Mi fáj gyere meséld? (beszélgetés)

Kedves Dalya!

Minden elismerésem!Biztosan nagyon erős jellem lehetsz és a fiad büszke lehet rád!

Azt kívánom Neked, hogy az idővel feledésbe merüljenek a rossz emlékek és a fiad egyszer a magaviseletével is megköszönje az érte hozott áldozatokat.

Egyébként nem gondolkodtál azon, hogy könyvet írj az életedről? Az elmeséltek alapján nagyobb publicitást érdemelne a történeted...Továbbá biztosan sok nehéz helyzetben lévő anyának is példaként szolgálna...

Kedves 7pöttyös!

Köszönöm a biztatást:)

Tudod én is dolgoztam hasonló irodában, mint amilyet a soraidban olvasok. Pont egy ilyet hagytam ott lassan egy éve.Én is láttam a reménytelenséget és amikor felmondtam azt gondoltam most fordul velem egyet a világ és találok egy jó munkát, ahová szívesen megyek be dolgozni...A világ tényleg megfordult velem és rengeteget fejlődtek az emberi kapcsolataim. Volt időm másoknak segíteni, mások gondjaival foglalkozni.Ugyanakkor olyan haszontalannak érzem magam, az anyagiakról nem is beszélve.

Még egyszer köszönöm a szavaidat és kívánok Neked kitartást a munkádhoz, sok erőt és áldást!

Fel neveltem, egy fizetésből és 3 munka helyről.

Ugyan volt férjem de én tartottam el öt is.

Szülök nem voltak,illetve csak akkor ha pénz kellet nekik.

El váltam,mert nem bírtam, bántalmazás családon belüli erőszak, olyan munka amit meg vetetek, és minden nap kínkeservesen mentem be,fegyverek és bűnözök,féltem de kellet a pénz ott volt a fiam.

túl éltem, de sosem tudom feledni.

Egy anya mindent, mindent meg tesz a gyermekéért.

Elmúlt most már csak emlék,de sajnos nyomot hagyót,az emlékeimben.

De még egyszer megtenném mid azt amit tettem mert a gyermek,előrébb való nálam.

Ne keseredj el,mindig van valahogy , az életem már ezt sokszor vissza igazolta.

Kívánom neked, hogy találd meg azt a munkát amire vágysz, és sok erőt a gyermeked felneveléséhez.

Kedves Te!

Együtt érzek Veled...

Azért leírnék ide v.mit. Tavaly 5 hónapig munkanélküli voltam. Már a tartalékaimat is feléltem. A szüleimre nem tudok számítani. Szóval az utolsó pillanatban el tudtam helyezkedni.

Azóta úgy érzem magam, mintha láthatatlan, de vaskos láncok szorítanák össze a mellkasomat. Minden reggel el kell mondanom , hogy a megélhetésünkért teszem. Úgy el tudok indulni. Bár csillogó, szép (mű)irodában dolgozom, de még életemben nem volt ilyen unalmas, monoton munkám. Nekem, aki örök nyüzsi, elviselhetetlen...De még ennél is rosszabb az a sok rosszindulat és irigység ami a légkört uralja. Ez egyenesen ijesztő...És a legrémisztőbb az, hogy körülnézek és nincs semmi. SEMMI. Teljes reménytelenség. Nem csak bennem. Mások arcán is ezt látom. Nincs reményük, hogy jobbá változzon az élet-ünk.

Nem elkeseríteni akartalak...sokszor eszembe jut az a pár hónap, mikor élveztem, hogy van magamra időm...persze a pénz fogyott.:(

Kívánom találj munkát, és szeresd amit csinálsz.

Köszönöm.

Viszont.

Nekem is van egy fiam. Egyelőre nem kell harcolnom vele...:)

Kedves Fórumozók!

Érdekes ez téma...Mivel ma kifejezetten fáj valami, ezért úgy döntöttem én is kiírom magamból:

Nekem az fáj, hogy nem találok munkát, már lassan egy éve. Egy évvel ezelőttig azt gondoltam, csak az nem dolgozik aki nem akar...és most...már nem is tudom mit gondolok:(

Képtelen vagyok rávenni magamat a rendszeres mozgásra. Ez nagyon fáj...

Hiányzik a szerelem az életemből...

Laposnak érzem az életemet.Tennem kellene valamit? De mit? Ez fáj a legjobban...

Jön a bölcsességfogam.:(

Fel vagyok fázva..:(

És lelki fájdalmak is akadnak,de sajnos kinek nem..:(

Sokan küzdenek ezzel a problémával. Nem tudom mi a megoldá. A gyerekeinket nagyon szeretjük.

Egyszer felnö, egyszer lesz gyereke,egyszer belátja. Reméljük nemk ésön. NAgyon drukkolok Nektek!