Mami kicsi fia a férjed? (beszélgetés)

Sziasztok! Még új vagyok itt,de ez a téma most nekem is aktuális.Én már nem akarok vissza emlékezni mi volt 20 évvel ezelőtt anyósom és köztem,ami volt elmúlt tovább kell lépni.Az anyukám azt mondta,kislányom majd te is leszel anyós. Én azt kérdeztem tőle,hogy akkor te miért nem úgy viselkedsz a férjemmel.Az más, válaszolta.Majd jó pár év múlva mikor az öcsém megnősült,na akkor láttam elősször,hogy a mennyével már nehezebben jön ki.Pedig a sógórnőm csupa aranyos,kedves stb.Nem főz!Na akkor mi van?Majd megtanulja ha éhes lesz.Mára 2 gyereke van,süt-főz,dolgozik rendes családanya,de az ünnepeken néha még mindig kihallok némi élcet édesanyám szájából,ami nem tetszik.Szerencsére a sógórnőm ezt viccel elüti.A férjem 20 év alatt nem egyszer megbántottam édesanyámat,de ő soha nem szólt ezért vissza.Nem értem a mai napig sem.

Most én is anyós lettem,és fiús mama létemre soha nem szólok bele a dolgukba.Elfogadtam az első perctől kezdve a mennyemet,de mégis kaptam tőle olyan dolgokat amit nem értettem.Amikor a fiam kicsi volt majd kamaszodott,nem egyszer tettem fel magamnak azt a kérdést,hogy szeretem -e egyáltalán a gyermekemet?Szerintetek normális az olyan anya akitől a gyermeke több száz kilóméterre lakik,és egyáltalán nem érezz utánna vágyat,hogy de jó lenne ha itt lenne! Vagy telefonon is havonta ha 2x felhívja?MSN-en bármikor beszélhetünk,naponta többször is látom,hogy bejelentkezik,de mindig megvárom,hogy ő jelentkezzen ha akar.Így van mikor hetente csak 1x msn-ezünk.Nem vagyunk haragban,már várjuk a karácsonyt itthon lesznek 2 hétig,de nem töröm magam össze azon,hogy részletekig kivesézzük ,hogy mi legyen a kaja vagy merre melyik rokonokhoz akarnak még ellátogatni.A menyemről meg annyit mikor megkérdeztem mi a baja velem,szószerint azt mondta,hogy a fiús anyukák mind nehezzen engedik el a fiacskáikat és ő ezt szerette volna megelőzni.Azóta rájött,hogy tőlem nem kell félteni a párját(fiacskámat)mégis mikor itthon voltak legutóbb csak panaszkodott,hogy milyen boldogtalan.(Nem én vagyok az oka)de minden szavából süt,hogy rosszul lett nevelve a fiam.Uff.Mit is tud ő az életről,még csak 19 éves.

Pedig sajnos ezt csakis vele kell megbeszélned.

Más nem tud a problémátokra megoldást,csakis a párod.Ha nem hajlandó változtatni,kezelni ezt a dolgot az anyjával,akkor vagy szenvedsz,vagy nyúlcipő.Más választás nem nagyon van.

De ha jót akarsz magadnak,akkor nem működsz közre abban,hogy tönkre tegyék az életedet.

Felnőtt ember,itt az ideje a saját lábán állni, a saját fejével gondolkodni,és nem engedni bele szólást senkinek az életetekbe.Ha erre képtelen,akkor mondd meg neki,hogy vegye feleségül az anyukáját!

A probléma nálunk is hasonló, habár nekem szerencsére nem kell "megküzdenem" az anyóssal kedvesemért. Remekül kijövünk, nincs köztünk nézeteltérés, és párom édesanyja sem úgy fogja fel a helyzetet, hogy nem elrabolni akarom a fiát (habár lehet, közrejátszik az is, hogy két fia van).

Mindemellett kedvesem roppant módon anyás. Talán ő maga sem tudja, mennyire. Egy-egy apró megnyilvánulás, mondván, 'ne így csináld, hanem úgy, mint anyám'. Természetes, hogy édesanyja képe a nőkről mérvadó, de zavar, hogy szinte minden lépésemet hozzá hasonlítja, méri.

De elköltöztünk,külön élünk,de a munkahelyünk,az ő lakhelyével megegyező helyen van.

Anya is állandóan aggódik.

A nyaralásba is beleszóltak....,ha oda megyünk,ahova mi szerettünk volna,akkor mi menjünk a p....ba.,meg ilyenek....Nem szegény család,de meglátszik a különbség szegény és gazdagéknál.Ezzel nem általánosítani akartam.

Haza jár enni? Azért el kellene dönteni, hogy hol van neki a "haza". Vagyis az otthon.

Vagy nem laktok együtt?

Köszönöm:)

Várom sorstársaim vagy fiús szülők tanácsait!!!:)