Mennyire segítenek be a nyugdíjas (vagy nem nyugdíjas), de még aktív szüleitek a gyermeke(i)tek mellett elvégzendő háztartási munkákba? (beszélgetés)

Eliszem.

Ezért ne várj el cserébe semmit, ha szeretetből adtad. Örülj, hogy adhattad és kész :)

Szerintem a család egy nagyon együtt mozgó, egymásra hangolódó "komplexum".... kinél milyen szinten...

Nem tudom milyen a kapcsolatod most a férjeddel, de lehet anyósodék több dolgot tudnak, mint gondolod (mármint kettőtök egymáshoz viszonyulásáról), vagy férjed nem nyilatkozik rólad olyan pozitívan és esetleg akaratlanul is elkezdett megváltozni az egymáshoz való viszony.

Megkérdezted már anyósod, hogy mi a gondja?

Arra semmi garancia nincs, hogy ez mindig így fog maradni, te magad írtad, hogy nem volt mindig így a viszonyotok. Változhat ez is.

Azt is, hogy amikor megkérdet felvigyázásra, megtette.

Felnőttek vagyunk, vagy mi fene....fogd meg a gyereket, menjetek át a mamához, és kérdezd meg, hogy mi történt.

Lehet, nem gondolatolvasó, és nem tudja, mit szeretnétek, vagy eszébe sem jut, hogy egy ilyen pici babát rá szeretnél bízni.

Lehet, Ő is csak azt látja, hogy ideges, feszült vagy, hogy úgymond "elvárod" a dolgokat.

Igenis, nekünk kell majd pelenkázni Őket. Ahogy tették velünk.

ÁÁÁÁÁÁ !!!! Hát ezt nem hiszem el...:))

Ki az a gyerek, aki úgy megy segíteni a nagyanyjához, hogy jóformán nem is ismeri?? Ha már kiskorában nem foglalkoznak vele, gondolod, később megváltozik a helyzet? Tuti, hogy nem. Tekintsünk most el az én gyerekemtől, egy gyerek se menne, állítom egy "idegen" mamához.

A gyereked 9 hónapos, honnan tudod, mi lesz a következő években? Ezt nem mondtad te sem komolyan.

Azt írtam le, amit te mondtál ma délelőtt.

"Azonban, ha valaki nem ilyen, akkor nem lesz ilyen akkor sem, ha kétszer ennyi pénzt vagy tárgyat fizetnek ki neki."

Szeretettel adtuk, hidd el.

Meggyőződése, hogy itt nem ez az alapvető probléma, hanem az, hogy dr. no fáradt, tök egyedül van, a férjére nem számíthat egy csöppet sem. Ez itt a baj, az huszadrangú, hogy az anyós nem felel meg egy ideálképnek.

Ezt a mondatodat viszont elfogadom, mert sok az igazság benne.

De azt nem tudod, hogy nekem anyósommal nagyon jó kapcsolatom volt hosszú éveken keresztül, és nem értem, mi a frász baja van.

Nézd, és szeretek vitázni, de nem szeretem az olyan vitapartnert, aki csak fogást próbál a másikon keresni, hogy amikor már elfogytak az észérvek, akkor megbántsa...

Szerinted hogy menne az én gyerekem 10 év múlva nagyihoz segíteni, ha most le se sz.rják???

Igen, már gondolkodtam rajta, hogy anyósomék is lesznek beteg, öreg emberek nemsoká, és akkor ők vajon mit fognak tőlünk elvárni? Csak annyit, amennyit adtak?? Amikor majd ők leesnek a lábukról, és bizony jó lenne, ha valaki kiszedné alólul a sz.ros pelenkát, nem esne nekik jól, ha a gyerekek csak úgy, "kopogtatás nélkül" beállítanának?

Azonban, ha valaki nem ilyen, akkor nem lesz ilyen akkor sem, ha kétszer ennyi pénzt vagy tárgyat fizetnek ki neki.

Mi ekkor a járható út? Belelovallni magam abba, hogy azéngyerekemSOHAnemnyitjamajdráazajtót és anyósom egy micsoda nő és rosszul esik, rosszul esik, rosszul esik, rosszul esik vagy tudomásul venni, hogy ők ilyen emberek és mondjuk 10%-kal kevesebb pénzt tolni beléjük, azt pedig bébiszitterre kifizetni, ha már annyira kell a felvigyázás?

Meggyőződése, hogy itt nem ez az alapvető probléma, hanem az, hogy dr.no fáradt, tök egyedül van, a férjére nem számíthat egy csöppet sem. Ez itt a baj, az huszadrangú, hogy az anyós nem felel meg egy ideálképnek.

Valaki írta itt, hogy a régi nagyik sokkal előbb nyugdíjba mentek. Ez tényleg így volt, az anyám már 52 évesen előnyugdíjban volt. Ragyogó, mondhatni fiatal asszony volt. De jó is volt egy ilyen egészséges, ráérő nagymama, akkor szültem pont. (mindez 16 éve).

Sokat segített, örömmel tette, de mindig tudtam, hogy ha nem így tenné, nem várhatnám el "alanyi jogon".

Miért lovallod bele magad ennyire? Majd megy, annyiszor, ahányszor neki jólesik. Nem igaz, hogy nem ismeri, csak nem felel meg annak a képnek, amit te kialakítottál álmodozásból és most körömszakadtig ragaszkodsz hozzá.

Kicsit bosszúszagú és keserű ez az egész. Tényleg ezt akarod? Nem hinném.

Jézusom!

Először jött az, hogy te mennyi pénzt toltok beléjük, ezért te elvárhatnál ezt meg azt a házimunkádban vagy a mindennapjaidban.

Most meg az, hogy a te gyereked nagybetűvel SOHA nem fog törődni a nagyszüleivel, mert ezt te már biztosan tudod az ő 9 hónapos korában, mindezt azért, mert nem mászkálnak hozzád állandóan, hogy te tudj porszívózni?

Nem akarod érteni :)

Nézd, az mindig rossz vért szül, ha az emberek egymás nyakára járnak, rosszat lép, rosszkor jön, rosszat szól és máris kész a tüske.

Tisztelet, ez a legfontosabb és annak része, hogy tiszteled a másik életét is. A saját anyámra nem rontok rá kérdezés nélkül, hogy aztán jól megsértődjek, mert ő éppen programot szervezett magának.

Ide akarok kilyukadni.

De most komolyan, mi a gondod? :)

Az, hogy nem segítenek bele a te életed napi dolgaiba? Vagy az, hogy nem járnak a nyakadra? Vagy mi?

Ez egy szerelmes vers, egyrészt. Másrészt csak egy vers.

Hozzám ne jöjjön be senki kopogtatás nélkül, mert mindenkinek joga van a privát szférához. Kisiskolások a gyerekek, de az ő szobájukba sem rontunk be kopogtatás nélkül, ennyit megérdemelnek.

József Attila: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek,

kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg.

Szalmazsákomra fektetlek,

porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,

cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,

itt nem zavar bennünket senki,

görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,

ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,

melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,

ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,

amikor akad más is.

Hanem, akkor hagyj nékem is,

én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek,

kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

bántana, ha azután sokáig elkerülnél.