Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
9311. gabikka
máj. 17. 09:50

Wass Albert

Te és a világ - Vágy és öröm


"Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.

A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész. Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.

Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt."

9310. gabikka
máj. 16. 11:18

Dsida Jenő: Kívánságom



"A jó Isten tán nékem is meghallja

Egek felé kiáltó hangomat,

Midőn Teérted fordulok Hozzája

Hiszen nem kérek Tőle én sokat:

Kérésem csupán egy rövidke mondat

És minden, minden belefér:

Az élet szürke, csapkodó sarában

Lelked maradjon mindig hófehér!

.

Ha járva-kelve hallom a világot,

-Hazugság minden második szava,-

A szivem fáj és vágy ébred fel bennem,

Hogy fülem inkább mitsem hallana,

Egy oly világon vágynék akkor élni,

Mely mindig-mindig igazat beszél:-

E csúnya, piszkos, e hazug világban,

Lelked maradjon mindig hófehér!

.

Ha ketten, hárman néha összejönnek,

Miről is folyhat köztük a szó-beszéd?

Egy másik ember lesz az áldozatjuk,

Kinozzák, szúrják, gyilkolják szegényt.

Midőn ezt hallod, fuss, szaladj el onnan,

A szó mielőtt még lelkedhez ér: -

Rágalmat szóró, pletykázó világban,

Lelked maradjon mindig hófehér!"

9309. gabikka
máj. 14. 09:49

Babits Mihály: Tavaszi zápor


Tavaszi zápor... bús barátom,

fáradt vagy és szomoru, látom:

tán sírhatnál - nevetek én!

No bizony, ilyen nagy legény!

.

Lásd másnak is volt baja szinte,

más is volt már szomoru, mint te,

és könnye, mint folyós parázs:

nem kellett a vigasztalás.

.

De víg szavak... tavaszi zápor...

kiragadták a mélaságból

s mint horgony, parthoz vert hajót,

örömbe vonták kis kacsók.

.

És hullt a, hullt a csók a bajszra,

mely félreállt csáléra, hajszra,

tavaszi zápor... hullt a csók:

öleltek a bársony kacsók.


1906. tavasz (?)

9308. gabikka
máj. 12. 08:58

Szabolcska Mihály:


Ákácfavirág



Tele van a város

Ákácfavirággal,

Ákácfavirágok

Édes illatával.

Bolyongok alattuk

Ébren álmodozva,

Mintha minden egy ákácfa

Nekem virágozna!

.

Mintha e nagy utcák

Lármája elülne,

S körültem a város

Faluvá szépülne:

Mintha csak ott járnék

A mi kis falunkba':

Ráösmerek illatáról

Minden ákácunkra...

.

...Ákácfaerdőség,

Kicsi falum képe,

Gyermekkori álmom

Ezer szép emléke:

Milyen gyönyörüség

Gondolni is rátok,

Házunk előtt bólingató

Akácfavirágok!

.

...Óh, hol van az álom,

Mit alattuk szőttem?

Az a világ, ami

Akkor állt előttem?

Hová lettél, hová,

Ábrándok világa?

Te maradtál csak belőle,

- Széthullóba, veszendőbe, -

Akácfa virága!

9307. gabikka
máj. 11. 09:53

Wass Albert: Talán


Talán egy könyvben vagyok egy betű.

Talán egy szó.

Talán egy költemény.

Mit tudom én.

Csak azt tudom,

hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,

mit kiolvas belőlem valaki,

ha letette a tollat.

9306. gabikka
máj. 10. 10:02

Erdő fohásza


Vándor, ki elhaladsz mellettem,

Ne emelj rám kezet!


Én vagyok tűzhelyek melege

hideg téli éjszakákon,

Én vagyok tornácod barátságos fedele,

melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,

és gyümölcsöm oltja szomjadat.


Én vagyok a gerenda, mely házad tartja

És én vagyok az asztalod lapja,

az ágy, melyben fekszel,

a deszka, amelyből csónakod építed.


Én vagyok a házad ajtaja,

bölcsőd fája, koporsód fedele.

Vándor, ki elmész mellettem

hallgasd a kérésem:

NE BÁNTS!


Hannes Tuch (német erdész,író)


(Fordította:Fekete István)

9305. Roxána
máj. 9. 12:17

"Igazságot mindenkinek,emberek!

Rendőr,ügyész,bíró,végrehajtó ne tévedj!

Bűnös helyett az áldozatot védd meg!

Ártatlant ármánnyal sározóktól,

ravasz bűnözőktől, cseltől, csapdától,

kéz kezet mos pénzen vett korruptaktól.

Igazságot mindenkinek, emberek!

Tanár, ki diákot feleltetsz, vizsgáztatsz,

ki előtted most tudásáról számot ad,

ne légy elfogult, ne csapd be önmagad!

Ember légy, igazságot tégy, ne tévedj!

Tanítványon sebet ne ejts, ne alázd meg!

Igazságot mindenkinek, emberek!

Válótársak, anyák, apák, testvérek,

kicsi és nagy utódok, gyermekek,

őszinték legyetek, ne hibázzatok!

Megtévesztők és megtévesztettek,

munkások és munkáltatók,

főnökök és beosztottak,

versenybírák, zsűritagok,

futball meccsen bíráskodók,

elhamarkodottan ne ítéljetek!

Embert meg ne bélyegezzetek,

igaztalan sebet ne ejtsetek!

Igazságot mindenkinek, emberek!"


Csurgay Judit: Igazságot mindenkinek! c.verse

9304. Roxána
máj. 9. 12:07

A legkedvesebb versem egyike:


G.Apollinaire:Búcsú


Letéptem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sohse látlak

Ó idő szaga hangaszálak

És várlak téged tudhatod

9303. gabikka
máj. 9. 11:59

Shakespeare:LXXV. Szonett


Az vagy nekem, mint testnek a kenyér

s tavaszi zápor fűszere a földnek;

lelkem miattad örök harcban él,

mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;

csupa fény és boldogság büszke elmém,

majd fél: az idő ellop, eltemet;

csak az enyém légy, néha azt szeretném,

majd, hogy a világ lássa kincsemet;

arcod varázsa csordultig betölt

s egy pillantásodért is sorvadok;

nincs más, nem is akarok más gyönyört,

csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon

részeg vagyok és mindig szomjazom.


/Szabó Lőrinc fordítása/

9302. gabikka
máj. 8. 10:20

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja


Ej mi a kő! tyúkanyó, kend

A szobában lakik itt bent?

Lám, csak jó az isten, jót ád,

Hogy fölvitte a kend dolgát!


Itt szaladgál föl és alá,

Még a ládára is fölszáll,

Eszébe jut, kotkodákol,

S nem verik ki a szobábol.


Dehogy verik, dehogy verik!

Mint a galambot etetik,

Válogat a kendermagban,

A kiskirály sem él jobban.


Ezért aztán, tyúkanyó, hát

Jól megbecsűlje kend magát,

Iparkodjék, ne legyen ám

Tojás szűkében az anyám. –


Morzsa kutyánk, hegyezd füled,

Hadd beszélek mostan veled,

Régi cseléd vagy a háznál,

Mindig emberűl szolgáltál,


Ezután is jó légy, Morzsa,

Kedvet ne kapj a tyúkhusra,

Élj a tyúkkal barátságba’...

Anyám egyetlen jószága.

9301. gabikka
máj. 7. 09:39

"Hogyha virág lennék,

ölelnék jó illattal;

Hogyha madár lennék,

dicsérnélek zengõ dallal;

hogyha mennybolt lennék,

aranynappal, ezüstholddal,

beragyognám életedet csillagokkal."


Pákolitz István

9300. gabikka
máj. 5. 20:02

Kristina Calu - Döntés



Menjek vagy maradjak?


Nehéz eldöntenem


Ha indulnék


Belém mar a félelem


Arra gondolok


Mi áll majd utamba


Mik várnak rám


Ha leszek majd magamba


Jobb-e odakint


Teljesen egyedül


Efféle kérdések


Mardosnak legbelül


Lépek az ajtóhoz


Ujjaim kilincsen


Csomagom kezemben


Bár ne lennék erőtlen


Csapdában rekedt


Bennem a döntés


Bomlik fel bennem


Száz meg száz öltés


Leválnak mind régi sebekről


S akkor már tudom


Régóta vagyok egyedül


Ajtón belül, hol kettő egy pár


Rám ezer és egy éve


Semmi nem vár


Jobb lesz hát odakint


Magamban lennem


Meggyőzöm szívemet


Ideje mennem


Kezem a kilincsen


Lábam a küszöbön


Kulcsomat itt hagyom


Ennyi volt, köszönöm.

9299. gabikka
máj. 4. 09:42

Csukás István:Tavaszi vers


Az ablakhoz nyomul az orgona,

az ablaküvegen át rám nevet,

amit nem tudok megunni soha,

a kékszemű tavaszi üzenet.


Gyerek leszek egy percre újra én,

örökzöld időmből kipislogok,

a létezés halhatatlan ívén

a teremtésig visszacsusszanok.


Boldog részecske, együtt lüktetek,

s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,

ledobjuk, unt kabátot, a telet,

s szívemmel ver a születő világ.


Mert jó élni, e gyermeki hittel

így fordulok én is a fény felé,

s tudom, hogy majd a többi szelíddel

lelkem földi jutalmát meglelé!

9298. gabikka
máj. 3. 09:09

Úgy szeretném meghálálni,

Két kezemmel megszolgálni,

Azt, hogy felnevelt, dédelgetett, erő felett.

Légy ezentúl mindig boldog,

Míg én élek nincs több gondod,

Én vigyázok rád már ezután.

Úgy szeretném meghálálni,

Vagy legalább megpróbálni,

Mind, mind azt a jót,

mit értem tett az én anyám.


Szenes Iván

9297. gabikka
máj. 2. 09:16

Dsida Jenő:Hálaadás


Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad.

Köszönöm, Istenem az édesanyámat.


Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

– itt e földön senki sem szerethet jobban! –

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

Istenem, köszönöm az édesanyámat.


Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!


Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!


Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

9296. gabikka
máj. 1. 09:55

Heinrich Heine: Megjött a május


Megjött a május íme,

virágba borult a világ,

felhőcske rózsaszíne

a kéket üdén szeli át.


Versengenek énekökkel

a csalogány s a rigó,

füvön bárányka szökdel,

szökdelni, dalolni jó.


Én nem teszem azt se, ezt se,

a friss gyep: vánkosom.

Halk csendülés nagymessze,

álmatlan álmodom.


/Ford.: Nadányi Zoltán/

9295. gabikka
ápr. 30. 09:36

Dóró Sándor: Választunk


"Ne küzdj senkiért,

aki nem akar veled lenni,

az utad úgyis bejárod,

végig fogsz rajta menni.


Mindenki választhat,

mit szeretne, merre halad,

saját magunk döntünk,

az egyéni akarat szabad.


Lesznek akik irányt mutatnak,

bíztatnak az út szélén,

mások követnek, mennek veled,

és együtt pihentek a végén.


Sokszor kell választani irányt,

de mindig a megérzés a lényeg,

lökd el ami úgy érzed visszahúz,

ne hagyd kihunyni soha a fényed."

9294. gabikka
ápr. 29. 11:38

Kományos Sándor: Nem hallom



"Az emlék ma már nem könnytelen


siratja régi mámor,


mint aszályos nyarak lábnyomát


frissítő furcsa zápor.


Voltak nyarak és sárga őszök,


színtelen napok,


hallgatások és szürke égről


írott kék dalok.


Most keresgélem a tegnapot,


oly hosszú csendbe nőtt,


hogy nem hallom már neszezni


a szétgurult időt."

9293. gabikka
ápr. 28. 10:10

Fekete Edit: Hevenyészve


Már derül,

már virul!

A tél kimúlt.

Tavasz van,

eltántoríthatatlanul.

.

Tavasz van?

Ne kérdezgesd folyton.

Virágos a balkon.

.

Nyár lesz?

Már hogyne lenne!

Ez a dolgok rendje.

.

Rend nem létezik.

Hallgass már egy kicsit.

Még se!

Inkább beszélj!

Kiálts!

Szavaidban bujkál a tavasz.

Reccsen a jég,

csöpög az eresz.

A hólé elszivárog,

a tél jege elereszt.

.

Beszélj!

Légy feszes.

Varrd föl a gombot,

töröld le a polcot.

Rendnek kell lenni,

nem több, csak ennyi.

.

Ne félj!

Itt a tavasz,

fut a tél.

Vissza-visszanéz,

míg elrohan látja,

zöld ül a fákra.

.

Haladj!

Nem vagy egyedül.

Derül.

A szél elcsendesül.

A gonosz halálba szenderül.

.

Indulj!

A sorsod tied.

Egy a halálod, egy az életed.

.

Vigyázz!

Az óra ketyeg.

Az idő mocsokban hempereg.

.

Szellőztess!

Legyen friss a levegő.

Takaríts!

Csinálj a jövőnek helyet.

.

… tavasz van, emberek…

.

9292. gabikka
ápr. 27. 08:42

Szuhanics Albert: Ne félj



Ne félj, hisz nincsen rá okod,


a jövőt úgy sem tudhatod.


Ne sírj, töröld meg szép szemed,


hisz jár a boldogság neked!



Álmodj, egy jobb, egy új jövőt,


most állsz a szép napok előtt.


Ne félj, a jóban hinni kell,


ez már így magában siker!



Szeresd az életet nagyon,


nem baj, ha nem vár nagy vagyon.


Legyél te szerény, kis virág,


melynek viszi a szél az illatát!



Hited te el nem hagyhatod,


égből segítenek angyalok.


Minden öledbe hullik majd,


tudd meg, a vágy magja kihajt!



Kihajt, mint zsenge, kis növény,


övé a langy eső, s a fény...


Fa lesz, s a lombja égig ér,


ne félj, te mindig higgy, remélj!

9291. gabikka
ápr. 24. 08:56

Várnai Zseni: Csodák csodája


Tavasszal mindig arra gondolok,

hogy a fűszálak milyen boldogok:

újjászületnek, és a bogarak,

azok is mindig újra zsonganak,

a madárdal is mindig ugyanaz,

újjáteremti őket a tavasz.


A tél nekik csak álom, semmi más,

minden tavasz csodás megújhodás,

a fajta él, s örökre megmarad,

a föld őrzi az életmagvakat,

s a nap kikelti, minden újra él:

fű, fa, virág, bogár és falevél.


Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,

innám a fényt, ameddig rámragyog,

a nap felé fordítnám arcomat,

s feledném minden búmat, harcomat,

élném időmet, amíg élhetem,

hiszen csupán egy perc az életem.


Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,

hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,

s a holnapom? Azt meg kell érni még,

csillag mécsem ki tudja meddig ég?!

de most, de most e tündöklő sugár

még rámragyog, s ölel az illatár!


Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,

hogy éreztessem, ahogy érezem

ez illatot, e fényt, e nagy zenét,

e tavaszi varázslat ihletét,

mely mindig új és mindig ugyanaz:

csodák csodája: létezés… tavasz!

ápr. 23. 14:18

Kalmár Kriszti


Édesapámnak...


Emlékszem, amikor gyerek voltam,

Felnézve Rád sokat álmélkodtam:

Milyen hatalmas vagy, s milyen erős!

Te, az én apám a legnagyobb Hős!


Legyőztünk együtt sárkányt, oroszlánt,

Nem volt ellenség, aki ellenállt.

Megóvtál a széltől, a vihartól,

Te, az én apám, ki értem harcolt.


Emlékszem a kimondott szavadra.

Intőre, viccesre, buzdítóra,

Marasztalóra, vigasztalóra,

Rád, édesapám, a Tanítómra.


Emlékszem, mit nekem mondtál, közkincs:

"Lányom! Ha már a Földön semmid sincs,

Adott szavad tartsd be, mert drága kincs!"

Te mondtad nekem, apám, ki már nincs.


Emlékszem még most is a hangodra,

Örömteli, boldog mosolyodra.

Emlékszem, mert még most is szeretlek.

Édesapám! Sohasem feledlek!

9289. gabikka
ápr. 23. 09:18

Az alkonyat szellőuszálya lebben,

A nyárfa lombja halkan megremeg,

Zöldpázsitos, árnyékrejtő ligetben

Már nyári dalt zúgnak a csermelyek.


Akácvirágtól illatos az utca,

S a réteken virágtenger fogad,

Virágporát az alkonyatra fújta

A zöldbe-omló fenyves boltozat.


A rét felett, szelíd lejtésű lankán

Búzavirág és vadpipacs terem,

Tücsök nevet a fürjek pity-palattyán,

Sötét színű szomszéd vetéseken.


Az erdő felett magasan sas kereng,

Harkály kopog egy erdőszéli fán,

A mogorva tölgy némán el-elmereng

Egy mélybe-omló vadpatak szaván.


Nagymessziről harangot hord a szellő,

A tó felett zöld pára-árny lebeg,

A horizont halványlilába tetsző

S rózsákat szórnak rá a fellegek.


Mily szép a nyár hűs-illatos varázsa

Haragoszöld lombsátorok alatt,

Mikor az erdőn fákra és virágra

Halkan leszáll a rózsás alkonyat.


Wass Albert

Nyár

9288. gabikka
ápr. 20. 10:09

Várnai Zseni: Csodák csodája


Tavasszal mindig arra gondolok,

hogy a fűszálak milyen boldogok:

újjászületnek, és a bogarak,

azok is mindig újra zsonganak,

a madárdal is mindig ugyanaz,

újjáteremti őket a tavasz.


A tél nekik csak álom, semmi más,

minden tavasz csodás megújhodás,

a fajta él, s örökre megmarad,

a föld őrzi az életmagvakat,

s a nap kikelti, minden újra él:

fű, fa, virág, bogár és falevél.


Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,

innám a fényt, ameddig rámragyog,

a nap felé fordítnám arcomat,

s feledném minden búmat, harcomat,

élném időmet, amíg élhetem,

hiszen csupán egy perc az életem.


Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,

hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,

s a holnapom? Azt meg kell érni még,

csillag mécsem ki tudja meddig ég?!

de most, de most e tündöklő sugár

még rámragyog, s ölel az illatár!


Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,

hogy éreztessem, ahogy érezem

ez illatot, e fényt, e nagy zenét,

e tavaszi varázslat ihletét,

mely mindig új és mindig ugyanaz:

csodák csodája: létezés… tavasz!

9287. gabikka
ápr. 14. 11:50

Wass Albert / Erdély


" Valahol van egy furcsa ország ,

Bérce templom , völgye szentéj ,

Bánatország az az ország

Neve : Erdély.

Kékebbek ott az esték,

Sárgábbak ott a rónák ,

S a falevelek mindig hullanak

Este tájt.

Csöndes faluk fehér harangszavára

Imádkozó bükkerdők orgonája :

Zsolozsmásan felzúg a patak.

Ott mindig ősz van. Erdély árva lelke :

Az őszi szél kószálgat szüntelen.

És megsúgom : hiába jön a tavasz,

A hóvirág,

A régi hóvirág már nem terem .

Mert ott az erdők keresztfát teremnek

És Golgota a hegynek a neve.

S ki ott él : valami régi nyárnak

Halálosan beteg szerelmese.

Elátkozott álmok kísérik,

Ha bekekábult ott a tájba :

Mert átokország az az ország.

Nagyon ködös és nagyon árva...

Fészkefosztott fiainak,

Széttépett bús fiainak


Mégis , mégis ,jaj de drága!"

9286. gabikka
ápr. 13. 08:01

Márai Sándor: Ajándék


És mégis, ma is, így is,

örökké mennyit ad az élet!

Csendesen adja, két kézzel,

a reggelt és a délutánt,

az alkonyt és a csillagokat,

a fák fülledt illatát,

a folyó zöld hullámát,

egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,

minden napszakban,

minden pillanatban!

Ajándék ez,

csodálatos ajándék.

A földig hajolok,

úgy köszönöm meg.

9285. gabikka
ápr. 12. 12:03

Kristina Calu - Mosolyogj!


Mosolyogj, mert úgy minden könnyebb

Gyorsabban szárad fel arcodon a könnyed

Eltántoríthatod vele a rosszkedvet

Örökre száműzheted a félelmet


Mosolyogj, mert talán másnak is erőt adsz

Lehetsz egy pillanatban valakinek vigasz

Meríthet belőled erőt a szomorú

Elhalhat idegen lelkekben a háború


Mosolyogj, mert tudod ez is ragályos

A boldog ember sohasem magányos

Engedj el mindent, mi sötét és fekete

Légy te magad az Élet nagykövete!

9284. csemár
ápr. 11. 11:37

Létem ha végleg lemerűlt,

ki imád tücsök-hegedűt?

Lángot ki lehel deres ágra?

Ki feszül föl a szivárványra?

Lágy hantú mezővé a szikla-

csípőket ki öleli sírva?

Ki becéz falban megeredt

hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít

káromkodásból katedrálist?

Létem ha végleg lemerűlt,

ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva

a Szerelmet a túlsó partra!


(Nagy László)

9283. gabikka
ápr. 11. 11:26

Reviczky Gyula: Tavasz-vágy


Messze még a tavaszig?…

Alig várom, oh alig.

Hogy már egyszer valahára

Megfürödjem langy sugárba’.


Nem kívánok én sokat.

Szellőt, mely megsimogat;

Egy darabkát fényes égbül,

S duzzogásom újra békül.


Csak azt kérem, ha a nap

Szobám fölött elhalad:

Pillantson be sugarával,

S leljen dallal, ibolyával.

9282. Gilisznya
ápr. 10. 12:32
A puszta télen
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook