Közös időtöltés gyerekekkel, unokákkal! Gyűjtsük a maradandó emlékeket! (beszélgetős fórum)

Én pl még csak 28 vagyok. De az én szemem is kiugrott, amikor megláttam a vidámpark-belépő árát. Vagy mondjuk a csúszdás strandok... Hihetetlennek tartom. Szinte külföldiekkel vannak tele.

És igen! SOKKAL többet ad a gyerkőcnek az otthoni 'olcsó' program, amikor a 'már meglévővel' nevetve repülnek az órák! :) Én már most gyűjtöm a társasjátékokat, amiket szerettem. Hátha a kisfiamnak is tetszeni fog! ;)

Sziasztok

Ki korán kel - aranyat lel - mondja a mondás, szerintem pedig keveset alszik. Ezzel én is így vagyok. A férjem szerint a "korom" miatt van. Persze a férfiak nem öregszenek - szerintük. Közel Nekem hajnalban jönnek a jó gondolatok. Van egy gyönyörű 7 éves kislány unokánk, aki a hét végeket velünk tölti. Amikor még jobban megtehettük - pár évvel ezelőtt - inkább kirándultunk. Most marad a társasjáték - amit nagyon élvezünk mindannyian és marad az itthoni kreatív program pl. sütés. Minden szombat reggel sütünk valami fincsit. Mostanában a habroló a kedvenc és az ischler. Karola nagyon ügyes a konyhában és erre roppant büszke vagyok.A programok nagy része Pesthez kötődne - igaz közel lakunk /35 km/- de ez nagyon megterhelné a kasszát. Remélem egyszer ez a válság is véget ér és visszatér a régi kerékvágás. Csak ne legyünk még nagyon öregek akkor. Ezzel ti hogy vgytok???

Mint gyerekekkel foglalkozó, úgy gondolom, a kamaszkori kellemes időtöltést az unokával meg kell alapozni. Már kisgyerekként sokat kell foglalkozni a gyerekkel, és nemcsak ránézni néha, hogy ne borítsa magára a szekrényt. Kicsiként is kellenek közös programok, és itt nem kell nagy dolgokra gondolni!!! Én pl nyaranta sokat voltam a nagyszüleimnél. 3 egybenyíló kert volt a miénk, ahol szabadon mozoghattunk. De tudtam pl azt, hogy ha reggel korán felébredek, akkor nagypapámmal mehetek tehenet hajtani! csak sétáltunk az úton, a bocik meg előttünk. Aztán kellett a bizalom, és az önállóság.

Bizalom: nagypapám bízott bennem, hogy hazatalálok egyedül is! (5-6 éves voltam)

De sok ilyen kis apróság van...

Aztán 15 évvel később semmi extra nem kellett!!! Tudtam, hogy Papám már nincs annyira jól. Csak ültünk a kispadon, és beszélgettünk. ÉS JÓ VOLT!!!

Azt tapasztalom, rohanó világunkban egyre nehezebben találják meg mind a szülők, mind a gyerekek, unokák az időt a családdal való közös időtöltésre. Pedig milyen fontos lenne! Azonban felmerülhetnek egyéb problémák is, még akkor is, ha megvan a szeretet és a jó kapcsolat mindkét fél közt. A nagyszülők többsége rendkívül boldog és büszke, amikor az unokája világra jön. A legtöbben rajongással szeretik a kis unokát, mégis eljöhet az idő, amikor azon gondolkozunk, hogy hogyan töltsük közös perceinket, hogy mindannyian jól érezzük magunkat? 2-3 generáció sok különbözőséget rejthet magában. Más világnézet, más érdeklődési kör, nem is beszélve a korkülönbségről, egészségi problémákról (mama, papa már nem tud a kisunoka után szaladni, stb.). Olyan ötleteket es legfőképp tapasztalatokat várok, amik segíthetnek áthidalni az ilyen jellegű problémákat.

Vannak persze javaslatok, amik elméletben nagyon jól müködnek, gyakorlatban viszont más a helyzet. Különösen a kamaszkor nem könnyű ilyen téren (sem)! Hogyan találjuk meg a módját, hogy felcseperedő, vagy már tizenéves unokánk szívesen töltsön velünk időt, ne csak a vele azonos korúak társaságát keresse?