Megcsalt, én is hibáztam, elhagyott, meg akarok halni. Tud valaki segíteni? (beszélgetős fórum)

A pszichológusnak több idő kell,hogy beérjen a munkája gyümölcse,menj vissza hozzá! És az agykontroll se hoz ripszropsz eredményt,ha iylen szövevényesen benne vagy,itt sok gondolatot kell átírni a fejedben.

írj az agykontrollos fórumba,hogy hogyan és mit programoztál,hátha lehet azt jobban is csinálni,ott biztos kapsz jótanácsokat.

Csúnya történet valóban,csak azt tudom mondano,sokunkkal történt hasonló az életében.

:)a régi szerelmes:) Ha másra nem ,arra jó egy ilyen visszatalálás,hogy a jelenedet más színben lásd tőle,és meg tudj látni új célokat.

Akkor elnézést,azt hittem,egészségi okokból sürgős a babavállalás.

A többit,amit írtam,fenntartom.

Hmm..az nem jó,ha nála csak rozogább pasijaid voltak?Mindenesetre fentartom,hogy az,hogy keres,valószínű csak kényelmi megoldás,tudni akarja,hogy benn vagy-e méga talonjában.

Légy igényesebb az emberi tuzlajdonságokra...vannak nála sokkal normálisabb pasik,néhányan még gyereket is szeretnének,bár valószínű nem a huszonévesek..

:)

Félreértettél egy picit, én nem vagyok semmilyen formában beteg, csak nem a legjobb az egészségem.

Nem mondom, hogy régebb óta tart, de az utolsó hónapokban már ismerhette ezt a másik lányt, egyébként már vele is halódik a dolog.

Nekem eddig ő volt a legjobb, el nem tudod képzelni milyen pasijaim voltak... Engem nem keresnek a régiek, az exek, egyik sem keresett, mert elhajtottam mindet, minek is keresne?!

jajj te szegény:(

Egy 26éves ffi nagyon ritkán akar családot,meg egy -bocsásss meg-beteg nőt gondozni..ahhoz óriási szerelem kell.

Fél év együtt? az rettentően kevés..nyilván azt mondta,amit hallani akartál: hogy majd te leszel a gyerekei anyja..

Régebb óta tart a másik lánnyal a viszony,úgy érzed? Akkor még ez a fél éve sem volt csak a tiéd vele? ehh:(

zsugori,határozatlan,felvágós? egyik nap iylen,amásikon meg oylan? Közösségi oldalről kellett megtudnod,hogy más nője van,akit rögtön ki is rakott oda? és nem érzed,hogy ezt a hapsit nem neked találták ki?

perszehogy nem véletlen,hogy megkeresett: akarta tudni,hogy van-e egy tartalékszerelme,akineka nyakában majd sírhat,ha eza csak elhagyja.

Tudod..mindannyiunkat megkeresnek régi szeretők,szerelmek,hogy mi van velünk..még akkor is,ha egyértelmű,hogy kapcsolatban vagyunk,és boldogok,szóval erre ne nagyon építs...

Sziasztok! Szép napot mindenkinek! Nekem kisértetiesen hasonlít a problémám a topikinditóéhoz...

A volt páromat nagyon szerettem és elmondása szerint ő is szeretett és bennem látta a majdani gyermekei anyját. Ezzel a majdannal voltak gondjaink, mert nem tudtam elfogadni hogy leghamarabb csak 3 év múlva legyen közös gyermekünk, mikor már most is 31 éves vagyok, ráadásul nem vagyok topon egészségileg (aki valóban szereti a másikat, az nem korlátozza semmilyen módon). Minél fiatalabban szerettem volna családot de nem sikerült és ebbe belebetegedtem.

Majdnem 5 évvel fiatalabb, mint én. Valószínű, hogy ez volt az oka, hogy januárban egyik napról a másikra nem jelentkezett, pedig előtte mondhatni zavartalan, boldog fél évet tölthettünk együtt, együtt is nyaraltunk... Nem tudom, nem értem, mi történhetett, hiszen a legutóbbi személyes találkozásunkkor (decemberben, karácsonykor) ölelt a legszenvedélyesebben és akkor mondta ki először hogy szeretlek. Nem egy érzelgős típus, ami sejtéseim szerint annak köszönhető, hogy szülei még kiskorában elváltak, így nem volt apafigura akire felnézhet, akiről példát vehet. Elég zsugori természet, így telefonra sem költ, ha nem muszáj... de én ennek ellenére is szeretem/szerettem.

Úgy érzem, kivirágzott általam és fejlődött mellettem, ahogy ő is a legjobbakat hozta ki belőlem. Fáj hogy mindezt múlt időben kell írjam. A legnagyobb közösségi oldalról kellett megtudnom, hogy egy másik lánnyal áll kapcsolatban...azóta is ő szerepel az adatlapján. A lánnyal, ha sejtéseim nem csalnak, már régebb óta tartott fenn kapcsolatot. Nekem azóta sincs senkim, és őszintén szólva nem is szeretnék.

Én nem kerestem, nem "beszéltünk" ill. nem is jelentkezett hónapokig, mígnem úgy kb. egy hónapja rámírt. :) Felébredt bennem a remény, hogy talán... Megkérdeztem, hogy boldog-e, hogy van, meg hasonló dolgokat. Aztán szóba került hogy miért tette ezt velem. Nem tudta megválaszolni, mindig is egy nagyon határozatlan jellem volt. Nagyon szeretnék vele újra összekerülni, hiszen az sem véletlen, hogy újra felvettük egymással a kapcsolatot. :) Abban nem változott, hogy egyik nap érdeklődik, kedves, másik nap belép hozzám ugyan, de felvágós... El nem tudom képzelni mással az életemet, még sosem éreztem ilyet. Most hogy beszélünk, még jobban össze vagyok törve. Szeretnék újra a párja lenni. :) Teljesen biztos vagyok benne hogy ott és úgy nem folytathatjuk, ahogy abbamaradt, de új alapokra helyezve lehet belőle valami. Megírtam hogy nagy szomorúságot okozott nekem és erre ő azt válaszolta hogy "a jövőt nem ismerjük, még BÁRMI lehet" az is lehet hogy újra egy pár leszünk.... Felajánlotta hogy találkozzunk és beszéljük meg. Lehetséges-e hogy majd egy fél év után újraéledjen a szerelem?! Nagyon elszomorítana... ha nem. Esély az van, hiszen hosszú idő után újra felvettük a kapcsolatot.

Most jelenleg ott tartok hogy egyelőre vagyok egyedül, és majd 6 hónap egyedüllét után sem kell másik férfi...

Ó te szegény, te szerencsétlen, te...

Még el is hiszed, hogy mindez a te hibád, ha másképp viselkedtél volna, ha ez meg az meg amaz lett volna, akkor nem tartott volna másik barátnőt, és nem hazudott volna százszor a képedbe nagy műfelháborodásában, és nem kezelne úgy még most is, mint egy szakadt, koszlott rongyot. És te ezt elhiszed.

Szegénykém, de sokat fogsz még sírni, mire felnősz. :(

Olvasd el a legelső hozzászólásod:

"Volt egy egy éves kapcsolatom. A lehető legjobb, legszebb, legtökéletesebb. Életemben sosem voltam boldogabb senki mellett. Harmóniában, egyetértésben, szerelemben teltek a napjaink, ő is éreztette velem, mennyire szeret, milyen boldog velem, törődött velem. Sokat terveztük a közös jövőt, meg akarta kérni a kezem, most akartunk összeköltözni. Aztán véletlenül kiderült, hogy van egy másik barátnője is."

Ha te a folyamatos bizonytalanság és féltékenykedés mellett élted meg életed legharmonikusabb kapcsolatát, akkor ne haragudj, de el fogod hinni azokat a marhaságokat is, hogy félelemből tartott egy pótbarátnőt is. A szerelem kevés ekkora ostobasághoz :-(

Több év Hoxa-tagság után nem volt olyan hozzászólás, amelynek szívből minden szavával egyet értek.

Ez az.

Nagyon köszönöm, és nem csak a fórumindítónak lenne fontos elolvasnia.

Nehéz dolog,de árnyalódik a helyzet..

én mondjuk heti egyszer életjelt adnék magamról,és várnám,mi lesz,vagyis mit tesz ő.És minden tettét,szavát próbálnám mérlegelni-bér ezt egy szerelmes nőnek talán hiába mondom.

Sokat gondolkodtam rajta, miért alakult ez így. Mind a ketten hibáztunk. Amikor megismerkedtünk, ő valóban szenvedélyes tűzzel és érdeklődéssel viseltetett felém, de akkor még együtt voltam az exemmel, és nagyjából átlátta, hogy mennyire szeretem, de ettől függetlenül hagyom el. Az ex valóban nem érdemelte meg a szerelmem. Olyan hamar lángra lobbant irántam a párom, hogy bár az esze azt súgta, nem kellene ilyen ingoványos területre tévedni, mégsem tudott továbbsétálni. Őt választottam, megmondtam neki, hogy lezártam a kapcsolatom teljes mértékben az exxel és soha semmiért nem mennék bele abba a szenvedésbe újra. De úgy tűnik, ez őt nem győzte meg, a kétségei fennmaradtak, attól félt, hogy egy nap visszarohanok hozzá, és ezért volt szüksége egy pótbarátnőre...vészhelyzet esetére. A probléma ott volt, hogy tudat alatt éreztem ezt, és néha féltékenykedtem, veszekedtem vele, még el is mondtam hogyan és mikor találkozik a másik lánnyal (persze csak megérzésből, bizonyíték nélkül). De ugye mivel nem volt bizonyítékom, sőt felmutatható jelem se, ezért jogosnak látszó felháborodással fogadta a vádakat és nagy veszekedések kerekedtek belőle. Ma már tudom, hogy az színjáték volt, de a hisztijeim igencsak kiborítóak lehettek, a viselkedésem pedig kiábrándító. Ez megingatta, közben a másik lányt sem akarta megbántani, plusz az a kapcsolat gondolom nyugisabb volt a számára, hiszen ő nem hárpiáskodott egyszer sem. Ezért nem szüntette be végül annak ellenére, hogy szeretett engem és már tudta, hogy én sem fogom elhagyni. Nem védeni akarom, ronda dolgot művelt, de kettőn áll a vásár és tudom, hogy én is hibáztam. Ha nem kételkedett volna bennem az elején, és ha türelmesebb, megfontoltabb lettem volna a végén, már rég vége lenne a másik kapcsolatnak és mi még mindig boldogan tervezgetnénk a közös jövőt.

Úgy gondolom, ez még mindig lehetséges, hiszen a másik lány eltűnt a képből, én pedig képes vagyok változni, türelmesebbé válni. Talán épp ez a tanulnivalóm ebből. Biztos vagyok benne, hogyha úgy dönt, mellettem marad és adunk egymásnak még egy esélyt, megkaphatjuk azt a boldogságot egymás mellett ami megillet minket, de mostmár a zavaró külső tényezők nélkül. Mostmár csak azon áll vagy bukik az egész, hogy a kiábrándultság vagy a szerelem győz benne az elkövetkezendő pár hétben.

Csak egyvalamit nem tudok még mindig... azzal segítem e elő a visszatérését, ha keresem, kedves vagyok vele és vidám (nem megalázkodva), vagy ha egyáltalán nem.

Ezzel viszont egyetértek.

Valóban ő tette nyerő pozícióba, még ha a szándék a megbocsátás, ezt akkor sem szabad kimutatni, alámenni meg végképp nem!!!

Helló, sajnos ez nagyon nehéz dolog. A többiek azt mondják, hogy tapasztalatlan vagy, azért vagy megőrülve érte ennyire, én ezzel nem értek egyet, szerintem ez alkat kérdése, esetleg rossz emlék, beidegződés.

Én idősebb vagyok nálad, túl egy házasságon, több kapcsolaton és még mindig ugyanígy érzek mint te. Ha igazán szerelmes vagyok, akkor úgy érzem csak Ő létezik az egész világon. És ha elhagynak, akkor úgy érzem minden kontrollálhatatlanul összeomlik körülöttem. Nem tudok dolgozni és nem érdekel semmi sem.

Valószínűleg ez múltbéli dolgok miatt van, életem két legnagyobb szerelmét ugyanilyen pozícióból vesztettem el, mint amilyenben most te vagy, egyik nap minden happy volt, másik nap már ki voltam dobva, ráadásul mindkét esetben másik srác (ex) volt a téma. Eközben én persze 100%-ig szerelmes voltam. Én ezeket máig nem tudtam feldolgozni (mondjuk azt legalább örökre megtanultam, hogy frissen extől jövő emberrel soha nem szabad kapcsolatot kezdeni)

Megoldást nem tudok. A legrosszabb, ha találkozol vele és sírsz neki, problémázol, azt nem szabad, azzal csak elriasztod. A betöréssel, meg a hasonló akciókkal szintén csak nyomasztod, nem szabad csinálni semmi ilyesmit. Öngyilkossági kísérlettel azonnal végleg elvágod magad nála, taszítja az embereket a lelki instabilitás. Tudom, voltam mindkét oldalán, sehova nem vezetnek ezek.

A legjobb hogyha úgy képzeled el a helyzeted, hogy egy csávóra gondolsz, aki nyomul rád, de nemtod hogy tetszik-e, és nem tudod hogy jól esik-e, ha nyomul. Szóval nem tudod hogy mit akarsz tőle. Ha ez a srác felhívna és sírna neked a problémáival az nem vonzana téged ugye? Hát a pasid se fogja.

Szóval hogyha érintkezel vele akkor boldognak, kell látszani, pont mint amikor meghódítottad, de ezt nagyon nehéz megcsinálni. Talán a legjobb, ha megpróbálsz várni a vizsgákig, semmit nem csinálsz és hagyod, hogy történjenek a dolgok és keményen ellenállsz annak, hogy bármiféle hülyeséget csinálj. Ha muszály érintkezned vele, akkor sem szabad sírnod, számonkérni, utalgatni arra, hogy mekkora szemét. Csak az jöhet le neki, hogy 1. jókedvű vagy 2. semmi probléma 3. te benne lennél a folytatásban. Főleg az első kettő.

Lelkileg stabilnak kell látszanod felé, különben nincs esélyed.

Ez az egész elviselhetetlenül fáj persze, igazi tehetetlen fájdalom, ez a legrosszabb, amikor te 100% szerelmes vagy és egyik pillanatról a másikra nem kellesz. Ha nagyon fáj, akkor beszélned kell valakivel, az azonnal enyhít a fájdalmon. Egy jó pszichológus csodákat tud tenni.

Mi elhittük akkor ?

Szerintem mindnyájan halni készültünk, attól függetlenül, hogy kifelé mennyire okosan, (vagy bután?) intéztük is!

Mindenkinek a maga gondja, szerelme a legnagyobb!

Attól még fájhat ma egy pofon, hogy holnap kilátásban van egy nagyobb!:)

A szerelem az igazi "másállapot", gondolom ezt itt már mindnyájan tudjuk!

És amikor jött a kis magándrámánk, akkor az rettenetesen fájt!

Jól van, most már lehiggadtam!:)

Te egy aranyos, kedves és NAIV lány vagy és emiatt bosszankodunk mindnyájan, hogy egy pasi így el tud veled bánni.

De mindegy most már, visszacsinálni nem lehet, reméljük, hogy tanulsz belőle és a következővel - mert lesz következő - már nem követed el ezt a hibát!:)

Hű, micsoda gondok!!!

Amilyen nagy problémák és tragédiák vannak az igazi nagybetűs életben, egyszer majd rájössz hogy ez semmi nem volt.

Visszasírom azokat az időket amikor az volt a legnagyobb gondom, hogy egy srácnál mit szúrtam el és mit nem.