Megcsalt, én is hibáztam, elhagyott, meg akarok halni. Tud valaki segíteni? (beszélgetés)

Ezen nem nagyon tudsz változtatni, pláne hogy ki is adod magad ennek az egésznek.

Az embereknek meg sajna mindig az kell, akit nem kaphatnak meg. Ne nekem legyen igazam, de lehet, hogy a pasidnak a másik lány inkább kellene, mert ő már kidobta őt.

Nincs döntési jogunk és nem is a mi tisztünk dönteni, de azért segítség gyanánt alkothatunk véleményt... hátha jobb belátásra lehet bírni!

És azt mondom, inkább fájjon neki most, mint újabb illúziók után újra meg újra meg újra... most kéne keménynek lennie! Megérné!!

Mindössze azt mondom, hogy nincs döntési jogunk. Döntsön ő, ez az ő élete.

Mindenkinek jár egy esély. Ha az illető alapból egy tetű, szerintem úgysem fog sokáig futni a dolog.

Van,akinek ennyi boldogság is elég,mert így van bekötve..

Ezzel együtt én sem ezt tanácsolom,de: nem vagyunk egyformák

Alapból rossz a felállás.

Elkövetted azt a hibát, hogy olyat tettél, amivel felborítottad az erőviszonyokat.

ügyes vagy:) és ezt még torna nélkül:D

Én is így voltam..oylan versenytestsúlyt-és alkatot produkáltam kb 2 hét alatt,hogy ihajj:)

igen, és ha ezt elfogadja, vegye számításba, hogy boldog nem igazán lesz...

a srác meg röhög egy jót a markába...

1. Nem minden szerelmes éli túl a másik elvesztését.Néhányan direkt belehalnak,kevesebben pedig indirekt.

2. ha az önbecsülés,és ilyenek neked nem számítanak,meg az sem,hogy nem vesz feleségül,és valószínűleg gyereket sem fog akarni,akkor simán visszakönyörögheted magad hozzá,mint szerető,ennek biztos örülni fog,hisz megint lesz két nő,aki szeret,és az több,mint az egy.

Ezt az életet is szerintem elég sokan választják,csak ők nem írnak ide..Lehet így is élni,ha el tudod fogadni ez ta helyzetet

Nem bántásból, de ha ezek után visszavárja... szerinted?!

Én 34 éves vagyok, van már tapasztalatom az életről! És nem hagynám senkinek, h kénye kedve szerint szórakozzon velem!

Mert az reális, ahogyan mi látjuk? Eléggé szubjektív, kevés információra alapuló véleményt formálhatunk, nem gondolod? Ami alapján majd sugalmazzuk, hogyan kéne REÁLISAN döntenie.

Ez így nevetséges.

Dönteni csak ő tud. A szíve és az esze alapján.

Most veszem észre,hogy arról még senki nem kommentelt,hogy házasságot is ígért neki, tehát valószínű a házasság mellett,és a leendő gyerek mellett is folytatta volna ezt az életet akár.

Vagy ha mégsem,a topiknyitó sose nyugodhatott volna meg,mert a terhesség sokszor nem a legkönnyebb,meg a szülés utáni időszak,megcsalás lehetőségének fennforgása szempontjából, főleg ha már előtte is így működött a férfi

Szerintem ő ebben az állapotában nem fog tudni reálisan dönteni... meg én úgy gondolom, hogy ekkora megalázást nem sokan tudnának megbocsájtani... meg hát mi a magyarázat arra, h egy éven keresztül csalta?? Nem hinném, hogy szerette, ha ezt ilyen hót lazasággal végig tudta csinálni.. szerintem itt nincs helye bocsánatnak.

Ha eddig nem ő volt neki a minden és az egyetlen, ezután miért lenne az?! De mindenki maga tudja...

Én ezt másképp látom. Mármint a megbocsátást. Anno nekünk 7 évvel később derült ki, hogy a kapcsolatunk kezdetén, mellettem párhuzamosan volt egy másik barátnő.

Akkor megkértem, hogy legyen őszinte. Elmesélte mi volt.

Nem mondom, hogy nem fájt.

De engem választott.

Ezt megbocsájtottam.

Jelen esetben azt gondolom, hogy egy egyéves kapcsolatnál mások a paraméterek. Azonban a megbocsájtás még itt is opció. Neki kell döntenie, ugyanis ő látja, ismeri a párját, nem pedig mi.

"több, mint egy hete történt, jártam pszichológushoz"

a pszichológushoz járás nem azt jelenti, hogy elmész egyszer, hanem, hogy belekezdesz egy terápiába.

Ez tök szépen hangzik, elméletben, nade ha szerelmes leszel?! Akkor úgyis függeni fogsz a másiktól érzelmileg, akár akarod, akár nem.

Valahol annyiban megértem a topiknyitót, hogy én is voltam úgy, hogy minden mindegy,csak az illúzió maradjon, mert még nem bírom elveszíteni.

Be voltam sz.rva az egyedülléttől de nagyon, és ez is érthető, egyedül lenni tényleg nagyon rossz.

Viszont, még mindig jobb a fél éjszaka álmatlanul hánykolódásnál, mert a "minden mindegy csak az illúzió meglegyen" után nekem közbeszólt az önérzetem, és hányni tudtam volna attól a tudattól, hogy nekem ez az egész megalázó. Tönkre is ment a kapcsolat, meg is szenvedtem, de jobb így, sokkal nyugodtabb életem van nélküle.