Meghalt egy csecsemő otthonszülés közben (beszélgetés)
1. Van hiperaktív gyerek. Ha találkoznál a fiammal, kb. fél óra múlva tudnád te is. Én lassan 9 éve élek vele.
Van eleven gyerek is, nekem abból is jutott még kettő. :)))
2. Ez igaz egy átlagos gyerekre. Hiperaktívaknak pláne számít, mégis, mindezek ellenére nem szokott működni a "norma".
Engem feszt azért cikiznek máűs felnőttek, hogy a fenébe tudok "ezek után" türelmes maradni. ;)
Nálunk még 3 gyertya se volt.:))
A műtőslámpa vakító fénye jobb???
9 hónapi félhomály után pont arra van szüksége egy babának, ugye?
Tudtommal nincs.
Hacsak nem genetikai eredetű a hiperaktivitás, s nem szerzett. A két fajta más és más viselkedési formákat mutat csecsemőkorban.
De ilyenről se tudok.
Az a baj a hiperaktív jelzővel, hogy ugyanúgy összevissza használják, mint pl a depresszióst. Nem hiszem, hogy érdemes lenne tagadni, hogy létezik ilyen tünetegyüttes, de tény, hogy egy izgő-mozgó kicsire csípőből rámondják mosatnság, hogy hiperaktív.
A fiamat egyébként ismerős gyerekpszichológus diagnosztizálta hiperaktívnak, pedig nem az, régebben határeset volt, de most már egyértelmű, hogy nem. Ellenben ismerek igazi ha gyereket is, de az teljesen más. Nem is arról van szó, hogy egymás fokozatai lennének, hanem ég és föld.
Az elhúzódó szülés oka nálunk spec. amiatt történt, mert a doki aznap ügyelt.:((
No meg nem tudta, mekkora lesz a baba, meg a kutya se nézte menet közben a szívhangot, meg... mondjam még???
Mindez pedig csak kórházban fordulhat elő.:(
Szerintem Dodi nem azt mondja hogy a kórházi szüléstől vált hiperaktívvá kisfia,hanem azt hogy a szülés levezetése és az oxigénhiányos állapot az elhúzódó szülés végett lett ez a probléma.....
Az pedig tényleg más kérdés,hogy aki hisz a sorsban az valóban magyarázhatja úgy hogy a sors így is úgy is ezt mérte rá.
Nekem az egyik kedvencem az Eleventeam, mivel ők tesznek is a gyermekekért, családokért, szülőkért.
Oké! írd meg a linket, megnézem. Bár munkakörömből kifolyólag "otthon vagyok" a témában.
Itt aztán sok minden van, sokféle megközelítésben:
Bocs hogy beleszólok a témába de megragadott az a hozzászólás hogy a hiperaktivitás gyakran az elhúzódó hüvelyi szülés következménye.
1: nincs hiperaktív gyerek csak türelmetlen felnőtt(több ezer szakember több hétig tartó tanácskozása ellenére sem tudta kimondani hogy létezik-e ez a "betegség" egyáltalán, vagy hogy melyik gyerek minősül annak, mik azok a konkrét tünetek melyek indokolják az orvosi beavatkozást stb)Ha érdekel a téma akkor tudok ajánlani neked egy honlapot ahol bővebben is tájékozódhatsz.
2: Az hogy egy gyermek mennyire kiegyensúlyozott és a későbbiekben mennyire lesz az mindenképp a családi háttéren, a szülőkön, a környezeten és legfőképp a nyugalmon múlik. Ne mondja nekem senki hogy az a baba akit hurcolásznak állandóan ide-oda és nincs egy fix napirendje az nyugodt, kiegyensúlyozott.
Ezek igazándiból talán nem konkrétan a témához kapcsolódnak de előszeretettel hivatkoznak ezekre a dolgokra az otthonszülés hívei.
Ez még mintha nem lett volna ebben a topikban:
" Újabb megdöbbentő információ látott napvilágot a tragikus otthonszüléssel kapcsolatban: a szülést mindössze három gyertya fényénél végezték el.
A szülést vezető Geréb Ágnes ugyanis azt vallja, hogy a baba akkor lesz igazán kiegyensúlyozott, ha szülés után nem éri erős fény a kicsit. Az viszont kérdéses, hogy hogyan lehet félhomályban egy esetleges komplikációt kiküszöbölni? "
(Gold FM Nyíregyháza Hírek)
Nézd meg itt az 1688-ast és az azt követő részeket. De aztán kiszámoltam, hogy én teljesítettem azt a feltételt, tehát: akár írhatok is ;-)
A fülem nagyon sokat fájt egy időben! kaptam meleg sót, meleg fülcseppet... hiába! anyukám elvitt a fülészhez, aki szúrt - na de többet nem fájt. Viszont a kisebbik fiamtól el kellett zárni a fülpálcikákat, mert egyszer felszúrta vele a saját fülét :( Persze nem egészen szakszerűen, jobban járt volna az orvossal.
A hiperaktivitás (figyelemzavar) gyakran a hipoxiás állapot következménye - ami pedig az elhúzódó, pl. gyakran hibásan, hüvelyi útra hagyott szülés miatt van. Pontosan erre találták ki a császármetszést, amikor előre látható, hogy nem fog könnyen, vagy akár sehogysem fog kibújni a baba. Vagy "sürgősségi esetben", ha romlik a szívhang, lassul a szívritmus.
Ez utóbbi volt nálunk is, a harmadik szülésnél: mondjuk arra nem amlékszem, hogy bele kellett-e egyeznem a mütétbe, elfogadtam, mint életmentő beavatkozást.
Nálunk is ez volt az utolsó megoldás. Elég sokáig nem is jött fel a téma, tekintettel arra is, hogy pici volt még a lánykám és bíztunk benne, hogy "kinövi". Felsorolni is sok lenne hány orvosnál voltam vele (magánoknál), mennyi mindent összevásároltam. Más embernek egy havi fizetését költöttem el havonta ilyesmikre... De szerncsére túl vagyunk rajta és ez a fontos.
A másik amihez még szerettem volna néhány szót szólni ez a "kórházban is meghalt volna, vagy nem" (lehet nem pont így mondtátok)
Még mindig azt mondom, hogy ez egy eléggé elszigetelt eset szerintem és nyilván ebből csinál a média is ügyet. Ugye te is mondod a mávos dokit aki most volt a tv-ben...
Azért azt be kell látnotok, hogy az, hogy egy nő egy egészséges gyeremeket szül komplikációk nélkül, az nem hírértékű pedig evidens hogy abból van több :D Szerencsére.
Azért pedig senkinek nincs joga a másikat szidni, hogy ottjon szül-e vagy kórházban. ( ezt már nem neked szántam csak nem nyitok új ablakot, bocsi)
Sajnálom.
Anyukád se a műtéttel kezdte... pedig lehet, nálad az lett volna jobb döntés. Ki tudja?
Nehéz meghúzni a határt, meddig mehetünk el mi magunk, szülők...A döntésünket meghozzuk, s mindig utólag derül ki, jól választottunk-e!
Ebben áll a felelősségteljes döntésünk. De, mint ahogy beteg gyerekeink esetén is jogunk van szabadon dönthetni arról, milyen orvosi kezelést engedünk, avagy miket nem, miért ne lehetne ugyanilyen szabad döntési jogunk affelől, hol akarjuk őket megszülni??? Hol a különbség??
Sokszor írtam már...
Belső megérzés, tudás, továbbá a Pető Intézet fő neurológusnőjének véleménye, meg pszichológusoké, pszichiátereké, meg ... Akivel a fiam eddig találkozott (orvosokra értve), azok közül mindnek ez volt a véleménye, egyik se vonta ezt kétségbe, s gyakorlatilag mind azt mondta, örülhetünk, hogy ennyivel megúsztuk. Azok, akik hiperaktív gyerekekkel foglalkoznak, nagyon is jól tudják, miféle károkat okoz(hat) a kórházi szülés.
A kérdés az, a természetes folyamat következménye a halál (ami minden egyes szülésben benne van, csak ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, mintha a 21. században nem történhetne meg), vagy személyi felelőse van valaki személyében? Nem mindegy...
Egyáltalán nem biztos, hogy a kórházban meg tudták volna menteni. Ezt még az orvosok se merték így yilatkozni. Azt viszont igen (híres neves professzorok), hogy ez a leggyakoribb halálok kórházakban is. Csak persze azt nem fújja fel a média, nincs belőle ügy.
Egyrészt tudom, hogy nem így történt volna. Ez a sors nem az ő döntése volt. :((
Másrészt sokkal, de sokkal jobban fel tudnánk mindnyájan dolgozni, mert ha amiatt lenne hiperaktív, hogy a természet ezt szabja rá, azt el lehet fogadni, de azt, hogy más ember az oka, kevésbé.
Ezt a megjegyzést nem én mondtam ki először, hanem egy neurológus. Bár már nem lepett meg, mert éreztem, tudtam, a kórházi születése az ok.
Vagy nem olvastál el figyelmesen, vagy félreértettél. Nem általánosítottam. Csak annyit írtam, van olyan szülő is (elég sok), aki indokolatlanul veteti ki gyereke manduláját.
Bizonyára van olyan eset - mint pl. a tiétek, ahogy írod, nem is vonom kétségbe, őszinte részvétem -, amikor indokolt, de amennyire én tapasztaltam a környezetemben, nem ez fordul elő többet.
Lehet, ritka kivétel vagyok, de sikerül mindig belefutnom olyan dokiba, aki kapásból a műtéttel akar kezdeni... ;) Pedig az az utolsó megoldás kellene, hogy legyen. (Nálatok is úgy történt, ha jól értettem. Erről beszéltem...)
Tényleg szerencsés vagy.:))
Nekem 3 éves koromban vették ki az orrmandulámat, gyakorlatilag indok nélkül, a doki javaslatára. Altatás, sőt mi több, érzéstelenítés nélkül (lett is utána 40 fokos lázam!). Senkinek se kívánom. Az ezzel kapcsolatos rémálmaim még a mai napig előjönnek.
Anyám meg fél fülére siketült meg kicsi gyerekként egy elfuserált fülfelszúrás miatt.
Mi a pechesek táborába tartozunk.:))