Mennyire segítenek be a nyugdíjas (vagy nem nyugdíjas), de még aktív szüleitek a gyermeke(i)tek mellett elvégzendő háztartási munkákba? (beszélgetés)

Rozália, ez nekem is feltűnt.

Nekem szerencsére csodálatos anyósom volt, amikor még közel laktunk (és még élt), mindig mondta, hogy szívesen vigyáz a gyerekre, de nagyon ritkán vettem igénybe, és csak rövid időre, mert az egészségi állapota miatt nem akartam terhelni. De sokat mentünk hozzá, nem azért, hogy pesztrálja az unokáját, csak hogy együtt legyünk. Hiányzik is nagyon.

igen olvastam

amúgy nekem a 80éves nagymamám is szó nélkül jön és segít(ezek persze kimerülnek fél-fél óra vigyázásra, amíg elszaladok pl fodrászhoz), sőt ő kérdezi meg, hogy mikor jöhet megnézni a gyerekeket

Természetesen a segítség oda-vissza működik. Amikor nekik van szükségük rá, természetesen mi segítünk amiben tudunk. Ha kell pénzzel, ha kell kölcsönadjuk az autónkat amikor az övékét összetörték. Ha betegek, megyünk ápolni.

Szerintem nem felháborító a kérdés, vannak családok ahol mindenki egyedül marad a problémáival, de vannak jó páldák is (mint a miénk, úgy érzem) ahol mindenki számíthat a másikra.

Ráadásul Anyósom pl. azt mondja, nem is tudja mi lett volna vele, ha nem segíthet az unokák körül, Apósom 5 éve halt meg, dolgozni már nem jár... ülne otthon egyedül és nézné a tévét... szerintem normális mértékben nyugodtan el lehet fogadni a segítséget, és természeetes, hogy viszonozzuk is.

ez nálunk is dettó!!!!

Még a kávéért sem jön ki a konyhába!!!

Nyugdíjas! A 4hónapos gyereknél 2szer volt!

Azt már csak halkan kérdezem meg, és én ki is szállok a további véleménynyilvánításból, hogy ahol több gyerek is van, ott nem jár egyik-másik oviba, iskolába, ilyesmi? Mind pici és mint az anyukával van naphosszat? Mert azért ez nem életszerű.

Mindenkinek kellemes hétvégét!

És az milyen, amikor anyuka ki sem látszik a teendőiből, jön a nagyi, gagyarászik egy kicsit a gyerekkel, el nem viszi, hogy anyuka bírjon takarítani vagy valami, hanem még a babával is kell foglalkozni, meg még anyóssal/anyával is, kávét főzni, beszélgetni, míg ő babázik, a házimunka meg csak tornyosul. Ha akar babázni, vigye el sétálni, vagy a játszótérre, aztán anyuka majd teszi a dolgát.

De olyat is hallottam, hogy anyukának felajánlották, hogy vigyáznak a gyerekre, míg ő vasal. Ő meg azt mondta, hogy inkább vasaljanak ki helyette, ő meg babázik. :)

Nálunk Anyukámék még mindketten dolgoznak, pedig 70 körüliek. Anyósom nyugdíjas, otthon van, a sógoromék melletti házban lakik, ott sokat segít.

Én most egyedül vagyok a kislányommal itthon, a férjem tartósan külföldön dolgozik.

Havonta 5x dolgozom éjzaka is, ilyenkor a nagyszülők vigyáznak a lányomra, hétköznap Apukámék, hétvégi napokon Anyósom. Apukám bármikor mozgósítható ha valami rendkívüli van, de beteg gyereket nem bízok rájuk, már ők sem fiatalok, nem kell hogy elkapjanak bármit... Anyósom kb. két hetente eljön egy napra, takarít, felmos, mos, vasal, ami belefér az idejébe, energiájába. Ez óriási segítség, mivel munka mellett, és úgy hogy a lányomat több helyre kell hordanom délutánonként, kevés időm jut a háztartásra. Én minden segítségért hálás vagyok, de nem várok el semmit.

mi a felháborító? nem értem.

bár szerintem a kérdés nem feltétlenül pontos, a házimunkába én sem várnám el soha senkitől, hogy segítsen, szerintem az a nő dolga(max a férjem segítsen)

Viszont szerintem 2 véglet van a szülőknél(nagyszülőknél), az egyik él-hal az unokáért, soha nem kell szólni, hogy légy szíves vigyázz már 2 órára a gyerekre, hanem magától jut eszébe, a másik véglet, akitől pedig nem kér az ember segítséget, mert a másik úgy reagál rá, mintha a fogát húznák.

Tudom mit beszélek, az anyósom, apósom az előbbi a szüleim sajnos a másik véglet, végtelenül önző emberek! sajnos anyósom meghalt, de apósom a mai napig MINDEN nap bejön és megnézi a gyerekeket(4 pici van), elviszi őket cirkuszba, a 2 fiú(3-5éves) minden péntek-szombat ott alszik nála, és bütykölnek, szerelnek, imádják a papát, amiben csak tud, szó nélkül segít, pl ha nem tudok elmenni a gyerekekért a suliba/oviba ő hozza-viszi, és még soha nem éreztem magam kellemetlenül, ha megkértem,hogy segítsen, sőt! mert tudom, hogy SZÍVESEN segít, neki is örömet szerez, hogy az unokáival lehet.

A szüleim ezzel szemben csak magukkal foglalkoznak, ha megkérem őket, hogy vigyázzanak a picire, mert olyan dolog van, ahova nem viszem el a gyereket(pl fogorvos, ügyintézés), akkor hallom a hangukon, hogy na jó, de ne tartson sokáig...van, hogy hetekig rá sem néznek az unokákra, van hogy a ház előtt mennek el, de be sem ungranak. Tudod ez nekem mennyire fáj? bár igaz már hozzászokhattam volna, gyerekként is annyit kaptam, hogy adtak enni és minimális ruhát. Soha semmit nem kaptam tőlük, amit elértem csak saját magamnak köszönhetem. (és most anyák napjához közeledve nem azért sírok, mert de szeretem az anyukámat, hanem nekem miért nem adatott meg egy "normális, szerető" anyuka. Aki ezt nem élte át el sem tudja képzelni, milyen rossz érzés, hogy van anyukád, de mégsincs!)

Anyós nálunk is hasonló. Imádná az unokáját, de nem tud bánni Zsombival - sztem azért nem, mert a párommal nagyija volt otthon 3 hós korától.

mi is jártunk már úgy, hogy nem tette tistzába, mert nem tudta, éjjel citromosvizet adott Neki pici cukorral, ami nem folyt ki a cumisüvegen - mindezt 10 hósan:( na, ekkor mondtuk, hogy inkább ne vigyázzon rá. Ja és a legjobb az volt, mikor nagynehezen belementem, hogy ok még 1 próba és legyen nála Zsombi 1 félnapot. Felhívta férjem, hogy lázas Zsombi - hosszú sztori, a lényeg, hogy nem volt az, csak a sírástól bemelegedett és erre közölte, hogy ő ezt nem bírja, meg hogy miért sír és hogy ő nem tud bánni Zsombival. Ezek után hogy gondolja azt, hogy odaengedem hozzá hosszabb időre - pár órát még csak-csak, de hosszabb már kizárt!

Holnap is izgalmas lesz, mert elvárná, hogy párom átvigye hozzá unokáját - kb 50 km, de én mondtam, hogy nem, mert Anyák napja van és nem Nagyik napja.

Na látod nekünk pont az a bajunk,hogy mindent külön kérni kell anyóséktól.... mert ők laknak itt ahol mi. mint írtam az én szüleim segítenek, jönnek ,viszik kérés nélkül a gyerekeket pedig 150 km-re laknak.

Csak egy példa mindkét oldalon nyugdíjasok a nagyik. A nagyobbik beteg volt, mi férjemmel váltott műszakban dolgozunk én viszem a gyerekeket reggel,mert du megyek ő hozza mert délelőttös. szóltunk apóséknak beteg a gyereke,hogy ne kelljen táppénzre mennem kéne jönni: kérdése meddig kell itt lenni? A másik kedvencem.. vegyétek a gyerekvigyázásnál számításba, ohgy ilyen olyan programom van....

Az én szüleim ugyanebben a szituációban:eljöjjünk érte?

Néha azért fárasztó ez. Anyukám 60 éves lesz és nem tud 15 percet egy helyben ülni. Állandóan csinálnia kell vmit. Persze, jó ez is, de azért jó lenne, ha picit pihenne, nyugiban lenne.

én pl imádok vasalni, de ha nálunk van, akkor úgy érzi, hogy Neki muszáj kivasalnia - így aztán igyekszem mindig úgy időzíteni, hogy mikor nálunk van, akkor ne legyen vasalnivaló - mondjuk ilyenkor meg szól, hogy mosni kellene, hogy ki tudjon vasalni és ne nekem kelljen :)))

Én soha nem várnám el, hogy a házimunkában segítsenek. Nem is szeretném, ha "pelepiszkálnának" a dolgaimba. Én tudom, hogy mit mikor és miért :)

Annak viszont örülnék, ha néha vigyáznának az egyik gyerekre legalább. De anyóst-apóst nem kérem. Egyszer jött közbe valami, ami miatt elhívtuk volna őket, de anyósom kijelentette, hogy nem ér rá, mert főz...Azóta nem kérem semmire sem, már csak azért sem, mert rájuk jobban kell vigyázni, mint a gyerekekre (65, 72 évesek). Meg kicsik, "véznák", el sem bírják a nagyobbikat, meg hát mindent lehet rájuk mondani, csak azt nem , hogy talpraesettek....

Amúgy minden héten , de max. 2 hetente jönnek egyszer. Kínos csönd van, amíg itt vannak arra a néhány órára, mert valahogy annyira nem kompatibilisek a gyerekekkel, hogy még a férjem is elismerte. Nem nagyon beszélnek hozzájuk, csak leülnek, és nézik őket, meg anyósom csattog a nyelvével. Kb. ennyi a kommunikáció. Izgi.

Apukám már nem él, anya viszont eljön minden vasárnap délután, meg néha hétközben. Olyankor foglalkozik a gyerekekkel, én meg tudom csinálni a házimunkát, már amennyit, mert ha itt van, nem töltöm ezzel az összes időm.

Megkérni őt sem szoktuk, hogy vigyázzon rájuk, csak abszolút vészhelyzetben, ha orvoshoz kell menni, betegségről van szó, tehát ha tényleg fontos.

Imádja az unokáit, de sajnos nem alkalmazkodik. Mindig dolga van, pedig nyugdíjas.

De a férjemmel igyekszünk mindent megoldani (tanulás, stb..). Néha elég nehéz, de hát nekünk ezt dobta a gép.

Van, akinek még ennyi segítsége sincs, meg van akinek a gyerekei a hétvégét a nagyszülőknél töltik ottalvással. Hajjj... Pedig de jó lenne egyszer egy közös hétvége... :)

Nalunk fura helyzet alakult ki.

Anyosomek nagyon keveset foglalkoznak a gyerekkel. A hazimunkaban valo segitseget nem varom el tole. De a kislanyommal - azt gondolom - tobb idot tolthetne. Rabizni pl. A lassan 3 ev alatt ketszer mertem, kenyszerbol. Mindket alkalommal befuccsolt a dolog. Nem tette tisztaba, kifolyt a pisi es nem etette meg, mert nem kert a masfel eves gyerek enni, nem szolt, hogy ehes lenne. Nem tud vele banni, nincs is komoly kotodesuk egymashoz. Az en anyukam 200 km- re lakik, amikor tud, jon. Imadjak egymast a lanyommal. Neha kivasal nekem, ha latja, hogy osszegyult egy jo adag. Ennyi.

Szoval, hazimunkat nem varnek el, de komolyabb unoka-nagyszulo kapcsolatot igen!!!

Azt hozzateszem, hogy amikor a ferjemek voltak gyerekek, akkor az anyosom szulei mindenben segitettek oket. Anyagilag is. Rengeteg tamogatast kaptak toluk anno. Es most erdekes modon ez nekik nem termeszetes!!!

De azért az 5.kommentetben elítélted az egészet. Micsoda dolog ez, meg leírtál minden fiatalat egy nagy nullának.

Olvasd már el, mit írtál: "Felháborító a kérdés maga!

Ezek szerint a szülőknek egy egy egész életet végigdolgozva, saját gyereket(ha van még), családot , unokát ellátni könnyebb, mint mindezt fiatalon?

Eszetekbe sem jut, hogy esetleg a nyugdíjas szülőknek inkább már ti segítsetek?

Igen, nem jut eszetekbe, én kérek elnézést!"

Nekiugrassz itt az embernek aztán teljesen mást mondasz és még meg is sértődsz. Na, pont ilyenek az idősek.

Én nem várnék el Anyóstól segítséget. Semmiben. Megoldom.

Csak legalább egyszer élném meg azt, hogy érdeklődik az unokája iránt!

Elhívott bennünket nyaralni tavaly nyáron magához. A férjem előző házasságából született lánya is velünk volt. Abból állt a dolog, hogy mindent én egyedül csináltam a 2 gyerek körül az ő házában. Én adtam nekik enni, én játszottam velük, és fürdettem őket. Ő meg befeküdt a pasijával sorozatokat nézni a szobába. Pici baba volt még akkor a fiam, de nem jött oda, hogy esetleg nézi, hogy hogyan játszik, hogyan lubickol este a kádban. Arra meg gondolni sem lehetett, hogy esetleg ő fürdesse.

Borzalmas 1 hét volt. Alig vártam, hogy vége legyen. És megfogadtam, hogy többé nem megyek.