Mennyire segítenek be a nyugdíjas (vagy nem nyugdíjas), de még aktív szüleitek a gyermeke(i)tek mellett elvégzendő háztartási munkákba? (beszélgetés)

Gondolom, ezt nekem írtad :)

Nem jártam vásárolni, gyakorlatilag az első hónapban ki sem tettem a lábam a lakásból, max. ha a gyereket vittem orvoshoz :)

A férjem dolgozott reggel 7-től este 7-ig, hétfőtől vasárnapig, mert egy magáncégnél dolgozik és sürgős megrendelések voltak.

Azért kellett takarítani szülés után, mert faluban lakunk és ahogy az autók elmennek a ház előtt, minden csupa poros volt, most is naponta takarítok, mert a sötét parkettán minden meglátszik.

Tudom erre a válaszod, hogy az én hibám ez is, mert világosabb parketta kellett volna...

Erre a kérdésre feleltem, de megteszem újból: mivel a Férjem magáncégnél dolgozik és bejöttek a nagy megrendelések, nem mert szabit kivenni...Ha nem tűnt volna eddig fel, nem olyan könnyű munkát találni, ha esetleg kirúgják.

Igen, igazad van, nyilván meg kellett volna hagynom férjemnek a takarítást-mosást, már miért ne, hiszen csak 12 órát dolgozik egy nap...

Komolyan, néha olyan nevetségesek vagytok, talán először gondolkodni kellene, mielőtt leírtok valamit.

És még valamit: Jóban vagyunk anyósommal, van, amikor vitázunk, de alapvetően jó a kapcsolatunk és nem azért jöttem ide, hogy fikázzam őt, eszembe sem jut, csak szimplán megosztottam ezt a történetet.

tetszik nekem, hogy mindent megcsinál a fiad. Én is így neveltem őket, mégis mit látok. Az egyik nagyon összetartó családba nősült és mindenben segít a felesége családjának. Én mégis rosszul vagyok mikor azt látom, hogy csak akkor eszik normálisan , ha otthon ő főz, mert a menyemet nem tanították meg erre ( még most is naponta hajnalban kell az anyukája és főzi nekik - az összes gyereke családjának - a kaját. Persze spórolosat, igy szinte mást sem esznek a gyerekek, mint töltött káposzta, töltött karalábé, krumplis tészta. amikor én vittem nekik csirekemell tortát, akkor egy falatot sem ettek az unokák belőle, a fiam nem is látta , a menyem meg odaadta az anyjának aki elvitte haza , hogy majd ők megeszik, mert zsíros. Szóval egy agyrém. Mi nagyon ritkán találkozunk, mi nem mehetünk át hozzájuk, az unokáimat egyszer sem füröszthettem. (Kárpótolt a másik menyem, mert ott megbecsült nagymama vagyok, pedig neki is van anyja )

Szóval amikor azt hányod fel valaki az anyósának, hogy nem megy át hozzájuk, akkor nézzen magába, hogy mennyire tisztelettel és bizalommal fogadja. Azt, hogy a gyerekeket valaki nem engedi át a nagyszülőkhöz pedig a legundorítóbb és legönzőbb dolognak tartom. Egyszeri szülői butaság, zsarnokoskodás.

Mindjárt visszaolvasok, ez egy érdekes téma.

Anyukám 100 km-re lakik, így nem igazán tudott belefolyni az életünkbe, de nem is vártam el tőle soha. Azt el sem tudnám képzelni, hogy nálam takarít, ablakot pucol vagy ilyesmi (pedig 52 évesen lett nyugdíjas).

Ja, van egy: a tésztát mindig ő készíti nekünk előre több hétre valót. (Most már a lányomnak külön diabos változatot). Mást el sem tudnék képzelni, hogy elvárjak tőle, akkor sem, ha a szomszédban lakna.

És hol volt a férjed?

Miért te teregettél ki és miért nem a férjed?

Miért kellett takarítani rögtön szülés után? Miért nem előtte csináltátok meg?

A férjed miért nem vett ki néhány nap szabit?

Itt sem az anyós a hibás szerintem, hanem te és a férjed.

Ha láttad anyósod nem segít, akkor miért nem szervezted át az életedet?

Na, szóval: ÉN nem vártam senkitől segítséget szülés után, megoldom a dolgokat magam.

DE! Aznap, mikor megszültem és jöttek a kórházba a látogatók, mindenkinek azt ecsetelte anyósom, hogy Nekem csak a Fiamra kell figyelnem és pihennem kell, hogy összeszokjunk, ismerkedjünk, illetve, hogy legyen tejem. Hogy Ő majd varratszedésig besegít(császáros voltam)

Erre: Hazajöttünk, délután 3adag ruhát mostam, teregettem, másnap takarítottam, főztem. Hogy ő mit csinált? Feljött és kivette a gyereket a kezemből. Nem a fakanalat, nem a porszívó csövet.

Már ne is haragudjanak meg az idősek, és félreértés ne essék, de EZ mennyire szemét dolog volt? 3napos varrattal teregetni, meg takarítani, port törölni???? És igenis elítélem az ilyet, mert ne csináljon senki a szájából s*gget.

És amikor megpróbáltam elmondani neki, hogy mi a gondom, kiakadt, hogy Ő mindenben segít nekem, hiszen fogja a gyereket... Hát ne vicceljünk már, egy 5-10napos gyerek a nap 20órájában alszik.... Meg tudtam csinálni a dolgaimat, de igenis rosszul esik, hogy ígérgetett.

Ez a mai napig így van.

Jólesett volna egy kis segítség, mert pl: sírva teregettem ki, hisz húzódott a sebem, de nem vártam el semmit. Csak rosszul esett. Mint ahogy az is, hogy soha egy k*rva szóval nem kérdezte meg, hogy főzzön-e egy tányér levest. Nem vártam volna el, csak szimplán jól esett volna, ha megkérdezi...

Anyu másik városban lakik, rengeteget dolgozik, emellett egyedül neveli a 12 és 14éves tesómat, napi 10óra munka után soha nem várnám el, hogy besegítsen. De Ő felajánlotta szülés után, hogy 2naponta eljön és besegít, csak én visszautasítottam, mert azt hittem, lesz segítségem.

És itt nem arról van szó, hogy kihasználjuk az időseket...

Gondoljon csak bele, aki ezt elítéli: a császármetszés igenis egy komoly hasi műtét... Úgyhogy ennyi.

Amúgy az idősekkel semmi bajom és járok a kisbabám mellett 2 helyre is idős nénit fürdetni heti3-szor, mert ápolónő vagyok. Szóval jól ki tudok jönni mindenkivel, de a gerinctelenséget nem tolerálom, bármennyire idős az illető. A tisztelet kölcsönösen kell, hogy működjön.

És ehhez még csak annyit fűznék hozzá, hogy mindenki úgy egyszerűsíti le az életét, ahogy tudja, és úgy is bonyolítja túl.

Ha főzök, van hogy nagy kondérral főzök, a többit lefagyasztom, így vannak napok, amikor nem kell főznöm.

Ha hajszálak jelennek meg a padlón, nem futok rögtön a porszívóért, csak szivaccsal feltörlöm.

A vasalót sem kapcsolom be pár ruha miatt, csak ha összeszaporodott, egy hónapban egyszer.

Mosni is akkor mosok, ha tele a szennyeskosár, nem fél géppel.

Úgy teregetek, hogy sok ruhát vasalni sem kell.

Függönyt pedig csak ünnepek előtt mosok.

Futná az időmből, de jobb, ha így szokom meg. Mert ha lesz gyerekem, vagy munkám, vagy mindkettő, akkor beleőrülnék, hogy nem tudom hozni a színvonalat. Egyébként szeretek takarítani, és szeretem a rendet, de ennyi házimunkával is rend van nálunk, aki nem hiszi, járjon utána! :)

Sokszor az a probléma forrása, hogy a férj és a feleség nagyon különböző mentalitású családból jön, a hozzáállásbeli különbségeket nehezen tolerálják. Én nem tudtam volna olyan pasihoz hozzámenni, aki mentalitását tekintve nem hasonlít az Apámra. Mi nagyon hasonló neveltetést kaptunk, ezért egy csomó konfliktus eleve nincs is. Amíg itthon dolgozót, addig este-éjszaka a maszek munkáit csinálta. Amikor ügyeltem, mindent megoldóit a gyerek körül. A házimunkát mindig közösen csináltuk, de igyekeztem tehermentesíteni, mert anélkül is rengeteget tesz a családunkért. Kiszolgálni sose kellett, mégis az ember igyekszik a másik kedvét keresni :-)

Most hogy nincs itthon azt mondja, szerinte nekem nehezebb, de az Ő családja ugyanúgy mellettem áll, mint a sajátom.

Nevelési elvek és a nagyszülők:

Elméletileg az lenne a jó ha a nagyszülő tiszteletben tartaná a szülő nevelési elveit, de ez nem mindig működik. Ha odaadom a lányomat hogy másnapig a nagyinál legyen, el kell fogadnom, hogy Ő nem fog mindent ugyanúgy csinálni mint én. Eleinte nekem is nehéz volt, de beláttam, hogy ha nála van a gyerek, akkor Ő dönti el, mikor mi legyen. Aki ezt nem képes elfogadni, az tényleg jobb ha nem veszi igénybe a nagyszülőt.

3 fiam van, a legnagyobb már elmúlt 23 éves. Anyósomat mindig én kértem, ha szükség volt a segítségére. Tehát, megkértem, ha szükség volt a segítségére, hisz ő is tiszteletben tartja, hogy külön család vagyunk. Ő mindig szívesen segített, ha nem tudott, az is természetes volt, hisz neki is megvan a maga élete. 4 gyereket neveltek fel tisztességben.

Ők a mi gyerekeinket szeretik, amiben tudnak segítenek, de a gyerek az enyém. Az ő "feladatuk" csupán az unoka szeretete, dédelgetése. Nem a takarítás, nevelés. Abból már bőven kivették a részüket.

Ez nem az az idő amikor együtt élt 3 generáció, és a nagyszülők tudtak segíteni, és úgymond természetes volt.

Áááá, ez nem igaz szerintem.

Én vagyok az a nő, aki mindig meg volt kímélve. Nekem nem kellett sosem házimunkát végeznem, mert én csak tanuljak.

Tehát amikor férjhez mentem semmit nem tudtam szinte. A férjemmel együtt tanultunk meg főzni és egész jól sikerül. Pedig aztán elég elfoglaltak voltunk, mert némi tragédiával kezdődött a házasságunk, de emellett volt időnk főzni tanulni, gyereket nevelnünk és még bedolgozni is gyes alatt.

Bizonyos ételek főzésénél a mai napig előveszem a szakácskönyvet:)

Utálom a tökfőzeléket és azt csak szakácskönyvből vagyok képes megfőzni, pedig már 24 éve férjnél vagyok:)

Pontosan!

Az ilyeneknek sosem volt igényük a rendre.