Megcsalva, elhagyva (beszélgetés)
Miért? Már akkor is volt valakije?
Nyilván.
Te nem akartad vagy ő? Vagy egyikőtök sem? Terapeuta mit mondott?
Adott valami segítő tanácsot?
És azt lehet tudni, hogy veled miért nem volt? Ha nem kellemetlen.
Amúgy Bözsi néni 101-es válaszával egyetértek.
Ígaz, de van édesanyád, kollégáid, stb. Hogy barátaid nincsenek, az sajnálatos.
De a felnőtt lét nem is az, hogy egy másik testből nyerj energiát.
Sajnálom, hogy így alakult, értem, hogy még nagyon friss. Majd idővel fogod másklnt is gondolni.
Kompromisszumok néklül akar boldog lenni? Egy másik nővel?
Ekkora marhaságot! Mert egy másik nővel nincs szükség kompromisszumokra, ugye?
Ha egy 20 éves mondja, még oké. De egy középkorú férfitöl ez egy marhaság.
Hú, 14 éves korod óta vagy együtt a férjeddel?
Azta!
Hogyan is lehetne visszaszerezni, ha szerelmes másba és ott megkapja az annyira hiányzó szexet ?
Lehet, hogy az elköltözés még jobban előhozza a másik hiányát.
Elköltözése előtt egy héttel elment egy hétvégére, hogy döntsön. Azt mondta, hogy élete legnehezebb napja volt elmenni és lehet, hogy a küszöb alatt fogja visszakönyörögni magát, mert nem tud nélkülem élni. Vasárnap visszajött és azt mondta, hogy nem jutott közelebb a döntéshez. Egy hétig együtt voltunk, beszélgettünk, kampányoltam saját magam mellett. Nem hisztiztem, nem követelőztem, de nagyon nehéz volt. Ugyanakkor a döntést meg kellett hoznia, nem lehetett ezt sokáig húzni. Pénteken, mire hazaértem a munkából, már az anyukámnak elmondta a döntését és a személyes holmijait összeszedte. Ekkor ment el pénteken. ezután még a messengeren írogattunk egymásnak szerda reggelig, onnan elvágták a kommunikációt.
Kedves Amanuet !
A párom visszaköltözött az anyukájához és a testvéréhez. Nincs közös vagyon. Az én lakásunkban éltünk. Azt mondta, hogy kompromisszumok nélkül szeretne boldog lenni és ezt most ő megpróbálja, az életben először önző lesz. Nem hiszem, hogy visszajön. Zokogott, nem evett egy hétig, mire meghozta a döntését. Azt mondta, hogy szeret, de ez nem elég. Ő sem tudja, hogy valóban szerelmet érez-e vagy csak a hormonok miatt zsong, de az biztos, hogy a mókuskerékből kiszabadult. Igaz, most a COVID miatt kevés a cégénél a munkája, de a pénz miatt vállalt olyat is, amit nem szeret végezni. Hiába érveltem, hogy ha megint sokat dolgozik majd, nem lesz ideje és nem lesz minden olyan "idilli" mint most. Nem pihent, töltődött, állandóan valamit kell csinálnia Pl. szülei házán, a telkünkön. Ráadásul az apukája is elment tavasszal. Nagyon sok probléma összeadódott idén.
Keresem az életem értelmét valóban. Örömöm nem lelem eddig semmiben.
Valójában, hogy mik vezettek oda, arról nem esett szó és talán ez csak rád tartozik.
A más punci alatt úgy értettem, hogy egy másik nőért, aki bizonytalan feladni 30 évet.....
Láthatod, valójában nem vagy sosem egyedül!
De értelek!
Holnap is egy picikével jobb lesz és holnapután is és mindegy egyes nap....Biztosan nem megy egyik napról a másikra! Senki nem is várja el ezt embertársunktól, aki elveszít valakit így vagy úgy.
Mi csak azt mondjuk, hogy abban a percben mikor azt mondod, hogy egyedül vagy, akkor keress olyat amit egyedül is csinálhatsz, hogy eltereld a gondolataidat.
Budapesten egyedül is lehet csámborogni, főleg abban az időben amikor végzel, de még nincsen kijárási tilalom.
Akár ahogyan mondták egy Hoxa felhasználóval egy kv mellett. (jobb, mint ha a kádat néznéd és elképzelnéd, hogy ő ott van)
Köszönöm kedves szavaid.
Igyekszem összeszedni magam. Ami a szívemben, az az arcomon. Érzékenyebb vagyok az átlagnál. Nem érzem azonban azt, hogy mást ne küldene padlóra egy ilyen eset, de lehet, hogy könnyebben talpra áll. Erőtlennek érzem magam, szorongok, pánikolok és feszült is vagyok. Nyakamba szakadt az elvesztése, a hiánya, a hatalmas űr, a döbbenet. Tudatosítanom kell, hogy egyedül vagyok, magamról kell gondoskodnom, nem számíthatok szinte senkire. Tudom, hogy ez a felnőtt lét, de még sosem volt dolgom az egyedülléttel, mindig biztonságban voltam. Ez egy gyász, amiből nem lehet csak úgy megrázni magam.
Nem tudom, bölcsebb vagyok-e. Sokszor nem az évek száma számít.
Nem vágytam szabadságra, ami most eljött, mert eddig is bármit megtehettem.
A nem személyes tárgyak is rá emlékeztetnek, nem cserélhetek le mindent. Látom, ahogy a kádban olvas, ahogy pihen .....
Rosszul érted, vagyis nem írtam le :)
Nekem volt más, aki miatt menni akartam, és mentem is. A férjem halál idegesítő módon próbált mindent megtenni, hogy visszamenjek. Aztán volt neki egy pillanat, mikor feladta, akkor volt az a pont, hogy már nem jött, nem keresett, és akkor esett le igazán, hogy nekem ő a család. Szinte egyik napról a másikra múlt el a lángolás az új iránt.
Mikor ő akart menni, akkor neki csak amolyan lelki társ volt, de szerintem nem sok hiányzott volna, hogy más is legyen. A könyv alapján csináltam mindent, pedig majd belehaltam a szomorúságba, de ezt senki nem látta rajtam. Mondjuk előnyben voltam veled szemben, mert ő nem költözött el...
Szerintem itt az a lényeg, hogy ne dühből, hanem ésszel és szívvel cselekedj, Ezért is írtam, hogy csak te tudhatod a választ, mert te érzed. Mondjuk én vagyok annyira makacs és elszánt, hogy ha már nem is akartam volna, akkor is visszaszerzem, de ne ez állt fent :D
Szerintem még visszafordulhat ez a dolog.
Azt írtad, a párodnak sem volt könnyű ez a döntés és egyedül lehet ő is, ha az új nő Bécsben él.
Lehet ez egy kísérlet részéről arra, hogy valami újat hozzon az életébe. De nem biztos az, hogy meg fogja találni az új nőben azt. Ha a nő független nem biztos, hogy össze akarná kötni vele az életét.
Most le vagy bénulva, mert azzal, hogy a személyes dolgait elvitte és nem lakik veled (hol lakik most?) szembesülnöd kell az elválással.
Kipukkadt az a kis buborék amiben eddig éltél. Az "és boldogan éltek, amíg meg nem haltak" nem mindenkit tesz boldoggá. A párod is többet vár nem elégszik meg egy szexmentes együttéléssel.
Ha visszajönne bocsáss meg neki, hiszen szereted!
De beszéljetek! Tegyétek tartalmassá az életeteket! Helyezzétek új alapokra a kapcsolatot! Ki mit vár? Mit szeretne? És ne kerülgessétek a szex témát!
Ha nem jönne vissza, akkor ezt a bénultságot előbb, utóbb le kell győznöd, mert itt nincs vége az életednek.
Továbbra is meg kell töltened a napjaidat értelmes dolgokkal, célokat kell kitűznöd, útvonalat, hogy merre haladj.
Egy hét után persze még nem kezdi el tervezni az ember, hogy mi lesz 3-5 év múlva.
De jó lenne, ha kikerülnél ebből a bénultságból mikorra eljön az ideje a vagyonmegosztásnak.
Ott nagyon hideg fejjel a saját érdekedet kell majd képviselned. Nem gyengülhetsz majd el a 30 év emlékei miatt még ha szereted sem.
Később gondold át, hogy minden életnek van valami értelme. A tiednek is. Keresd meg! Valósítsd meg!
Tanulj, fess, utazz! Légy nyitott az új élményekre!