Levél a férjem szeretőjétől...mit szóltok? (beszélgetés)

Király :)

Mivel beszámítják, így hasítani fogsz. Fognak majd sárgulni a csoporttársaid :D

szia

ugyanoda :D...ha már eléggé unják a fejemet csak meglesz az a diploma

Persze, lehet, hogy csak azért gondolom így, mert fű vagyok az egészhez.

Hová felvételiztél végül?

Igen, ezt olvastam a korábbi hozzászólásokban, hogy "Te vagy a hibás"...

Lehet, hogy részben megjavult, de kár, hogy azt nem látja, mekkorát hibázott Ő!

Zsóka,

ha erre jársz segíts nekem egy kicsirt légyszíves...

hogyan lehet egy gyereknek új keresztszülő?

oh, ha nem tudnád az én hibám az egész...csak én tehetek róla...nem kért bocsánatot soha nem is fog, ahhoz ő embernek kevés...

a gyerekek ...nekik sajnos magukban kell helyre tenni a dolgokat

Jó, hogy folytatod a sulit. Ha már benne van 5 éved, akkor tényleg nem szabad feladni. :)

Lehet, hogy a férjed is azon kevés férfi közé tartozik, akik hibáztak, sokáig nem látták a hibájukat, de észbe kaptak, és próbálják helyrehozni (már amennyire helyre lehet) a dolgokat. Mondta egyébként valamikor, hogy bocsánat?

Érthető a nagyobb gyerekek haraga, meg persze az is, hogy szeretik. Nem lehet könnyű (vagy lehet, hogy egyáltalán nem lehet) megbocsájtani egy ilyet a szülőnek!

a suli elbuktam...de! felvételiztem és beszámítják az eddigieket :D nem adom fel!!!

Munkahelyem megvan még, nagyon szeretem...

Férjem tényleg teper...amikor itthon van, újabban mos , főz , takarít...és leszid ha nem telefonálok amikor hazaindulok, mert szeretné a vacsorámat melegen tálalni...döbbenet...

Ház nincs, és sajnos egyenlőre nem is lesz, össze kellene szednem magam anyagilag, de mindent megteszek sikerülni fog..

A nagyobb gyerekek nem tudtak megbocsátani neki, szeretik, de harag van a lelkükben...a kicsik nem fogták fel mi történik, vagy legalábbis nem mutatják

Végeztem az olvasással.

A suliddal mi lett végül? Abszolút abbahagytad?

A munkahely, ahova februárban kerültél, megvan még?

Tetszett, hogy milyen humorérzékkel kezelted néha a helyzeted! És látod végül sikeresen zártad le! Ott van a férjed, akivel a gyerekek miatt maradtatok együtt, de végül mégis ő volt az, aki tepert utánad (a segítségeire gondolok), lett munkahelyed, és nem tudom, házad is lett-e? Tényleg, lett? :)

A gyerekek meg tudtak bocsájtani az apjuknak?

Pedig ott a csajszinak is van saját gyerek már, tehát tudhatná, hogy egy gyereknek akkor is szent marad az anyja, ha esetleg ezt mások másként látják...

:)

most megyek ebédeltetek

jó étvágyat neked is.

szia

Teljes mértékben igazad van!

Megértem, hogy van, eszembe sem jut, hogy zaklassam, vagy bármi. A pótmama szerep valóban nem könnyű, pláne fiatalon, saját gyerek (tapasztalat, gyakorlat) nélkül, de azt hiszem belejöttem. És nem is igazából pótmamája vagyok, hanem inkább a barátnője, akiben megbízhat. Legalábbis ezt igyekeztem kialakítani, és igyekszem megtartani a továbbiakban is.

Én nem szólok bele semmibe, mert rájuk tartozik, velem nem is rossz a viszony (igazából semmilyen, mert ugye nincs közünk egymáshoz), tiszteletben tartom, hogy létezik, hisz van egy közös kislányuk. Pusztán csak rossz érzés, hogy van!

De már túlléptem rajta (az elmúlt pár napban), és nem foglalkozom vele. :)

a páromnak van egy kislánya, így az ex néha képben van a kiscsaj miatt.

ez azért valahol érthető..ezért írtam én anno, hogy hiába a válás a 6 kapocs köztünk marad örökre

ha a férjemnek egy olyan barártnője van, aki nem zaklat, nem hazudozik és képes megadni a tiszteletet nekem mint anyának és mint volt feleségnek, akkor én is képes lettem volna megadni neki a tiszteletet mint az apa új társának

nem könnyű a pótmama szerep..de el kell fogadni, hogy része az életeteknek. ha nem nyűgként kezeled az mindenkinek jobb lesz. Nekik volt egy közös életük, ami összeköti őket, és neked meg a párodnak van egy jelenlegi életetek ..

jó kapcsolat kialakítása kizárt?

tudom, hogy nehéz...ketten kelletek hozzá..sőt hárman

Én sem mertem az előzőben... Amikor meg már ki mertem mondani, csak nézett, hogy eddig nem volt semmi bajom, mi lelt...

Az biztos, hogy erőt tudnak adni a szavaid. Amit nekem adott: a páromnak van egy kislánya, így az ex néha képben van a kiscsaj miatt. Sokáig utáltam, hogy képben van, és nehéz volt elviselni. De ahogy olvasgattam a fórumot, beláttam, és azóta is úgy érzem, hogy tennem kell rá egy nagy lapáttal, és csak nevetni rajta... Vagyis, nem kell foglalkoznom vele. :)

nem olvastam még vissza, de vannak (baráti körömben is) akiknek segített hasonló helyzetben...nekik kiutat mutatott...egyszer , ha lesz erőm visszaolvasom , önismereti gyorstalpalóként

"aki mellett önmagam lehetek, egyenrangú társa vagyok." - megfogtad a lényeget :D, sokan nem merjük kimondani, elismerni

Egyik sem. Egy barátnőm hoxázik, eddig az ő naplóját olvasgattam. Csöndesebbek a napok a munkahelyemen, és ráérek nézelődni. Nézegettem a fórumon a párkapcsolatos témákat, és ennek megtetszett (jobban mondva felkeltette az érdeklődésemet) a címe. És elkezdtem olvasni. És mint írtam, nem tudtam abbahagyni. Még kb. 46 oldal van hátra!

Hihetetlen, milyen erőd volt, lehet, hogy én összetörtem volna.

Nem tudom, olvastad e már vissza az elejétől, de érdekes, és főként tanulságos, min mentél keresztül. Hogy változott a szemléleted bejegyzésről bejegyzésre, és hogy milyen erőt sugároztál egy idő után, ahogy kiálltál magadért! Komolyan mondom, ez példaértékű.

Hasonló cipőben max. annyiban jártam, hogy én is korán férjhez mentem (20 éves alig voltam), és a szerelem, a fiatalság és a naivitás miatt sokat nyeltem. Feláldoztam magam, aztán egyszer csak, 3 év elteltével kinyílt a szemem. Próbálkoztunk babával is, és így utólag azt mondom, szerencse, hogy nem jött össze. Kiléptem abból a házasságból, és most, immár 2 éve boldog párkapcsolatban élek egy olyan ember mellett, aki mellett önmagam lehetek, egyenrangú társa vagyok. :)

Mindenesetre tényleg örülök, hogy rendeződtek a dolgaid/dolgaitokat, mert a történetet olvasva, nem semmi, amin végigmentetek, Te és a Gyerekeid, de kívánom, hogy legyen boldog életetek! :)