Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Ha anyósod egyetlen kicsi fia a férjed és mindenhol megpróbál keresztbetenni neked mit csinálnál? fórum

Ha anyósod egyetlen kicsi fia a férjed és mindenhol megpróbál keresztbetenni neked mit csinálnál? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5
2012. máj. 25. 14:24
Azt még hozzátenném, hogy anya sosem szólt egy rossz szót sem előttünk (gyerekek előtt) a mamáról. Sosem tiltotta, hogy menjünk hozzá. Sőt, kiskorunkban majdhogynem erőltette, hogy menjünk apával mi is a mamához, ha nagyon nem akartunk menni, akkor jött velünk, mert úgy mi is szivesebben mentünk. Mostmás tudom, milyen nehéz lehetett neki minden ilyen alkalom.
2012. máj. 25. 14:16

Szép napot mindenkinek!

Bátorkodom írni, bár engem ez a téma úgy érint, mint unokát. Leírom, amit én tapasztalok, amióta megszülettem, csak hogy lássátok milyen ez egy unkának. A szüleim, megismerkedtek 30 évvel ezelőtt, az apukámnak akkor már kiszemelt egy lányt a mamám (az anyukája), de apa szembe ment az ő akaratával, s elvette anyukámat. Más megoldás hiányában az apai szülőkhöz költöztek, ott éltek valamivel több, mint 4 évig. Annak idején a mamám annyira nem viselkedett anyummal csúnyán, de fura dolgokat művelt (pl: esténként bejárkált a szüleim szobájába, mondván, ő egyedül érzi magát. Hozzáteszem, akkor még élt a papám! Volt, hogy apukámat behívta a fürdőszobába, hogy mossa meg a hátát stb stb....). Anyum nagyon kikészült, mert apa szerint, ez normális volt... :s Aztán, amikor 3 év után még mindig nem lett terhes anyum, a mama elkezdte a piszkálódást. Anya orvosa már nem tudta mi lehet a baj, hisz' fizikai oka nem volt a problémának. Akkor elkezdte anyát kifaggatni a magánéletükről... Aztán behívta aput is! Apa elvitte anyát a mamáéktól, s szinte azonnal teherbe esett anya (velem:) ). Ezeket a dolgokat, anya nekem már felnőtt koromban mesélte el, a testvéreim nem tudják ma sem. Az egészet akkor mesélte el, amikor én voltam, aki kifakadt a mama miatt apukámnak. Abban nőttem fel, hogy azt láttam, anya mindig feszült volt, ha a mama akár csak szóba került, vagy menni kellett hozzá. Anya ritkán jött velünk, apa mindig veszekedett vele ezért. Kiskoromban, én nem tudtam, hogy nem normális dolgok azok, amiket a mama művel. Úgy alakult, hogy páréves koromban a mamáék közelébe költöztünk (egy játszótér volt csak a házaink között), a mama folyton feljárt hozzánk, ha anya dolgozott, belenézett a szekrényekbe, volt, hogy elvitte anyukám edényeit, ágyneműket... Apunak meg mindig hozta a bort, vacsorát (nekünk, gyerekeknek nem hozott soha semmit!!). Mikor idősebb lettem, ahányszor csak mentem hozzá, mindig segítettem neki valamit. Hol ablakot pucoltam, hol a rézküszöböt tisztogattam, hol a fürdőszobát meszeltem ki neki... Mégis mindig panaszkodott. Szidta az anyukámat, édesgette aput. Apa gyakran járt hozzá, de anya még mindig nem... Aztán úgy alakult, hogy lett egy amolyan "késői" kisöcsim, kellett a nagyobb lakás, így elköltöztünk kertesbe 10 km-re a mamától. Javultak a viszonyok, de apa a mai napig gyakran később jön haza munkából, mert a mamánál ebédezik, anya hiába várja a kedvencével, sokszor külön főz apának, hogy az is legyen, amit ő nagyon szeret. Közben felnőtt lettem, s a mama annyira kikészített engem is, hogy idegkimerülésem lett 20 évesen. Nem tudtam kezelni a helyzetet. Nem akartam a mamának visszaszólni, hogy ne bántsa az anyukámat, hogy lássa már meg, mennyit járunk hozzá segíteni, hogy nincs nap, hogy valamelyik unoka ne menne hozzá, ne vásárolna be neki. Aztán amikor a kórházból hazajöttem, elhatároztam, kész vége, nem megyek a mamához többet. De apa mindig nyaggatott, hogy a mama vár engem... Hát mentem. Kezdődött elölről minden, de már máshogy végződött. Felálltam az asztaltól és megmondtam a mamának, hogy én most elmegyek, mert az anyukámat nekem ne szidja! Én tudom milyen, felnevelt tisztességesen, és én látom, mi mindent visel el apumtól, mióta 28 évvel ezelőtt összeházasodtak. Azzal eljöttem tőle. Mikor hazaértem, csak leültem apuval szembe a konyhában és elmondtam neki, hogy nekem soha többé ne szóljon, hogy menjek el a mamához, mert nem fogok menni, csak ha én úgy döntök, de az sem mostanában lesz. Apu értetlenkedett, úgyhogy elmondtam neki, mi történt, és mi történik hosszú évek óta. Anyukám akkor éppen főzött. Amikor hallotta, mit mondok apunak, leejtette a fakanalat és kifakadt. Úgy sírt, hogy én még olyat nem láttam. Apu kiment, akkor kérdeztem anyát, mi a baj. Sejtettem, hogy ha a háta mögött ennyit bántja a mama, akkor még jobban bánthatta, amikor találkoztak. Na akkor mondta el anya, miben él, mióta aput megismerte. Hogy ő már kezdte elhinni apunak, hogy csak hallucinál és neki el kell viselnie ezt! Mindez 4 éve volt, azóta talán 3-4 alkalommal voltam csak a mamánál (hátha abbahagyja anya piszkálását), pedig itt lakik tőlem nem messze, közvetlenül a munkahelyem mellett. Valahol szégyenlem magam, amiért nem látogatom, de valahol jobban is érzem magam. isten lássa lelkem, én megpróbáltam, adtam lehetőséget, hogy abbahagyja ezt, de sosem tette. Ha benézek hozzá, kb 10 perc és jövök, mert addig bírja és rákezd megint. Rettenetes dolgokkal vádolja az anyámat. Nekem, aki ennek a csodálatos nőnek a lánya vagyok! Hát nem tudom mit gondol... talán elhiszem, amiket mond? Engem nevelt, értem és a testvéreimért hoz áldozatot minden nap. Ha ezek a dolgok eszembe jutnak, mindig elsírom magam, mert egyszerűen nem tudom felfogni és érteni a mama tetteit. Szeretem, mert a mamám, de a tetteiért nem szeretem. Amióta én is kifakadtam, apa nem piszkálja anyát. Talán kezdi belátni (30 év után...) hogy mégiscsak nem normális amit a mama művel, s valóban tudja az embert ilyen mértékben bántani és kicsinálni a lelki terror. Azóta a nagyobbik öcsim sem jár a mamához. Azt viszont mindig tudjuk, apa mely napokon megy a mamához, és nem azért mert megmondja (munkaidőben is van lehetősége őt meglátogatni). Apa viselkedése egészen más, ha aznap volt a mamánál. Olyankor még velünk, a gyerekeivel sem képes egy értelmes szót váltani, s többet is iszik (vannak ilyen gondjai amúgy is). Tudom, hogy apát is bántja a dolog. Nehéz jól kezelni az ilyen helyzeteket, de ő meg sem próbálta sosem. Inkább viseli a terrort, mert a mama abban tartja őt is.

Szóval... nagy vonalakban ennyit lát egy unoka, s bizony nem csak a szülőket tudja megviselni a nagyszülők lelki terrorja....

2012. máj. 2. 18:31
Általában nem keresztbetenni akarnak,hanem irányítani,sőt nevelni a kisfiukat.Emiatt a páromnak is be szoktam szólni,így ő is megmondta neki,hogy foglalkozzon magával.Egyébként nincs semmi baj velük ,csak féltik a pici fiukat,meg akarnak bizonyosodni róla,hogy jó kezekbe van.Az én anyósom még mai napig számonkéri a fiát,mit evett,hová megy,mikor jön,aludt-e 8 órát,stb,stb,stb.Szerencsére nem egy lakásban lakunk,de,pl.ha nincs időm főzni,hozza a kisfiának a kaját,elkíséri orvoshoz,elintézi a hivatalos ügyeit,még a válására is vele ment,mikor anyuci pici lányától elvált.Jól megtalálták egymást
122. Anka71
2009. júl. 14. 15:56

Elolvastam a fórumot, nagyon sok hasonlót látok én is a környezetemben.

Szerintetek miért van az, hogy általában a felnőtt fiúgyermeküket tudják az anyák ugráltatni, ujjuk köré csavarni, lelkifurdalást kelteni benne? Felnőtt lánygyerekkel ezt egy anya nem tudja eljátszani.

2009. jún. 24. 11:53
Nálunk nem egyke a párom, de az anyósom és a családja egy undormány!
120. 6e144430cb (válaszként erre: 119. - Cikicakk)
2009. jan. 7. 17:31

háááááááááát,érdekes volt!:)))


Eljátszotta a megértőt,de szerintem nem értett meg semmit abból,amit mondtunk neki.


Na mindegy,majd kiderül:))

Persze nem bírtam ki,beszóltam neki,de csak burkoltan...de úgy látszik nem hülye,egyből vette a lapot,és kikérte magának!

De én nyertem!!!:)))))))

119. cikicakk (válaszként erre: 118. - 6e144430cb)
2009. jan. 7. 14:48
Na azóta túl vagy rajta,mesélj,hogy úsztad meg?Remélem erősen tartottad magad, és nem engedtél az elhatározásodból.
118. 6e144430cb (válaszként erre: 117. - Cikicakk)
2008. dec. 31. 19:12

amilyen sűrűn találkozunk,én is kibírom,de alig várom,hogy elmenjen!

Lehet,hogy holnaptól minden megváltozik,mert jön hozzánk,és tartunk egy kis "elbeszélgetést":))))

Tuti többet felénk sem fog nézni,pedig nem én,hanem a drága kicsi fia fogja neki elmagyarázni a dolgokat.

Már alig várom:)))))

117. cikicakk (válaszként erre: 116. - 6e144430cb)
2008. dec. 29. 20:05
Én ügyesen megoldottam.Ha jött annak idején az anyósom hozzánk,én elvállaltam még egy műszakot a kórházban,otthon meg azt mondtam a férjemnek,hogy beteg lett a kolléganőm,így nekem kell benn maradni.Ment is ez egy ideig,de előbb-utóbb színt kellett vallanom.Kiegyeztünk abban,hogy legalább egyszer, a születésnapján, és egyszer karácsonykor bírjam ki.nagyon nehéz volt, de kibírtam.Még jobbak voltak az idegeim,kibírtam,hogy nem borítottam rá az asztalt.
2008. dec. 29. 13:40

Az én anyósom egy időben mindíg zsarolta a fiát.

Nem jött be neki:)))

Most annyi a kapcsolatunk,hogy félévente egyszer felhív minket,vagy eljön hozzánk,és kész.

Még az unokája sem érdekli,ami nem is baj,mert "kicsit"alkoholista szegény.

115. 3a92f8d690 (válaszként erre: 114. - Cikicakk)
2008. dec. 29. 13:30
ja ja az én anyósomnak is 2 fia van a nagyobbik 40 éves lessz 4 nap múlva a felesége sógornőm tegnap hagyta el 20 év után !!!Ekgondolkodtam velem is ez lett ha felnőnek a gyerekek??nekik 18 éves a fiuk.........sógornőm sajnos befelé forduló volt és eddig emésztette magát még Karácsonykor semmi nem látszott rajta persze tudtuk hogy 2 éve már nem élnek jól de akkor is meglepő a tette.Hazaköltözött az anyukájához!
114. cikicakk (válaszként erre: 107. - 285ef8daf9)
2008. dec. 29. 13:15
Lehet,hogy csak azért lettem ilyen anyós,mert engem viszont utál az anyósom.megfogadtam annak idején,ha én egyszer anyós leszek,nem ártom bele magam a gyerekek életébe.Ha szükségük van rám bár mikor megtalálnak.Egyébként észre vettétek,hogy csak a fiús anyák a problémás anyósok?Nálunk a férjemnek még van egy húga, ott az sem volt baj,hogy a sógorom iszik mint a kefekötő.
113. 447f833a2f (válaszként erre: 111. - 285ef8daf9)
2008. dec. 29. 10:15
Remélem nem veszed tolakodásnak,de rossz a kapcsolatod az anyósoddal?
112. szenyó
2008. dec. 29. 10:12

Kedves anyósomnak most kitálaltam kicsi fia utóbbi éveiben véghezvitt tetteit, s elsírta magát. Nagyon szégyellte, mikor mondtam neki, sajnos ezt a mintát látta otthon, számára ez az etalon, de ember nincs, akinek ez tetszik. Egyetértett, s könyörgött, viseljem el a kicsi fiát.

Na, nem. Szabad az út, s ha úgy érzi, családra van szüksége, megtalálja, ha hajlandó változni... Egy ideig....

2008. dec. 29. 10:12

Megtörtént már mindkettő..

Semmi haszna:(

2008. dec. 29. 10:10
Elbeszélgetnék először a férjemmel,hogy szóljon az anyjára,ha nem válik be,akk én beszélek vele!
2008. dec. 29. 10:07

Nem,sajnos nincs..

Bár anyósom mellett meggondolandó..

108. cicaanya (válaszként erre: 5. - 285ef8daf9)
2008. dec. 29. 09:14

hát lehet hogy te túl lelki ismeretes vagy ;) de akkor is ! sokkal inkább fontosabb az egészséged ,

apropó,van gyerkőcötök?

107. 285ef8daf9 (válaszként erre: 106. - Cikicakk)
2008. dec. 27. 19:38

Nagyon szép a családod!Büszke nagymama lehetsz,és a menyed büszke lehet az anyósára..

Ilyen lenne mindenkinek....

2008. dec. 27. 19:08
Én is Anyós vagyok,de én úgy érzem engem el lehet viselni.Sosem szólok a gyerekek életébe.Van már unokám is,ha kérnek szívesen vigyázok rá.Csak akkor megyek hozzájuk ha hívnak, de ők jöhetnek bár mikor.Akkor sem szóltam az életükbe mikor itt laktak nálunk,mert a főiskola után egyikük sem kapott állást.Ja elfelejtettem írni,hogy menyem van.Az esküvőjükön elsírtam magam,mert akkor tudatosult bennem,hogy az én kisfiam már nem hozzám szalad ha " sebes a lába"Férj,majd apa lett.Ez van,minden anyának ez a sorsa, és ennek örülni kell,nem ellenségeskedni a menyünkkel.Ez azt jelenti ,hogy a fiam mint férfi is megállja a helyét,és én erre büszke vagyok.Unokám születése körül voltak a menyemmel kisebb vitáink, de ha nem beszélünk valamiről,az azért még ott van.Megbeszéltük,és azóta megint minden megy a rendes kerékvágásba.Mindenkinek kívánom,hogy így legyen.
105. 285ef8daf9 (válaszként erre: 103. - Lizabella)
2008. dec. 27. 18:53

Még csak 54éves,nem lehet őt semmilyen otthonba betenni..

Most azt próbálom elintézni hogy legyen papír hogy magára veszélyes,mert direkt tuladagolja magát inzulinnal,hogy akkor foglalkozzanak vele..

104. 285ef8daf9 (válaszként erre: 102. - Cikicakk)
2008. dec. 27. 18:50

Az igazság az,hogy az anyósom mikor azt mondta hogy ilyen nőt nem vehet el mint én,odamentem a telefonhoz felhívtam az anyakönyvi hivatalt és kértem egy időpontot..

Akkor voltam 3 hónapja a férjemmel..

Február 5.-ére kaptunk időpontot,anyósomnak a férjem mellékesen szólt hogy esküvő lesz,ha akar jön ha nem otthon marad..

Akkor anyósom elment egy ügyvédhez és irattatot egy házassági szerződést..

5.én esküvő 7,-én mentem az ügyvédhez és aláírtam..

Ettől legyen boldog egész életében!

2008. dec. 27. 13:26
Annyira rövid az élet,hogy én nem tékozolnám anyósomra vagy bárkire.Tönkre teszed az életed,mert másnak akarsz megfelelni.Dugd be az öregek otthonába aztán kezdj el élni.SOHA nem fog téged elfogadni bármit teszel.Nem rabszolgának születtél.Én 7 évet éltem anyósékkal.Mertem lépni épp a fent leírtak miatt,meg azért mert ráment az egészségem.ÉS mit mondott a dili doki(mert jártam hozzá)jobb lépést nem is csinálhattam volna.Azóta boldog vagyok,mindenkit akkor látok mikor én hívom,vagy elmegyek hozzá.MERJETEK lépni,nehéz de ez a ti életetek.Mi is ott laktunk nekem is oda ment a pénzem stb.ÉN inkább feladtam és fizetem a saját lakásra a hitelt,de ne keserítse meg senki az életem.
2008. dec. 27. 12:11
Én a férjemet 35 éve ismertem meg.Akkor adtam neki magamról egy személyigazolvány képet.Az akkor még nem anyósom mikor meglátta a képet,kategorikusan kijelentette,hogy én csak egy kis kurva vagyok,akinek azért kell a fia,hogy feleségül vegyen.nagyon szerettük egymást,de anyósom kijelentette.:vagy az a nő, vagy én.A férjem akkor az anyját választotta.Akkor még volt lehetőség kimenni NDK-ba dolgozni,és hogy felejteni tudjak ki is mentem.A távolság jót tett,mert ott megismerkedtem egy Bolgár fiúval,és nagy lett a szerelem köztünk.Egész addig még meg nem tudta, az akkor még nem férjem,hogy más is van az életemben,még biztatott is milyen jól tettem,hogy elmentem világot látni.Közben anyósom a rég kiszemelt lánnyal készítette a férjem esküvőjét.csak,hogy mikor megtudta a férjem,hogy már nem őt szeretem,felrúgott mindent.naponta kaptam a szerelmes leveleket,hogy jöjjek haza nem érdekli mit mond az anyja, ő engem szeret.Úgy látszik bennem sem hűlt ki a láng,mert végül hazajöttem,és összeházasodtunk.Anyósom még előtte pofátlanul írt nekem egy levelet,hogy én az ő fiát elhagytam egy másik fiúért.A férjem ugyan is teljesen összeomlott mikor megtudta, hogy már mást szeretek.Na akkor vettem egy láda sört, és megkértem a lakótársaimat,hogy most írok egy levelet a sárkánynak, és olvassák el,aztán holnap mondják meg mit írtam.Józanul képtelen lettem volna olyan dolgokat leírni amit akkor leírtam.Végül haza jöttem,összeházasodtunk,de az anyósommal azóta is kutya macska a kapcsolat.Kerülgettük egymást,ne hogy találkozzunk.Tavaly rám szorult, én ápoltam(94 éves volt) de akkor sem volt képes változtatni az ellenszenvén irántam.Akkor olvastam be neki másodjára a 35 év alatt,és bejelentettem,hogy nem ápolom tovább.Most a lányánál van,és naponta átkot szór a fejemre, de nem érdekel.Az bánt csak,hogy a gyerekeinket sem szereti.Soha egy csokit,vagy bár mit is kaptak volna tőle.Nekem könnyebb volt mint az előttem szólóknak,mert nem egy megyében laktunk,lakunk.
2008. dec. 27. 11:09

Nem szól semmit..

Nem ad igazat neki,de nem is szól rá hogy fejezze be...

Inkább leteszi a telefont/kijön a lakásból..

2008. dec. 27. 10:09

Sajnos ez a házasélet mélypontja nálatok, úgy látom. :(

Mikor anyósod panaszkodik a férjednek, ő hogyan reagál? Ha vita van, anyukáját támogatja, vagy esetleg pártatlan?

Mert, ha nem foglalkozik vele, tehát ellened nem tudja uszítani a párod, akkor had hívja...egy idő után ettől bepörög a párod és kiosztja.(szerintem)


De ki tudja...:-/

99. 285ef8daf9 (válaszként erre: 92. - Stardust)
2008. dec. 27. 09:05

Sajnos nagyi egyre nehezebben bírja...

De hál istennek teljesen egészséges..

És ő is inkább dolgozni megy mint hogy ezt élje át nap mint nap..

Sajnos nem lehet valakit kezeltetni ha az beszámítható és nem akarja..

Na az anyósom az..

98. 285ef8daf9 (válaszként erre: 90. - Stardust)
2008. dec. 27. 09:02

Köszönöm,amit írtál teljesen logikus is..

Csak az idővel van baj..

Komolyan nincs idő egymásra..

Most is mindjárt kel,10-re megy és este kb fél 11-kor ér haza..

Mikor hazajön a kedvenc kajájával várom leülök mellé megkérdezem milyen napja volt..Néha még enni sincs ereje..

Ha tehetném mennék dolgozni én is..

De az ápolási mellett nem lehet,mert az egy bejelentet tevékenység,megbüntetnek ha mellette mást is csinálok..

Január 15.-éig szól a mostani ápolási most kéne hosszabbítani..Tegnap este széttéptem a papírokat..

nem vállalom..

Kiabálhatok én anyósommal,ő alapjáraton üvölt..

De felhívja a férjem hogy én mit mertem megengedni vele szemben..

97. 285ef8daf9 (válaszként erre: 89. - Angyal 79)
2008. dec. 27. 08:54

Amit a férjem keres megy jelzálogra..

Ami marad és az én tetoválásaim,piercingeimből élünk..

96. 285ef8daf9 (válaszként erre: 88. - 52d3e0b8a8)
2008. dec. 27. 08:52

Kéne neki dilidoki..

De mikor ezt a háziorvosa diabétesze felhozza mindig azt mondja ő nem bolond..

1 2 3 4 5

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2022, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook