Közös időtöltés gyerekekkel, unokákkal! Gyűjtsük a maradandó emlékeket! (beszélgetős fórum)

Meg kell találni az arany középutat, én azt mondom. Alkalmazkodni a gyerekeinkhez, elfogadni az új szerepüket, mint szülők, támogatni, szeretni őket, meg az unokákat. Akkor nem lesz gond.

Örülök, hogy tetszenek a cikkek, gyűjtögetem őket, talán tudok segíteni ezzel másoknak is. :)

Nekem nagyon jó az anyósom hál Istennek, nincs még gyerekünk, de ha lesz, jó mama lesz, az tuti. Azért is gondolom igy, mert vannak mar unokai es latom milyen aranyos veluk, nem tesz kulonbseget, nem szol bele maganeletbe, stb. Remelem, egy nap en is jo mama leszek, nem tudom mi a titka, de talan a feltetel nelkuli szeretet es elfogadas.

Bocsanat, visszaterek az ekezet nelkulire, mert mire a telefonomon kivalogatom az ekezeteket, lemegy a nap... a szamitogepemen meg nincsenek ekezetek.

Ja es aranyosak a cikkek!

Igazad is lehet abban, hogy belefáradhatnak a sok munkába, de szerintem önzés is van a dologban. Ő még élni akar, nem a gyerekekkel bajlódni. Konkrétan ez egy volt kolléganőm - ápolónő - aki a tavasszal költözött ki Németországba. Itt hagyta a családját. Kérdeztem, hogy a lányaid - aki 22 és 32 - évesek, hogy viselik. A kisebb még egyedül él a nagyobbnak van két gyereke.

ő mondta ezt. Ráér még nagymamaként élni, nevelje őket a szülő. Hát nem vagyunk egyformák.

Csinálni kellene egy "nagyiképzőt" hmmmm??? - vicc volt. Komolyan. Az én anyukám - már sajnos nem él, pedig még időben élhetne. Mi is számíthattunk rá mindég mindenben. Nem csak én hanem a sógornőm is. Ha oviban buli volt mindig volt süti amit elvihettünk, ha jelmezbál volt a gyereken mindig volt jelmez, ha nekünk volt programunk akkor Ő ott volt. Ha beteg volt a gyerek akkor számíthattunk rá. Én 35 évesen - a gyerekeim 15 és 6 évesek voltak akkor - kórházban voltam 3 hónapot. Kétséges volt, hogy felépülök. A halála után is hálás vagyok neki. Nekem Ő példa és szeret is az unokám. Minden pénteken uncsi-nagyi nap van. Ezt ketten találtuk ki vele. Ott alszik és másnap sütünk, amit hazavisz anyáéknak. Imádom.

Mivel a sógornőm sajnos tavaly meghalt, a gyerekei - bár már felnőttek - az enyémek lettek. Így ha nekik is lesznek gyerekeik akkor igazi nagycsaládos nagyi leszek. Várom már nagyon.

Nem mindenki szuletik jo nagyinak az is biztos. Unokahugom ugy ment ferjhez, hogy a ferjenek mar volt egy 3 eves kisfia egy elozo kapcsolatbol. A ferj anyja, szoval a mama egy orat nem bir ki az unokajaval, azt mondja, inkabb ne hozzad, vagy ha ott is van, nem foglalkozik vele.

De olyan anyat is ismerek, aki annyira ugymond kisajatitja a gyereket, a nagyszulok szinte fel se vehettek a gyereket baba koraban, meg utana se nagyon unokazhattak. a kisunoka felnott, szinte nulla a kapcsolata a mamaval, papaval, mintha nem is leteznenek.

"a nagyi ne neveljen, hanem szeressen és játsszon" - ebben abszolút egyetértünk.

De ha a szülő túlon-túl engedékeny, semmivel nem törődik, ott bizony jól jön egy kedves, de határozott fellépésű nagyi :) Szintén azt mondanám, helyzettől függ, hogy a gyerekével beszéli meg a nagyi a dolgot - vagy csak az unokáját próbálja a jó mederbe terelgetni. Esetleg mindkettő. De "veszélyes vizek" ezek a helyzetek, mert a szülő a segítséget, tanácsot veheti beleavatkozásnak is, az pedig csak ront az -alapból- nem jó helyzeten.

Azt hiszem tudom mire gondolsz... (gyerekek felügyelet nélkül hagyva, stb.) - javíts ki, ha másik esetre utalsz!

Hát ez bizony nem egy könnyű kérdés!!! Annyira sok tényező befolyásolja a dolgot, hogy lehetetlen egy minden-helyzetre-tökéletes-választ adni. De személy szerint én úgy vélem, a gyerek szülei, (elsődleges) nevelői az ANYA, APA így a nagyszülőknek (és rokonságnak) kell a szülő elveihez, szokásaihoz, szabályaihoz igazodni, és NEM fordítva!

Mi a módja annak, hogy közeledjenek az álláspontok? Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, hogy mindketten két különböző hegy tetején álltok. Találkozni szeretnétek, de te sem akarsz felmenni a másik hegy tetejére, meg az anyós/rokonok se akarnak felmenni tehozzád. Mi a legegyszerűbb megoldás? Ha lenn a völgyben találkoztok. Vagyis: te is engedsz egy kicsit, és ők is.

DE!!! Ha komoly dologról van szó, amiben te mint szülő nem akarsz engedni, azt másoknak kutya kötelességük tiszteletben tartani!!!

Nem szorosan a témához tartozik, de talán érdekes kérdés ez is:

Mennyire lehet elfogadni, hogy a nagyszülő bizonyos dolgokban a szülő nevelési elveivel ellentétes szokások-szabályok szerint viselkedjen a gyerekkel? Hol az a határ, ahol a szülő ezt már nem fogadja el? És mi a módja annak, hogy közeledjenek az álláspontok? :)

Azzurro, azt hiszem, te olvastad a naplómban, konkrétan melyik esetre gondolok... :)

Én ma vettem egy Orange-tököt, holnap sütöm! :) Ma már nem volt hozzá erőm. :D

A magja meg megy egy dobozkába, s tavasszal a kertbe! ;)

Én pl lassan könyörgőre fogom, hogy a nagyszülők ugyan jöjjenek már el meglátogatni a kisunokájukat...

De a szöveg ugyanaz: Nincs rá pénzük... Jahh, nagypapa 90%-ossal utazik, van vagy 200 ft a jegye. :/

De ők legalább érdeklődnek...

Szia Moncanagyi. Lehet, mindenki a nagyiéknál van, ezért nem jelentkezik senki :-)

Komolyra fordítva a szót, én nem is számítottam rá, hogy nagyon aktív lesz ez a fórum, mert tény, hogy párkapcsolati - és egyéb problémákból több van, mint amennyit a nagyszülőkkel való kapcsolatról mondani lehetne. Ezért számomra érthető, hogy azok a fórumok jobban látogatottak.

Azért talán lesz még a jövőben jó gondolat, vagy nagyival kapcsolatos szép emlék itt a fórumon. :) Majd meglátjuk.

Jó reggelt, szép napot minden kedves fórumozónak, olvasómnak!

Szeretném ajánlani a naplómban a 33-as bejegyzést, nézzetek bele, nagyon kedves gondolat!!! Induljon szépen a napotok! :-)

Bizony sokan vannak, akiktől eltiltják az unokát :(

Van azért olyan eset, amikor a döntés jogos, ha pl. a nagyszülő részeges, vagy más módon veszélyeztetné a kisunoka testi-lelki épségét. De azért a legtöbb esetben nem ilyen komoly-indokolt ok áll a háttérben, és bizony annak a kisgyereknek szüksége lenne nagyszülőre is!

Sziasztok!Szép reggelt annak aki már kukorékol, mint én. Tegnap megjött az eredmény - amit már vártunk régen - a márciusban születendő unokánk állapotáról. EGÉSZSÉGES KISLÁNY lesz. Ez olyan teher volt, amivel alig bírtam megbirkózni. Ugyanis a genetika első körben nem volt jó!

Olvastam egy fórumon , hogy nagyit keresnek a gyerek mellé, mert az "igazi" vagy nem igazi, vagy már nem él. Elkeseredtem. Mennyien vannak, akiknek szükségük lenne nagyiszeretetre. Mennyi nagymama van, akitől pedig eltiltják az unokát. Hát nincs igazság ebben a témában sem.

Most én nagyon el vagyok foglalva, ne haragudjatok! De a cikkeket továbbra is gyűjtögetem, ha tetszik valamelyik gondolat, nyugodtan írjátok meg itt a fórumon, vagy küldjetek egy jelet :-)

Mindenkinek nagyon szép hétvégét kívánok!!!