Mennyire segítenek be a nyugdíjas (vagy nem nyugdíjas), de még aktív szüleitek a gyermeke(i)tek mellett elvégzendő háztartási munkákba? (beszélgetés)

No ez az!

A "régi" nagyikban miért nem merült föl a nem, meg az "én életem"? Ettől még volt nekik sajátjuk, de ha kellettek, teljes szívvel ott voltak.. Meg egyébként is... Megvolt annak a rendje, módja.. Még 18 évesen is náluk gyógyultam... A jó kis húslevessel..

Szerintem hirtelen cserélni kéne..

Mindenki, akinek hiányzik, kapjon egy olyan rámászósat...

Egyébként a lényeg a mérték, hogy nem csak azt nézzem, hogy nekem jó legyen, hanem azt IS, hogy a másiknak is.. Ő vajon mit szól ehhez.. Persze a lehetőségeken belül...

Szia!

Nálunk három gyerek van.

Anyósom sajnos mostanában nemigen beszámítható lelki okok miatt. Én próbálok neki segíteni, de olyan fajta, aki nemigen hagyja magát. Múltkor kórházban volt, főztem neki, küldtem, stb.. Régebben még a legnagyobb gyerek elég sokat volt nála, nagyon szerette. Most már ő se nagyon megy, és ez inkább a gyereknek rossz. Persze nekünk is, de nem csak a segítség miatt (bár azért is), hanem mert furcsa, hogy nem jön az unokáihoz..

Anyám még dolgozik. Ő néha felhív, sír egy kicsit, hogy jaj mennyit szeretne ő segíteni nekem, de nem tud. Időben tényleg nem tud. Azért szokott küldeni néha egy kis kaját (kb. 2 hetente), meg néha sütit.. Meg sokat segít a szakmájába eső dolgokban, adóbevallás, könyvelési kérdések, stb... Tehát itt legalább a szándék megvan, és sokat jelentenek az apróságok is.

Az alapvető baj az, hogy a férjem nagyon keveset van itt, ezért nehéz a dolgokat megoldani. Hétfőn pl. anyáknapja lesz, fél 5-től. Vagy megint elrángatom apámat, aki ma volt itt szegény őrizni őket, vagy elmegyek a két kisebb fiúval az anyáknapi ünnepségre, akik nyilván ott fognak rosszalkodni. Ez meg a lányommal szemben nem szép, meg a társaival szemben..

Nemsokára mennem kell a fiam orvosához megbeszélésre, persze gyerek nélkül. Fél 3-ra. Ez megint iszonyat gond, még el is kell hozni őket oviból, suliból.. Megint csak apám marad.. Vagy nem megyek el a megbeszélésre, mint múltkor, mert már nem volt pofám felhívni apámat... No most melyik a jobb?

Férjem sajnos nem tud eljönni, szóba se kerül náluk ilyen, ő gyári munkás, jövő héten már nem is kéne mennie... Sajnos ezzel nem hazárdírozhatunk..

Szóval sokszor nem azért gond, mert én lusta vagyok elmenni valahova, hanem mert tudom, hogyha elviszem magammal a kicsit, akkor az másokat zavar..

Megfizetni meg sajnos nem tudok senkit, azaz óránkénti 1000 nálunk nem fér bele..

Arról nem is beszélve, hogy 3 gyerek mellett többszázezer forintot jelentene, ha volna, aki legalább elhozza a gyerekeket az intézményekből. Nem mindegy, hogy 4-6 órában fogok csak tudni dolgozni, vagy tudnék 8-ban. De azt már az elején közölték a szüleim, hogy ők erre nem kaphatók, amit értek is, igazuk van.. Elég volt velünk.. Csak az a gond, hogy az óvónénik meg ahhoz mérik, akiknek meg hajlandók rá.. De hát ez van..

Remélem, hogy ha megerősödünk, és nőnek a gyerekek, minél többet fogok tudni visszaadni nekik a segítségből, de igazából pont anyám mondta, hogy mi úgy háláljuk meg az ő nevelésüket, hogy a sajátjainkról gondoskodunk, és továbbadjuk az életet...

Nincs még egy "eladó sorban levő" fiad? :D

Na jó ez csak poén, van nekem anyósom, a jobbik fajtából ;)

Tudod, vannak a főzésben is tehetségesek és antitalentumok.

Sajnos az én menyem az utóbbiba tartozik, de ennek ellenére becsülettel nekigyürkőzött és csinálta hosszú ideig.

Hihetetlen pénzek mentek ki nekik a különböző próbálkozásokra és mégis mindenki éhes maradt.

Aztán este 9-10kor rendelgették a pizzákat, meg minden egyebet, mert ha az ember éhes, akkor túlrendeli magát, kifizettek egy csomó pénzt és mindenki hízott mint a disznó.

Ez, hogy én főzök nekik, nem volt megbeszélve, csak így alakult lassacskán, az évek folyamán.

A menyem egyébként nem egy lusta nő, a gyerekeknek CSODÁLATOS édesanyja, mind 3 gyerek makkegészséges, kedves, okos.

A fiamat imádja, soha nem hazudik, okos, értelmes, jó indulatú és szerintem még szép is.

12 éve ismerem, egyszer vitatkoztunk össze, akkor is egy hülye fogyókúrán és akkor sem mint anyós és meny, hanem mint két nő, vagy ember.

De mire hazaértem, már várt az üzenete, hogy ne haragudjak.

Pedig nem is követett el semmi eget rengetőt, csak nem szoktunk még vitatkozni sem.

Szóval, lehet, hogy Ő nem egy konyhatündér, de Ő például sokkal szebben vasal mint én.

Én sajátomként szeretem őt.

De észre vehetnéd, hogy nem minden egyes mondat neked szól!

Van, amikor úgy írom: ha majd a fiam gyereke, menyem, stb. vagy általánosságban!

Meg úgy is szoktam, hogy neked válaszolok, de eszembe jut egy másik, amit máshol olvastam és azt gondolom majd tudod, ami neked szól, ha egyáltalán szól neked bármelyik is, mert az is lehet, hogy semmi nem neked szól, csak a te írásodból jutott eszembe, valamint én itt leírok valamit, amit gondolok, de lehet, hogy rosszul gondolom. Attól még nem leszel olyan, ha én leírom!:)

Ez a "hála istennek" kissé bántó volt. Nem érzem magam rossz menynek, sem rossz embernek.

"És még az is ezzel a problémám, ha történetesen a nagyszülő sűrűbben megy, akkor meg az a problémájuk a menyeknek: már megint itt rontja a levegőt anyósom és belepofázik mindenbe...."

Erre meg már megírtam korábban, hogy semmi bajom az anyósommal, mi is segítjük őket (nem is kicsit!) anyagilag. Én kisgyerekes anyukaként többször látom őket vasárnapi ebédre, mint ők bennünket. Bántani, sértegetni nem szoktam, és örömmel venném, ha jönne a gyerekhez.

Én is imádom a nagyimat, a legjobb nagyi a világon, pótmama. Nem is tudom, hogy fogom feldolgozni, ha egyszer majd nem lesz már köztünk. Ő mindent megtesz az unokákért, mindig mindenben lehetett rá számítani.

A főzésbe, takarításba sosem segített be, nálunk ez nem volt divat, de sok időt töltöttünk náluk. Sokkal szegényebb lennék most a nagyim/tatim nélkül emberileg.

Szerintem a főzéssel rengeteget segítessz. Többet is, mint kellene. Na, én pl. ilyesmit soha nem várnék el, még gondolatban sem. Szerencsére szeretek főzni, és takarítani is, tehát nekem nem okoz gondot, hogy rendben tartsam a házat.

Csak az a fránya pihenés...:)) Na az néha úúúúgy hiányzik:) Most is pakolászok, csak néha leülök megírni egy-egy kommentet.

Nem!

Erre írtam: "mert azt hiszem, akár dolgozik még a nagyi, akár nyugdíjas, az unoka kellene hogy legyen a "szeme fénye", és ha szereti, akkor bizony foglalkozik is vele, nem csak mondogatja, meg dicsekszik vele a szomszédoknak fényképeket mutogatva. . ."

Nem vagyok nagyi, de azt gondolom, hogy ő lesz nekem a legfontosabb, de attól még lesz saját életem és nem fogom feláldozni, mert én ezt a saját gyerekemért már megtettem és elsősorban ez a szülő dolga.

És még az is ezzel a problémám, ha történetesen a nagyszülő sűrűbben megy, akkor meg az a problémájuk a menyeknek: már megint itt rontja a levegőt anyósom és belepofázik mindenbe....

"Észt nem lehet adni."

Pláne olyan nem tud adni, akinek nincsen...

Hát ez az!

Libráéknál ez a szokás, náluk ez bevált, lehet, hogy nem így kell lennie, de nincs belőle vita, így biztos jó:)

Én mindig a vitamentes dolgokat preferálom:)

Az ilyet érdemes követni!

Na látod?! és megteszi:)

Nem főz mert megkérted rá, de ha megkéred, hogy főzzön mégis, biztos megteszi.

"Nem én vagyok az anyósod és a menyed sem hál Istennek!"

Köszi! :-) Szokásod szerint kedves vagy. Klimax...? :)))

Igazad van, dehát nem is azt kérjük, hogy helyettünk gályázzatok, neveljétek a gyermekeinket. De ha egy nagyi szereti az unokáját, akkor kérés nélkül is megy, és boldogan, szeretettel vigyáz rá.

Nem olyanok a mostani nagymamák általában, mint a régi nagyik voltak.

Én az egyik nagyikámat tudnám megemlíteni (a másikat inkább most nem...:) - ő bármikor bármit szívesen játszott velem. Együtt babáztunk, tollasoztunk, szegénykémet még "gumizni" is befogtam (tudjátok, mi az a játék, ugye?) - egyem meg, könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut...:-)

Együtt főztünk, takarítottunk, nekem minden meg volt engedve nála, de nem csináltam rosszaságokat. Annyira szeretett, és én is szerettem nagyon, a mai napig siratom, pedig már rég meghalt. Annyi mindenről eszembe jut... egy illatról, egy teáscsészéről, egy ételről... az én gyerekemnek nem lesz ilyen élménye a nagyszüleivel, és ezt végtelenül sajnálom.

Azt hiszem nem sikerül megértened, amiket írok. Na de semmi baj. Nem én vagyok az anyósod és a menyed sem hál Istennek!

Ha dolgozik a nagymama, akkor szerint pont elég dolga van, így majd ő eldönti mikor tud besegíteni, akár csak egy gyerek játszásba is.

Ha ezt egy olyan nem érti meg, aki gyesen otthon van évek óta, akkor azt nagyon sajnálom. Észt nem lehet adni.

Én pl. irodában meresztem a fenekemet, de igenis elfáradok, emellett háztartást vezetek és vannak egyéb programjaik, mint kikapcsolódás (torna, színház, mozi, stb.)

A menyem otthon lesz a gyerekkel, na nehogy már azt várja el, hogy én a munka mellett, feláldozva a szabadidőm minden percét őt szolgáljam ki, vagy nála sertepertéljek. Majd hétvégén, ha belefér az időmbe és energiámba vagy ha megkérnek rá és szintén van időm és kedvem.

És ettől még igenis fogom mutogatni az unokám képét, ahogy a fiamét is meg szoktam mutatni néhány embernek.

Az intelligens ember tudja, hogy első sorban magának szüli a gyereket, azért, mert el tudja látni és nem azt várja, hogy helyette tegye ezeket meg. Ha valaki a gyereket, háztartás csak úgy tudja ellátni, hogy valaki besegít, akkor az ne szüljön gyereket!

Hogy is mondtad pár sorral alább? Attól, hogy nálatok ez a szokás, attól még nem úgy kell, hogy legyen. :) Múltkor még radikálisabb nézeteket vallottál. Egyébként írtam, hogy gratulálok Librának, ügyes.

Ami az én anyósomat illeti, nem lehet rá panasz. Csak azért nem főz meg nekünk, mert kértem rá, hogy ne tegye. Én itthon vagyok, tudok és szeretek főzni, úgyhogy nem kell senki, hogy istápoljon. Ha lenne munkám sem várnám el, mivel ez az én háztartásom, amit én vezetek, nem anyós. Ha mindenben azt nézném, hogy segítsen, akkor úgy érezném, hogy megbuktam mint háziasszony, de ez már csak az én problémám, az én önérzetem. Lehet jobb lenne, ha úgy tennék, mint a sógornőm, eljátszanám a butuska bénuskát, és akkor házhoz jönne a kaja, én meg örülnék, hogy nem kell főznöm, de én nem ilyen vagyok.

Naaa! Nem irigykedni, hogy van aki megteszi!

Szerezz magadnak ilyen anyóst, ennyi:)

Libra jól csinálja, ha cseszegetné a menyét, akkor csak rosszban lennének.

Látjátok? Egy jó anyós és rögtön meg akarjátok tanítani, hogy legyen belőle rossz.

Náluk ez a szokás és nem szabad beleszólni. Mennyivel lenne jobb ha utálnák egymást?

Nekem az ilyennel semmi gondolom. Nálunk ez elég szokványos, ahol a közelben laknak a szülők.

A nénikéméknél ez így működik. 2 lánya van, mindketten felnőttek és nekik is felnőtt gyerekeik vannak már. A nénikém már nyugdíjas 67 éves, otthon van, a gyerekei, unokái dolgoznak. A nénikém minden nap főz jó sokat és a gyerekek minden nap náluk esznek.

Ez nem a szülő kihasználása, ez egy családi szokás.

Még lány koromban a nagymamámmal laktam 1 évet, minden nap főzött mire hazaértem és annyira klassz volt, valamint takarított, stb. Hétvégén is csak pihennem kellett.

Azért ismerek néhány érdekes felfogású emberkét ez ügyben.

Mármint pl. a barátnőm és a férjének az első házasságból való lánya nagyon nem bírták egymást sosem. Aztán így telt el 10 év, és amikor a kiscsaj terhes lett, akkor totál természetes volt neki (vagyis hát lett volna neki), hogy az "utált" barátnőm fog neki ugrálni. Szabályosan elkezdte szervezni, ütemezni, hogy a megvett lakásukat milyen tempóban és hogyan fogják kitakarítani a barátnőmmel karöltve. (Barátnőmnek volt esze, mondta neki, hogy amennyit a lány segített neki a két terhességénél, azt ő hajlandó visszasegíteni, de az már bőven megvolt.)

Már csak azért is írtam, mert itt is említette valaki, hogy érdekes, az anyóst alapból utálni kell, de pl. takarításra azért jó lenne, ez volt a barátnőm és nevelt lánya esetében is, hát nem jött be.

Hááát igen,az ember nem azért főz,végzi a házimunkát mert annyira szereti csinálni...

Irjam azt mert muszáj???

"Azért főzök rájuk, - mert a menyem nem szeret és ezért nem is tud- főzni.

De nem hibáztatom, az anyja sem tud főzni.

Ezt a példát látta maga előtt, próbálkozott szegény, meg volt benne a jó indulat, de moslékokat produkált, sorozatban."

Mondjuk ezzel a résszel vitatkoznék. Azzal letudni a nemfőzést, hogy nem megy neki, mert nincs hozzá érzéke, azért elég meredek. Nekem sincs érzékem a vasaláshoz, mégse jön el senki megcsinálni helyettem. Nagyon szép tőled, hogy megfőzöl nekik, de a menyedet ebből a szempontból egyáltalán nem tudom megérteni. Egy nőt sem láttam még, aki úgy élte le az életét, hogy megfőztek neki, s rá volt szorulva más jóindulatára. A főzésbe bele lehet jönni, nem olyan, mint a festészet, hogy valakinek megy, másnak meg nincs érzéke hozzá. Ezzel most nem téged akartalak minősíteni.

Én nem szeretném és nem is várnám el,hogy a háztartásban segitsenek..inkább,hogy a kisfiamra vigyázzanak,hogy szusszanjak kicsit.

Amikor a másik gyerekekt terveztük tisztában voltunk vele,hogy majd minden rám szakad,de hát akkor is olyan jó lenne pár gyermekmentes óra...