Megcsalva, elhagyva (beszélgetés)
Bármiért elhagyhatnak. Az egyik ismerősömet úgy hagyták el, hogy azt hitte minden rendben van a házasságukkal, programjaik voltak, szex is volt, és bizony mikor egyszer hazajöttek a nyaralásból, másnap a férj bejelentette, hogy elmegy, mert 8 éve szeretője van. Na, az mekkora nagy paff már egy nőnek? Mondanom sem kell, szerintem azóta is paffon van a csaj.
Egy másik ismerősömtől meg állítólag azért vált el a férj, merthogy elmúlt a szerelem 10x év után. Legalábbis a hölgy ezt publikálja kifelé. Őszintén szólva, ezt valahogy én nem hiszem el.
Az én férjem váratlanul meghalt, és itt voltam egy tanulási problémás középiskolással.
Zajlott a gyász bennem, de megélni is meg kellett.
Amellett, hogy én is először voltam tökegyedül, míg a fiam még kolis volt.
Légüres tér volt körülöttem, de nem omolhattam össze.
Nem, mi másképp éljük az életünket.
De ezt te magadnak alakítottad így.
Ha holnap azt mondanám hogy jajj elhagyott és itt haldoklok mert nem tudok élni nélküle, az neked segítség lenne?
Ugye hogy nem?
Te el voltál kényelmesedve, erősen függtél tőle. Azt hiszem egyikünk sem függ ennyire a férjünktől, párunktól.
Mi két lábbal állunk a földön.
Ez nem azt jelenti, hogy nem zuhannánk meg, de tudjuk, hogy az élet nem áll meg.
Tényleg csak én szenvedek ennyire, kerülök padlóra egy ilyen hosszú kapcsolat végén, ami nagy mértékben az én hibámból - bár ki tudja, hogy mi lett volna , ha - szakadt meg ?
Úgy érzem, hogy akik írtok, valahogy könnyedebben veszitek.
Köszönöm. Olvasok sok ilyen témájú cikket. Átlátom, megértem őket, de átültetni a gyakorlatba már nehéz.
Ennek a módját kellene megtudnom.
A melankólikus személyiségtípus
" Amire figyelmet kell fordítanod " rész utolsó bekezdését is gondold át !
Nem sértődtem meg, sőt azt írtam, hogy lehet, hogy tényleg függök tőle. Ezért még nehezebb.
Úgy gondolom, hogy azt észre lehet venni, ha valaki csak ráveszi magát a szexre, az sem jobb. Értsd meg, hogy fel sem merült bennem, hogy elhagy. értek mindent, hogy ezt nem várhattam el, de felém ezt mutatta.
Nem tudom, miért nincs önbizalmam. Gondolom visszavezethető valamire. Próbálom növelni, de nehéz.
Sosem hordok sötét ruhákat. Egyelőre nem tudok olyanokra gondolni, hogy szexisen öltözködjem vagy mosolyogjak, hisz megszakad a szívem. Ennek még nem jött el az ideje számomra. Még gyászolok és reménykedek, hátha ....
Megnyomorít a hiba.
Remélem igazad van, hogy egyszer könnyebnek érzem majd. Most egyelőre nem találok semmi olyat, aminek örülhetnék. Azelőtt megláttam a szépet sok mindenben.
Most erőtlennek érzem magam.
Én most is azt mondom, hogy nagyon is függőségi viszonyban voltál a párjától, ha ennyire senki és semmi más nem érdekel és nem köti le a figyelmedett, sem emberek, sem hobbi, egyáltalán semmi és senki. Kár ezért megsértődni.
De azzal, hogy állandóan visszafelé tekintgetsz semmi sem fog változni. Fogadd el, hogy elment, mert ez valahol borítékolható volt, akármennyire nem gondoltad, hogy így lesz, mert lelki társak voltatok. Csak zárójelesen jegyzem meg, hogy én egy olyan embernek, akit szeretek, akit a lelki társamnak tekintek, és tudom, hogy ha elhagyna nem tudnék nélküle élni, bármennyire is nem vágynék a szexre, az ő kedvéért azért csak rávenném magam.
Miért nincs önbizalmad ? Nézz bele a tükörbe : a külsőddel minden rendben ? Ha próbálsz egy férfi szemével magadra nézni : tetszel magadnak ? Tetőtől talpig nézd meg magad : az alakodat, a ruházatodat, majd az egész ruhatáradat, a frizurádat, a sminkedet ( ha van ). Amivel kívülálló szemével nem vagy megelégedve, azon változtass ! Csodákra képes egy nő, ha pl. arra gondol, hogy " ha most magamra nézek, elmennék így randira ? " Úgy nézz ki !:)És mosolyogj ! :)
Vegyél ( fel) szép, szexi melltartót,fehérneműt, már ennek a tudata is növeli az önbizalmat.:) Ne öltözz feketébe, sötét szürkébe, csak kellemes, meleg színekbe !
A telek nem tudom, mekkora, kié ? Bírod majd egyedül ? Vagy segít valaki ? Esetleg fizethetsz valakinek, hogy tartsa rendben, vágja le a füvet, stb.
Hiba volt, hogy nem vetted komolyabban a szex hiányát, de minden hiba azért van, hogy tanulj belőle, és többé ne kövesd el ! Ez van, de ne ostorozd magad ! Mindenki hibázik.
Gondolj arra, hogy minden reggel felkel a Nap ! :) Megint egy nappal kevesebb a szenvedésből, mert mindig egy picit könnyebb lesz a lelkednek.
Épp skype értekezlet van, de egyáltalán nem érdekel.
Valóban nincs önbizalmam.
Az én életemben is voltak bőven hullámvölgyek, de a párkapcsolatom megnyugtató volt, büszke voltam rá.
A családunkban több nő élt/él egyedül és senki sem szerette.
Azelőtt is volt, hogy kimentem a telekre kertészkedni de egyedül nem éreztem jól magam. Miért van ez ? Azt sem tudom, mi lesz a telekkel.
Magányos, vesztes farkasnak érzem magam és iszonyatos bűntudatom van, hogy a kapcsolatom ide jutott egy értékes, megbízható, mély érzésű férfival.
Jó írnom, mert csak ömlik belőlem a fájdalom. Reggel a legiszonyatossabb, amikor a valóságra ocsudok.
Azt látom, hogy értelmes nő vagy,iskolázott is. Legyen több önbizalmad ! Miért lennél értéktelen ? Dehogy vagy az ! Próbáld reálisan nézni az életet, akár mások sorsán keresztül is. Van olyan, akinek ismered az egész életét, és cserélnél vele ? Általában olyan nincs, hogy valakinek csak jó dolgok történjenek az életében. Hegyek és völgyek , hol fönt, hol lent, és folyton megyünk az élet útján előre.
Lehet, hogy anyukád mintája hat rád. Sajnos, vannak olyanok, akik nem találják fel magukat, ha felnőnek a gyerekek. Erre is készülni kell. Van egy rádióműsor : " Vendég a háznál ". A gyerek vendég, egyszer elköltözik, ha felnő, ez a természetes. Lehet találni jó hobbikat, kihez mik állnak közel, a sporttól a kertészkedésen át a kézimunkákig. A régi ismerősökkel, barátnőkkel is újra fel lehet venni a kapcsolatot. Sőt, pl. lehet túracsoportokhoz csatlakozni, ott is lehet beszélgetni, új barátokat találni.
Ha most az segít, hogy itt levelezel a hoxán, akkor ez is terápia, ne hagyd abba ! Amikor én voltam ilyen mélyponton, mint Te, az , hogy kiírtam magamból itt a bánatomat, sokat segített a lelkem gyógyulásában.
Valóban naív voltam, mert lelki társak voltunk, minden jel arra mutatott, hogy mi együtt maradunk életünk végéig. A párom is visszahúzódó, félénk típús. Persze a távolban felsejlett, hogy egyikünk előbb megy el.
Kaptam pofont az élettől. Alkoholista szülő, sok közeli családtag elvesztése. Iskolákat végeztem, jó szakmám van. Sajnos nincs olyan mintám, aki példaként állna a túlélés tekintetében. Anyukám is egyedül él, elvan, de nem igazán találja fel magát, mi voltunk az öröme.
Valóban arra szeretnék rájönni, hogy mennyi jó és szép van még az életben, de ezt egyedül továbbra sem tudom elképzelni. Pörög a mókuskerék. Az élményeimet, a bánatomat, az örömömet meg kell osztanom valakivel annak ellenére, hogy visszahúzódó természet vagyok. Ez utóbbi miatt nehezen teremtek közelebbi kapcsolatot illetve nehezen tartok fent. Környezetemben ugyanazok az emberek mozognak, még ezért sem tudom elképzelni, hogy valaha felbukkanna egy vonzó férfi. Jelenleg alig alszom, a munkahelyemen sincs kedvem társalogni. Aztán egyedül hazamegyek, megcsinálom a kötelező dolgokat és egyébre nincs erőm.
Amíg együtt voltunk a párommal, az énidő nem rettentett el, elvoltam, mert tudtam, hogy vége szakad, amikor hazajön. Volt, hogy a munkája miatt pár napot távol töltöttünk egymástól. ez szerintem kell is néha egy kapcsolatban. Tudom, hogy a körülöttem lévők az első sokk után elvárják majd, hogy szedjem össze magam, ne legyek rosszkedvű, mert senki sem szereti a környezetében a negatív embereket.
Sajnos, minden lehetőségre gondolni kell, erre is, hogy valamiért az egyik fél egyedül marad. Akár így, akár özvegyen. Téged naívnak érezlek, akinek nagy pofonokat nem osztott az élet. Egy pofont kaptál, hogy nem lett gyermeked. Az is nagy pofon, de még sokféle van. És nem egy alkalommal. Mikor majd apránként gyógyul a lelked, akkor jössz rá, hogy mennyi jó és szép dolog van az életben, és ez akkor is így van, ha nem a férjeddel folytatod a további éveidet, évtizedeidet. Sokan élnek második kapcsolatban, házasságban boldogan, pedig régen nem hitték volna, hogy ez lehetséges. Talán még egy vonzó férfi is belép az életedbe, akivel vágyni fogsz az intimitásra, szexre.
Az természetes, hogy most szenvedsz, gondolj arra, hogy ez is kémia. Majd fokozatosan jobb lesz, egyre kevésbé lesz rossz kedved ! Tapasztalatból írom.
Nincs kedvem semmihez, ahogy írtam a fájdalom miatt.
Úgy érzem hogy soha nem fogok találni olyan férfit, olyan jó embert, mint a párom volt főleg az én hibámból.
A kölcsönös megértés alapja, hogy képesek vagyunk nézopontot váltani és beleképzelni magunkat a másik helyzetébe. Te ezt vagy nem tudod, nem akarod vagy nem érdekel, hogy neki milyen volt ez az évtized szex nélkül. Egyik sem visz elore.
A 176-oshoz: mindenkinek joga van mindenféle érzéshez! Mögéjük nézni viszont nem tilos!
Jó éjt!
Tisztában vagyok bele, hogy előbb kellett volna intenzíven foglalkozni a problémával és ezért verem a fejem a falba. Ugyanakkor próbálom azzal nyugtatni magam, hogy ha lett volna szex, akkor sem 100 %, hogy maradt volna. Lehet, hogy egyszerűen ahogy korábban is írtam, a kiégés és az izgalom tovább vitte volna.
Mivel nálam nem működött a szex, ezért nehéz elképzelni, hogy milyen lenne, ha 10 évig nem nyúlna hozzám a párom.