Mennyire segítenek be a nyugdíjas (vagy nem nyugdíjas), de még aktív szüleitek a gyermeke(i)tek mellett elvégzendő háztartási munkákba? (beszélgetős fórum)

A nagypapa is vigyázott a fiamra, bár ő kevesebbet, de mindig jól szórakoztunk utána:)

Amikor a fiam felkelt, nagypapa mindig hagyta, hogy önálló legyen, így egyedül felöltözött, majd megette a kikészített ételt és aztán jött a szórakozás.

Amikor haza értünk, akkor a nagypapa lelkesen újságolta, hogy ilyen okos unokája csak neki lehet. Egyedül felkel, megmosakszik, felöltözik, eszik és ahogy énekel, verset mond és milyen gyorsan megtanulja az új mondókákat.:)))

Aztán persze jöttem én és látom, hogy a nagypapa szuper unokáján a ruha alatt ott van a pizsi:))))

Én simán rábíztam a gyereket, hiszen imádták egymást.

Sziasztok! Érdekes olvasni a topiknyitót is, és néhány hozzászólást! Én a másik oldal vagyok, tehát egy gyakorló nagymama. Nem kezdem azzal, hogy amikor az első gyerekem született, azt mondta anyám, hogy ő még fiatalasszony akar lenni, ha nekem gyerek kell, akkor legyen! Lett is. Ő pedig fiatalasszony volt sokáig, ha dolgoznom kellett akkor a dédi vigyázott az első gyerekemre. A második születését már nem érhette meg. Na, a lényeg, hogy három gyermekem van, a középsőnél van unokám. Amikor beteg, mi vigyázunk rá, istápoljuk, amikor a lányomnak dolgoznia kell estig, szintén mi visszük a munka dandárját. Emellett pedig anyagilag is segítjük, hiszen egy fizetésből, gyerektartás nélkül nem tudna mit csinálni nélkülünk.

Az egész hozzászólásomból egyébként a lényeg: nem mi vállaltuk a Ti gyermeketeket, nyilván mindenki vérmérséklete és egyéb lehetőségei szerint úgy segít, ahogy tud! Ezt kikényszeríteni nem lehet, megszólni érte úgyszintén! Mi a Veletek kapcsolatos feladatunkat elvégeztük, hiszen felneveltünk egy újabb generációt. Egyébként pedig annak idején a nagyszülők (tehát például az én nagymamám) azt sem tudták mi a munka, hiszen "csak" állatokat nevelt, főzött, mosott, kapált, stb.! Sokan az életünkből (58 év) 42 évet munkával töltöttünk, nem gondoljátok, hogy ránk férne már egy kis pihenés?

"És az milyen, amikor anyuka ki sem látszik a teendőiből, jön a nagyi, gagyarászik egy kicsit a gyerekkel, el nem viszi, hogy anyuka bírjon takarítani vagy valami, hanem még a babával is kell foglalkozni, "

Rettenetes lehet, gyereket is nevelni, és takarítani..

Nekem nem kellett versenyeznem:)

Anyósom büszkén mutogatta az unokáját, a lakásunkat és még engem is, hogy milyen szép vagyok:))))

Akkor ezt jól elrontottad!

A fiam 23 éves és úgy takarít mint egy nő:)

Sőt! A barátnők álla leesik, amikor meglátják a szobáját és megtudják, hogy ő csinálja a takarítást:)

És mindig mondom a fiamnak, hogy nem azért van barátnő feleség, hogy őt kiszolgálja, ezért neki is kell tudni mindent a háztartás vezetéséről.

A helyedben szép lassan elkezdeném bevonni a férjedet a házimunkába.

Nálunk pl. van olyan kaja, ami "férfi kaja", ezért a férjem főzi. (brassói, lecsó, gulyás, stb.). A fiammal mindig jól szórakozunk, mert agyon dicsérjük ezeket a kajákat és ha én főzöm ugyanezt, akkor elmondjuk, hogy ez bizony pasi kaja, ezért nem is lett olyan jó, mint apáé:))))

Persze nem hülye a férjem, tudja, hogy szórakozunk:)

Vagy fogja a létrát, amíg ablakot mosol és egy idő után felmehet ő is rá, mert ő jobban csinálja. vagy teregessen ki, amíg te tálalsz, stb.

Igen, normáliséknál ez tényleg így van... :)

Én most itthon vagyok, minden házimunkát én csinálok. Ha ketten dolgoznánk, akkor a férjem is besegítene. Eleve nem értettem sosem, hogy néhány pasi hogy nem képes részt venni a házimunkában. Ő is eszi az ebédet, élvezi a rendet, hordja a vasalt inget.

Mert nem vették észre a burkolt nevelést:)

Versenyeztette őket, ami jó dolog. Ez olyan mint a munkahelyi verseny:)

Mint, ahogy már itt szó esett Normálisékról, most rájuk hivatkoznék.:)

Én azt gondolom, hogy a háztartás annak a dolga, aki otthon van azaz nem dolgozik munkahelyen, de ha a dolgozó félnek van még energiája akkor segítsen be, ahogy tud (bevásárlás, játék a gyerekkel, stb.)

Nálunk teljes munkamegosztás van. Volt olyan, hogy a férjem munkanélküli volt, ekkor természetesen mindent megcsinált itthon, amit tudott. De amikor én vagyok itthon, akkor ezeket én csinálom, bár vannak olyan dolgokat, amiket sosem (bevásárlás pl.).

Amikor mindketten dolgozunk, akkor mindenki tudja, hogy mi a dolga. Sosincs az, hogy a férjem ül a fotelba a TV előtt, kezében sörrel, necc trikóban és várja, hogy én mindennel készen legyek, hanem aktívan részt vesz a munkában. Nekem is csak a hétvége szabad, így tudja, hogy pihenésre van szükségem.

Én pl. szoktam a munkámra hivatkozni:) Vagy a törékenységemre:) Nem szoktam egyedül bevásárolni, mert én nem bírok cipelni pl. A férjem nem szokott mosogatni, mert utál:)

Az egyensúlyt meg kell teremteni és akkor nincs gond.

Dettó!! Mintha csak én írtam volna az "anyósos" részt:))

Nem tudom, mit szólna, ha anyák napján nem kapna a gyerektől egy szál virágot sem. Kapni fog egyébként, de egyáltalán nem érdemli meg.

Durva!

Nalunk mwg az is gond pl. , hogy mindig ebed, vagy vacsi elott elkezdi tomni dioval a gyereket, mert hogy hat szereti nagyon . Hiaba mondjuk, hogy nem kene. Aztan meg csodalkozik, hoy keveset eszik a lany.

Igen, nem is akarja tudni...

Mar beszelgettunk errol vele tobbszor, de o mindent rendben talal, nem erti mi a mi gondunk...

De miért lett ilyen a kapcsolat? Miért nem megy magától? Azért mert mondtál olyat neki?

A férjed kiáll melletted? Ez csúnya. Neki te is és a szülei is fontosak jó esetben, így szegény vergődhet rendesen a melletted kiállás miatt.

Már készülsz a balhéra. Na nekem ez egy elég érdekes habitus. A családunkkal a konfliktusokat inkább rendezni kell és nem kiélezni a végtelenségig.

Lehet én sem mennék hozzád, sőt még akkor sem, ha megkérnél. Látod? Ő azért ha megkéred megy, pedig megtehetné, hogy akkor sem megy. Tehát fontosak vagytok neki, de valahogy nem tud veled mit kezdeni...

Szerintem!

Mondjuk ezt sosem értettem. Ha anyuka kicsi fia boldog a menyével, akkor lelke rajta. Miért kell szívózni a mennyel, és ugyanígy fordítva. A menynek tisztelettel kell fordulni anyóshoz. Azért anyóst szapulják többet, mert az az öregebb, és gyakran rigolyás, amit a fiatalok nehezen viselnek, de ettől függetlenül a menyek is tudnak furcsán viselkedni.

Viszont jónéhány anyóst nem értek. Pl. van két menyük, és mindig a másik a jobb. (Nálunk nincs ilyen nyílt megkülönböztetés, de anyám anyósa ilyen volt). Mindig a nena volt jobb, anyám semmit sem ért neki. A nena elvitte a fodrászhoz, anyám kitakarított nála, szerintetek melyiket értékelte?

De ha nem kíváncsi az unokára, akkor annak meg van az oka és nem biztos, hogy a nagyiban van a hiba.

És pont ezért mondom, hogy aki azt mondja, hogy a nagyi nem kíváncsi az unokára ott meg kell nézni, hogy vajon nem az unoka szülei miatt van ez? Nem arról van szó, hogy az anyuka "jó szokás" szerint elvből utálja az anyóst?

Nyílt itt már olyan fórum, hogy van e joga a nagymamának érdeklődnie a kórházba s kiadhat e az orvos információt az unoka hogylétéről...