Lombik életre-halálra (beszélgetés)
bocsi, de ezen jót mosolyogtam :)))
igen, ez tényleg necces szitu. Nekem könnyebb, mert ugye a férjemet nem "rántobb bele", hisz miattam kell lombikoznunk, én meg nem szégyenlem. Én magamról annak mondom el, akinek akarom és annyit, amennyit akarok, de világ életemben nagyon közlékeny voltam. :-)
Valszeg én full depressziós lennék, ha ezt úgy kellett volna végigcsinálnom, h titkolózni kell, nehogy megszóljanak. :-(
Persze szintén a kineziológus segítségével, de mára már eljutottam végre oda, hogy nem érdekel csak azon emberek véleménye, akik fontosak nekem, úgyhogy pont letojom, hogy akár a hátam mögött miket beszélnek ki rólam azok, akik számomra nem relevánsak. :-) és vannak ilyenek nekem is.
Ha nem találsz megadod a címed priviben és küldök neked póstán oké?
Hát egy áldás a jó anyós! :D
Az enyém (vegán vagyok) 7végén főzött rám! Rakott kurkumás rizs, zöldségekkel - ezt mondta. Otthon szedni akart a férjem nekem, és látta, hogy tojás+bacon van benne. Felhívta az anyját, hogy ez meg mi. Anyós válasz: "Hogy legyen valami íze!" :( :( Nekem sajna nem segít a diétában.
Én azt tapasztaltam,amikor sikertelen lombikon voltunk túl(Férfi meddőség,és a páromnak nincsen még csak pocaklakóka)Nem az bántotta az emberemet,hogy nem tudok neki szülni,vagy ő nem tud csinálni,mint más rendes férfi,hanem az fájt neki azzal nem tudott mit kezdeni,hogy nem tud segíteni a bánatomon,szenvedésemen!De én szeretem őt annyira,hogy bármennyire fájt a kín az érzés a vetélés a bizonytalan 6 hét,nem nem szenvedtem csak belül,mert nem akartam azt a fájdalmat látni a férjem arcán!
te, nem kell a munkahelyedre matekkocka/újságíró/író/kreatívbármitcsinálós szociális emberke...? :DDD
Kerítek! :D Muszáj kipróbálnom! :)
Érthető teljesen. Nekem természetesen ilyen szempontból egyértelműen könnyebb, mert mi meg a klasszikus városi cosmopolita életet éljük, multinál dolgozunk marketinges területen. szóval ez egy elég heterogén olvasztótégely.... és ezek az emeberek sokkal liberálisabbak, toleránsabbak, legalábbis alegtöbb, főleg, akikkel én jóban vagyok. :-) Tudom, hogy vidéken sok ilyesmit más szemmel néznek. Nekünk a szüleink is ilyenek, úgyhogy azzal sem volt soha gond, mindig maximálisan támogattak. Anyósom ugyanez: rám külön főz szinte. Most, hogy a picikkel egyedül vagyok otthon, minden nap hoz nekem kaját, hogy erre ne legyen gondom.
én ugyanígy vagyok a munkahelyemen,hogy érdeklődnek,meg drukkolnak,csak már ennyi év alatt eljutottam oda,hogy sokszor én magam nem szeretek róla beszélni,van hogy elintézem annyival hoyg minden oké,de an akinek részletesebben is beszélek pld.az UH eredményekről.Sokszor én magam érzem azt,hoyg nem akarok másokat a saját dolgaimmal terhelni,még ha érdeklődnek is.Ők úgy sem tudják azt átélni,mikor megkaptuk a férjem spermaeredményét és elsírtam magam örömömben.Kérdezték,miért sírok és mondtam hogy örömömben,de kezdjem el részletezni,hoyg a férjemnek a spermái......ráadásul ő is ott dolgozik,így nem fogom őt kiteregetni
Ha van Pesten Schlecker ott van:-)
Mi nem vállaljuk fel sem a lombikot sem a többi problémát. Két érintettet avattunk be de csak akkor amikor mar útban volt a kisbabucika :) az egyik ember mar nem él :( a másik pedig minden masodik-harmadik heten megkérdezi: mikor lesz mar kistesó???? Aaaaaaaaaa legszívesebben rakiabalnek hogy heeeeeee az az egy is abszolút szerencse és csoda volt!!! Azt válaszolnam: miert, te mikor mész férjhez??? Ugyanis aki ezt kérdezgeti folyton az a csajszi öregebb nálam de meg pasija sincs (csak szex partnere). Gyereket sosem akart.... Engem meg folyamatosan piszkál úgy, hogy tudja jól milyen problémákkal küzdöttünk meg.
Egyébként a párom miatt nem mondjuk el az én családomnak sem.... Nem akarjuk, hogy másképp nézzenek rá.
Ha valaki nem tud valamit akkor az nem is zavarja... :)
Szerencsések vagytok!
Igazából mi vidékiek vagyunk (bár budapesten dolgozunk)és "barátaink" nagy része is az. Mindenki a hagyományos magyar konyhát szereti. Szinte mindenkinek van gyereke körülöttünk és gondoltak egyet és lett azonnal. A családról nem is beszélve. Igazából nem, hogy sütit sütnek, de még a mukahelyemen is kinéznek az IR diéta miatt, hogy milyen kajákat eszem ebédre...
A lombikról nem is beszélve, kb sajnálkozva lenéznének miatta. Mi nem osztottuk meg senkivel anyukámon, egy barátnőmön és egy baráti páron kívül, mert akikkel még megosztanám tudom, hogy nem támogatnák az egészet. Még apukámnak sem mondhatom el, mert mikor más esetében szóba került ilyen teljesen elutasító véleménye volt. Mi is azt mondtuk a párommal, mikor elkezdődött a kivizsgálás, hogy lombikra tuti nem megyünk és most itt a 3. Szóval megértem a másik oldalt is, mert én is úgy áltam hozzá, csak teljesen más, ha valaki benne van.
Örülök,hogy emeltek az adagon! Azért szerettem volna,hogy menj be egy uh-ra,vv-re,mert sok esetben csak így adnak engedélyt a progi adag emelésre! minden rendben lesz,és veled várom a pénteket!
ennek szívből örülök (mármint az elejének, nem a végének. :) )
hát ez az, azóta nem találok én sem sehol... a barátom a Culinarisban vette nekem (volt kólás, meg macis), de ez már vagy 2 éve volt és azóta ott sem találok. :-(
:-)) igen, ezt mi is csináltuk, nagyon jó szerintem. Mi nemzetiségi esteket tartottunk, én az olaszt csináltam. És olyan verseny volt, hogy mi a férjemmel külön-külön is indultunk, tehát két vacsora is volt nálunk (a férjem a nagyobb spíler a konyhában). A haveromnak azóta is az én spagetti ala carbonaram az etalonja. :-)
persze a munkahelyemen engem sem "úgy" értettek meg... de én egy olyan klassz közösség része voltam, ahol nagyon jófej emberek gyűltek össze. Sokan diszkréten hallgattak a témáról, de mindig csöndben szurkoltak (főleg a fiúk, hiszen ők hogy beszéljenek erről...), mások meg, ha kérdeztek, mivel mindig kimerítő és őszinte választ adtam, egyre érdeklődőbbek lettek és egyre több mindent felfogtak a folyamatból. Emlékszem, minden UH után úgy mentem be, hogy meséltem a csajoknak, hogy mekkorák a tüszők, melyik oldalon mennyi van és mikor lesz leszívás. És tökre érdekelte őket tényleg. Nyilván nem érzik azt át, amin átmegyünk.
persze mindez a szerencse összjátéka, tudom, hogy ez nem ilyen természetes és más munkahelyeken ez elképzelhetetlen lenne. Olyan helyen is dolgoztam régen...
Node, hol lehet diabetikus gumicukit kapni???????? :D
:D Nálunk most az ment, mint a vacsoracsatában, csak havonta 1szer hol egyik, hol másik barátnőm főzött, és ilyen iszogatós/evős csajosbulit tartottunk! Csak vegán cuccokkal! :D
Szerencsére én is hasonlókat mondhatok el! Nekünk van olyan baráti pár, aki 2 évig próbálkoztak. Nem mertek lombikra menni, a meddőségnek nem volt oka, és egyszercsak jött a Kis Hercegnő. :) De olyan is van, akik bármikor összefekszenek gyerkőc lesz, mégis megértik. :) Érdekes, és imádnivalóak! Deee van olyan is, aki annyira nem érti az egész meddő témát, hogy nem tudnak a lombikról, és max havi 1szer beszélünk. :(
nem, nem hagy el, hiszen szeret! Hamarabb menne újabb lombikokra, ha kellene, de nem fog kelleni! :-)))
na ebből a legközelebbi barátból van a legkevesebb,nekünk is csupán egy pár.ez így jó is,de a munkahelyen én hiába vállalom fel a lombikot és megértik,de nem érzik át!nekme a környezetemben nincs más lombikos,meleg meg pláne..
azt kihagytam, hogy lejárták a lábkat diabetikus édességekért pl. gumicukorért!, már akkor áttértek ők is nyírfacukorra és tk lisztes péksütikre, amikor még alig lehetett kapni pár helyen, hogyha náluk vagyok, legyen mivel kínálni.... ill. külön tortákat sütöttek nekem minden alkalomra (nemcsak az én szülinapomra, hanem a többiekére is, hogy azokból is tudjak enni). ilyen barátaim vannak, nagyon büszke vagyok rájuk. :-)
Szívemből szóltál:-) imádollak!
akkor nem amiatt volt a hő leesése.akkor passz,de én továbbra is 10-re tippelek
További ajánlott fórumok: