Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetés)

Várnai Zseni: Ha simogatni tudna a szavam

Ha simogatni tudna a szavam,

Mint lágy, becéző szellemkezek:

Szavak virágát hinteném rátok,

Hogy ne szenvedjetek.

Ha gyógyítani tudna a szavam,

Mint régi, titkos, nehéz balzsamok:

Ezernyi szóból szőnék most mesét,

Hogy meggyógyuljatok.

Ezernyi szóból szőnék most mesét,

Mely elzsongítna, mint egy nyári álom,

És elkendőzné a vérző valót:

Hogy ami fáj, az ne fájjon..

Liebe Attila : Játssz el egy dalt...

Amikor nem simogatnak a napsugarak, mert lustábban kel fel a nap,

Amikor nem hallatszik tücsökhegedű, mert fakóbban zöldell a fű,

Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!

Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor nem csengetnek rád a barátok, mert kihűltek már a régi álmok,

Amikor ürességtől hideg az ágyad, mert ellustultak benned a vágyak,

Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!

Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor hiába vársz egy őszinte szóra, mert por rakódott rá a jóra,

Amikor eleged van magad körül mindenből, mert csak a neheze jut az életből,

Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!

Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor már csak feledés az élet, s nem férnek bele lázadó remények,

Mikor mindenki mást mond, mint amit gondol, s lelkedben a meg nem értés tombol,

Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!

Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor nem nézel körbe, mert körbenézni fáj, mert fáradt, sápadt, s kiégett a táj,

Amikor nem férsz bele abba a körbe, ahonnan rád néznek utálva, s röhögve,

Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!

Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor csak vagy, mintha nem is lennél, s már reggel az esti gondokkal keltél,

Amikor már nem emlékszel arra a napra, mikor feltettél mindent egy elátkozott lapra,

Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!

Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor igaznak festi arcát a hazugság, szégyenlős szemüket az égiek is lehunyják,

Amikor hűvös fuvallattal készül a vihar, testedből, lelkedből minden érzést kicsavar,

Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!

Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor ostoba törvények ostroma ver nyakon, elítélnek, megítélnek gőgösen, s vakon,

Amikor magadra maradsz a magad igazával, s nem rendelkezel már sem házzal, sem hazával,

Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!

Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Játssz el egy dalt csak úgy magadnak, halkan, játszd azt, hogy te is benne vagy a dalban!

Játszd azt, hogy mosolyogsz, s nem érdekel semmi,

Játszd, hogy érdemes minden nap embernek lenni!

Játssz koldust vagy királyfit, játszd, hogy nem ördög, de Isten irányít!

Játszd, hogy piros fákon fehér levelek közt zöld virág nyílik,

Játszd, hogy fárad az Isten, de még bízik!

Játszd, hogy jobb lesz, játszd, hogy szebb lesz, játszd, hogy még lesz!

Játssz el egy dalt, csak úgy csendben, magadnak...

Játszd azt, hogy a dolgok rendesen haladnak!

Móra Ferenc: A szív

A szív a legfurcsább csavargó,

vigyázzatok reá nagyon!

A megszokás halála néki,

de mindig kész van útra kélni,

ha nyílik rája alkalom.

A szív a legfurcsább csavargó,

a tolvaj-utat kedveli,

hiába tiltja tilalomfa,

nem hajt veszélyre, tilalomra,

még vakmerőbben megy neki.

A szív a legfurcsább csavargó,

minden lépése új talány:

onnan szalad, hol rája várnak,

s hívatlanul oson be másnap

pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,

ne bánjatok durván vele!

Mert ahonnan elűzték egyszer,

hívhatják vissza bár ezerszer,

nem látják többet sohase.

A szív a legfurcsább csavargó –

dölyfös kacajjal elszalad,

hogy megalázva, elgyötörve

visszalopódzék a küszöbre,

hol csupa dacból megszakad.

1934.február 8-án hunyt el népszerű írónk,Móra Ferenc.

Móra Ferenc: A szeretet az élet

Ha majd az ige bételik,

S az igért óra érkezik,

Az Örökkévaló szemén

Átalragyog egy röpke fény,

És a föltámadás igéivel

Az arkangyalnak jőni kell.

Az angyal szót fogad neki:

Aranyvesszővel megveri

Mohos sírhalmok oldalát,

És zengi ébresztő dalát:

Reggel van! Ujra nap süt! Emberek,

Ébredjetek, ébredjetek!

A hosszú rabság véget ér,

A földre újra visszatér

Az élet, s boldog vígalom

Zajátul zeng völgy és halom,

Hogy számüzetve elfut a halál,

S az angyalfecske egyre száll.

De sok-sok sírhalom felül

Tovább repül kedvetlenül,

Aranyvesszője nem suhog,

Ajaka szomorún susog:

Nektek nincsen miért ébrednetek,

Mert senkit sem szerettetek!

(1934. február 8-án hunyt el Móra Ferenc

író, újságíró és muzeológus)

Szőcs Lajos

Temetik a békát

Gúnyosan vihognak tücskök és bogarak,

Temetik a békát a kertek alatt.

Gödörbe vetik a zöld tetemet,

Egy bűne volt: igazat brekegett.

Dagad a fővarangy, duzzad a tokája,

Marad a jólét, hízhat a mája.

Reszkető combját nem mártják sóba,

Kihívóját anyja búcsúztatja sírva.

Buja volt a ficsúr, hangos a pofája,

Lázongott a kurutty-nép, bánta varangy hája.

Ebihalat ígért gólyának és gémnek.

Csak zsíros családját e vésztől mentsék meg.

Elnémult sok brekegő a szürke tollak láttán,

A kétéltű csürhének hideg futott hátán.

Szónokuk a porondon juszt nem tágított,

Agitált, kiabált, míg bele ki nem lógott.

Temetik a békát, varangyék vihognak,

Kis híján vége lett a népnyomornak.

Varangykölkök, ripacsok úsznak a zsírban,

Kishitű kurutty-nép fullad a kínban.

Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák

"Jó reggelt, Nap, ég,

hegyek,aludtunk egy éven át..

"Így köszönnek a kibújó

hóvirágok, ibolyák.

"Jó reggelt, szél, fellegek,

jó reggelt, te szép világ!"

Bólogat a kék ibolya,

nevetgél a hóvirág.

"Jó reggelt, fa, kis bogár,

mikor hajt rügyet az ág?

Mikor lesz az ágon levél,

levelek közt száz virág?"

"Jó reggelt, virágszedők,

Örül, aki minket lát..."

Jő a tavasz, hirdetik a

Hóvirágok, ibolyák.

"Van a magyar nyelvben egy szó, melynek nincs párja a világon. KEDVES. Sem az angol, sem a francia, sem a német, sem a spanyol nem bír ezzel a szóval. Amikor azt mondja valakire vagy valamire, hogy KEDVES, ez már magában foglalja a mosolyt, amit jelenlétével szívünkre és arcunkra varázsol. Azt a szép, meleg érzést, ami nem csupán elviselhetővé teszi, de megszépíti körülöttünk a világot valami egyszerű, bűvös érzelmi varázslattal."

Wass Albert

Feinek György: Csak addig menj haza...

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,

Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,

Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,

Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,

Amíg neked suttognak a hazai szelek.

Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,

Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -

Vállára borulhatsz az édesanyádnak!

Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!

Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,

Mikor üresen kopognak a léptek,

Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,

Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,

Amíg nem kopognak üresen a léptek,

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,

Míg vállára borulhatsz az édesanyádnak!

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,

s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,

előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,

idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,

minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,

gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,

ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,

gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:

A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

József Attila

Mámor

Szeretném felverni lelkem dalával

A szomorúk szivét, a világot.

Most megbocsátok annak is,

Aki bántott.

Szeretném a keblemre ölelni az

Életért kűzdő, fájó rabot.

Szeretném feltámasztani,

Aki halott.

Szeretném, hogyha lassabban forogna

És végre megállna a nagy kerék.

De a legjobban szeretném,

Ha szeretnék.

És szeretnék alkotni csodásat és

Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot

S aztán meghalni: Mert én a

Mámor vagyok.

Elszöknek a percek, elszöknek az évek

Elszöknek a percek, elszöknek az évek,

s egyszer csak nyár helyett örök hideg tél lesz.

Tél, mely fagyba zár szívet, lelket, testet,

hogy dérezüst álmukból fel ne ébredjenek.

Látod kedves, hogy elrohan mellőlünk az élet,

maholnap nem leszünk, csak halvány emlékképek,

melyek úgy foszlanak szálaira, mint a délibáb,

melyre ráveti a nap ékes sugarát.

Hát ezért becsüljünk meg minden egyes napot,

amit a Jóisten nékünk ajándékul adott,

mert abban a tél-világban, ahol megdermed a szív,

nem lesz már semmi, ami minket boldogít.

Kun Magdolna

Ott leszek

Ha majd egyszer nem leszek.

Nem búcsúzom tőletek.

A csend karjában ringatom magam.

Ott élek majd boldogan.

.

Ott leszek, ott legbelül.

Hol a szeretet, olykor elszenderül.

Bánatomban, a csendhez fordulok.

S a szeretet hangján megszólalok.

.

Én leszek a Nap, mely rátok nevet!

Én leszek, a mosolyfakasztó apró szösszenet!

Én leszek, a vidám könnyetek!

A csend karjában, mindig ott leszek veletek!

.

Ott leszek, a madarak dalában.

Ott leszek, a mezők illatában.

Ott leszek, a zúgó patakokban.

Ott leszek, minden pillanatban.

.

Ott leszek, az alvó fákban.

Ott leszek, a világ minden zugában.

Ott leszek, az ünnepek hangulatában.

Ott leszek, a csend karjában.

.

Ha majd egyszer nem leszek.

Nem búcsúzom tőletek.

Nem hagyom, hogy kihaljon a szeretet.

Életre keltem akkor is, ha a világ kinevet!

Jolie Taylor

Tavaszra várva

Képzeljétek azt, hogy már tavasz van,

kirügyezett a fákon minden új hajtás,

s a gyertyános tölgyben nyíló téltemető virág,

nyárillatba cserkészte a havas út nyomát.

Képzeljétek azt, hogy a zöld pázsitú réten,

százszorszépek ébresztik a napsugarakat,

melyeknek aranylón csillogó fénynyalábjai,

jázminokra lehelik tavaszcsókjukat.

Képzeljétek azt, hogy a fehér hóvirágok,

bölcsőágyon ringatják a kristályteleket,

és álomba ölelik azokat a kettétört gallyakat,

melyek avarba temették a faleveleket.

Képzeljétek el, hogy a fázós szív is áraszt,

égig érő lánggal égő fényes tüzeket,

melyeknek lobogásában, mint egy ékes kincs,

gyönggyé selymesedik az emberszeretet.

Kun Magdolna

Somogyi Zsolt: Hogyha úgy érzed......

Hogyha úgy érzed, hogy rossz hozzád az élet

Mert a boldogságról nem mond szép meséket

Van, hogy másnak nyílnak néhanap a rózsák

Nem kerülheti el senki sem a sorsát.

Hogyha fáj a szíved, jusson az eszedbe

Mindenkinek megvan a maga keresztje.

Minden nagy bánatnál van egy nagyobb bánat

Hiszen az embernek annyi minden fájhat.

El nem ért nagy álmok s elveszített társak

Sebek amelyek egy életen át fájnak

Annyi minden csalfa, könnyek a szemekbe

Mindenkinek megvan a maga keresztje.

Túl leszel majd egyszer minden csalódáson

Nem azért van a szív, hogy örökké fájjon

Akármilyen hosszú nem örök a tél sem

És a legszebb rózsák neked hullnak végre.

Hogyha fáj a szíved, jusson az eszedbe

Mindenkinek megvan a maga keresztje.

Ady Endre: Ne váltsd apróra

Ne váltsd apróra szíved kincseit,

ki mindent akar, mindent elveszít"

Hamis gazdagság, illanó illúzió,

a tudás az mi legyen mérvadó!

Legyenek előtted színes kövek.

Ne rogyj meg, állj mint a cövek!

Boldogságot akarj, s szerelmet,

átélni a valót, s nem lehetetlent,

"Ami fél azt ne fogadd

egészet akarj és egészet adj."

Ne légy koldusa az érzelmeknek,

ne örök rabja a rossz lelkednek!

"Ne váltsd apróra szíved kincseit,

ki mindent akar, mindent elveszít."

ne legyen hited benne délibáb,

mozduljon meg minden mi báb,

"Ami fél azt ne fogadd

Egészet akarj és egészet adj.

Aranyosi Ervin: A szeretet gyógyít..

A szeretet gyógyít, felemel, támogat,

ezzel szolgálhatunk lelkesen másokat.

Olyan energia, ami sosem fogy el,

s ha kapom, úgy érzem, nekem is adnom kell!

Szeretettől a szív, mind örömre lelne,

boldogtalan, beteg, többé sosem lenne!

Tovább kell hát adnunk a szeretet-lángot,

és jobbá szeretni az egész nagyvilágot.

Jó lenne hát tudni, hogy mi célból lettél,

utad megtaláltad, amikor szerettél,

és ha másoknak is mutatod az utat,

jó érzéssel tölt el, boldogít a tudat.

Gyógyíts szeretettel, s taníts másokat is,

mert gyógyul a lélek, mikor másokban hisz!

Hiszem, ha örömöd másokban megleled,

lelked is gyógyítja majd a szereteted.

Ami kiáramlik, az visszatér hozzád,

ha az szeretet volt, szeretetet hoz rád!

Ezzel a tudattal sokkal könnyebb élni:

ahol szeretet van, nincsen okunk félni!

A szeretet ezért képes gyógyításra,

szórjuk hát szívünkből, a lelkünkből másra!

Gyógyuljon a világ, éljen a szeretet,

váljon gazdagabbá a hétköznap veled!

(Aranyosi Ervin © 2019-10-12.)

Szabó T. Anna:

Február

Hallod, hogy pendül az ég?

Jön a szél!

Zsendül a földben a nedv, fut a vér,

bizsereg a magban a lomb meg a fény

túl vagyunk lassan a tél nehezén.

Olvad a hó, fenn fordul a nap,

kiböködi a hideg csillagokat,

döccen a vén Föld rossz kerekén

túl vagyunk mégis a tél nehezén.

Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.

Óvtuk az otthon csöpp melegét.

Biccen az új ág, zsenge remény:

túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?

Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,

létre gyötörte magát a halál,

nincs lehetetlen, van te meg én

túl vagyunk, látod, a tél nehezén.

VÁRNAI ZSENI – SZÍVDOBOGÁS

Oly szép lehetne tűnő életem,

csupán szívemet kéne védenem:

e pár esztendőt, mi még hátra van,

jó lenne élnem bölcsen, boldogan.

.

- Mi kéne hozzá? - kérdem szívemet:

- Csak egy kis jóság, egy kis szeretet,

de nem csak nékem, ugye, jól tudod?

boldog lenni egymagam nem tudok.

.

Mert mondd mit ér, hogy van már kenyerem,

míg Egy ember is ődöng éhesen,

mint egykor én, és vélem még sokan …

nem élhetek én addig boldogan.

.

- Mi kéne hát, hogy boldog légy szívem?

dobogd ki most, már nem bánt senki sem.-

- Békesség kéne, hogy a fegyverek,

azok is végre elpihenjenek.

.

Mert nékem az én békém nem elég,

amíg más tájon máglyák tüze ég,

akár Keleten, akár Nyugaton …

amíg más retteg, én nem nyughatom. –

.

- Értsd meg szívem, rugód már elkopott,

a perceket túl halkan dobogod,

hallod? Új szívek zúgnak éneket,

bízd rájuk már a harcot, életet.-

.

- Ó, nem tudod mit mondasz balga ész,

ha én megállok többé mit sem érsz,

s az ifjú szív, ha össze-vissza ver,

mint vészharang, csak bút, és bajt kever.

.

- Engedj dobognom, hadd tanuljanak

halkuló szívtől ifjú sudarak …

s ha eldobogtam minden énekem,

jöhet a vég … jöhet a végtelen!

Horváth M. Zsuzsanna: Remények, álmok

Gyöngyfüzéren az emlékek,

sors gyökéren harc az élet.

A vírus átírta éltünk ritmusát,

falak közé zárt, bizonytalanság.

Fájó, kalitka az otthonunk,

szárnyalni vajon mikor tudunk?

Erősnek lenni, kitartani...

reményhintán fogócskát játszani.

Fénygyöngyök közt mosolyt gyűjteni,

bánatot rossz kedvet messzire elűzni.

Lelki béke, esti csendben értékes nyugalom,

álmok varázsa hagyd, hogy elragadjon!

Remények, álmok, lelkünkben felsírnak,

elszökni ne hagyjad, célokért küzdj, mert elillan!

Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,

Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.

Nem kérdezek, és most te se beszélj,

Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.

A hétköznapok kínjai után,

Legyen szép ünnep ez a délután.

Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,

Csak ez a csendes, néma kézfogás.

Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,

Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.

Valóság volt? Lehet, álom csupán,

Hogy a miénk volt egy egész délután.

Farkas Éva - Csak egy délután

Aranyosi Ervin: Hóvirág

Zord télnek sötétjében alszik a világ,

amikor előbújik az apró hóvirág.

Még fák ágain táncol, a hideg tél szele,

ám e picinyke élet, mégis dacol vele.

Törékeny, zöld levélkék, védelmező kezek,

védik a karcsú szárat, óvják az életet.

Fehér apró virágok, lehajtott, kis fejek,

a szolgáló alázat példája ez lehet.

Bátor, törékeny hírnök, tavasz küldötte Ő,

S úgy várjuk évről-évre mikor bújik elő?

"Jól tudom: a fényt a szemem itta,

a dalt a fülem fogta,

a simogatást a kezem érezte,

szép utakon a lábam vitt,

és a gondolatok a fejemben születtek,

mint az ég távoli villódzása,

de mindezt a szívem gyűjtötte össze,

és belőle lett minden, ami Szeretet. "

(Fekete István)

Romhányi József: HOGYHA NAP VOLNÉK...

Hogyha nap volnék,

csak teérted kelnék...

Hogyha madár volnék,

neked énekelnék!

Hogyha szellő volnék,

muzsikálnék lágyan!

Hogyha virág volnék,

illat volna vágyam!

Ha méhecske volnék,

édes mézet hoznék néked eleségül!

S hogyha őrült volnék,

elvennélek feleségül.

Ady Endre: AKAROK!

AKAROK! Egy kemény rövidke szó,

ebben benne van az egész életem!

E szó mögött sok, nehéz harc rejtőzik,

e szó miatt még sokat könnyezem.

De történjék bármi,

ha az egész világ fog ellenállni,

vagy ha egyedül is maradok

mindent legyőzve mégis AKAROK!

Bornemissza Endre

Hóvirág-köszöntő

Köszöntelek, hóvirág,

telet űző kisvirág.

Hópadkára könyökölsz,

hófehérben tündökölsz.

Figyeled, kék-e az ég,

s szól-e már a nyitnikék?

Érzed azt, hogy nyitni kell,

föld mélyéről jött a jel:

készülődik valami:

a tavasz szívdobogását

föld szagából, szél szavából,

a levegő illatából

érezni és hallani.

Andrássy Réka: Szeretem magamat mantra

Lelkemet szeretem,

merre megy, követem.

Hangomat meghallom,

ami fáj, megvallom.

Múltamat megáldom,

ami volt, nem bánom.

Testemet ölelem,

ahogy van, jó nekem.

Ami jön, fogadom,

ami sok, lerakom.

Átjutok a falon,

szárnyalok szabadon!

Ismeretlen szerző

Az életben mindig van egy kis remény,

Ha úgy tűnik halott a világ.

A földből kibújik egy aprócska hóvirág,

Új élet fakad a fagyos talajon.

Felmelegszik a Föld egy szép napon,

Magával hozza az ébredést,

És a legfontosabbat, a reményt.

Kis Richárd-Árva virág

/részlet/

Erdő mélyén virágzik

e aprócska kis tünemény,

kit az erdő fái se értenek,

mit keres itt,

hisz neki itt nem jut se víz, se fény.

De e kis virág mindig remél,

tudja, ha egy kicsi is,

de mindig jut neki is valami,

hogy kinyithassa szirmait,

és gyökereit majd mélyre vetheti.

Hogy mindig lesz holnap,

amíg van szívében remény,

bizakodik, hisz erős a hite

ettől ő a legkülönlegesebb kis teremtmény.

Bár egyedül és oly magányosan,

de nem tör meg, és mindig vidám,

hallgatja, mit a fák beszélgetnek,

hátha egyszer valaki hozzá is szól tán.

Vörösmarty Mihály - A VÉN CIGÁNY

Húzd rá cigány, megittad az árát,

Ne lógasd a lábadat hiába;

Mit ér a gond kenyéren és vizen,

Tölts hozzá bort a rideg kupába.

Mindig igy volt e világi élet,

Egyszer fázott, másszor lánggal égett;

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Véred forrjon mint az örvény árja,

Rendüljön meg a velő agyadban,

Szemed égjen mint az üstökös láng,

Húrod zengjen vésznél szilajabban,

És keményen mint a jég verése,

Odalett az emberek vetése.

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Tanulj dalt a zengő zivatartól,

Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,

Fákat tép ki és hajókat tördel,

Életet fojt, vadat és embert öl;

Háború van most a nagy világban,

Isten sírja reszket a szent honban.

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Kié volt ez elfojtott sohajtás,

Mi üvölt, sír e vad rohanatban,

Ki dörömböl az ég boltozatján,

Mi zokog mint malom a pokolban,

Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,

Vert hadak vagy vakmerő remények?

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Mintha ujra hallanók a pusztán

A lázadt ember vad keserveit,

Gyilkos testvér botja zuhanását,

S az első árvák sirbeszédeit,

A keselynek szárnya csattogását,

Prometheusz halhatatlan kínját.

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

A vak csillag, ez a nyomoru föld

Hadd forogjon keserű levében,

S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől

Tisztuljon meg a vihar hevében,

És hadd jöjjön el Noé bárkája,

Mely egy uj világot zár magába.

Húzd, ki tudja meddig húzhatod,

Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:

Sziv és pohár tele búval, borral,

Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,

Lesz még egyszer ünnep a világon,

Majd ha elfárad a vész haragja,

S a viszály elvérzik a csatákon,

Akkor húzd meg ujra lelkesedve,

Isteneknek teljék benne kedve.

Akkor vedd fel ujra a vonót,

És derüljön zordon homlokod,

Szűd teljék meg az öröm borával,

Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

1854. július - augusztus

Ágnes napi köszöntő

Ágnes napja elérkezett,

köszöntővel jelentkezek,

minden Ági érjen sokat,

életévben számosokat!

Viruljon jó egészségben,

boldogságban minden évben!

Mert ki visel ily szép nevet,

nem nyögheti az éveket!

Minden Ágnes kedves, rendes,

nem nagyszájú, inkább csendes,

hisz ártatlan, mint a bárány,

tapasztaljuk köztük járván.

Kívánok most szépet és jót,

Ágnes nevűekhez méltót,

szép családot, boldogságot,

szerencsét s nagy gazdagságot!