Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis)

Így van a bizonytalanság a legrosszabb .Igyekszem a félelmeimet is háttérbe helyezni,sajnos nem számítottam rá hogy műtétre lesz szükség,szinte sokkos állapotba kerültem mikor az orvos közölte a hírt.

Igyekszem egészségesen táplálkozni már egy jó ideje,+ vitaminoknak meg utána kell néznem.

Köszönöm a biztató szavakat,tanácsokat.Jó egészséget kívánok.

Szia.Köszönöm a biztató szavakat , sajnos mindent még nem tudtam vissza olvasni, így aztán nem is nagyon tudok sok mindent rólatok.A kitartásod példamutató gratulálok hozzá.JÓ egészséget kívánok.

(Igyekszem ünnepek alatt visszaolvasni titeket.)

Szia Hóangyal!

Örülök, hogy végre sikerült túlesned a műtéten!!! Jó olvasni, hogy jól érzed magadat!!! A nevetés is sikerülni fog varratszedés után, addig csak örülj, hogy jól sikerült a műtéted, mert ez is gyógyítani fog Téged!

Nagy ölelés, és puszi Neked!

Hóangyalka jól érezted, sokan gondoltunk Rád! Örülök, hogy otthon vagy, most csak pihenj, gyógyulgass! Nagy nevetések helyett pedig az angyalkás mosolyodat vedd elő:)

Puszi, várunk!

Megint csak azt érzem Ibab, hogy a mi sorsunkat valami erő párhuzamos irányba vezeti, csak fél éves csúszással. Azért, hogy mindig legyen olyan aki élő példával szolgál a többi lány előtt. Amiket leírtál én is mindenen átmentem,azzal a kivétellel, hogy a családomban két fiatal, 50 év alatti ember is van, akik a kemonak köszönhetik az életüket. Irtózatos lelkierő kellett valóban, amikor először beültem a székbe a feltűzött, dús, szőkére festett hajammal és benyomták a karomba a branült. Lassan csepegett a cucc, és közben szétnéztem a teremben, elfásult, szenvedő arcok vetek körül,idősek többnyire.De egy sem nézett ki csontvázszerű auswitzi lénynek, ahogy azt addig gondoltam. Az jutott eszembe vajon én mikor fogok így kinézni? Hanyadik után? Mellettem egy nénike jóízűen falatozott miközben csepegett neki a lötty, és azt mondta, hogy ő most 70 éves, és 80 éves koráig szeretne még élni! Akkor elhatároztam hogy én nem adom fel,igenis mosolyogva jövök , ha ő nem adja fel! Aztán ahogy Ibab is írta, azokat a természetes táplálékkiegészítőket kerestem, amik a KEZELÉS MELLETT, és nem helyette segítenek átvészelni jó vérképpel a következőt.

A hajam elvesztése annyira távoli már, akkor sírtam amikor elkezdett hullani , de már nem is emlékszem pontosan, hogy hogy néztem ki. Szerencsére volt annyi eszem, hogy arról az időszakról nem készítettem képeket:)

Amit Ibab ír, az így igaz,senki sem akarja a kemot, sugarat, de amíg a remény megvan, hogy ezek segíthetnek addig alaposan meg kell fontolni az elutasításukat.

Nagyon nem szerettem volna kiírni a stádiumbeosztásomat, de én nyertem:))) Nekem III/A de minimum II/B ,mert a nyirok terjedést ennél a típusú daganatnál nem tudják megállapítani.

Na és? Nem ez számít, hanem az, hogy itt vagyok és a továbbiakban is felelős maradok magamért.

A Simonton tréninget én is elutasítottam még a kemo alatt,elég volt annyi sorstársat látni amennyit a kezelések alatt láttam. Aztán a sugár előtt bekapcsolódtam ,és szépen helyreállította az agyam a tündéri pszichológusnő és a többi hasonló jó gondolkodású csajszi:) Lélekben megerősödve sokkal könnyebben vettem a sugár mellékhatásokat is.

A döntés mindenkinek a kezében van, az orvosok nem foglalkoznak a félelmekkel, aggodalmakkal. Megnézik a nagykönyvben a BNo kódhoz előírt protokollt, a prognózist és döntsd el, hogy vállalod, vagy sem.

A családomat én sem terheltem ezzel, még ide sem jöttem egy darabig:(( Aztán Ibab bátorsága kellett ahhoz, hogy én is felvállaljam a velem történteket, hátha segít valakinek.

Borzasztóan sajnálom, hogy egyre többen kényszerülünk ilyen döntéseket meghozni,ennyire fiatalon:(( De élő példái vagyunk annak, hogy nem kell rögtön bepánikolni, hanem megvizsgálva az érveket, hatásokat, a számunkra legjobb utat kell kitaposni a gyógyulásunkhoz!

Örülök neki Aliz, hogy így gondolod!

Nagyon féltünk minden új lányt, és beindul a tyúkanyó funkciónk Ibabbal, és a többi dörzsölt nem mai csirkével:)) Hangos kotyogással akarjuk megóvni a veszélyektől azokat akik fontosak nekünk:))

Nagyon szép ünnepeket kívánok, élvezd ki minden percét és ne engedd magad elbizonytalanítani senkitől!

Ibab, jó, hogy olvashatom humoros bejegyzéseidet, most nagy szükségem van erre.

Írtál a kemoterápiáról.

Nekem II/A fokú méhtestrákom van, valószínűleg Wertheim műtétem lesz januárban, bár még biztos időpontot csak a héten tudok meg (remélem).

A kemot én nagyon ellenzem, legalábbis saját részemre, mivel nemrég egy ismerősünk kapott műtét után, rengeteget szenvedett tőle és csak fél évvel (szenvedéssel) hosszabbította meg az életét, ezért vagyok ellene.

Volt egy ismerős orvos, aki meg is mondta, hogy minek kell már meghosszabbítani a szenvedést

Szóval én ellene vagyok. Valószínűleg sugárterápiára is lesz szükségem, azt még elfogadom, valahogy jobban bízom benne.

Na, szóval ennyi. Tényleg nagyon jó, hogy van egy hely, ahol az ember kiöntheti a lelkét, azt is elmondhatja, amit a közvetlen családjában, barátainak soha nem, mert úgysem értenék meg.