Mire jó? (beszélgetés)

"Aki káromkodni akar, tegye. Ha férfi, ha nő. Az ő dolga."

Ezt most komolyan mondod? Még véletlenül se "aződolga"; legfeljebb akkor, ha csukott ajtók mögött, a hallgatóság kizárásával teszi.

Szerintem.

Káromkodni nem szép.

Viszont jólesik, amikor és ahol helye van:)

Nem érzem tőle magam intelligensnek,vagy kevésbé annak.

Inkább amolyan levezető,,amikor jól belerúgsz az ágy lábába és csillagokat látsz ,,biztos nem azt sziszeged ,hogy ejnyebejnye:D

"Aki káromkodni akar, tegye. Ha férfi, ha nő. Az ő dolga."

Nem csak az ő dolga! A káromkodást én egyfajta szellemi környezetszennyezésnek tartom.

Kimondottan káros például, amikor kisgyerekek előtt valami mocskos, ordenáré folyamatos káromkodással rontjuk a levegőt. Csodálkozunk, ha már az óvodában mocskos beszédet hallunk a csemetéktől.

Van amikor használhatjuk a mondanivalónk nyomatékosítására, de az állandó, öncélú káromkodást valamiféle pótcselekvésnek tartom. Szerencsére a "hamvas, fiatal nők" általában időben rájönnek, hogy a randa szájúság nem nyerő pálya, a gyereküket már nem erre tanítják. Kivéve azokat, akiknek a lelki stabilitáshoz káromkodásra van szükségük. Mint a dohányzónak a nikotinra.

Én jól ismerem ezt a jelenséget, mert az egyik nagyapám notórius káromkodó volt. Bővérű, nagyszájú volt. A gyerekei közül a lányok, meg az Apám nem örökölte ezt, de volt aki tovább vitte ezt a hagyományt. Én nem váltam káromkodóvá, az Apámnak csak egyszer-kétszer kellett rám szólni és abba is hagytam, amit még el sem kezdtem.

Férfiasnak tűnik megmondani, hogy mit tehet egy nő, hogyan versenyképes a másik nemmel vagy "hamvas fiatal hölgyezni" egy nőt, de határozottan nem az.

Aki káromkodni akar, tegye. Ha férfi, ha nő. Az ő dolga.

Igen, van amikor egy bazxmeg akár helyénvaló is lehet, de a céltalan feltűnősködés esetén olyan szánalmas tud lenni, ha valaki cifrázza. Márpedig cifrázni nagyon egyszerű dolog, nem kell hozzá tehetség, csak egy kis akarat.

A tv-ben láttam egy stand up-os kis hölgyet, aki úgy vélte minél mocskosabban beszél, annál viccesebb. Bár a közönség nevetett, valójában szánalomra méltó volt, annyira nem illett hozzá, annyira csinált volt a produkció. És úgy tűnik, nincs olyan jóakarója, aki ezt megmondaná neki.

A szerintem is ítélkezés, amúgy el is maradt. Mindegy is. Többszínű az élet, ebben is.

Káromkodás és káromkodás sem egyforma. Ezvsem fekete vagy fehér.

Valaki tényleg ööö-zés helyett használja, mert nem tudja kifejezni magát, van aki céltalanul csak a feltűnés vagy a saját gyengesége leplezése céljából "fenyegetőleg", esetleg feszültséget vezet le vele, de előfordul olyan szitu ahol kifejezetten jót tesz egy átgondoltan elmorzsolt b+.

Na meg két baszki között is óriási különbség tud lenni.

Szakmám jobb kiaknàzása érdekében magán úton tanultam kommunikációt, retorikát is, a helyzetfelismeréstől, környezettől, a másik féltől is függ mikor mit vesz elő az ember. Néha elég a hangszín, hangsúlyozás, van hogy kellenek a nagy szavak, akár a kibillentés miatt, akár amiatt hogy ne érezze az ügyfél magát úgy hogy fölé akarok kerekedni modorossággal vagy épp hogy lássa nem vagyok az a naiv cserkészlány és hagyjuk a mellédumálást, vagy csak szimplán a másik fél feszültségoldása.

Ez is káromkodás, de nem agresszió a célja, sem bunkóság vagy harsányság.

Persze a káromkodás addiktív, átmászik a magánéletbe is, sőt fertőztem már meg vele másokat. Az ember idomul a környezetéhez.

Egyszer vezettek ki tárgyalásról pedig egyetlen csúnya szó sem hagyta el a számat, sőt fizikailag sem léptem fel támadólag, aztán tessék. Tiszteletlen, agresszív és bunkó voltam? Oooo maximálisan, káromkodás nélkül.

Érdekesség, a gyerekem nem káromkodott.

Tartottam tőle, hogy majd ő lesz az ovi Snoop Dogja, de nem, mivel megszokta, hogy ez egy hétköznapi dolog, nem volt ott a "tiltott gyümölcs" varázsa.

De az is lehet, hogy megcsömörlött a szüleitől 😜

Milyen nagyszerű is az, ahogy a káromkodó szülőktől eltanult szavakat halljuk a csemetéktől vissza. Milyen szépen is tudnak baxmegolni az ilyen gyerekek és ez még csak nem is a csúnya megnyilatkozás, merthogy tudják ők cifrázni is.

A hamvas, fiatal nők is olykor olyan ordenáré módon kommunikálnak, hogy a szó szoros értelmében felfordul velünk a világ, gyomorforgató ez a mocskos szájú jelenlét.

Tudom férfiasnak tűnik a káromkodás és sokan úgy vélik lépést kell tartani a férfiakkal mindenben, de szerintem ez a terület mégsem az a terület, ahol versenyezni kellene.

A saját véleményemet írtam le. Azt írtam, hogy szerintem.

Egyébként, ha megnyugtat, a férjem szórakoztatónak tartja, ha egy nő káromkodik. Szinte oda lesz egy ideig az olyan nőkért, akik szabadszájúak, káromkodósak. Mindig nevetgél, hogy de vicces, amikor...

Nálunk a családban (nagyobb én családomban), nem szokás csúnyán beszélni. Sem a férfiak, sem a nők nem teszik. Gondolom, ezért is zavaró számomra.

A fiam előző barátnője, elég csúnyán beszélt. A kőműves rokonom, jegyezte meg neki, hogy nálunk nem szokás:DDDD

Semmire sem jó; van, hogy egyszerűen kijön. Jobb kint, mint bent (Shrek). 🙂

Szerintem a kedvességhez ennek semmi köze. A "kedves" nők is beszélnek/beszélhetnek csúnyán.

Más kérdés, hogy milyen közegben teszik, és mennyire "csúnya" az a beszéd. Mert van, akit már egy "a rohadt életbe" felkiáltás is kiakaszt, és van, akinek természetes, hogy minden 2. szava b@szd meg, a qurva életbe, rohadjon meg és a még cifrábbak. Van, aki csak otthon enged meg magának egy-egy kirohanást, és van, akit nem érdekel, hogy hol van. Annyi félék vagyunk, mindenkinél más a mérce, más-más akaszt ki.

Alapvetően nem vagyok közönséges. De az biztos, hogy nemegyszer káromkodtam már. Van olyan, hogy vállalom: sz@r napom van. Ja? hogy ez is milyen már? Hogy ez is megbotránkoztat egyeseket? Ez van.

Ui.: javítanom kellett a szövegemen, mert kaptam egy üzenetet, hogy valamelyik szó fennakadt a szűrőn.

Remélem, így már átmegy.

Aki randán beszél, az vagy nagyon indulatos ember, vagy csak "simán" tiszteletlen.

Nemtől függetlenül.

Szerintem.

"Agresszív, közönséges, bunkó, hasány, stb."

Már megint az ítélkezés, ez pl semmilyen kutatás szerint sem vall intelligenciára.

Nem gondolnám hogy jó bármire is, valaki ilyen, valaki olyan.

Az én szabadszàjúságom engem mindig segített, férfiak között dolgoztam mindig is, voltak köztük "nehézsúlyúak" is. Hogy egyik volt főnökömet idézzem, sosem volt gondom a beilleszkedéssel.

Bírom, hogy sokan, ezt a rossz szokásukat fel akarják címkézni valami pozitívval, pedig a kutatások nem azt állítják, hogy a káromkodó emberek intelligensebbek, hanem azt, hogy egyes intelligens emberek sem cenzúrázzák a mondanivalójukat.

Én, nem szoktam káromkodni. Nincs is meg hozzá a kellő szókicsem, illetve az önkontrollom nagy.

Nem érzem, hogy a káromkodás hiánya miatt nem lennék elég intelligens, inkább mondom azt, hogy nekem ez a stílusom;)

Egy munkahelyemen a káromkodóknak pénzt kellett bedobni egy perselybe (az összegyűlt pénzt közösen elsütiztük), én sosem dobtam be semmit, mert nem mondtam csúnya szavakat, de próbálták megszavazni, hogy a hangsúly miatt is kelljen, mert én elvileg, azzal ölni is tudok;)

És, hogy mire jó?

Biztos van előnye, de én, mint nem káromkodó, nem tudom. Engem pl. hallálra idegesít, ha valaki képtelen csúnya szavak, káromkodások nélkül elmesélni, megcsinálni, megvitatni valamit, azaz nálam inkább jelenti azt, hogy nem intelligens, mint azt, hogy igen.

Mert, ha bárki is abban ringatná magát, hogy ezzel bizonyítja, hatalmas szókicsét, hát szerintem nem. Bizonyítsa úgy, hogy ezek nélkül is meg tudja értetni magát;)

Ja, és mindez független a nemtől. Szerintem egy káromkodó pasas, igen is bunkó, egy káromkodó nő pedig közönséges. Mindkét nemnél az agressziót bizonyítja, ha képtelen nem káromkodni. Agresszív, közönséges, bunkó, hasány, stb.

Jókat nevettem a válaszokon.

Én is szoktam káromkodni olykor-olykor, mert sajnos nincs olyan higgadt egyéniségem, hogy normál/lágy szavakkal ki tudjam fejezni a haragom.

- Igaz, hogy az intelligens emberek többet káromkodnak?

- Igen, bazdmeg....