Közös időtöltés gyerekekkel, unokákkal! Gyűjtsük a maradandó emlékeket! (beszélgetős fórum)

Egyébként jó a cikk :) Én még annyit tennék hozzá nagyszülő vonatkozásban, hogy elöször a stabil szülő-gyerek kapcsolat az aminek meg kell lenni, ez alapozza meg a jó kapcsolatot a nagyszülőkkel. Azt nagyon nem tartom jónak, amikor egy csecsemőt ide-oda rángatnak, hol ez, hol az a nagyszülő vigyáz rá, vagy akár próbálja ellátni, nevelni a szülő helyett. Ez később csak konfliktusok forrása, sajnos a családban is látok példát erre. Eleinte persze úgy tűnik, hogy nagyon szoros a nagymama-unoka kapcsolat, miközben ebből kiszorul (kiszorítja magát az anya) azáltal, hogy nem Ő az elsődleges szereplő a gyereke életében. Persze a nagymama pár év alatt fárad, egy 2-3-4 évessel már nehezebben bírkózik meg mint egy csecsemővel, ilyenkor már adná vissza a nevelés terhét az anyának, akinek viszont nincs olyan erős kapcsolata a gyerekével, amire lehetne alapozni...

Nálunk - nyilván a kicsit speciális helyzetünkből is adódóan - az első években egyáltalán nem volt a gyerek nélkülünk a nagyszülőkkel, az első hónapokban, 3 éves kora körül "adtam oda" pár órára, 4 évesen kezdett egy-egy napot/éjszakát ott tölteni. Nagy szükség volt a nagyik türelmére, nem is volt könnyű ez eleinte elfogadniuk, de most már azt mondják ők is, hogy így volt jó.

Szerencsére az első órák-napok fontosságáról az anya-gyerek kapcsolatban egyre többet lehet olvasni, beleértve a testi kontaktust és a szoptatást is.

Ugyanakkor arról még mindig alig, hogy hogyan alakul ez a kapcsolat az első hetek után, néhány éves távlatban. Mivel nálunk a terhesség, a szülés és az első 5 hét kimaradt, talán jobban figyelünk erre... de másra, mint a saját érzéseinkre, tapasztalatunkra nem nagyon hagyatkozhatunk, mert erről nem nagyon írnak.

Nem tartozik szorosan a témához, de érdekes lehet: Cikk az anya-gyermek kapcsolat kialakulásáról, naplómban megtekinthetitek. Számomra ez rendkívül érdekes téma, ha 1000x olvasok róla se tudom megunni!

Szép napot, kellemes hétvégét mindenkinek :-)

Szisztok!

Nagyon jókat írtatok :)

Én Édesapám szüleit nem ismerhettem, mindketten korán meghaltak, az anyai Nagyapámról vannak emlékeim, 5 éves voltam amikor elment, ő egy elég kemény, szigorú ember volt. Arra emlékszem, hogy sokszor külön evett a családtól a szobában, de én mindig odaültem mellé a kis piros sámlira, és vele ettem. Csak néhány ételt szeretett, pörköltet, babot, mindig ezeket főze neki Nagymamám, a mai napig bennem van az illata. Nem játszott velem, de ilyenkor mesélt, és az maga volt a csoda... érdekes, a család többi tagja, köztük Anyukám is egészen más emlékeket őriz róla... Azt mondják sokban hasonlítok rá, és engem felnőttként is nagyon szeretett volna...

Miután meghalt, Nagyamamám a családdal maradt, olyan igazi családot összetartó, gondoskodó Nagyi volt, 3 éve halt meg, még láthatta a kislányomat (a másik két dédunokát már nem), a lányomnak hihetetlen emlékei vannak róla, sokat találkoztak, beszélgettek, mondókázott, énekelt neki, pedig már nem nagyon tudott mozogni, de nagyon megértették egymást.

A kislányom szerencsés, mert három nagyszülője van, és mindhármukkal nagyon jó a kapcsolatunk. Általában mindn héten tölt 1-2 napot, éjszakát valamelyiküknél, amikor éjszakás vagyok (a férjem külföldön dolgozik), és amióta ez így van, sokkal szorosabb a kapcsolatuk. Szerintem fontos, hogy a nagyszülők nemcsak egy "idealizált" képet látnak a gyerekből egy vasárnap délutáni vendégség alkalmával, hanem valódi kapcsolatban vannak. A gyerek megtapasztalja, hogy Mama-Papa nemcsak játszótárs, de ha kell Ő gondoskodik róla, ha kell Ő fegyelmezi stb. És a nagyszülőknek is jó ha részt vehetnek az unokák életében nemcsak egy-egy pár órás találkozás erejéig.

Nálunk Anyósommal is nagyon jó a kapcsolatom, és nem látok különbséget abban, hogy valamelyik nagyszülőt jobban szeretné, igaz, mi is úgy neveljük, hogy ne legyenek ilyen különbségek.

A közös élmények: legutóbb pl. úgy alakult, hogy aznap amikor családi nap volt az oviban, bemehettek a szülők, nem kaptam szabadságot, így Anyukámat kértük meg, hogy menjen be az oviba. Óriási élmény volt a lányomnak, Anyukámnak és az óvónéniknek egyaránt :) Ugyanilyen jól sikerült nap volt amikor Apukám kísérte el az ovis csoportot az állatkertbe...

Nagy programokat nem csinálnak ők sem, színházba, moziba, állatkertbe stb. általában én hordom, de legalább ekkora élmény lemenni a Papával a mólóra Balatonon, vagy tüzet rakni a bográcshoz, vagy Nagyival palacsintát sütni, vagy a másik Nagyival naphosszat babázni... Olyan érdekes egyébként, a gyerekek kiválóan ráéreznek, ki miben "jó", kivel mit érdemes játszani... így Anyukámnak pl. állandóan babáznia kell :)

Nekem még nincs unokám és valószínű, hogy jó pár évig még nem is lesz, és elképzelni nem tudom, hogy fogom e szeretni. Olyan fura belegondolni, hogy valakit jobban szerethetnék, mint a saját fiamat? Tudom belőle lesz, de akkor is...És tudom, hogy az a szeretet más lesz...

Na a programok. Vannak terveim és csak bízom benne, hogy fogom is tudni csinálni. A fiamhoz nagy-nagy türelmem volt. Próbáltam mindenre megtanítani, amire úgy gondoltam, hogy szükséges. Persze játékosan.

Mi pl. sokat kreatívkodtunk, sőt a mai napig tesszük ezt:)

Rajzolás, festés, "szobrok" készítése, kötés, horgolás, varrás, vágás, ragasztás, éneklés, verselés, olvasás, mozgás, stb. Ha minden igaz, akkor majd az unokám is nagyon fogja élvezni ezeket és azt hiszem nagyon fog ragaszkodni hozzám. Azt mondják, hogy azért szeretnek a gyerekek engem, mert nyugodt vagyok és nem erőltetem rájuk magam. Ugyanis ha gyerek van a társaságban, akkor egy idő után engem néz ki magának játszótársnak:) Pedig nem szoktam egyiket sem tutujgatni.

Én nem tapasztaltam, pedig vagyunk páran unokatesók.

Nekünk csak apai nagymamánk volt, mert anyukám szülei meghaltak és mi nem is ismertük őket szinte, de voltak unokatesóm, akiknek volt másik nagyszülője is és...most elgondolkodtam és igazad van! Az összes unokatesóm az anyai nagyszülőkért volt oda, kivéve minket, mert nekünk nem volt csak apai, így mi voltunk a kivételes unokák is:), mert nekünk csak egy szem nagymamánk van:)

És valóban a gyerekeket kis kortól kell szoktatni az idősebb emberekhez és akkor nincs gond később, mert ha beteg is a nagyszülő, akkor a gyerek fogja tudni, hol vannak a határok. A fiam pl. minden szomszéd idős ember imádja.

nagyon jókat írtatok:)

én is a közös sütögetést,kézműveskedést,és a társasozást tartom oylannak,amit egy idősödő,kevésbé mozgós nagyszülő a kamaszodó unokájával együt csinálhat.de tényleg csak akkor,ha ez már gyerekkortól alapozva van..vagy ha az unoka nagyon akarja:)

A fényképnézegetés, és a régi közös történetek mesélése is jó mulatság.

Én is boldog nagymama vagyok,bár 150 km választ el az unokámtól, mégis igyekszem annyi időt Vele tölteni, amennyit csak tudok.

Sétálunk, játszótéren hintázunk - egyik hintán Ő, a másikon én :), csúszdázunk (oda én már nem férek bele), homokozunk együtt.

Nem úgy, mint némely szülők és nagyszülők teszik, hogy leülnek a padra beszélgetni, magára hagyva a kisgyerekeket. Én leülök a homokozó szélére és építjük a várat, sütjük a homoksüteményeket.

Hozza a meséskönyveket sorba és felmászik az ölembe, hogy meséljek és azt mondja, hogy "mamika énekelj!" Együtt énekelünk, mondókákat mondunk, építünk, bújócskázunk, lovagol a hátamon, labdázunk...Egyszerűen IMÁDOM, minden percért hálás vagyok a sorsnak, amit az unokámmal tölthetek. Ha egy kicsit nagyobb lesz, egész biztos, hogy együtt fogunk sütni-főzni, már beszélgetünk róla.

Szívesen emlékszem vissza drága Nagyszüleimre, hogy milyen sok szeretetet, törődést kaptam tőlük. Imádtam, amikor meséltek a régi életükről, nagymamával mindig együtt tevékenykedtünk a konyhában, együtt takarítottunk, segítettem teregetni. Nagypapával együtt kertészkedtünk, megengedte, hogy saját kis parcellám legyen, ahova én veteményeztem, kapáltam, locsoltam. Micsoda nagy élmény volt.

Nem a drága játékok a fontosak, hanem a szeretetben együtt töltött órák, percek.

Minden nagymamának kívánok sok-sok boldog együtt eltöltött órát az unokákkal.

Nekem volt egy nagy kedvenc játékom, évekig kerestem. Sehol semmi.

Végül a neten találtam róla fotókat, az alapján megcsináltam! :D

Én pl gyerekkoromban legjobban kavicsokkal szerettem játszani! Színesek voltak, és gömbölydedek. :)

Bizonyított tény: A mai bolti játékok zöme, amik sokszor valamelyik rajzfilmfigura másai, beszűkítik a fantáziát és csak a birtoklás vágyát elégítik ki. Sokszor még azt sem.

Itt a cikk:

10 szórakoztató tevékenység nagyszülők és unokáik számára

1. Öleld meg az unokákat!

A kicsik szeretik, ha többször is ölben vannak tartva, és bizonyára te is imádod velük ezt csinálni. Az ölelés egy jó módszere annak, hogy minél közelebb kerülj unokáidhoz, és hogy felkínáld szeretetedet és gyöngédségedet feléjük.

2. Táncolj unokáiddal!

Mikor énekelsz nekik, valószínű, táncolni is szeretnél unokáiddal. Ha újszülöttekről vagy kicsi gyermekekről van szó fontos, hogy

lassan és finoman mozogj.

3. Olvass az unokáknak!

Amellett, hogy a gyermekek örülni fognak a nagypapa vagy nagymama által olvasott meséknek, a mese olvasása még számtalan előnnyel is jár, ami a gyereknevelést illeti. Az unokák el lesznek ragadtatva, ha a mesebeli hősök hangját fogod utánozni.

4. Játssz az unokákkal!

A gyermekek örülni fognak, ha a nagypapa leül a földre közéjük, és játszani kezd velük. Kényelmesen a szőnyegen ülve szórakoztathatod őket mindenféle oktató, készségfejlesztő játékokkal, mint pl. a kockák.

5. Bábjáték

Ezt a tevékenységet a gyermekek minden életkorban kedvelik, különösen az óvodások. Vásárolhatsz sokféle bábut, illetve babákat, de elkészítheted saját kezűleg is őket. Ne felejts el vicces hangokat kiadni a mesejáték közben!

6. Nézzetek együtt DVD-t!

Mikor a nagyszülők együtt otthon vannak az unokáikkal, DVD-t nézegethetnek. Jobb, ha inkább DVD-t nézel, mint televíziót, mert több lehetőség közül válogathatsz. Már többféle oktató és szórakoztató DVD található a boltok polcain, kifejezetten gyermekek számára.

7. Sétáljatok!

A séták általában élvezetesek mind a nagyszülők, mind az unokák számára. A legjobb, ha kimész velük a levegőre, de sétálhattok egy bevásárlóközpontban is. A gyermekek számára öröm lesz felfedezni a körülöttük lévő világot és a nagyszülők számára is egy kitűnő időtöltés a sétálás.

8. Vásároljatok be együtt!

Mikor együtt mentek vásárolni, vehetsz számára apró ajándékokat: édességet, egy könyvet, egy játékot, kis ruhácskát. Legtöbbször a gyermekeknek elég lesz csupán a világot látniuk, a nagyszülők pedig nyugodtan kifizethetik közben a számláikat, esetleg be is vásárolhatnak.

9. Énekeljetek együtt!

Az éneklés egy másik kedvelt tevékenység a csecsemők és a kisgyermekek számára. Nem igazán számít, milyen dalokat énekelsz, ők örülni fognak annak is, ha a hangodat hallhatják.

10. Látogassátok meg az állatkertet!

Melyik az a gyermek, aki nem szeret állatkertbe menni? Ezek a séták amellett, hogy fejlesztik a gyerek állatok iránti szeretetét, még nagyon sok új dolgot is meg fognak tanítani számukra. A kicsik el lesznek ragadtatva akkor is, ha még túl kicsik ahhoz, hogy megértsék, amit látnak. A nagyszülőknek jut az a szerep, hogy a gyermekeket bevezessék az állatok világába, és egyidejűleg ezek tiszteletére és szeretetére is neveljék őket.