Megcsalt, én is hibáztam, elhagyott, meg akarok halni. Tud valaki segíteni? (beszélgetés)

Ez nem így van!

Mondtam hogy ne függjön az életed egyéb része (munka, tanulás, emberi kapcsolatok) egy ilyen párkapcsolattól!

Egy nőnek sohasem szabad (érzelmileg) függnie egy pasitól!

Én is így gondolnám, ...más esetben.

Én 8 hónapos gyerekkel váltam el a férjemtől.

Megadtam neki a választás lehetőségét, 2 hónapig együtt élt a másik nővel. Visszajött, megbocsájtottam, elsősorban a kis gyerekem miatt. Egy hónap után ugyanott tartottunk.

Elváltam.

De a döntésemben az segített, hogy a bizalmam olyan szinten megrendült, hogy egy szavát már nem hittem el. Végül már nem is figyeltem mit beszél, egyik fülemen be, a másikon ki.

Így nem lehet leélni egy életet.

Az elmélet azért mindig könnyebb, mint a gyakorlat...

Teljes mértékben megértem annak ellenére, hogy mindnyájan tudjuk, mi lenne a helyes. Ő is tudja, csak valakivel muszáj beszélnie most erről, ez is érthető.

Van egy rokonom, a nagyanyám testvére, egy nagyon higgadt, nagyon értelmes idős hölgy. Imádom.

Egyszer, még kislány voltam, amikor azt mondta, hogy a nő, egyszer, egyetlen egyszer megbocsát. Meg is kell. De többet nem.

Egyszer megpróbálhatod jó irányba terelni a dolgaitokat, és talán tényleg az lesz, amit szeretnétek.

De ehhez újra kell építeni a bizalmat.

Előfordul,hogy az ember már nem a partnerébe szerelmes,hanem a szerelembe,mint érzésbe.És ezt nehéz felismerni,elengedni pláne,meg ijesztőbbek tűnhet,hogy egyedül marad.De ez nem tart örökké.És hát nyilván adni kell időt,mire lecsitulnak a dolgok odabenn,nem pedig 1 hét alatt új társat keresni,mert az garantált,hogy felsüléssel ér véget.

Egyébként a mozgás rá talán a legjobb gyógyír,mert amikor az ember szervezete oxigénért küszködik,nem foglalkozik azzal,hogy ugyan mit csinálhat most az a s*ggfej.

Szerintem neked a fájdalom,a veszteség elviselése megy nehezen,azért érzed így,hogy még megalázva is jobb élni.De mivel egyébként helyén van az eszed,nagyon szégyellnéd magad később emiatt:menj a pszichológushoz és írd ki a fájdalmadat,majd tisztulni foga fejed.

Erőltesd meg magad,a fizikai fájdalom el tudja venni kicsit a lelki fájdalom élét.Én annó csalódottságomban tornázni kezdtem agybafőbe,hullafáradtságig.Volt,hogy közben elbőgtem magam,mert a lelki fájdalmak meg oldódtak ki belőlem,a mozgással.

Érdekes gondolkodásod van...

Komolyan mondod, hogy inkább eltűröd, hogy hazudik, hogy színészkedik, és azért van veled, hogy visszakapd az illúziódat, és csak addig maradsz vele, amíg nem jön valaki más??? Ezt Te normális dolognak tartod?

Elhiszem, hogy bűnrossz egyedül, na de inkább lennék egyedül, és szenvednék (egyszer úgyis jobb lesz minden, hiszen örökké semmi sem tart), minthogy ennyire kiszolgáltassam és megalázzam magam. Csak az illúzió kedvéért...

Ajjaj, voltam így én is... Mindig egyre alább adtam, egészen addig, amíg már nem volt hova alább adni. Most már látom, hogy egy nagy barom voltam, és örülök, hogy vége, mivel jött más, akivel sokkal jobb, sőt, a lehető legjobb. Biztos, hogy lesz neked is olyan, akivel TÉNYLEG boldog leszel, és nem csak illúziókat kergetsz.

De ezt most még nem biztos, hogy elhiszed, vagy ha elhiszed, sem akarod elfogadni... Hiába mond bárki bármit, ameddig te vagy benne, addig neked kell érezned, hogy mikor leszel képes elengedni.

Egyetértek veled....

Megcsalja és még időt ad neki...Még jó, hogy Ő nem esdekel bocsánatért a pasinál....

Ritka az a fórum, amiben MINDENKI egyetért!

És ez a fórum az!

Ezen gondolkodj el, tiszta fejjel és vedd kezedbe az életed emberi módon.

Én azért nem indítok soha fórumot, mert amikor felvetődik bennem egy probléma, mindig arra gondolok, mit tanácsolnék én, ha ezt tőlem kérdezné mondjuk a barátnőm.

Mert aki benne él, az nem látja a fától az erdőt!

Én felhívnám a pasit - mert így korrekt - és megmondanám, átgondoltam, nincs értelme, ezért a mai találkozó nem aktuális. És szevasz!