Mennyire segítenek be a nyugdíjas (vagy nem nyugdíjas), de még aktív szüleitek a gyermeke(i)tek mellett elvégzendő háztartási munkákba? (beszélgetés)

Aki otthon van, az egész nap dolgozik. Más kérdés, hogy a család egyéb tagjai ezt nem nézik semmibe.

Csak viccként érdemes lenne egyszer leakasztani a munkájára hivatkozó apukától egy bejárónő, egy mosónő, egy vasaló, egy takarítónő, egy ügyintéző, egy szakácsnő bérét :)

Jó téma! Anyukám még dolgozik, 30 km-re lakik tőlünk. Ő hétvégente tud segíteni azzal, hogy a nagyobbik lányomat, aki 4,5 éves vagy elviszi hozzá, vagy ritkább esetben nálunk köti le. A lányom nagyon szeret nála lenni, hiszen vonattal utaznak, kap egy kis kényeztetést, és ott is aludhat. Vasárnap haza szokta hozni, vagy mi megyünk érte. A kisebb lányom még kicsi, ő még leginkább velünk van, még csak most lesz 6 hónapos. Én anyutól nem várom el, hogy a háztartásban segtsen, bár van, hogy azt veszem észre, hogy vasal, vagy éppen amikor jön a nagylányomért hoz egy csomó kaját, hogy ne kelljen főznöm.

Anyósom már más tészta. Ő itt lakik két utcányira, évek óta munkanélküli, apósom nyugdíjas. Csak és kizárólag akkor jön, ha megkérem, hogy vigyázni kell a gyerekekre, általában a kisebbre, mert a nagyobb oviban van, és el kell mennem itthonról. Magától soha nem jön, hogy segítsen, soha nem jön csak úgy le játszani az unokájával, a nagyobb pedig mintha nem is létezne számára. Most megy a durci, mert már bő egy hete nem kértem meg, és nem is jön. Erre számítottam. Most kivárok. Hétfőn anyák napja lesz az oviban, szerintem utána lesz az igazi balhé, mert a kisebb lányomat nem fogom neki odaadni. Ő kifelé mutatja, hogy milyen szuper nagymama, ha látják, nem adja ki kezéből a kislányomat, és mindenkinek a róluk készült fotókat mutogatja. Csak sokan nem tudják, hogy az unokázás ennyiben ki is merül nála. Szerencsére a férjem ebben maximálisan mellém állt, ő ki szokott menni hozzá, de a gyerekeket nem viszi. Persze anyósom mondta már neki, hogy nem érti, hogy én miért haragszok rá. Nem haragszok én, az unokák itt vannak, nem tiltottam el soha tőle, csak nem fogok könyörögni, hogy jöjjön, és játszon velük úgy, hogy én is itthon vagyok. (Mert sajnos előfordult, hogy igencsak szétnézett a lakásban, míg mi nem voltunk itthon.) Bocsánt mindenkitől, ha hosszú voltam.

Nekem nem segített senki, mert anyukám még dolgozott, ráadásul sok kilométerre lakott tőlem. Ezzel nem is lett volna gond, belerázódtunk. Ami bosszantó volt, hogy hónapokon keresztül folyamatosan jöttek ismerősök, rokonok, barátok babanézőbe, az ő tiszteletükre minden hétvégén puccba kellett vágni a lakást, sütögetni, csíízelni, hogy ŐK jól érezzék magukat. Éppen elég gondom volt segítség nélkül. Akkor megfogadtam, hogy ilyen többet nem lesz.

Betartottam :) Még halotti tort sem tartottam MÁSOK kedvéért, amikor anyu meghalt.

Lehet.

Segítség alatt én azt értem, hogy néha legyen a gyerekkel. Egy nagyi, ha szereti az unokáját, ez nem kérés, nyűg, teher. Jön, és foglalkozik vele, mert szereti, mert kíváncsi rá. És normáliséknál, úgy van, hogy a nagyik kíváncsiak az unokára, mert szeretik, ahogy a gyerekeiket is. Azt ne mondja nekem senki, hogy normális az, ha a nagyi nem kíváncsi az unokára. Hogy esik ez egy anyának? Milyen emlékei lesznek egy unokának a nagyival szemben? Nem kell anyagi segítség, nem kell fizikai segítség, legyen vele, és néha vigye el. Ha ez túl nagy kérés, akkor minden bizonnyal velem van a baj.

Nem akarlak megvetni, csak át kell gondolni, hogy mi a fontosabb. Még sok helyen az apa keres többet, így egyértelmű, hogy neki kell dolgoznia.

Amúgy az én férjem mindig is besegített nekem mindenben, bár akkor még nem volt ilyen lehetőség, hogy otthon maradjon az apuka, de mivel ő keresett többet, így ez fel sem merült volna. A másik véleményem, hogy már a kezdetektől fogva be kellene vonni a férjet is a háztartási dolgokba.

A fórumnyitóra a válaszom annyi, hogy vannak nagyszülők, akik szívesen segítenének a fiataloknak, de azok nem hagyják. Ilyen is van!!!

És az állam adjon annyi gyedet, amiből mind megélnek.

Az apuka dolgozik, akkor pihenésre van szüksége, így nem az ő dolga a háztartás vezetése. Ez a munkamegosztás. Aki otthon van, annak a házimunka a munkája, aki dolgozik, annak meg a munkahelyén van a munkája. Ha az apukának van energiája még, akkor besegít, ha nincs pihenjen, hiszen az sem lenne jó, ha az apuka pihenés nélkül bemenne dolgozni és ezért munkahelyi baleset érné, nem?

Az, hogy nálatok nem kap elismerést az anya vagy az anya nem készül fel az anyai titulussal járó teendőkre az egy más kérdés.

Az ilyen nagyi is megérdemli a pihenést. A korom alapján akár én is lehetnék nagyi, a helyzetemből kifolyólag időm, mint a tenger, de eszem ágában sem lenne átvállalni a házimunkát, az megvan nekem is itthon, miért is lennék más házában ingyen bejárónő?!!!

Az, hogy az unokámmal játszanék, meg programokat szerveznék neki, már más tészta.

Én pl nagyon sajnálom, hogy Anyukám 100 km-re lakik tőlünk és nem akar költözni, de megértem.

Pedig, mindkét unokája itt van és Ő is sokkal többet unokázhatnak. Ez kicsit úgy hangzik, mintha ki akarnánk Őt használni, ami részben igaz is, mert kettesben is ki tudnánk mozdulni - ami sztem szükséges egy párkapcsolatban. DE csak annyira használnánk ki, amennyire hagyja magát és ez is csak az unokázásban merülne ki.

De azt te nem tudod, hogy akik panaszkodnak, azoknak miért nem segítenek a szülők. Lehet azért, mert kikérték maguknak, hogy beleszóljanak az életükbe vagy akkor a pofájuk, hogy inkább menekülnek tőlük, stb.

Normáliséknál nincs ilyen, de segítség van.

Ha ti a Normálisék vagytok, akkor kár azt mondanod, hogy majd neked sem lesz kedved neki segíteni, hiszen nincs miről beszélni. De ha ilyet jelentesz ki, akkor én már gyanakszom...

Igen, ez így igaz:)

Ha kedve és energiája van hozzá, akkor miért ne de, ahogy írtad te is, elvárni nem lehet.

Én is mindig hálás vagyok a segítségért. Örülök annak amit megkapok és nem azért acsarkodok, amit nem tudnak megadni.

Sok ismerősnél látom, hogy anyára marad minden, mert apa dolgozik. Tehát anya látja el a gyereket, vezeti a háztartást - mert ő otthon van gyeden. És abba sok pasi bele se gondol, hogy ez milyen fárasztó. És aztán nem tud mit kezdeni a gyermekével.

Én bevezetném, hogy apuka is maradjon otthon legalább félévet a kicsivel. Megismerik egymást, kiveszi ő is a részét a munkából és kicsit nagyobb elismerést kapna az anyai hivatás.

Na, ezrét is biztos sokan megvetnek.

Nálatok ez így volt...és az a kulcsa a dolgoknak, hogy NÁLATOK, hiszen MÁSNÁL meg máshogy van.

Én pl. el tudom ezt a helyzetet képzelni. Fiatal vagyok még. A nyugdíjig van még húszonakárhány évem, de a fiamnak a korába már belefér a gyerek, így lehetne unokám bármikor.

Ha mostanság lenne unokám, akkor bizony sok segítséget nem kapnának, mert dolgozok és nekem is kell pihennem, így lehet, hogy én keresztrejtvény fogok fejteni hét végén a menyem meg beleszakad a munkába, amit ő vállalt, amikor úgy döntött, hogy gyereket szül.

Érdekes, hogy a fiatalok és az idősebbek mennyire máshogy látják a kérdést!

Persze, sok minden változott az utóbbi 25 évben (ennyi van anyukám és köztem), de ő pl. teljesen elfelejtette, hogy neki mennyit segített anyukája, a mi nagymamánk és persze nagypapánk is! Művelték a konyhakeretet, vigyáztak ránk, ha betegek voltunk, nyári szünetben majdnem végig náluk nyaraltunk a nővéremmel.

Ő folyton dolgozik, utána tornára megy, dédit istápol (amiben természetesen ha tudok, segítek), hétvégén sokszor mennek apuval wellnessezni vagy csak egy napra strandolni a Balcsira, Hévízre, olyankor simán lepattint, hogy bocs, nem érek rá... Akkor sem ért rá segíteni, mikor 8 hónapos várandós voltam + ott volt a 2 éves lányom és azon múlt, hogy vissza tudunk-e költözni a házunkba az átalakítás után, hogy segít-e takarítani vagy vigyázni az unokájára. Hát, inkább Hévízre ment pihenni, mert nagyon elfáradt abban, hogy náluk laktunk 2 hónapig, ami alatt reggel 7-től este 7-ig nem is láttuk, én vetettem a háztartást, főztem, mostam, takarítottam. :(

Túl kell tennie az embernek magát ezeken a dolgokon, bár rosszul esik. Ettől ő nem rossz, sok gondja van és csak azt látja.

Azóta 600km-re költöztünk tőlük és mit mondjak, nem volt nagy érvágás. :) Szóval hálás is lehetek, hogy nem kényeztetett el! :D

Azért ha hazamegyünk ugyanúgy eszi az életemet, míg ő főz és én vigyázok kint a gyerekekre(!), nem ülhetek le negyed órára telefonálni, az, ha ne adj' Isten még a kutyát is simogatom közben... Halálos vétek!!!

Csak olyat vállalok be, amiről tudom, hogy képes vagyok megcsinálni. Így van ez a családdal is.

Vállalok egy férjet és egy gyereket, akkor tudom, hogy meg tudom csinálni és nem arra várok, hogy majd segít valaki.

Szerintem az is nagy segítség, amikor a nagyi gagyarászik az unokájával, hiszen addig én elmosogatok pl. és közben nem kell hallgatnom, hogy a gyerek sír. Nem?

Nálunk 1,5 éves a kisfiam és biztos sokan megbotránkoznak rajta, de nálunk Apa van gyeden, így Ő van egész nap Zsombival.

Mivel 1 éves korig én voltam itthon, tudom, hogy egy gyermek is hogy le tudja fárasztani az embert, így Apának sokszor van kimenője, miután én hazaérek a munkából.

És még Zsombi nem jár bölcsibe, de elvileg ősztől igen.

igen ez nálunk is így van, nálunk sem a "gyerektémában" ilyenek, csak nem akartam kisregényt írni...

sajnos mi ezt a "típust" fogtuk ki:(

ha vigasztal mi is hasonlóképp élünk!!!!!Sajnos!Sose voltam jó neki!!! A házunkat úgy építettük fel 2 kezi munkával a férjemmel és apósommal, hogy anyukám a telket látta, legközelebb meg leült a fotelba!!!!!!!!!

Tehát nálunk nem csak a gyerek kérdés van így hanem minden!

A kérdés érdekes, hiszen ez nem attól függ, hogy melyik család, hogy szokta csinálni, hanem attól, hogy abban a bizonyos családban mi a megszokott.

Miért kellene segítenie egy aktív szülőnek a gyerekének a háztartás vezetésbe vagy bármiben?

Az aktív szülő nálam azt jelenti, hogy dolgozik, így a munka és saját háztartása mellett nem biztos, hogy marad energiája más háztartásának vezetésére, de esetleg egy hétvégi játszóterezés belefér az idejébe.

Miért kellene egy fiatal szülőnek besegíteni az ő háztartásának vezetésébe? Nincs energiája? Miért? Mire megy el?

Vagy milyen segítségre gondolunk?

Nem értem, hogy az anyós jó lenne takarításra, de a tanácsait tartsa meg magának?

Ezek együtt járnak. Ha valaki úgy gondolja, hogy neki jár a szülők segítsége, mert bokros teendőit egyedül nem tudja ellátni, akkor el kellene fogadni a kéretlen tanácsokat is, amit persze alkalmazni nem kell.

Nálunk szokás a "gyerekeket" segíteni, támogatni.

Amikor én szültem az anyósoméknál laktunk, mert nekem ekkor már csak apukám volt. Segített mindenben. Rendezte a gyerekemet, vezette a háztartást, tanácsokat adott.

Aztán megvettük első lakásunkat és akkor a családaink közösen támogattak minket. Volt aki munkával, volt aki gyerek felvigyázással és ez így maradt amíg ők bírták, illetve, amíg nekünk szükségünk volt rá. A segítségért és támogatásért cserében meghallgattuk a tanácsaikat, amelyek egy részét alkalmaztuk is, de volt olyan, amit nem, de ez nem azt jelentette, hogy akkor én jól megmondtam a magamét és onnantól utáltam az illetőt.

Nálunk az is "szokás", hogy vendégségben a vendég=vendéggel, így a vendég nem segít kaját főzni, teríteni, leszedni, mosogatni, takarítani.

Ha én most elmegyek a nénikémhez 1 hétre pl. akkor én 1 hétig a teraszon ücsörgök ő pedig hozza nekem a kávét, kaját, gyümölcsöt, sütit, kitakarít, stb. És ha megmerek mozdulni, hogy esetleg elmosogassak, akkor rám mordul, hogy azonnal üljek le és pihenjek, majd dolgozok otthon:)

Ahogy látom saját magam jövőjét: ha már lesz unokám én megpróbálom majd azt adni, amit én kaptam, azaz segítek, amiben tudok. Ha még dolgozni fogok, akkor sajnos kevesebbet, mert nem hiszem, hogy este 6-kor kíváncsiak lennének rám a gyerekek, de hét végén megpróbálok majd unokázni, bár most úgy érzem, hogy nem lenne türelmem egy kicsihez, de azt mondják, hogy ez megváltozik, ha lesz unoka, valamint azt is mondják, hogy lelkesebb leszek, mert tudom, hogy csak 1-2 óráról van szó:))))

Az anyósom sokat segített. Sokszor átjött, elvitte a gyereket a játszótérre vagy vigyázott rá, amikor nekem olyan dolgom volt, ahova a gyereket nem vihettem. Ilyenkor felöltöztette, megetette, főzött is és el is mosogatott, esetleg felmosott, de sosem mosott, porszívózott, törölgetett, teregetett, ablakot mosott. Ezek az én dolgaim voltam.

Tehát mindenki annyira segít be, amennyire tud, amennyire van energiája, amire képesnek érzi magát. Elvárások nem lehetnek, hiszen onnantól, hogy valaki házasságot köt és gyereke lesz, egy külön család lesz és neki kell megcsinálnia mindent és max. megköszönheti a segítséget, de elvárni nem várhatja el.

Amíg itthon voltam a lányommal, és a férjem is itthon dolgozott, mindent megoldottunk ketten.

Most hogy a lányom ovis, délutánonként fejlesztés stb. én 8 órában dolgozom + havi 5 ügyeletem van, hát nem bírok egyedül mindent...

Szerintem nem szégyen az ha valaki nem bírja, és egy normális család egymás támogatásáról szól.

Egyébként az én szüleim mellett is ott állt Nagymamám, rengeteget segített, együtt lakott velünk. Miután Nagypapám meghalt 79-ben, már csak mi voltunk Neki, és mindig azt kereste, mit tehet meg értünk. Két éve ment el, addig a szüleimmel lakott. Soha nem merült fel senkiben, hogy méricsgéljék ki mennyit csinál...