Megcsalva, elhagyva (beszélgetés)
Azon felvetésre pedig, hogy visszafogadni egy olyan embert, aki 30 évet eldobb egy punciért, nem tudok határozottan, hiszen nincsen még meg a 30 év. Most ha menni akarna, akkor csak annyit mondanék a páromnak, hogy: Menj, de kilincs csak belül van az ajtón!
Hiszen azok után egy nők nagy részében (bennünk) ott maradna a bizalmatlanság, hogy ha késik pár órát, ha furcsa dolgok vannak...bizalmatlanság.
Igaza van sok mindenkinek! Kivételes egy fórum, hogy sokan ennyire segítőkészek és egyet véleményen vannak! Talán köszönhető az öszinteségednek, a neved vállalásának.
Én is csatlakoznék, bár sok újat a sok kedves fórumozó társamnál nem tudok, hacsak nem annyival egészíteném ki, hogy akkor 1 hét elteltével, próbálj meg változtatni! Talán öltözz kirívóbban (nem szexis), hanem világosabb színekben. Értem nem vagy egy társasági nő, de egy ruha, egy megváltozatott körömszín, egy kis smink és máris önbizalmat sugárzol mások felé. S ne feledd, azt kapod vissza a környezetedtől, amit adsz. Ha egy szomorkás, mélabús, magába roskadó nőt látnak, akkor elkerülnek. Ha viszont egy kissé feltűnő egyéniséget, akkor majdhogynem mágnes. NEM! Nem kapcsolatot keresel, csak beszélgetsz a bármiről, a semmiről, de nem arról, hogy nincsen önbizalmad, hogy megcsaltak, hogy egyedül nem megy.
Nálam sokkal több mindent megéltél, sokkal bölcsebb is lehetsz (az évek száma miatt), ezért bizonyára csak egy picike renoválás és máris ezerszer jobb lesz! S abban igazuk van, amit most ugyan még nem látsz, de én is korábban írtam, hogy most mindent megtehetsz, amit egy kapcsolatban nem és pont fordítva is, a semmit is! Munka után azt teszel amit akarsz, vegyél egy nagy fürdőt, igyál egy pohár bort, beszélgess a Hoxán, stb...S annak is igaza volt, aki azt mondta, hogy ha rá emlékeztet minden, akkor a holnapi nap éppen megfelelő, hogy a nyomasztó látványosságoktól megszabadulj, mert csak lelki problémát okozhatnak! Melyek idővel a szervezetedre is kihathatnak! Enyhén beteges, bizonyára nem ezt szeretnéd! Hát hajrá! Nem vagy öreg! A szerelemhez, barátsághoz, intimitáshoz és semmihez sem!!!
Kedves Bichi !
Köszönöm soraid. Úgy érzem Te megérted azt, hogy mit érezhetek és miért ilyen nehéz. Úgy érzem, hogy mások könnyedebben veszik ezt az akadályt vagy erősebbek, nem is tudom, de én nem tartok ott. Valóban nagyon sok házasságban felmerül az egyik fél részéről, hogy jön egy harmadik. Lehet, hogy titkos szerető lesz, de az is lehet, hogy elcsábítja a másikat.
Próbáltam érvelni, hisz nehezen hozta meg a döntését a párom. Végül is az újdonság, a 27 évhez képest most látszólag többet adni tudó mellett döntött. Nekem is ő a másik felem, a lelki társam. Körülöttünk mindenki megdöbbent, mert nem tudták elképzelni, hogy mi valaha is szétmennénk.
Nálatok, ha jól értem, nem volt harmadik.
Szerintem senki nem tudja, hogy lehet megkönnyíteni a dolgod, mert nem ismerünk. Kevés idő telt mmég el, normális a bánat, mondjon bárki bármit.
Ellentétben a többiekkel, nem kell feltétlenül újrakezdeni az életed, igenis el kell gondolkozni azon, hogy te mit is szeretnél. Elengeded-e, vagy inkább a harcot választanád a régi életért, persze kicsit változtatva a dolgokon.
Én álltam mindkét oldalon így 28 év házassá alatt, volt hogy én akartam menni, el is költöztem, akkor a férjem borult ki, de rájöttem, nekem ő a másik felem, nem valaki más, aki éppen akkor jaj de jó. Majd x év után ő gondolta azt, amit anno én, bár ő el nem költözött. Először szétestem, de egy jó barát helyrerázott, hogy ha én őt akarom, akkor harcoljak. Csendesen, a háttérben, balhé nélkül, úgy, hogy ő akarja, hogy újra "mi" legyünk.Ajánlott egy könyvet, nagyon tanulságos volt. Lassú és hosszú folyamat volt, de azóta is boldogan élünk, és azt hiszem, hogy mindketten rengeteget tanultunk a dologból, és azt hiszem, hogy nem történik meg mégegyszer.
Kicsit még hálás is vagyok, mindketten megtanultuk,hogy mit veszthetünk.
Szerintem minden házasságban megtörténik ilyen, csak valaki vagy megtudja, vagy nem...
Ha nem lenne Covid szivesen beülnék veled egy kávéra valahova, szerintem jót beszélgetnénk :)
Figyelj tudatosabban a körülötted lévő világra.
Tudod, ha visszafogadnád, mi a garancia, hogy nem használja ki ezt?
Megint kezdhetnéd elölről....
Azt mondom, nyomj egy "újratervezés" gombot!
Ugyan mit veszítesz?
Valóban nincs önbizalmam. Tudom, hogy kedvelnek, szeretnek a körülöttem lévő emberek, de valahogy mégsem keresnek.
Én még mindig visszafogadnám a párom. Biztos hülye vagyok emiatt. Sosem gondoltam volna, hogy meg lehet bocsátani a megcsalást, de van olyan hosszú, boldog kapcsolat és szeretet. Még csak a személyes holmijait vitte el, a többit még nem.
Hogyan járjak nyitott szemmel ? Mit értesz ez alatt ?
Nem találkoztál még mindenkivel... :)
És ez a te gondolatod, amit lehet más emberek máshogy gondolnak. Hm?
Tudom.:)
Azt gondolom, alulértékeled magad.
Ezen is ideje változtatni. :)
Mivel a bizalom elveszett, el is ásózhatod a párod. Legyen ex. Hm?
Mindig vannak új emberek, csak járj nyitott szemel.
Legyen igazad !
A bizalmam teljesen elveszett. A páromban vakul megbíztam. Nagyon, nagyon jó ember, sosem okozott fájdalmat eddig, midig az én érdekeimet tartotta szem előtt. Sosem gondoltam volna ezt. Tudom, hogy az egyedüllét nem egyenlő a magánnyak, de számomra igen. Lehet, unalmas vagyok. Ugyanabban a körben mozgok, új emberekkel nem találkozom, nem vagyok feltünő sem.
Akkor én olvastam ki rosszat a soraidból, elnézést!
Egy biztos!
Ne sajnáld ennyire magad, mert beteg leszel.
Minden rosszban van valami jó.
Sherlock szavait ne hagyd figyelmen kívül, mert igaza van!
Szabad vagy, élvezni fogod!
Hidd el! Aki az ég neked szánt, azt az ördög is utánad tolja talicskán. ;)
Hidd el, az hogy egyedül vagy, sose jelenti azt, hogy magányosnak kell lenni.
Járj nyitott szemmel, és találkozol velük.
Dehogy lógtam rajta. Midig biztattam, hogy menjen, ha hívták valahova és nem volt kedve menni. Sosem tartottam vissza semmitől és nem is korlátoztam, hívogattam vagy ellenőriztem.
Persze, nem is arra gondoltam, hogy a gyerek visszatartó erő, hiszen az már baj, ha amiatt marad. Tudom, hogy az embernek nem magán kívül kell keresnie az élet értelmét, de azért mégis csak örömforrás.
Hidd el, sose a "ha ez lenne" dolgokon múlik a boldogság.
Adj idt magadnak, és komolyan, élvezd a mindent!
Az alvás örömét, az ételek ízeit, a kávédat reggel, a teát, vagy a pohár pezsgőt, amit felbontasz, hogy megnyisd az új életed kapuját;) , azt, hogy itt élsz Európában, tudsz írni és olvasni, és nem elnyomott nő vagy valahol az Isten háta mögött", bármit, amit csinálsz.
Nem olyan nehéz ám. :)
Ha lesz á lehetőség, járj el jógázni vagy pilates-ezz, vagy szauna, masszázs néha.
Annyi jó dolog van, és állítom, sok mindentől megvontad magad az utóbbi időben.
Hidd el, 5 év múlva hálás leszel azért, hogy elhagyott. Tudom, ezzel most nagyon nem értesz egyet. :)
Azt kérdeztem hogy rajta lógtál?
Mert a szavaidból azt veszem ki.
Egyébként a gyerek sem tart össze egy kapcsolatot, és mivel neki is meg van a külön kis élete ő sem lenne nagy támasz.
Barátkozni viszont nem késő.
Mit kérdezel ?
Igen, megcsalt, mert hiányzott a szex és az azzal együtt járó intimitás.
Kedves Scherlock !
Köszönöm a biztatásod. Tényleg nem látom, hogy a legjobb dolog lenne ami történt velem, mert szeretem. Pont ez a kérdésem, hogyan éljek ? Elég sokat dolgozom. Sétálni sétálok, holnap a barátnőmmel. Egyelőre semmilyen tevékenység nem okoz örömet, főleg nem egyedül. Ha lenne gyerekem, rokonságom, kiterjedt baráti köröm, biztos könnyebb lenne.
Ne traktáld ezzel a munkatársakat, hosszútávon neked lesz ebből hátrányod.
Ez a magánügyed.
Lorealozz", élvezd azt, amit azelőtt, mielőtt lett a férjed.
Olvass sokat, menj el ahova csak tudsz.
Annyi jó ember van a földön.:)
Mégis megcsalt, lelépett.
Volt tere?
Szia!
Talán a legjobb dolog, ami történt veled.
Na jó, ezt most nem látod, de hidd el, lehet, sokkal jobbat tartogat neked a sors.
Aki menni akar, az menjen.
Élj, élvezd azokat a dolgokat, amiket szeretsz csinálni.
Legyen valami új az életedben. Járj el sétálni, túrázni.
Az emlékeket tedd be egy képzeletbeli dobozba, és zárd el. Nem a múltban élünk, hanem a jelenben.
Adj magadnak időt, aztán csinálj egy alapos szanálást!
Kezdj új és boldog életet!
Nagyon sok sikert kívánok!
Természetesen!
36 éves vagyok. Idén áprilisban lesz 22 éve, hogy együtt vagyok a férjemmel.
Biztos fájna ha elhagyna, de olyat biztos nem éreznék, hogy nem tudok élni nélküle.
Nem vagyunk összenőve.
Petsze, hogy nem egy hetes folyamat, még eltart darabig. Mi csak a végeredményt mondjuk 🙂
Járható útnak tűnik, hogy próbálj meg ne hosszú távon agyalni, hanem mindig csak a mai napra. Iktasd ki a "hogy fogom kibírni" gondolatot, mert 1-1 nap tényleg kibírható.