Mennyire segítenek be a nyugdíjas (vagy nem nyugdíjas), de még aktív szüleitek a gyermeke(i)tek mellett elvégzendő háztartási munkákba? (beszélgetés)

Nekem is volt korábban pár hozzászólásom arra vonatkozólag, hogy azért gyerek mellett is meg lehet csinálni a takarítást, ezt-azt. Sokan magukra vették, de már látom, pont azok teszik ezt, akik egész nap porszívóval a kezükben nyüzsögnek, és soha semmi sem elég tiszta nekik.

Már látom, hogy sokak számára mást jelent az általános takarítás, mint nálam, ezért vették magukra. Én gyerek nélkül sem takarítok annyit, mint itt sokan mások, és nem hinném, hogy többet kellene ezzel foglalkoznom. Be is lehet ettől kattanni...hiszen mindeneben lehet hibát találni, mindig van mit még felmosni, lemosni, eltörölni...egy ördögi kör ez.

Hát igen...

Sosem felejtem el, a szomszédban lakott egy anyuka annyi idős kislánnyal mint az enyém... dél-egy körül sokszor találkoztunk velük, akkor tolta le a kicsit sétálni. Mi már zenebölcsiből, babaúszásról, dévény tornáról stb. jöttünk hazafelé. Ha kérdeztem, ők mit csináltak, a válasz mindig ez volt:

"Mi már megfőztünk, kitakarítottunk, ablakot pucoltunk..."

És közben elhitette magával, hogy az idejét a gyerekére fordítja...

Sokan panaszkodnak itt, hogy alig jut idejük a gyerekre, magukra. Aztán kiderül egy-egy hozzászólásból, hogy naponta porszívózzák az egész lakást, és egyéb mazochista dolgokat művelnek.

Két megoldás van: nem panaszkodni, és tovább folyattni ezt az életvitelt, vagy lejjebb adni, és mindenre jut idő. Nem hinném, hogy egy házat naponta kell porszívózni, és mindent élére kell hajtani. Azért találjuk már meg az arany középutat, hogy senkinek se fájjon nagyon, vagy ha nem, akkor büszkén viselni a kialvatlan és frusztrált háziasszony szerepet.

Én amikor innen vidékről diplomával a zsebemben nem tudtam elhelyezkedni és a gyerekem még nappali egyetemen tanult (szabadidejében Ő is dolgozott!) akkor mentem el takarítani.

Egy NAGYON híres és NAGYON gazdag emberhez jártam 5 évig.

Sajnos utána az egészségem nem engedte, de a mai napig jó viszonyt ápolunk.

Azért mondom, hogy sajnos, mert nekem anyagilag az hihetetlen fellendülés volt.

Az illető szinte évente lecserélte (megunta) a milliókat érő bútorát és " Kérlek tüntessétek el innen valahová!" felkiáltással rendszeresen nekem adta.

De olyan edényeket, képeket, dísztárgyakat, szőnyegeket, ágyneműket, elektronikai cikkeket is, amit itthon nagyon kevesen láthatnak.

Nagyon nem bántam meg azt az öt évet :)

Ezért, amikor lett volna lehetőségem visszamenni a szakmába, már nem tettem, mert ez jobban megérte anyagilag és megszakadni sem kellett.

Persze ez totálisan extrém helyzet, abszolút nem jellemző a takarítónők jövedelmezésére.

Valójában ezt azért írtam le, mert ehhez a palotához saját kulcsom volt és csak nagyon ritkán találkoztunk.

Nálunk uram betegesen rend és tisztaságmániás. Én sajnálnám a takarítónőm, ha lenne, mert tudom, hogy uram minden takarítás után végigszaglászná a lakást. :)

Én már megszoktam, de egy idegen embernek nagyon sértő lenne. :(

Á, nem való nekem, az tuti. Ráadásul én valami hibbant módon vagyok képes felmosni: vízcsere gondjaim vannak. Ha meglátom, hogy szürkül, már cserélem is. Beteges vagyok, én mondom.

?

Én ezerszer értelmesebb dolgokat tudok a szabadidőmbe csinálni a takarításon kívül, ha majd megtehetem én is hívni fogok takarítónőt.

De hát a takarítónő jöjjön, akkor, amikor dolgozol.

Ha nekem lenne, akkor én akkora hívnám, így ő sem feszélyezné magát és én sem:)

Hát Lányok, nekem volt takarítónőm, aztán voltam én is takarítónő.

Az élet érdekes dolgokat tud kiforgatni.

Látom a témától egy kicsit eltértetek. Édesanyám mindig azt mondta, hogy ő nem lenne senki cselédje. A sors, és az ő "butasága" úgy hozta, hogy idős emberként (69 évesen is) elment takarítani, egy hatalmas házban, ahol alul garázs volt több autónak, heti 5 alkalommal takarított. Ott minden nap porszívózni, a fürdőszobát rendbe rakni kellett, be volt osztva, melyik nap mit kell még elvégeznie (vasalás, garázstakarítás, stb.). Nagyon szerették őt, mert szépen megcsinált mindent, szinte családtagként bántak vele. A tulajék keményen dolgoztak, ő egész nap egyedül volt a hatalmas házban, megbíztak benne.

Aki teheti, miért ne használja ki ezt a lehetőséget.

Az más kérdés, hogy én sem tudnám elviselni azt, hogy amíg itthon vagyok, mellettem egy idegen tevékenykedjen.

Azt hiszem én félre lettem értve. Nem azért tartom megalázónak, mert én szupernő vagyok, dehogy.

Hanem mert nekem kínos lenne, hogy míg én ülök a kanapén, addig ő meg dolgozik. De ez csak az én heppem, így lettem nevelve, most meg már mindegy. :)

A takartónőről meg annyit, hogy nekünk is van magas végzettségű, és tényleg komolyan dolgozó rokonunk, aki azt mondta, hogy ő nem hajlandó megbolondulni, és hetente, vagy kéthetente jön egy takarítónő, aki az alapokat megcsinálja hétvégén. Pedig nem sznobok.

Sőt, még anyámnak is jutott eszébe ilyen gondolat, amikor a 8 órás munka mellett még jópár céget könyvelt, és örült, ha nem betegedett bele a munkába. Ő meg olyan, hogy zavarja, ha koszosak a dolgok. Van aki meg lecarja..

De aztán végülis nem lett belőle semmi, mert apám nem lelkesedett, meg azért anyagilag nekünk kicsit luxus lett volna... Mielőtt megkérdeznétek, apámnak meg nekem volt akkor más bajunk...

Ettől még nem hiszem, hogy a közeljövőben nekem lenne, egyenlőre ott tartok a fejlődésben, hogy jó lenne, ha én lehetnék az valahol.. De töretlenül haladunk a fejlődés útján...

Szóval mindenki maga érzi, mit tehet meg, hogy tudja túlélni az életet, ennek nem szabad, hogy bírjon valami extra jelentéssel..

Szerintem zseniális, hogy ezt belátod, és van értékrended..

Nekem azért annyi átjött, hogy meg tudjam csinálni az ünnepi menüt, de hangsúlyozottan egy fogást, és nem állok napokig a konyhában, ahogy azt szegény anyám tette, amit én baromira utáltam..

Úgyhogy hozasd csak, és játszatok!!

Azt hiszem nagy lavinát indítottam el.

Már mástól is olvastam, h nem szeret takarítani, de megcsinálja.

Nekem főképp az a bajom a takarítónővel, hogy úgyse úgy takarítana, ahogy én szeretném. Akkor meg minek.

Nem nagy a házunk (nappali+3 szoba), de az hogy naponta 1x felporszívozzak-belefér, ráadásul kisfiam is segít már benne - ha máshogy nem, rátámaszkodik a porszívóra. Nem hiszem, hogy portörölni naponta kell. A mosogatás meg nem nagy dolog, ráadásul már feltalálták a mosogatógépet is - ami nekünk nincs, mert azt mondtam, hogy majd akkor lesz, ha 4en leszünk, addig elbírom mosni azt a pár edényt (bár, néha bánom ezt a kijelentésem:) )

Ünnepekkori főzés: mi még régen megbeszéltük párommal, ha lesz gyermekünk, majd rendelünk Karácsonykor ételt, hogy ne kelljen egész nap ott állnom a konyhában. Hát, tavaly Karácsonykor még sem így történt. És leginkább azért, mert én AKARTAM elkészíteni az ünnepi menüt. Még ha ehhez sokat is kellett állnom a konyhában - igaz nem 24-én, hanem 22-én, 23-án.

Bcicus, mit fog csinálni nálatok 2-3 naponta a takarítónő, ha a napi porszívózást megcsinálod?

Én általában heti 1x csinálok nagyobb takarítást (csüt délután) és ez így elég is.

Én is szívesen átadnám a hétvégi takarítást, ha megtehetném, de csak azért, mert már nem vagyok elég fürge.

Régebben szombat délutánra már csillogott-villogott minden, most ez kitolódott vasárnap délutánra, de csak azért, mert már többet kell pihennem közben.

A kor...

Én már másoktól is olvastam, hogy nem szeretnek takarítani. Na és? Nincs abból semmi. Egy csomó olyan házimunka van, amit meg én nem szeretek (pl. hagymapucolás, vasalás). Azért megcsinálom, mert muszáj.

Viszont nem tudnám elképzelni, hogy egy idegen matasson a holmijaink között, ezért ha telne rá, sem szeretnék takarítónőt.

Jaaaa, ezt én sem.

Max úgy főzök, hogy legyen több napra, de ennyi.

Pedig én szoktam élvezni, mikor ünnepekkor elcseszek valamit, olyankor mindig jókat röhögcsélek magamon. :)

Meg gyerekeim is rajtam. :D

Ne tudd meg milyen volt az első mézeskalácsunk. :D Legnagyobb fiammal álltunk neki, még a nyelvem is lógott nagy igyekezetemben, a végén meg a macskáké lett. :)

Ja, meg panírozni is utálok. Ez is ide tartozik. Nálunk ezt is a gyerekek csinálják. Én megveszem a húst, hazahozom, felvágom, kikloffolom, kisütöm, de nem vagyok hajlandó panírozni és kész.

Biztosan más az életünk... én úgy gondolom, mindenki napja 24 órából áll, és persze egy rutinos háziasszonynak sokminden rövidebb ideig tart mint nekem pl. de aki sokat takarít, az is elveszi azt az időt valahonnét... mindenkinél máshol van a hangsúly, de szerintem ez senkinek sem kellene hogy megalázó legyen...

Lehet hogy megköveztek, de pl. a családi ünnepekkor sosem főzök. Egyszerűen azért, mert nem vagyok annyira ügyes és gyakorlott, hogy lazán megcsináljam és még jól is sikerüljön. Viszont nem vagyok hajlandó pl. Karácsonykor napokig a konyhában állni ahelyett hogy a gyerekemmel legyek. Az ünnepi menüt egy közeli vendéglőből hozatom, általában a végén nem is kerül többe mintha én bénáztam volna össze, viszont garantáltan finom és az időnk amit együtt töltünk a legnagyobb ajándék...

Nekem lenne megalázó. Nem a munka az.

De én érzek így és senkire sem erőltetem rá ezt, csupán leírtam.

Viszont a te életed is más, és az enyém is. Nincs két egyforma, így az én gondolataimat nem lehet a te világodra húzni.

Hát én ha könnyen ki tudnánk gazdálkodni bizony nagyon szívesen vennék egy takarítónőt... Nekem nagy segítség lenne.

A kislányom nagyon sok foglalkozást igényel, szinte minden energiámat leköti, és ha választhatok hogy háziumunkát végzek, vagy Vele legyek, én mindig Őt választom... így aztán a háztartásban mindig csak a legszükségesebbek történnek meg. Jó lenne mindig csilli-villi rendezett lakásba hazajönni, de ha ezt nekem kell előállítanom, akkor a gyerek sínyli meg... így aztán nálunk sokszor rendetlenség van, ez a kisebbik rossz... ha lazán lenne rá pénzem szívesen megfizetném hogy valaki takarítson...

Ma este pl. tíz után még teregettem, viszont sikerült kimonsnom egy-két papírzsepit, ami miatt most a szőnyegem botrányosan néz ki... A lehetőségeim: nekiállok most porszívózni (nyilván nem), legközelebb kedden leszek itthon délelőtt 24 óra munka után, felporszívozom akkor, addig itt marad. Ha lenne egy takarítónő aki pl. holnap jönne és megcsinálná, jó lenne... és nem hiszem hogy ez megalázó. Tisztességes munka. Én mások vérében-hányásában-ürülékében úszom a munkám során nem egyszer, az sem megalázó...