Mennyire segítenek be a nyugdíjas (vagy nem nyugdíjas), de még aktív szüleitek a gyermeke(i)tek mellett elvégzendő háztartási munkákba? (beszélgetős fórum)

Az értelmezéssel vannak alapvetően gondok, azzal, hogy ki mit ért család alatt. Ahogy látom, itt valamiféle kényszer szülte KGST-nak tekintitek azt.

Szerintem meg elsősorban szeretetközösség és nem segítési közösség és NÉHA, ha KÜLÖNLEGES ESETBEN szükség van rá, akkor természetesen segítünk egymásnak, de ez csak rendkívüli helyzetekre való, nem állandóra.

Ezen az sem változtat, hogy régen anyagi kényszerből együtt éltek-e emberek vagy sem.

Mi így éljük meg a családot és működik.

Nem tudom, miért érdekes az, hogy 45 évesen (effektíve nem vagyok idős), könyvelőirodát működtetve napi 12 óra munka mellett, saját háztartással, ahol segítségem igazán nincs, saját középsulis gyerekem mellett nem akarok még a férjem harmincas lánya körül is bébiszittert és takarítót játszani.

Amikor ezen valaki csodálkozik, el lehet gondolkodni, hogy ő maga vajon megtenné-e?

:DD

Anyóson nem osztozom:)

Sziasztok!

Ebben a hozzászólásban egyértelműen az én anyósomról írtál!

Nem sikerült megértenem a hozzászólásodat.:)

i.ta=idióta?

Hát ha szerinted idióta a pihenős nyugdíjas...

Ha valaki nyugdíjas, akkor pihennie kellene. Már az is pihenés, hogy nem kell munkába járniuk.

Érdekes az a nyugdíjas, aki pihen? Miért? Nekik nem lehet?

Aktívok között is érdekes, idióta, aki pihen? mert akkor én idióta vagyok:) Én is szoktam pihenni:)

A pihenés egyébként egyénenként változó. Van akinek pihenés a bicajozás, de van akinek csak a TV nézés pihenés.

Elég érdekes hozzáállásod van.

De elfogadom.

Sokan azt gondolják, hogy a nyugdíjas szülő otthon mereszti a fenekét ahelyett, hogy unokázna, de ilyenkor eszükbe sem jut, hogy az a szülő már 50-60-70 évesen ledolgozta az életét. Így pihen. . .

Pihen? Melyik az az i.ta nyugdíjas aki pihen? Én még nem láttam... bár vannak érdekes emberek...

Az én szüleim is és anyósék is nyugdíjasok.... a szüleim rajonganak az unokákért viszik,hozzák őket és ök laknak 100 km-re. S nem pihennek egyébként, mert ott a kert és gondozzák a nagymamának ők 56-60 évesen a 89 éve nagyit... szóval ki beszél itt pihenésről?

Anyósék itt laknak 4 utcára, ha betegek, baj van segítség kell az első kérdésük annyi,ohgy meddig maradjanak. De volt már olyan is,ohgy közölték nem érnek rá, mert autóval kell menni a központba a lottózóba..... orvoshoz... Mind mind csupa halaszthatatlan dolog.

Após még csak csak.. anyós a saját lakásában, a kertes házban sem csinál semmit tavaly összepakolták a kétszobás, ohgy festenek a festés elmarad de azóta is dobozokból élnek, mert anyós rosszul van ha ránéz és inkább nem csinál semmit. Jah ott is van 83 éves nagymama, ha anyós átmegy az anyjához, úgy felidegesíti a kedves mamán magát, ohgy 2 hétig azt piheni ki.... mondom vannak érdekes emberek....

Akkor én most írok egy jót:

A férjem bazira meglepődött, hogy én (45 vagyok) kijelentettem neki, hogy ha a lánya (31) esetleg szül (mert nemrég költözött össze a pasijával), én nem szándékozom körülöttük ugrálni, gyerekvigyázni, stb.

Szóval, EZEN meglepődött:( Igaz, ismer már annyira a drága, hogy tudja, engem semmire nem tud rávenni, amit nem akarok, de akkor is maga az, hogy ő úgy képzelte??? Hogy én, 45 évesen, működő vállalkozással, 16 éves gyerekemmel, háztartásommal majd még a lánya körül ugrálok, hát besz...-rás! (A viszonyom sem jó a kiscsajjal amúgy,de ez már más tészta, nem mennék bele.)

Szóval, azért van, aki ilyen feudálisan gondolkodik.

(Simán kivertem a fejéből mondjuk:)))))))))))

Csak gondoltam, leírom.

Ha ez valóbvan így van az szuper ! De ha valaki valamit igazságtalannak érez, akkor hosszú távon nem működik a családi KGST.

Nekem minden vágyam, hogy majd idősként otthon unokázzak- az is lehet pihentető elfoglaltság, nem kell kertet ásni. (bár nálunk pont a nyugdíjas nagypapám csinálta a kertet, mama főzőtt és velünk volt otthon amikor anyuék dolgoztak- teljesen természetes volt ez a beosztás)

Persze...

Sokan azt gondolják, hogy a nyugdíjas szülő otthon mereszti a fenekét ahelyett, hogy unokázna, de ilyenkor eszükbe sem jut, hogy az a szülő már 50-60-70 évesen ledolgozta az életét. Így pihen...

Mindenki azt kap, amit ad.

Nálunk szokás segíteni egymást, de ha valaki nem segít az sem baj. Ő máshogy járul hozzá a családi KGST-hez.:)

amikor kicsi voltam, az apukám felöli mamám mindig itt volt a seggünkbe.. ha kellett, ha nem. nem volt jó, csak ezt tudom, és hallottam is.

anyukám felöli mamám csak akkor segített, ha már kérte anyukám, sosem logott rajtunk, erre is emlékszem.

Az a baj, hogy ilyen esetben az anyuka-apuka szülei ha segítenek bármiben is, át esnek a ló túloldalára... észre sem veszik ezt. én szinte 1-2 kivétellel, de csak ilyennel találkoztam a baráti körömben is.

Szerintem csak akkor kell segíteni, ha valaki tényleg igényli azt, más esetben csak teher lesz.. a szülők maguknak szültek, nem a kicsi nagyszüleinek.meg kell tanulni önállósodni ebben is. én erre jutottam a környezetemben történtek látása, és hallása után

Ja, hát nem KGST a család. Pár éve, amikor még "szokásban" volt, hogy generációk együtt laktak, akkor inkább jellemzőbb volt, hogy a nagyik többet foglalkoztak a gyerekkel, utána a fiatalok elgondozták az időseket.

Most meg... A gyerek jóformán nem ismeri a saját nagyanyját, nagyapját, az öregek meg mennek otthonba, ha ki tudják fizetni, ha meg nem, akkor örülnek, ha valaki rájuk nyitja nagy ritkán az ajtót...:(( Engem ez totál lehangol.

Akkor jó!

Nem is jó dolog gyűlölködni:)

Nem mondtam, hogy ki kell színezni a nagymama nem létező jó tulajdonságait, de ahogy írod, a rossz tulajdonságait sem kell elmondani. A gyerek úgy is rájön ha ez az igazság.

"mindezek ellenére a gyerekbe bele kellene nevelned, hogy az a nő a nagymamája"

Miért is...??? Bizonyítani kéne, hogy Ő a nagyija. Nem fogom hazugságban tartani a gyereket, nem fogom azt mondani neki, hogy a szeme fénye volt. Max. ha nagyon rendes leszek, akkor az ellenkezőjét se mondom:)

Nem utálom, csak most bánt a viselkedése. Sose utáltam. Amúgy se utálok senkit a világon, maximum nem szimpatikus, vagy nem értek egyet vele, de gyűlölködni nem szoktam.

Én értem, hogy mit írsz!

De te írod sokszor, hogy majd te is így fogod ápolni, majd a gyerek sem fogja rányitni az ajtót, stb. Neked mindezek ellenére a gyerekbe bele kellene nevelned, hogy az a nő a nagymamája.

Ha nem így gondolod, akkor miért mondod ezt?

A család és barátok nem arra valók, hogy segítsék az embert, de ha az embernek segítségre van szüksége, akkor tőlük kérheti feltételek nélkül.

Nem KGST a család.

Egyébként, ahogy írsz anyósodról, az olyan számomra, mintha utálnád, de ha te mondod én elhiszem, hogy nem így van.

:)

Kedves kék irisz! Egyem meg a szívedet:)

1. NEM VÁROM EL, HOGY SEGÍTSEN (már unom ezredjére leírjni), de a Te kedvedért megteszem. Csak jól esne. És nem is a segítség, hanem, hogy érdeklődik a gyerek iránt. Pont.

2. Nem kértünk semmit cserébe azért, amit adott, nem bántottam egy szóval sem

3. A gyereknek nem fogom elmondani, hogy milyen volt a nagymamája, hiszen szükségtelen is lesz, miután saját maga fogja tapasztalni. Nem hinném, hogy ez az állapot (mármint az anyósom részéről az érdektelenség) változna valamit is. De ha igen, akkor örülni fogok neki.

4. Nem utálom az anyósomat!!! Sőt, teljesen jóban vagyunk, talán ezért is bánt a viselkedése. Ha utálnám, örülnék is, hogy nem jön. Hm?

5. Korábban beszélgettünk arról a férjemmel, hogy én ápolnám majd az anyját, ha kell. Nem szeretném, ha a férjem édesanyját fizetett ápolónők gondozzák. A férjem ez ellen tiltakozik már most, pedig még messze nincs az anyja olyan állapotban, hogy gondozni kelljen.

6. Csodálatos barátaim, "ismerőseim" vannak, szeretem az embereket.

7. És végül: igen, azt gondolom, hogy a CSALÁD akkor tölti be a funkcióját, ha a tagok kölcsönösen segítik egymást, amiben tudják.

Az emberek nagy része azért nem talál jó barátot, azért nincs jóban a rokonaival, mert azt gondolják, hogy a barátság és rokonság akkor működik, ha őt segítik.

Ezt el kellene felejteni végre.

Ha én adok valakinek x összeget, akkor azt nem azért teszem, hogy cserében ő is adjon valamit, hanem vagy kölcsön adtam neki kamatmentesen, vagy kölcsön adtam neki kamatra vagy nem kérem vissza, mert nem hiányzik, illetve tudom, hogy nem tudja visszaadni. Nem azért segítek valakit, hogy elvárjam majd később, hogy ő is segítsen.

A barátunkkal sem azt csináljuk (én biztos nem), hogy elkísértelek a discóba, ezért hétvégén majd felporszívózol nálam, ugye? Pont így van ez a rokonainkkal is. Nem azért hívom meg őket egy vasárnapi ebédre, hogy majd jövőhéten elmosogasson.

És nem szabad olyat sem mondani, hogy majd a gyerek nem látogatja a nagyszüleit, mert tudni fogja, hogy ők milyenek voltak. Honnan fogja tudni? Elmondod neki? Nem szabad! Azt sem szabadna, hogy a férjednek ezeket elmondod. Bántod vele, hiszen az ő szüleit bántod. Azzal is őt bántod, hogy azt mondod, majd te sem segítesz nekik, ha lebetegszenek. Esetleg egy idő után el fog azon gondolkodni, hogy lecserélem ezt a nőt, mert sem a szüleimet nem tiszteli sem engem és még fenyegetőzik is. Nincs erre szükségem.

Itt a hoxán a legtöbben utálják az anyósukat, problémájuk van a férjükkel a barátokkal, a nem létező barátokkal. Vajon miért? Én azt mondom, hogy azokkal van a gond, akik mindenkiben a rosszat látják. Ahogy rám is azt mondják, hogy rosszindulatú vagyok:) Azért, mert van barátnőm? Azért mert kijövök a legtöbb emberrel a valóvilágban? Azért, mert nem utáltam az anyósomat? Azért, mert ápoltam is? Azért, mert elvittem fodrászhoz amikor már ő nem tudta megszervezni az életét?

.....

.....

.....

Érdekes ez az "elvárás" téma..

Valahol ez onnan indul, hogy mi mit láttunk.

Én azt láttam, hogy a szüleim szülei a világ legtermészetesebb módján segítették a szüleimet, minden sallangtól mentesen, mert szerettek minket és kész.. Nem hiszem, hogy nagyikám tudatosan készült volna arra, hogy na jól kiszúrok velük, és 90 éves koromig majd gondozni fognak, ergo ma viszek nekik reggel egy kis gombócot a 6:20-assal.. Csak hozta simán a gombócot a 6:20-assal, mert akkorra már kész volt a gombóc. Persze nem minden nap, nem is minden héten, csak amikor úgy esett..

Meg amikor betegek voltunk, természetes volt, hogy megyünk lábadozni vidékre. Akkor fel sem merült, hogy nagy nehezen elvállal csak azért, hogy anyám dolgozhasson, hanem szinte sportot csinált belőle, hogy nála aztán hamar meggyógyulok.. Így is volt..

Mint kiderült, anyósom is úgy nevelte fel a 4 fiút, hogy az anyukája 4 hétből hármat szinte ott töltött.. De ezt igyekszik elfelejteni anyós pajtás, és csak azon dicsekszik, hogy ő mennyit dolgozott a 4 gyerek mellett.. Azt csak a sógoraimtól tudom, hogy a nagyi fürdetett, a nagyi mesélt, a nagyi fektetett... Ha mindezt nekem nem kéne csinálni, még nekem is maradna talán egy kis energiám este dolgozgatni..

Ezért érzem én is úgy, és talán dr.no is, hogy ez valamelyest "jár". Mert ez volt a minta, meg mert ők is megkapták annakidején a segítséget. Meg azért, mert mi gazdagabbak lettünk ezek által gyerekként, és szeretnénk, ha a mi gyerekeinknek is jutna hasonló.

Nyilván senki sem arra építi az életét, hogy anyós mosogasson helyette..

Az meg teljesen nyílt dolog, hogy az anyukának is kell pihenés, sőt apukával kettesben is kell pihenés. Ez alap. Márpedig a legtöbb családnál ezt a nagyiknak "kell" biztosítani.. A saját érdekükben is..

Persze más a történet, ha valahol nincs egy se, de azt ne mossuk ide..

Szerintem ezt, amit leírtál ebbe a hsz-be, ezt mondd el neki és kérdezd meg, mi változott, mert te szeretnéd, hat továbbra is így lenne.

Kommunikáció.

Ha ezek után sem változik semmi, akkor fogadd el.

Okés, csak tudod, olyan sz.rul esik, hogy én anyósomra mindig is úgy tekintettem, mint anyukámra. Azt a szeretetet, amit a sajátomnak nem adhattam, maximálisan neki adtam. Ezért olyan nagy pofon ez nekem, hogy most így viselkedik.

Amúgy igen, kérdeztem már, hogy mi a baja. A válasz: semmi. Na?

Neked evidens, másnak meg más az evidens, már mások vagyunk, ezt kell elfogadni.

Nem lehet elvárni senkitől mást, csak azt, amit adni tud.