatni, már 17 éve nem találkoztak (a mamám öccse Bpen lakik, eléggé magának való volt mindig, de ez most mindegy). Hát lányok, én azt hittem, h a megyei kórházunk itt hiper gáz hely, DE! csakis addig, amíg nem láttam a János-kórházat. Sokkal durvább hely, ott a traumatológia is olyan, mint itthon az elfekvő. És sokkal személytelenebb is, zsúfoltabb is minden. Úgyhogy meg kell nyugtassalak, szerintem a mai egészségügyben egy kisvárosi kórház tisztább és emberibb hely, mint a nagyvárosiak.

Ja, és igen: Anyud hogy van?

Én biztosan nagyon kiakadtam volna!Ahogy mondani szokás,volt egy utad az ördögnek.:)

Mi a nagymamám temetésén másik temetőbe mentünk,oda rendeltük a koszorúkat és oda hívtuk a gyászolókat is.Volt ott felfordulás.

Képzeljétek, tegnap elmentünk - az anyósom instrukcioja alapján- majd 200 km-re, temetésre. Egy volt a bibi: nem tegnap, hanem ma van a temetés :-PPP

A férjemet a guta kerülgette, én elnevettem magam... Szegény anyósomnak lila volt a feje, hogy mit kavart össze már megint :-)

Az igen!

Én csak 9-18-ig pörögtem,de így legalább ma nincs dolgom. :)Öregszem,mert már alig tudok éjfélig ébren maradni,régen ez nem okozott gondot.

Most ennél a terhességnél én is barnáztam egy kicsit az első harmadban. Valszeg amiatt, h a méhlepény elérte a méhszájat. De mégsem ez volt a baj. És mivel a 20. héten volt a vetélés, remélem ezúttal sem kell gyógyszerezni a terhesség megtartása érdekében.

Szilveszter? Itthon pizsipartizunk. Most valahogy nincs kedvem még nagy társasági életet élni, meg spórolunk is, úgyhogy itthon leszünk, tegnap már megcsináltam a salikat (francia saláta + korhely saláta nyammmmm)

Szia,

Én ezeket a gyógyteákat úgyis csak addig iszom, míg pozitívat nem tesztelek. A teszt után eddig is rögtön abbahagytam, majd 2-3 hétre rá mentem dokihoz, úgy a 8. hét után, amikorra már biztosan van szívhang.

Szal mire engem doki lát, addigra már nem is iszom. Remélem! :-)

Szia,

A palástfű+cickafark keverékhez én málnalevelet is tettem. Állítólag kicsit puhítja a méhet, így segíti a beágyazódást. Bár van, aki a cickateát peteérés után nem ajánlja, merthogy vetélést okozhat, pont akkor mikor még azt se tudjuk, van-e baba. Nekem nem volt semmi ilyen gondom, harmadjára sem! És én sem tudom h van-e vmi a hatóanyagokban, vagy csak pszichésen hat, lehet h ment volna a tea nélkül is, de így legalább úgy érzem, teszek is vmit magamért. :))

De a dokimnak én nem mertem említeni h teázom... :-))

Sziasztok Csajok!

Poszata!

Anyu az első napokban rohamosan erősödött, most viszont nem tetszik, holnap majd megkérdezem a dokit, kell-e aggódnom...

Molly!

Ez a hozzáállás már tetszik! :-)

Képzeljétek, ma voltam dokinál, és csupa jó hírt mondott! :-) Mindkét miómám szépen húzódik vissza, tiszta, ép, erős a méhem, bármikor bekaphatom újra a legyet :-)

Gyóntam neki, fel voltam készülve a fejmosásra, mert mostanság minden doki nekemesett, akinek előálltam a gyógyteáimmal, de általában lövésük nem volt a hatóanyagokról. Ez az én szépszemű doktorom meg nem hogy megdícsért a palástfűért, meg a cickafarkért, de még barátcserjét is ajánlott mellé :-)

Megnyugtat, hogy ennyire homeopata, helyeselte a reflexológushoz járásomat is...

Így igaz! Új Év, Új ÉLET!!!! Remélem SZó szerint így lesz!!!

Anyukád hogy van?

Sajnálom!

Én is utálom ezt a Karácsonyt.Próbálok jó képet vágni hozzá,de szörnyű az egész.

:(((

Akkor valszeg ez a karácsony nem AZ a karácsony lesz, amire évekig szívesen emlékszel majd.

De hidd el, lesz még szép karácsonyod, hármasban a pároddal (az első bébivel), vagy akár négyesben, és ki tudja....

Remélem Anyukád is felépül, és akkor ez a mostani hajcihő tényleg csak egy rossz emlék lesz! Drukkolok!!!!!

Évanéne,

Most biztos nem vagy netközelben, de ha mégis, tudd, h sokat gondolok rád és szorítok h rendben legyen Anyukád a műtét után!

Ha ráérsz majd jelentkezz, h mi történt! Mert nem lehet ám csak úgy lelépni a szaknévsorból! :-)