Meg lehet csinálni! (beszélgetés)

Így van... nem lehet leírni normálisan az ember más véleményét, mert akkor ilyen stílusban támadnak "emberek", tényleg szánalmas, hogy ilyen Doris -félék milyen megnyilvánulással bírnak. Bár ennyire elrettentő példányt még az életben sem láttam. Én ilyen szintre nem süllyedek, nem reagálok és az állandó zaklató leveleit meg privijeit is törlöm olvasás nélkül. Ha pedig továbbra sem hagyja abba ezt az ordenéré stílust és zaklatást, amit küldözget másoknak is állandóan unalmában, akkor szólni fogok az illetékesnek.

Ennyi.

Nem tudom Orsi miért vagy ennyire undok.Ha valamit írtok miért ne reagálhatnék.Mit kellene tenni?Elolvasni?És utána bólogatni.Látod,megint csak vádaskodsz.Nem tudom miért kritizálod a szakmaiságomat.Nem hiszem hogy az óvodának és a fórumnak,vagy a cikknek köze lenne a hivatásomhoz.

Ezennel lezártnak tekintem a dolgot,csakhogy sikerélményhez juttassalak titeket.További jó macerálást nektek.

Jesszusom! Hát az oviban nálad nem csináltak alkamassági vizsgát, az tuti.

Senki nem szólt már hozzád, de csak mondod a puffogást. Szörnyű. Na, ezentúl beszélgess magaddal, akkor jó társaságban leszel. :)))

Így van:azért is sértegetlek titeket ilyen módon.Egy főnök már elküldött volna titeket a búsba...

Most kezdjem el én is sorolni,hogy milyen jellemtelen,gyerekes,sértődős stb emberek vagytok??

Ha felesleges lett volna "minden leírt szó"akkor minek írtál?

Nem bunkóztam le senkit,és nem hívtam senkit korlátoltnak.

Gondolkodj már el ezen.Vagy ti a sorok között még valamit láttatok olvasni,amit nem is írtam??

Privát leveleket bemásolni, azért, hogy fontoskodj meg szittsd a nemlétező tüzet, csak azért, mert valakik más véleményen mertek lenni, ráadásul úgy, hogy nem is volt senki bunkó...

Tudod, a világ egy tükör... ha te a rosszat látod, meg a sértődést, akkor az mind benned van, a te kis korlátolt világodban.

De tényleg feleleslges minden leírt szó.

Nyugodalmat kívánok neked, és békét!

Hogy ne tűnjek gerinctelennek,eme pár sorban szeretnék reagálni kommentedre.

Nem szeretnék számotokra sem iszapbírkózást,sem ketrecharcot rendezni.Ezt elintézitek magatoknak is nélkülem.

A kritikát nem vettem magamra,pusztán megvan a véleményem,mint az itt fórumozó hoxás társaimnak.Milyen jó,hogy ti olyan hibátlanok vagytok...

Nem írtam neked és nem küldtem semmit,de ezennel merészkedem majd neked egy kis kedves virágot küldeni.Mert tudod:aki a virágot szereti,rossz ember nem lehet.

Valóban :én kérdeztem meg miértjét a jelnek.És nem gondoltam hogy egy szomorú arcocska ennyire felpaprikázza majd a kedélyeket.Nem kritizáltalak ,hogy rosszindulatú vagy,csak a szemléleteddel nem értettem egyet.

Nem illettelek semmilyen jelzőkkel,veled szemben.

Az ovisaimat arra nevelem,hogy fogadják el egymást úgy ahogy vannak,hogy egészséges emberpalántákként egészséges felnőtteké válhassanak.

Nem érzem magam sértődékenynek,gyerekesnek pláne nem,árulkodónak sem,szarkeverőnek sem,önzőség messze elkerül.A felelősséget vállalom,másokra nem mutogatok,de szeretem a tisztán látást és tisztán láttatást.Nem okolok senkit,nincs miért.A cikk nem rólam szólt,de úgy íródott,hogy fórumhozzászólásokban vitassuk meg tartalmát.Kinek milyen volt a megközelítése.Mivel a fórumhozzászólásokban a név is látszik,így bátorkodtam egy pirinyó apró jelet küldeni,majd 3 mondatban rákérdezni a reakciódra.Amit te már nem 3 mondattal intézted el.

Nem nevesítettem,bár tehettem volna azt is.

Tisztán látás okáért tettem,hogy egy szonmorú arc,vagyis nemtegyetértés eme formájának megnyilvánítása hova vezethet.

Mielőtt személyiségem analizálásába és rossz tulajdonságaim újabb felsorolásába kezdenél,kérlek,nézz mélyen lelked tükrébe.

Üdvözlettel:Kata óvónéni

Szia amarie!:)

Szerintem senki nem védte az expasiját, sőt, de szükséges volt az ellensúlyozás. Amiről te beszélsz, hogy mi lesz valakivel, ha beteg, és azért megváltozik: nos mindenki álmodik az olyan párról, aki kitart olyankor is mellette. Ez azonban nem mindig van így, és nem tartom fairnek a másik okolását, hogy miért nem szeret minket úgy, ahogy vagyunk. A feltétlen elfogadás tényleg csak a szerencsésesnek adatik meg, de ebből nem azt kell kikövetkeztetni, hogy a többi ember érzéketlen vagy felszínes; egyszerűen így működünk(itt jelzem, hogy szerencsés vagy a pároddal, bár gondolom a belső értékeid is közrejátszanak, hogy ennyi ideje vagytok már együtt).

A kis súly-nagy súly problémáról(saját példát hozok): valóban, van akinek jól áll a 70 kiló, van akinek viszont nagyon csúnyán... amikor felhangzott a hangos röfögés a hátam mögött, meg az összevigyorgás, és a gúnyolódás, én nem nagyon törődtem vele, hogy 'csak' 70 kiló vagyok, mert ugyanolyan rosszul esett, mintha 100 kilós lettem volna. Fogyni egy kisebb kezdősúlyból is nehéz, mert egy idő után nem is olyan látványos....

A bánatevő is maga okozza a szenvedését, és ebben nincs érzéketlenség, sőt, kifejezetten empatikusan nyúlok ehhez a témához...mert a gyógyulás ott kezdődik, ha tudatosítja magában az ember, hogy igen, én ettem meg azt a sütit, igen, ezért híztam meg, igen, ezért kell utána odafigyelnem. Szerintem most, hogy még nagyobb súly van rajtad, ott is bántást éreztél, ahol nem volt. Én egyetlen kövér emberek ellen irányuló hozzászólást se láttam...sőt, itt sok bátorítás hangzott el, amellett, hogy én érzek egyfajta hárítást a cikkíró részéről. Ugyanakkor többször is gratuláltam neki az elért eredményeihez, és én remélem, hogy eléri a végleges célját.

Dehogy gondolok az exre. Annyiban gondoltam már mikor a cikkem írtam, és mikor itt csesztettek :D

Nagyon nem akarok tőle semmit sem, nem is érdekel már! :)

Én megtaláltam a szerelmem, és azon vagyok, hogy meg is tudjam tartani! :)

Gratulálok!nagyon ügyes vagy!nem könnyű de én is tudom milyen 30 kilót leadni!Én 3 éven belül szültem 2 férfi palántát és a 3 éves átlag:2-szer 30 kg +-ban,majd szerencsére -ba is.a kisebbik fiam születése után 87 kilóról kezdtem,most 65kg vagyok.

Minden jót!

Nagyon ügyes vagy, szívből gratulálok, igazán nagy erőfeszítés kellett nem csak a fogyáshoz, de ahhoz is, hogy utána elfogadd magad, elvégre óriási sokk, ha az ember hirtelen egy másik testben találja magát. Volt egy tanárom az egyetemen (ma már befutott pszichológus, aki a táplálkozási zavarokkal foglalkozik), ő mondta, és igazat adok neki: az embernek hozzá kell nevelnie magát az új formájához, nem megy egyik pillanatról a másikra; aki sokáig hájas volt, nehezen fogja magát megszokni vékonyan.

Akik meg nagy hangon védelmezik Ageeca jófejnek távolról sem mondható expasiját, roppant éretlen gondolkodásról tesznek tanúbizonyságot.

Egyszerűen tényleg nevetséges ez a hadjárat a kövérek ellen, mintha annak, aki dagadt, nem lennének emberi jogai.

Különben is nem tudom, mit képzeltek, saját elhatározásából csinál valaki magából tehenet? Ahhoz, hogy valaki ennyire elhízzon, komoly indokok kellenek, ami lehet a fogamzásgátló is, de akár „csak” bánatevés is, aminek a hátterében viszont súlyos lelki problémák húzódhatnak meg, ezen pedig kutya kötelessége lett volna legalább megpróbálni segíteni a fiatalembernek. Ageeca beszámolója szerint épp az ellenkezője történt. Ordas nagy bunkóság, ha egy pasi nyílt utcán, idegenek füle hallatára becsméreli a barátnőjét, ebben rohadtul nem a segíteni vágyás rejlik, hanem egy éppen olyan éretlen személyiség, mint a tiétek.

Minimális empátiát ki lehetne fejleszteni, az „úgyis jó leszek így” mögött többnyire rohadtul nem a kényelmesség húzódik meg, aki volt kövér, az nyilván tudja.

Nekem volt egy időszakom az egyetem vége felé, amikor nagyon durva válságban voltam önmagammal, nem tudtam, valaha jó leszek-e bármire is, hónapokig, sőt évekig hiába küldözgettem az önéletrajzom (volt munkám, de utáltam) és annál szarabb érzés nincs, amikor feleslegesnek érzi magát az ember. Vagy másfél évig otthon ültem, naponta magamba tömtem egy tonna kaját, aztán azon kaptam magam, hogy már 130 kiló vagyok. Előtte se voltam vékonyka, utáltam is magam érte rendesen, viszont közben semmi nem érdekelt, gyűlöltem magam, amiért nem találok munkát és senkinek sem kellek – ergo megérdemlem, hogy ronda hájtömeg legyen belőlem. Sokszor próbáltam lefogyni, diétákkal, még fogyasztóbogyókkal is, de sose lett tartós az eredmény.

Volt és van azonban mindemellett egy fantasztikus pasim, és ezzel máris megcáfoltam orsiborsika mélységesen korlátolt kijelentését. („Amúgy meg, megnézném, hogy a mai 20-on éves fiúk közül hányan választanának olyan barátnőt maguknak, aki 100 kiló felett van.”)

A barátom magas, szőke, kisportolt testalkatú, hány csaj próbált vele nyíltan és pofátlanul szemezni, miközben együtt sétáltunk, nem tudom megszámolni. Emellett azonban egyenes és gerinces ember, ami nagyon ritka manapság. Amikor megismerkedtünk, 70 kiló körül lehettem, viszont amikor összejöttünk, már a 90 felé jártam. Lassan négyévesek leszünk és soha, de soha nem piszkált a súlyom miatt, amióta együtt vagyunk, mindig érezteti, hogy szeret és büszke rám. Mellette jöttem rá nagyjából fél éve, mennyire nem jó ez így, le kell állni a csoki-és sütizabálással, mert ha így folytatom, elfolyok, aztán még koporsó se lesz a méretemben. Eddig 18 kiló lement pusztán mértékletes étkezéssel és heti 4-5-szöri mozgással; és folytatom is addig, amíg emberi alakom nem lesz.

Nem értek egyet azzal sem, hogy Ageeca hárítaná a felelősséget. Akinek sikerül 31 kilót lefogynia, az tudatában van a rossz szokásainak és képes is rajtuk alakítani. (Nem mintha kisebbíteni akarnám a 10-15 kilós eredményeket, mert azok is tiszteletre méltók, de akinek ennyi feleslege van, annak itt-ott van egy kis párnácska a fenekén, ami egyébként akár még jól is állhat neki. Én tizenévesen lefogytam 12 kilót, aztán ismét meghíztam; most „csekélyke” 60 kilós súlyfelesleggel – illetve most már csak 42 – pontosan tudom, mi a különbség.)

De a legfőbb: miért is egyértelmű, hogy „nem fogadom el a páromat kövéren”? És ha, isten ne adja, de esetleg beteg lesz, kihullik a haja, papírvékony szürke lesz a bőre, beesett a szeme? A kóros kövérség mögött már bőven sokkal több van, mint hogy „senki sem kényszerített, hogy ennyit zabálj”. Ugyanígy a súlyos betegségek kialakulásáért is bőven lehet felelős a beteg. Például egy tüdőrák kialakulásában sokat számíthat, hogy dohányos-e az illető; mégis, egy embernek, aki szereti a párját, eszébe sem jut magára hagyni, még akkor se, ha tudja, hogy az illetőnek tevőleges szerepe volt az állapota kialakulásában. Persze, ehhez szükség van a másik fél együttműködésére is, de az, hogy nyilvánosan lealázom a barátnőmet, mert túl kövér nekem, egyszerűen túlmegy minden határon. Persze azt sem vitatom el, hogy mindenkinek joga van hozzá, hogy olyan ember mellett legyen, aki tetszik is neki, de akkor üljön le vele, közölje, hogy neki ez így nem jó, és szakítson tisztességesen, egyenesen.

Na, jó hosszú lett, elnézést kérek, csak kicsit megpiszkálódott az igazságérzetem :)

Gratulálok a sikeres lefogyásodhoz. Csak így tovább, nagyon sok kitartást és energiát hozzá. És igen is legyél büszke magadra, hogy TE megcsináltad.

Az a legjobb az egészben, amikor elmész egy üzletbe venni magadnak valamit és jó pár számmal kisebb ruha kell. (Én is ott szembesültem azzal, hogy lement az a 8-10 kg, amit akartam.)

A lényeg, hogy soha ne foglalkozz mással, ha te jól érzed magad a saját bőrödben, akkor nem lehet semmi baj. :) Szép napot!!!

Kata, küldtem neked egy Stop jelet - közlöm itt, hogy ne kelljen az enyémet is bemásolnod.

A véleményem az, hogy a pluszkilókért mindenki csak és kizárólag saját magát okolhatja (kivéve, ha valami nagyon súlyos betegsége nem volt az illetőnek, de ez elenyésző szám, és nem mindegy, hogy valakin 5-10 vagy 40-50 kiló plusz van. Egyetértek Binkyvel, hogy a cikkszerzőnek maga miatt kellett volna annyira igényesnek lennie, hogy nem várja meg a 100 kiló feletti súlyt, hanem már 10-15 kiló plusznál csinál valamit az ügy érdekében. Nem a barátja meg a külvilág miatt, hanem saját maga miatt.)

Az meg Kata, hogy minden kritikát sértésnek veszel és magadra veszel és felnagyítod, meg kifordítod, az elég árulkdó rád nézve. És nagyon csúnya dolognak tartom, hogy itt szíttod a lányok között a feszültséget, meg csinálod a felesleges pankrációt.