Középiskolai felvételi (beszélgetés)

Akiknek nem most kellett írni,azoknak is könnyű volt persze.. Jövőre,vagy x év múlva,ha ők írják,figyeld meg,nekik is nehéz lesz.Ez sajnos mindig így van.

Utólag a fiamnak sem volt a matek olyan nehéz,de például a tavalyit 10 ponttal jobbra írta volna :S

Az okosak megmondták a frankót: Nem volt nehéz a felvételi. Hááát, ők csak tudják:-S

[link]

Esetleg a Berzsenyiről mint suliról tudsz valamit akkor? 6 osztályos specmatek érdekelne, meg csak úgy szimplán a suli is....

Köszi!

Ne haragudj, de a ponthatárokat nem "leviszik", hanem az első oda jelentkező 15-36 gyerek pontjai alapján alakulnak ki. Tehát nem az iskola döntése, hogy milyen ponthatár felett veszik fel a gyereket, hanem az oda jelentkező többi gyerek felvételi pontszáma határozza meg. Ezért mondjuk itt páran, hogy a nehéz felvételi nem csak a saját gyerekeinknek nem sikerült az elvártak szerint, hanem a többinek sem.

Találtatok már valamiféle hivatalos országos statisztikát, véleményt az idei írásbeli eredményekkel kapcsolatban? Mostanra már mindenhol kijavították az írásbeliket és egy összesítés nem olyan nagy kunszt a mai számítógépes világban... Azok akik ezt a nehéz írásbelit összeállították, nem lehetnek a saját szakmájuk magasfokán, ha még ennyi idő elteltéves sincs statisztitka, elemzés... Úgy látszik, a gyerekeinktől többet várnak el, mint maguktól :)))

Én hibáztatok valakit. Magamat:)

A felvételi előtt mondta a lányom, hogy hát mindenki járt külön matek tanárhoz. No persze ez nem igaz, nem mindenki, de meghökkentően sokan jártak az osztályból külön matek tanárhoz a jó tanulók közül. (Rózsadomb) Nekünk nem kellett volna külön tanár, elég lett volna a sógoromat megkérni, hogy foglalkozzon a gyerekkel, dehát mindig ötös volt matekból, a mostani félévi négyest leszámítva, ki a fene gondolta volna, hogy zaklatni kell a gyereket ezzel. Főleg, hogy a korábbi felvételiket mind tűrhető pontszámra írta meg, és járt a Berzsenyibe matek előkészítőbe.

A fene sem gondolta, hogy ez kevés. Alighanem elaltatott a tudat, hogy a nagyobbik gyerekem milyen ügyes volt. Pedig nem okosabb, csak egyszerűen jobban feküdt neki ez a típusú felvételi.

Nagyon jól összefoglaltad a problémákat.

Két gyerekem van. A nagyobbik hihetetlen módon abszolválta az írásbelit. Pedig szorgalomban a nyomában sem volt a kisebbiknek, ugyanabba a suliba járt, szinte ugyanazok a tanárok tanították, sokkal pocsékabb bizonyítványai voltak. De: először is nagyon is van agya a matekhoz (ami kell azokhoz a feladatsorokhoz, amik az írásbelin vannak) nem úgy mint a kicsinek, aki a másik véglet, sajnos az elvonatkoztatott matematikai gondolkodás nincs a génjeiben. És míg a kicsi halálra izgulta magát a felvételi miatt, a nagyobban volt egy adag egészséges izgalom, ami alighanem még segítette is a jó teljesítményben.

Így az egyik írt egy 88 pontos, míg a másik egy 64 pontos írásbelit. Nyilván másik évben, de a nagyobbnál is nehéz volt a felvételi, az ő pontszáma egészen kiemelkedő volt akkor. Az iskolában talán két ember ért el hasonló pontszámot.

A kicsi teljes kudarcként élte meg a felvételit, holott értelmes, jó képességű gyerek, remek nyelvérzékkel megáldva, plussz szorgalmas is, ami a nagyobbikról nem mondható el.

Én is mindig azt mondtam, hogy azt kellene mérni mit tud valaki, nem azt, hogy ki képesebb stressz helyzetben jobban teljesíteni. Ez fontos lehet anyahajókon szolgálatot teljesítő parancsnokoknál, no meg az űrhajósoknál, de nem 14 éves gyerekek felvételi vizsgájánál.

Amúgy maga a tananyag is hunyó. Hiszen ahogy mondtad, nem erre a típusú vizsgára készíti fel a nebulókat, holott már jó sok éve ezen mérik a tudásukat. Akkor miért nem????

Nagyon jó a felvetésed. Ha már ugyanaz a feladatsor, akkor a nem TG-nek legyen több ideje a megoldásra.

Vígasztaljam magam azzal, hogy az egész oktatási rendszerünk egy nagy rakás szar, ez csak egy kis szelete a problémának?

Hát akkor nekünk esélytelen a Madách a 196 pontocskánkkal. Nem gondoltam, hogy olyan erős gimnázium, hogy csak a szóbelihez maximális hozott pontszám és 80 pont körüli, feletti írásbeli kell.

De akkor mennyi kell a Berzsenyibe, Városmajorba, vagy mondjuk az Eötvösbe, hogy behívjanak? 90 pont? Ez tök fura. És kiket vesznek akkor fel?

Kedves Majo Rita!

A témában a Te hozzászólásod volt a legértékesebb, leglogikusabb. Számomra az a legfontosabb üzenete:

ha van célod, soha ne add fel. Megéri küzdeni.

Munka nélkül nem lehet eredményt elérni, és közben sikertelenségek is érhetik az ember lányát és fiát. Sok sikert az aranyos Kislánynak és az Anyukájának.

A. Tasziló

Ezt találtam a "gyakorikérdések" oldalon. A tavalyi ponthatárok a Madách I. G.-ba : tavaly felvételiztem és mindent elmentettem..szóval ezek voltak a ponthatárok:

03-as tanulmányi területen a 213 pontot,

04-es tanulmányi területen a 201 pontot,

05-ös tanulmányi területen a 232 pontot,

06-os tanulmányi területen a 227 pontot,

07-es tanulmányi területen a 227 pontot,

08-as tanulmányi területen a 218 pontot,

09-es tanulmányi területen a 215 pontot.

sok sikert:)

"...fel nem foghatom, hogy mi szükség erre a gyereknyomorító megpróbáltatásra. "

Így gondolom én is. Hosszan kifejtős lenne, ha belemennék, nem teszem. :)

Igazán nem hibáztatok senkit. A fiammal sokat készültünk, az iskolai előkészítőkre is járt, a tanárai is segítettek, igaz külön órákat nem fizettünk. Annyit mondtam neki is, hogy ez semmi mást nem jelent, hogy akkor és ott éppen ennyit írt. A többit meglátjuk. :)

Egy nagyon erős suli Kecskemétről, nem friss eredmény, de nagyon érdekes

[link]

nem tudom hogy sorsolással döntötték el a végén a 3 azonos pontszámmal bíró diák sorsát...

Még egy adat:

[link]

nyolcosztályos és négy + egyes

Dabas Táncsics Gimn.

Végre leadtuk a sorredet!

1. Petrik két tányelvű vegyész

2. Apáczai - kémia-biosz

3. Petrik - vegyész

4. Leövey Klára - természettud.

5. Kodály Zoltán

Mindenkinek sok sikert!

Hát nem tudom, nyilván nagy csalódás volt a lányodnak, hogy nem sikerült olyan jól, de a két nap sírás nyomasztóan hangzik.

Az én lányom is nekiállt bőgni, hogy aszongya, engem nem fognak felbenni a Berzsenyibe, brühühühü.. hosszas zokogás. Erre én mondtam, hogy hát meglehet, hogy nem, de attól nem dől össze a világ, nem élet-halál kérdésről van szó. Erre ő zokogva: hogy de igen, most ment tönkre az életem és egyébként is sehova sem fognak felvenni. Ekkor már nehéz volt nevetés nélkül megállni:))

Mondtam neki, hogy hagyja abba az önsajnálatot, elég volt a szomorkodásból, nem tehet róla, hogy nem sikerült olyan jól, most ennyire futotta. Elmondtam neki azt is, hogy vannak jól vizsgázó típusok és vannak olyanok, akik ilyen helyzetben nem tudják a tudásuk legjavát adni. De ha az ember ezzel tisztában van, akkor sokat tud fejlődni és úgyis úgy lesz, ahogy lennie kell, de a siránkozást hagyja abba, nem halt meg senki, nem történt tragédia, és nem szabad ezt az egészet túl komolyan venni. Nem nagyon hitte, de látta, hogy már mérges vagyok a bőgés miatt, szomorkodott még egy pár percet, aztán abbahagyta.

És lehet, hogy egyik "jó" gimibe sem sikerül bejutnia, akkor majd megy egy kevésbé jóba, és jó lesz az úgy is.

Azt is mondtam a gyereknek, hogy ahova nem sikerül bekerülni, ott sajnálhatják, hogy egy ilyen egy jófej és szorgalmas tanulót nélkülözniük kell, ahova meg majd bekerülsz, remélhetőleg megbecsülnek. Ha meg gyengébb suliba kerülsz akkor meglesz az előnye, hogy többet tudsz zenélni, lovagolni meg a barátokkal lógni:))

Csak jelzem, hogy két közeli rokon gyerek is a Csik Ferenc gimiben érettségizett nem olyan régen. Az egyik végig, a másik csak az utolsó két évben járt oda (ő egy nagyon kítűnő egyházi iskolából menekült át, nem tanulmányi okokból) és mindketten bekerültek rögtön a vágyott egyetemre, nem is akárhova.

Pedig a Csik egy gyenge gimnázium a köztudatban ugyebár, ahova nagyrészt a tanulással nem nagyon foglalkozó élsportolók járnak.

Bizony nem minden a gimnázium hírneve, sokkal többet számít a gyerek személyisége.

Szóval mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy fel a fejjel, nem kell izgulni, főleg nem éreztetni a gyerekkel, hogy itt most hűha milyen nagy dolgok dőlnek el.

Jah és amin jól szórakoztam: (nem tudom kinek milyen tapasztalata van ez ügyben): az osztályfőnök már előre közölte a gyerekekkel, hogy aki négy-öt gimnáziumnál többet jelöl meg, az komolytalan. Én legalább 10-et meg akartam jelölni, végül nyolcban állapodtunk meg a gyerekkel, de az összes elfogadható nyelvi tagozatot ezeknél bejelöltük, így sok melója lesz az osztályfőnöknek, aki kérdezte is a gyerektől, hogy komolyan gondoljuk-e ezt. És, hogy az ő mappája lesz a legvastagabb. Normális tanár arra bíztatja a gyerekeket, hogy az elért eredmények ismeretében minél több lehetőséget jelöljenek meg, nehogy a végén hoppon maradjanak. Ennyit a pedagógusokról.... A matek tanár, aki idén már előkészítőt sem volt hajlandó tartani a gyerekeknek, és amúgy pocsék, mint matemetika tanár, kérdezte a gyerekeket, hogy kinek hány pontos lett a matekja, majd a fejét fogva sápítozott gyengébb pontszámoknál, mondván a gyereknek, hogy hát téged aztán sehova nem fognak felvenni... Mit lehet erre mondani?

Ez egy nagyon kíváló budai általános iskola. Ahol pl. van nagyszerű matek tanár is, de pechünkre mi nem őt kaptuk, hanem a nagyon rosszat. Ezzel is azt akarom mondani, hogy hiába jó egy iskola, legalábbis ami a renoméját illeti, mert nagyon sok múlik azon, hogy jó tanári kart fogjon ki az ember gyereke.

Én is pontosan így gondolom.

Szerintem amúgy a gimis években sokkal fontosabb, hogy az ember egy jó közösséget találjon, minthogy menő suliba járjon. Nyilván nem igaz ez a tudóspalántákra, de mindenki másra igen.

Mert tanulni mindenhol lehet, bejutni egy egyetemre mindenhonnan lehet, de baromira nem mindegy, hogy az ember milyen közösségben tölti el azt a meghatározó négy-öt évet. Lehet, hogy nem kerül be valaki a vágyott gimnáziumba, de egy marha jó osztályközösség része lesz, meg persze ennek az ellenkezője is lehet, mert nincs ezekre sehol semmilyen iskolánál garancia, ezért is kár túldimenzionálni az egész procedurát.