Meddig érdemes segíteni a családon, családtagokon? (beszélgetős fórum)
Mitől nehéz 27 évesen? Nem gyerek már!
Komolyan mondom ez a gyerekezés kezd túlzásokba menni.
Ennyi idős koromban már közel 10 éve dolgoztam, volt egy 5 éves gyerekem, 1 év múlva teljesen árva voltam, stb.
Azért kíváncsi lennék arra, hogy anyukád vajon hányszor gondolkodott el azon, hogy eltartson e téged a jövőben?
Ilyenkor csak bízom benne, hogy ő is sokszor ezen gondolkodott, mert ez esetben simán megérdemli, hogy te is ilyeneken gondolkozz.
Azt sem tudod miből él...ez sem zavar? Tényleg azt hiszed, hogy ki akar használni téged és azért nem dolgozik, hogy te tartsd el? Tényleg azt hiszed, hogy neki ez olyan klassz helyzet?
Majd ha kipróbálod, hogy milyen az, amikor nem tudsz elhelyezkedni, nem vagy jogosult semmi támogatásra, stb., akkor meg fogod tudni, hogy miért nem érdekli már semmi.
Hány éves az anyukád? És te?
Ez nem az az eset, amikor a sorsáért édesanyád a felelős! Önhibáján kívül egy olyan helyzetbe került, amit nem tud megoldani. A sok eredménytelen próbálkozás miatt jutott ide. És igen, egy bizonyos kor felett ma nagyon nehéz munkát találni.
Több olyan ismerősöm is van, aki hasonlóképpen járt. Nem mindig elég erősek az emberek ahhoz, hogy ezeket feldolgozzák. Eddig édesanyád erős volt,most Neked kell segítened, hogy újra talpraálljon! DE nem is értem, hogy ez számodra miért is kérdés!
Vidd el pszichológushoz v. pszichiáterhez! Ezt másképp szerintem nem fogod tudni megoldani!
Először a lelkét kell rendbe hozni, hogy elég erős legyen ahhoz, hogy újra állást tudjon keresni.
Az előző végét elkapkodtam, de gondolom, érted. Anyukád nem is biztos, hogy beteg, és ne tedd azzá azzal, hogy most mindent ugyanúgy vársz el tőle, mont régebben.
Különben úgy írsz, mintha már nem tudom mióta segítenéd, tartanád el. Segíts neki munkát találni, és visszanyeri önbizalmát! :))
...anyud mellett ki van még? Apukád, testvér? Mert ha nincs más csak te....
Én 45 vagyok egy 16 éves kamasszal, munkával,ezernyi gonddal és bizony ettől függetlenül is magam alá csúszok.
De ha arra kérném a gyerekemet töltsön ki egy nyomtatványt helyettem, vagy fizesse ki helyettem a csekket a postán és nem"-mel reagálna. Nos, nagyon carul esne.
Elmondták, leírták és neked is látnod kell, hogy anyud komolyan maga alatt van. Ha anyagilag nem tudod segíteni akkor segíts neki másképp. Ne érezze még tőled is azt, hogy tehert jelent számodra.
...a címből azt gondoltam anyagi értelemben indítottad a fórumot... mert talán arra a kérdésre lenne egy limit, de nem egy ilyen helyzetre. Elég fiatal még az anyukád, ÉS MOST KELL, HOGY SEGÍTS NEKI! - véleményem szerint.
Pont ezekért kellene segítened, nem is értem, ez miért kérdés?!
Vagy nem itthon élsz, és nem tudod, mi itt a helyzet, körülötted senki ( anyukádon kívül) nem érzékeli a lelki terrort? Persze, hogy belerokkan anyád, ha most várod el tőle, hogy olyan talpraesett volt, mint amíg munkája volt .
Ha nem érted, akkor mindegy.
A megfelelő többféle lehet, a nem megfelelő viszont egyértelmű.
Nem tudom, hogy ezt miért nekem írod.
Meg azt sem tudom, hogy mi a lényege az itt megfogalmazott mondanivalódnak.
Honnét tudhatod, hogy kinek mi a megfelelő segítség?
Anyukád depressziós lett, a munkanélküliségtől. A kudarcok, a visszautasítások, ezt teszik az emberrel. Belül akarja, de mindig visszatartja a kudarc érzése. Sajnos ismerem ezt az érzést, magam is 2 évig itthon voltam, mire sikerült egy megfelelő munkahelyet találnom a család mellett. Örültem ha reggel a gyerekek elmentek suliba, és magamra zárhattam az ajtót, a végén már a háztartást is hanyagoltam.
Segíts neki, hogy kilábaljon ebből az állapotból.
József Attila sorai épp erről szólnak:
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapanyél;
kinek bajszán nem billeg morzsa,
ki setét gondok közt henyél;
ültetne krumplit harmadába
s nincs szabad föld egy kapa se,
s csomókban hull a hajaszála
s nem veszi észre maga se?
A saját szülődet teljesen felesleges megpróbálni nevelni.
A történet nem arról szól, hogy dresszírozni próbáljuk a kedves mamát.
Hű, nem lennék sokatok rokona, ha nálatok az a segítség, hogy hagyni kell a vesztébe rohanó embert, és mindent alápakolni, mert ő az anyuka/testvér/gyerek.
Ezek tipikusan azok a dolgok, mikor az ilyen típusú segítséggel többet árt valaki, mint használ.
Az anyuka elveszett, belesüppedt a több éve tartó kilátástalanságba, erre nem az a válasz, hogy jó akkor szegényke, babusgatjuk tovább, és megerősítjük ebben az állapotban, hiszen ez neki sem jó.
Tudod kicsi lány, amikor Te voltál "bajban" Ő állt melletted, most neked kell viszonoznod.
Töltsd ki a nyomtatványt, add fel, majd vidd el anyukád orvoshoz. Nem tudom mennyi idősek vagytok, de legyen akármennyi is, most neked kell anyukád mellé állni, ha másért nem, azért, hogy visszavezesd az életbe, és igy kevesebb gondod lesz a későbbiekben.
Igazából nem is értem a kérdést. Bennem fel sem merülne ilyen.
Igaz én lassan 60 éves leszek és az én anyukám 38 évvel ezelőtt meghalt, még a lányomat sem ismerhette meg.
A lányom 35 éves és 2 évvel ezelőtt munkanélküli lett, majdnem 10 hónapig. Eszembe nem jutott volna, hogy ne segítsem anyagilag, lemondtunk még a kocsinkról is, mert Ő olyan helyen lakik, ahol alig van tömegközlekedés. Vittem orvoshoz, amikor már összeomlott, de fizettem a pszichológust is (kemény 40 ezer havonta)mert csak az járt az eszembe, hogy épp ésszel ussza meg a dolgot. Szerencsére tavaj március óta ismét van munkája (meg az előző 10 évben is folyamatosan volt).
Ja és ehhez hozzá szeretném tenni, hogy mindketten nyugdijasok vagyunk és a megtakarított pénzünk ment erre a 10 hónapra rá. Na és akkor mi van? Mióta dolgozik újra takarékoskodunk és kész.
Ha úgy érzed, hogy nem tudsz érte tenni már semmit,akkor adj neki magadból minél többet.
Legyél vele együtt, csak úgy, cél nélkül, és mindenféle okosság (hogy mit kellene csinálnia) emlegetése nélkül.
Gondolj arra, amikor Téged ért annak idején olyan hatás, ami miatt magad alá kerültél. Ő biztosan fogta a kezed és a segítségére is sokszor szükség lehetett, hogy felállj és ismét önmagad lehess.
Ezt próbáld meg visszaadni. Elnézést, ha nem így volt, én csak a saját Anyukámról beszélhetek, természetesen nem tudhatom, milyen volt anno a kapcsolatotok.