Kikészít az anyám! :( (beszélgetés)

Valószínű a párjának is megvan a maga problémája, a társfüggőség garantált. Így neki az a jó, ha a nő nincs jól, mert ezzel garantálja, hogy a nőnek is szüksége van rá.

Ezért nem kap megfelelő segítséget a fórumindító tőle.

Gondoltam arra is, hogy lehet túl sok dolgot mondtam neki egyszerre..?

Pl. tegnap jött a közös nyaralásokkal, hogy indáig minden évben elmentünk 4-en pár napra vhova.. és, hogy ahhoz se volt kedvem?

mondtam, hogy kedvem volt, csak mindig féltem, hogy balhé lesz.. mert minden évben ez ment.. anyám vagy velem, vagy a párjával, vagy az én párommal veszett össze vmi apróságon.. ez már szinte megszokott volt..

De basszus, ha én rontottam el és sok volt egyszerre, amit elmondtam, pedig igyekeztem finoman tálalni.. az sem jogosítja fel, hogy nekem jöjjön ököllel.. nem igaz? mi a véleményetek erről?

Azért gondolom, hogy ez színészkedés, mert mikor hazaértem nem az volt, hogy Ő ki van és megviseli és de jó, hogy lát másfél hónap után..

hanem elkezdett szidni, veszekedni.. aztán zokogni.. aztán nekem jött.. aztán megint szidott és veszekedett volna a telefonban, de ráraktam.. nem hallgattam végig.. jaaa az, hogy én tiszta ideg voltam és remegtem és kocsiban ültem és vezettem az persze eszbe sem jutott.. mondta volna tovább a magáét..

katasztrófa..

kedden megyek a pszichológushoz.. most korábbra kértem időpontot, nem péntekre, mert tudtam, hogy szükségem lesz rá..

Az mindegy is, hogy mi a vita forrása.. mindenen képes így bekattanni.. nem csak most, hogy fél, hogy elveszíti az egy szem lányát..

a lényeg, hogy mindig neki kell, hogy igaza legyen és mindig úgy kell lenni mindennek, ahogy ő akarja. és ha nem úgy van?! akkor jön a lelki terror.. a zsarolás.. ha ilyenkor beadja az illető a derekát, akkor rendben van.. de hanem... akkor jön a hiszti.. a sírás.. az öngyi leszek.. a sajnáljatok meg.. mert mindjárt meghalok, megfulladok, ideg összeroppanást kapok.. az összetörök dolgokat és szétverek mindent magam körül.. nah és ezután, ha ez megtöri az illetőt, akkor rendben van, de, ha még ez sem, akkor neki megy.. és megveri..

én tegnap tényleg féltem, amikor ott állt a konyhában.. gondoltam elborul az agya és felkapja a nagy kést.. :/

és ha már képes ököllel nekem jönni, akkor arra is képes lehet.. :/

ÉS az a borzasztó, hogy ez nem az első eset volt nála.. ezt már egyszer említettem Nektek.. 5 éve kaptam ököllel egy akkorát, hogy bedagadt és lilult a szemem.. szép kis monoklim lett..

Ráadásul a párjának is neki szokott menni, én csak 1-2 alkalomról tudok, de arról is csak azért, mert láttam a párján a nyomokat hetekkel később és megkérdeztem.. Ő nem mondta volna el..

szóval lehet többször is előfordult csak nem mondják..

Valami célzott kezelés kéne.

Antidepi pszichoterápiaval.

Azt nem értem, hogy a párja miért nem akar rajta segíteni.Neki is jobb lenne az élete egy kiegyensúlyozott társ mellett

Én tegnap mentem a telefonomhoz, amikor kitört rajta és mondtam, hogy hívom a mentőket, de a párja leállított, hogy ne..

amúgy jár pszichiáterhez, szed vmi gyenge nyugtatót már évek óta.. de ez csak annyi, hogy odamegy.. megkérdezi a doki, hogy minden oké? Ő mondja igen.. felírja a bogyót és viszlát.. ennél vmi többre lenne szüksége..

Azért vmilyen szinten persze megviseli a kapcsolatunkat a párommal.. pont vmelyik nap lelkizett ezen, pedig Ő nem az a lelkizős fajta, hogy ez mennyire rossz neki is.. és érzem én is, hogy az elmúlt napokban picit eltávolodtunk..

ezért is határoztam el, hogy jobban figyelek kettőnkre és megpróbálok kevesebbet kattogni anyán vagy legalábbis azon leszek, hogy ne készítsen ki annyira lelkileg, mint az elmúlt két hétben.. mert tényleg annyira zombi voltam, hogy nem csodálom, hogy körülöttem már mindenki ki van.. :(

Ezt itt mindannyian tudjuk.

Az én apám sem tudja, hogy nem normális a viselkedése. Ő viszont fizikailag nem esett neki senkinek, így kezelni sem lehet. Szerinte mindenkivel baj van, ezen a világon csak egyedül normális.

Szerintem ez már túl van azon a határon,hogy nagyon félti a lányát,meg nem akarja elengedni,hogy élje a saját életét.

Volt ilyen kapcsolatom,ahol anyuka nem akarta az egy szem kicsi fiát elengedni.

De ez kimerült abban,hogy hozta az ebédet,mindig mindenről tudni akart,meg néha duzzogott amikor nem úgy történtek a dolgok ahogy ő elképzelte.

De ez nem normális viselkedés,ezt nem lehet szerintem pszichológus és pszichiáter segítsége nélkül megoldani.

Leginkább azért nem,mert az anyuka nincs azzal tisztában,hogy vele nincsenek rendben a dolgok

Pont ezt akartam en is irni,hogy egy ilyen duhroham alatt simán ki lehet hívni a mentőket,be fogják vinni.

Kivizsgaljak,kap nyugtatokat stb

Ezt tudom,hogy így megy,sajnos volt szerencsém közelről megelni ilyet.

De hogy utána mi lesz,nem tudom.

Az is lehet,hogy ha kapna gyógyszert,akkor oldodna benne ez az állandó feszültség es harag és talán akkor ott "tiszta" fejjel belatna,hogy kezelésre van szüksége

Ez olyan kérdés, amelyben a fórumindítónak kell dönteni, hogy mit tud/akar felvállalni.

Diagnózist nem mernék felállítani, nem vagyok pszichiáter, de az nyilvánvaló, hogy valami nagyon nincs rendben az anyával.

Talan ketten az anya tarsaval megis meg tudnak tenni valamit; legalabb meg kellene probalni, hiszen nem veszitenenek semmit.

Ez csak rosszabb lesz a kor haladtaval.

Mi a garancia arra, hogy tenyleg nem fordul onmaga ellen -legalabb valamilyen serulest okozva onmaganak -, vagy egyszer ver fog folyni.

Bennem felmerult a skizofrenia gyanuja is.

Az anyád mentálisan beteg! :(

Kezdj egy új életet, nélküle! Zárd le, ha nem akarsz te is ilyen lenni! Ennyi. Én nem gondolkodnék. Koncentrálj a jövődre, a céljaidra. Nem fog változni. Ne várd. :(

Az miért jobb, ha azt gondolod nem szeret? Ha jobb akkor gondold azt, ha rosszabb, akkor nem fontos a kérdés. Attól, hogy ő betegesen tud kapcsolódni az emberekhez, neked nem kell rossz érzésed legyen!

A pároddal mi a helyzet? Mennyire viseli meg a kapcsolatotokat a lelkiállapotod?