Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


❮❮ ... 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 ... ❯❯
11044. D1zsúlika
márc. 20. 21:28

Aranyosi Ervin: Vágyálom


Egy erdő legmélyén, messze a világtól,

egy kis patak partján, minden rossztól távol,

ott szeretnék élni, meglelve nyugalmam,

s érezni, lelkemben mindennap egy dal van!


Összehangolódni fával, vadvirággal,

feltölteni lelkem az élet illatával.

Nevető Nap fényét, lelkembe engedni,

szeretnék a csodás természetben lenni!


Csendben éldegélni, szeretetben, szépen,

örömökre lelni az élet vízében.

Madarak dalára ébredve, felkelni,

a rügypattanásra értően figyelni.


Harmatcsepp vizében látni a világot,

közelről csodálni a nyíló virágot.

A rét zöld asztalán lelni eleséget,

fák ölelésében, erőt, melegséget!


Egy kis házra vágyom, erdő közepében,

élhető világra, Isten tenyerében!

Békére, csodákra, egyszerű napokra,

csörgedező patak által oltott szomjra.


A békére vágyom, csodás földi mennyre,

ahol nyugalom van, elfogadás, egyre.

Ahol napi séta színezi világom,

ahol azt naponta, szívvel, élni látom.


Ahol megcsodálom, mit Isten teremtett,

s élvezem a csodát, az isteni rendet,

ahol világommal végre eggyé válok,

ahol vágyaimra választ is találok!

( Aranyosi Ervin © 2024-03-20. )

11043. gabikka
márc. 20. 08:42

Csukás István: Isten megnyomja a tavasz-gombot


Isten megnyomja a tavasz-gombot,

s a régi verkli pattogva beindul,

a rigó kiköpi a téli szutykot,

csőrt csücsörít s fütyül bolondul,

a rügyek apró rajzfilmgyárak:

megrajzolják a millió levelet,

szuszog, dohog a vakondjárat,

megindul a forgalom odalent,

a nárcisz kis pöckét kinyomja,

a kapkodva vetkőző égre mereszti,

a vadrózsának tavalyi a rongya,

hullna már, de még nem ereszti,

dagad az akác nyakán az ér,

az éltető nedv lüktetve kering,

bámulok a kertben ösztövér,

apadó hitemmel, s megtelek megint

együgyű csodával, éltető nedvvel,

s kinövök a földből, mint a bokrok,

s motyogom, vén bolond, gyermeki hittel:

jól van, Isten, kapsz egy libacombot!

11042. D1zsúlika
márc. 19. 17:27

Petőfi Sándor: Távolból


Kis lak áll a nagy Duna mentében;

Oh mi drága e lakocska nékem!

Könnyben úszik két szemem pillája,

Valahányszor emlékszem reája.


Bár maradtam volna benne végig!

De az embert vágyai vezérlik;

Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,

S odahagytam őslakom s anyámat.


Kínok égtek a szülőkebelben,

Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;

S kínja lángi el nem aluvának

Jéggyöngyétől szeme harmatának.


Mint ölelt át reszkető karával!

Mint marasztott esdeklő szavával!

Oh, ha akkor látok a világba:

Nem marasztott volna tán hiába.


Szép reményink hajnalcsillagánál

A jövendő tündérkert gyanánt áll,

S csak midőn a tömkelegbe lépünk,

Venni észre gyászos tévedésünk.


Engem is hogy csillogó reményem

Biztatott csak, minek elbeszélnem?

S hogy mióta járom a világot,

Bolygó lábam száz tövisre hágott.


Szép hazámba ismerősök mennek;

Jó anyámnak tőlök mit izenjek?

Szóljatok be, földiek, ha lészen

Útazástok háza közelében.


Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,

Mert fiának kedvez a szerencse -

Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,

Megrepedne a szíve szegénynek!

11041. gabikka
márc. 19. 09:59

Zelk Zoltán: Mit mondanak a madarak


Hát te igazán megérted,

mit a madarak beszélnek?

nemcsak csipegnek, pityegnek,

fütyülnek és csiripelnek?

-Ó, dehogyis, szólnak mást is,

van őnekik szavuk száz is,

vagy talán még ezerszáz is!

.

Cinke

Hallgasd csak a cinegét,

azt mondja, hogy: "Nyitnikék!

Elolvadt a hó, a jég

ne aludjon kert, a rét,

az a dolguk: nyitni, nyitni,

virágot, rügyet kinyitni,

nyitni, nyitni, nyitnikék!"

Nem mindig ilyen vidámak,

mikor téli ágra szállnak,

eledelre nem találnak,

panaszkodnak: "Nincs... nincs...

nincs...

Itt sincs...itt sincs, sincs, sincs,

sincs..."

Ha valamit mégis lelnek,

még akkor sem örvendeznek,

mert keveset ád a tél-

mondják is, hogy: "Kicsit ér!"

Kicsit ér! Kicsit ér!

.

Rigó

Hát most milyen madár szól itt?

S hallod, éppen téged szólít

téged szólít, tőled kérdi,

tudsz számolni? Mondd meg néki,

ezer fán mennyi dió.

Ha nem felelsz, hát megmondja,

tavaly ősszel megszámolta,

ezer fán annyi dió,

hogy éppen egy millió!

Fiú! Fiú! Millió!

Millió! Millió!

.

Pacsirta

Ez meg milyen madár lehet?

Túlszállt már három felleget,

s mindjárt eléri az eget!

A pacsirta! ki más lehet?!

Mindig csak az eget járja,

földön fészkel, égen szárnyal,

sohase röpül a fára!

Figyeljed csak milyen tréfás,

jókedvű a mondókája:

"Felmegyek!

felmegyek!

megnézem

az eget!

Kérek ott

szekeret,

lovat és

szekeret!"

11040. D1zsúlika
márc. 18. 14:49

Aranyosi Ervin: Ölelj, szeress kortalanul!


Az ölelés, tudod,

nem köt a korhoz.

A megfáradt szív is,

örömöt hordoz.

Lenni kell álomnak,

lenni kell oknak,

– legyen céljuk

a fáradt karoknak!

Ölelés, és mosoly?

– Várja a lélek!

Érzi, – még itt vagyok,

– érzi, hogy – élek!

Szeretet parazsát

ne hagyd kihűlni!

A lélek fájdalmát

arcodra ülni.

Tárd ki a szívedet,

élj szeretettel!

– Öleljen, örüljön,

míg él, az ember!

11039. D1zsúlika
márc. 18. 14:47

Kálnay Adél: Lehet-e jónak lenni ......


Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Sétálni télen kigombolt kabátban,

szalonnát szúrni fagyos ágra,

nem vadászni nyúlra, fácánra.


Koldus kezébe kenyeret nyomni,

csábítók között hűnek maradni,

házad kapuját kitárni,

hadd jöjjön hozzád akárki.


Kisgyerek könnyét letörölni,

senkivel soha nem pörölni,

dermedt verébért hajolni porka hóba,

más baját sosem hozni szóba.


Békét, nyugalmat, szépséget akarni,

adni, adni, mindig csak adni.

Tökéletesre lelni egy madár dalában…

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

11038. gabikka
márc. 18. 10:50

Osvát Erzsébet: Mondóka


Sándor, József, Benedek,

Fagyoskodtunk eleget.

De fukarul őrzitek a meleget!

Három ravasz zsugori,

Bontsátok a zsákot ki!

Fusson a hideg,

jusson a meleg:

erdőre,

mezőre,

libalegelőre

a kiskertbe,

házba,

házunk udvarára.

Gyertek szaporán,

Hozzátok a zsákot

Bontsátok a zsákot!

Irgum-burgum-murgum,

Meddig várjunk rátok?

11037. D1zsúlika
márc. 17. 15:26

Horváth M. Zsuzsanna: Múlt-szilánkok


Kitaposott, kanyargós ösvény a nyári réten,

vadvirágok, vérvörös pipacsmező tengerében.

Utam haza, a kis falumba, patak mellett haladt,

zafírkék égbolt, akácfák hűst adó lombja alatt.


Hívogat az otthon, rég látott, tornácos kicsi ház,

enyhet adó szőlőlugas alatt szúette pad rám vár.

Minden téglában ott van, mi fontos, fájó emlék,

gyermekkor múlt varázs, számomra oly' kedves hajlék.


Űr tátong, valaki hiányzik, bár álmom valóra vált

-Ö volt ki ölelésre tárt karral, féltőn aki a kapuban várt.

Nyugalom illat árad, körbefon a múlt, az idő lánca,

pillanatok gyöngyszemei emlékek,szívburokba zárva.


Észrevétlenül suhanó idő, a sors gondolat fonalán, mézillatú csendben, emlékgömbként lép tovább.

Múlt selymét, idő fűzte hajamba ezüst fénnyel,

mosolyráncba rejtem, gyermekkorom, létem.


Kopott karosszék, pókfonál hálóba rejtett idő,

képzelet hintán hullámzó széttördelt álmot szövő.

Áttetsző fátylon az élet néha csak egy pillanat,

otthon melege, emlékszilánkok könnyen elillannak.

11036. gabikka
márc. 17. 13:12

Fazekas Anna


Sándor, József, Benedek


Azt mondják a bölcs öregek:

Sándor, József és Benedek

zsákkal hoznak jó meleget.

Én meg tudom: ilyen zsákot

emberfia még nem látott.

Eme sosem látott zsákban

tavaszi langy napsugár van.

Ettől bomlik a rügyecske,

hazaindul gólya, fecske,

éled a rét, erdő, mező,

aranylik a déli verő.

Ámbár megeshetik néha:

nem ajándék, de csak tréfa,

mintha hozna meleget

Sándor, József, Benedek.

Nevük napján előfordul,

hogy a hó is megcsikordul

csizmás lábuk talpa alatt,

és az idő rideg marad.

Napsugár és meleg helyett

havat hoznak s jeges szelet.

Várhatjuk a kikeletet!

11035. D1zsúlika
márc. 16. 18:51

Horváth M. Zsuzsanna : Fájni tud...


Fájni tud a szó, ha igazságtalanul bántanak.

Fájni tud, ha vádolsz hasztalan.

Fájni tud a bánat, ha magadra maradsz.

Nem hallgat meg senki, hisz elhagytak.


Fájni tud a szerelem, ha viszonzásra nem lel.

Fájni tud a lélek, ha nem szárnyalhat szüntelen.

Fájni tud a hazug szó, szívet öl és marcangol.

Bántó minden cseppje, fájó és sajgó.


Fájni tud a szív, ha szeretnek.

Fájni tud akkor is, ha nem szeretnek.

Fájni tud az élet, ha nehéz.

Cipeled hasztalan, minden bűnét, bilincsét.


Fájni tud ha nem jön álom a szemedre.

Fájni tud hiába várni szerelmedre.

Fájni tud könnyed folyik párnádra.

Gyöngyszemként a magányos éjszakába.

11034. D1zsúlika
márc. 16. 18:01

Zanner Anikó: Ameddig lehet


Mikor az élet hullámvölgyébe kerülök,

úgy érzem, hogy lassan elmerülök.

Rabul ejt a gyötrelem, a félelem;

Istenem! Miért történik ez velem?

Cserben hagy a jó. Mért oly szívtelen?

De...

Ameddig csak lehet, remélek,

bár számos esetben kétkedek.

Nem tudom, mi lesz a sorsom;

jó vagy rossz lesz a holnapom.


Aztán megszólal a biztató énem:

soha ne veszítsem el reményem!

Csak akarjam, és mellettem marad,

mint hegyet ölelő sziklafalak.


Amikor lent vagyok a mélyponton,

az éltet sokszor a fájó napokon,

ha velem van a remény, az irgalom,

akkor talán jobb lesz a holnapom.

(2023. január 17.)

11033. gabikka
márc. 16. 10:32

Dante Alighieri:

FURCSÁK VAGYUNK...



Olyan furcsák vagyunk mi emberek,

a szemünk sír, az ajkunk nevet;

azt hisszük másról, hogy boldog talán,

s irigykedünk egy-egy szaván.

Úgy véljük, ha a másik szeme ragyog,

gondolatai tiszták és szabadok;

nem vesszük, dehogy vesszük észre,

hogy könnyek égnek csillogó szemében.

Oly' furcsák vagyunk mi emberek,

a szemünk sír, az ajkunk nevet;

hazugság az egész életünk,

mert akkor is sírunk, amikor nevetünk...

11032. andilaci
márc. 15. 16:25

Somlyó Zoltán: Szerelem


Elloptam egy arcot valahonnan.

Honnan?… Honnan?…

Én már azt nem tudom.


Elindultam vele valamerre.

Merre?… Merre?…

Előre az uton.


Elviszem a szívembe valameddig.

Meddig?… Meddig?…

Amíg kisüt a hold.


S az égi fénybe megcsudálom:

Álom!… Álom!…

Mint minden, amim volt.

11031. D1zsúlika
márc. 15. 16:14

Kamarás Klára: Már nem is fáj


Már minden volt, öröm és fájdalom,

könnyek között egy kevés szerelem,

napfényben mennyi csalfa csillogás,

és mély, sötéten elnyelő verem!


Lassan elfogynak mind a bánatok,

és fakulnak a dús örömszínek.

Az igazságok szertefoszlanak...

Hinnék... hinnék, ha volna még kinek.


Lehullnak az álarcok és ruhák.

Itt a király is törpe s meztelen!

Már nem is fáj a szétfoszló idő,

és az sem, hogy minden reménytelen...

11030. gabikka
márc. 15. 12:23

Jevgenyij Jevtusenko: Bűvölő


Tavaszi éjszakán gondolj reám

és nyári éjszakán gondolj reám.

És őszi éjszakán gondolj reám,

és téli éjszakán gondolj reám.

Ha lennék tőled oly távol talán,

mintha más ország volna a hazám,

ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,

hanyatt feküdve, mintha óceán

habja himbálna, lágyan és puhán,

add át magad ott is nekem csupán.

Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.

Nappal minden fonákjára kerül;

imádjanak, lengjen tömjén körül,

gondolj nappal - búdul vagy élvedül -

mire elméd gondolni kényszerül;

de éjszaka rám gondolj egyedül.

Halld meg mozdonyfüttyökön is át,

a szélben, mely felhőkkel vív csatát,

hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád

megenyhülést, ha miattam reád

oly öröm árad, oly szomorúság,

fájásig nyomod homlokod falát.

A csönd csendjével susogja a szám,

az esővel esengem szaporán,

a hóval, mely szűk szobád ablakán

bedereng s álmomban s álmom után,

tavaszi éjszakán gondolj reám

és nyári éjszakán gondolj reám,

és őszi éjszakán gondolj reám,

és téli éjszakán gondolj reám.

11029. D1zsúlika
márc. 14. 20:22

Dante: Olyan furcsák vagyunk....


Olyan furcsák vagyunk mi emberek,

A szemünk sír, az ajkunk nevet.

Azt hisszük másról, hogy boldog talán

S irigykedünk egy-egy szaván.


Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,

Gondolatai tiszták és szabadok,

S nem vesszük, dehogy vesszük észre,

Hogy könnyek égnek csillogó szemében.


Oly furcsák vagyunk mi emberek,

A szemünk sír, az ajkunk nevet.

Hazugság az egész életünk,

Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk...

11028. D1zsúlika
márc. 14. 14:33

Horváth M. Zsuzsanna: A legszebb szó


Örök kötelék, gyermeki szeretet fűz hozzád,

gyenge fuvallat simogatón, érinti rózsa szirmát.

Sárgult fényképed nézem, drága jó Anyám,

régi bútorok közt, a tiszta szobád falán.


Múlt illata álmomban sokszor visszatér,

könnyek közt, csillagok között kereslek én.

régi ház, a kert, virágok, diófa, szúette pad,

jöttödre vár, ez mára könnyáztatta pillanat.


Esőben fénylő napsugárban itt vagy velem,

feltörő emlékek, a hangod szellővel üzen nekem.

Képzelet játéka arcomra mosolyt csal,

fájdalom mardos, köztünk láthatatlan fal.


Szeretetszóval felneveltél, óvtál engem,

idő morzsolja, fájón marcangolja testem.

Még egyszer itt lennél, magadhoz ölelnél,

bújnék hozzád,ahogy kislányként tettem én.


Örömkönnyes ég-kék szemed, csillagok közt fénylik,

messzeségből fájón érzem, féltő szeretetét mégis.

A világon a legszebb szó nekem, Édesanya,

hiányzol, felragyog az ég legszebb csillaga.


Anyák napján sírodra, könnyek közt virágot viszek,

sziromlevél-szőtte szívszeretetem, hideg kőre teszem.

(2020. május 02.)

11027. gabikka
márc. 14. 11:25

Majzik Ilona: Gondolj reám


Gondolj reám, ha én már nem leszek,

szívekben megtart az emlékezet,

ha fáj a tény, hogy már nem létezek,

én eljövök, letörlöm könnyedet.


Gondolj reám, ha nyílik a tavasz,

virágmezők ha szirmot bontanak,

ha ég dörög és elbújik a Nap,

én eljövök, és megsimítalak.


Gondolj reám, ha nyári tűz hevít,

az életkedv kevésbé lelkesít,

ha úgy érzed, már senki sem szeret,

én eljövök, hogy lelkesítselek.


Gondolj reám, ha beköszönt az ősz,

a sűrű köd nem ígér szebb jövőt,

ha beborult, mi eddig tündökölt,

én eljövök, elfújni a felhőt.


Gondolj reám, ha tél a tóra fagy,

és hó födi a fázós házakat,

ha dideregsz az álmaid alatt,

én eljövök, hogy betakarjalak.


Kérlek légy vidám, ha majd elmegyek,

mert amíg vigyáz a hű emlékezet,

minket összeköt az igaz szeretet,

amíg rám gondolsz, én veled leszek.


Debrecen, 2024. 01. 21.

11026. D1zsúlika
márc. 13. 15:54

Várnai Zseni: EGYEDÜL BOTORKÁLOK...


Úgy éreztem, hogy Valaki fogja a kezem...


Megyek, megyek szakadékok és roppant

mélységek szélén.

Húnyt szemmel: vak énekes

víziós képek után

és mélységekbe szállok,

magasságokba röppenek

rejtelmes utamon,

de érzem, hogy mellettem, mögöttem

szívek dobognak

s hallom a lihegést,

amint fáradtan loholnak utánam,

és arcom:

verejtékes, fáradt arcom

szemek napfénye simogatja.


Erős voltam,

ó, milyen erős és bátor, én vak énekes.

Lépések dübörgő ütemét hallottam

mellettem és mögöttem

s úgy éreztem, hogy valaki fogja a kezem!


S csak későn, nagyon későre már,

mikor mind nagymessze elmaradtak,

csak későn, későn neszeltem én,

hogy egyedül vagyok az éjben, s világban

s nem hallom léptek dübörgését köröttem,


nem hallom társaim lélekzetét,

sem szívük dobbanását a rideg magányosságban,

szemük simogatását nem érzem...

egyedül botorkálok:

vak énekes a dermesztő hidegben

s a kezem, a kezem:


üres levegőt markol!

11025. gabikka
márc. 13. 11:15

Juhász Gyula: Március idusára


Vannak napok, melyek nem szállnak el,

De az idők végéig megmaradnak,

Mint csillagok ragyognak boldogan

S fényt szórnak minden születő tavasznak.

Valamikor szép tüzes napok voltak,

Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.

Ilyen nap volt az, melynek fordulója

Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.


Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai

És lángoló Petőfi szava zengett,

Kokárda lengett és zászló lobogott;

A költő kérdett és felelt a nemzet.

Ma nem tördel bilincset s börtönajtót

Lelkes tömeg, de munka dala harsog,

Szépség, igazság lassan megy előre,

Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.


De azért lelkünk búsan visszanéz,

És emlékezve mámoros lesz tőled,

Tűnt március nagy napja, szép tavasz,

Mely fölráztad a szunnyadó erőket,

Mely új tavaszok napját égre hoztad,

Mely új remények ibolyáját fontad.

Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,

Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!

11024. D1zsúlika
márc. 12. 21:24

Les Buscaglia : EGY CSOKOR VIRÁG...


Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.

Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,

S ím kész ajándékra a virágcsokor.

Kérlek, bármerre is sodor az élet,

Ajándékom vidd magaddal,

Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.


Csokrodban első virágszál a szeretet,

Azért oly fontos, mert Istentől ered.

Emberi sorsok összeötvözője.

Ha elveken nyugszik, nem múlandó,

Neked is ilyen szeretet a jó.


Türelem a második virágszál,

Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,

Bármi is menjen végbe a szívedben.

Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,

S vihar ne zúgjon el családod felett,

Így gazdagabb lesz benned a szeretet.


Csokrod harmadik virága a hűség,

Amit megkíván tőled a föld s az ég.

Hű légy Istenhez és szent elveihez,

Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,

Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,

S szívetek legyen mindig összekötve.


A negyedik virágszál a kedvesség,

Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,

Ha bosszúság fellege el nem fedi,

S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,

Meghódítja még az ellenségedet is,

Otthonodban nem lesz ború és tövis.


Az ötödik virágszál a szorgalom.

Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom

A házban és minden csak terád várjon,

Míg az idegek összetörnek fájón.

A szorgalom az, ha végzed a munkád,

Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.


Virágcsokromat átnyújtom neked,

S kívánom, a jó Isten legyen veled!

Illatozz otthon, vagy a zord idegenben

Mindig derülten, mindig kedvesebben,

Míg eljön Urunk, s bú válik örömre

S virágcsokrába beköt majd örökre.....

11023. gabikka
márc. 12. 12:30

Aranyosi Ervin - A barátság gyógyít



Ha van egy igazán kedves, jó barátod,

kivel találkozhatsz és örülsz, ha látod,

kinek elmondhatod, mi a szíved nyomja,

aki odafigyel, kinek van rád gondja.

Aki szeretettel, sérült lelket ápol,

aki minden titkot megoszt önmagáról,

kivel együtt lenni felemelő érzés,

huncutkodni kicsit, az is nagy kísértés.

Ki a lelked érti, s gyakran felvidítja,

ki a bánatodat messzire hajítja.

Kinek kedvessége rokonlelket hordoz,

ilyen barát mellett, nem kell neked orvos!

Múltad nem köt gúzsba, sőt a szép emlékek,

újra felemelnek, felvidítnak téged!

Együtt, jót nevetve néztek a világra,

nem érzi a lelked, hogy magányos, árva.

Mert lelketek tisztul a sok nevetéstől,

mikor megszabadulsz gonddal terhelt észtől.

Lelked, mint a madár, fent az égben szárnyal,

így repül az idő, egy kedves, jó baráttal.

Idős korodba is belefér a játék,

egy ilyen barátság, igazi ajándék!

Mikor elbúcsúzott a holnapot várod,

jöjjön és gyógyítson, vidám, jó barátod!

11022. D1zsúlika
márc. 11. 17:47

Alekszandr Puskin: Az élet szekerén


Megrakják néha roskadásig,

de a kocsi vígan repül:

a vén Idő ül a bakon

és hajt, hajt istentelenül.


Reggel beszállunk, nyaktörésre

készen, szívünk csak úgy röpít:

félre lustaság, óvatosság:

"Hajts - kiáltjuk -, az istenit!"


Délre alábbhagy a buzgóság,

a vad iram félholtra ráz:

nézzük a lejtőt, omladékot:

"Lassan - kiáltjuk , hé, vigyázz!"


Estére végre megnyugodna

az összezötykölt társaság,

s próbál a vackán elaludni...

de a kocsis csak hajt tovább....

11021. gabikka
márc. 10. 14:03

Köszöntöm az Ildikókat!


Vörösmarty Mihály

Névnapra


Ugy áldjon meg isten neved napján,

Hogy beérhesd vele minden órán.

Legyen élted mint a virágos fa:

Remény s öröm virágozzék rajta.

Mely sok szívnek keserű gyötrelem,

Legyen neked édes a szerelem.

Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,

Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.

Bánat ha ér, legyen az rövid éj,

S utána hosszú boldog nap a kéj.

S bárhova visz tőlünk a szerencse,

Lépésidet emlékünk kövesse.

S rokon érzet tartson köztünk hidat:

Te se felejtsd távol barátidat.

11020. D1zsúlika
márc. 9. 15:37

Kun Magdolna: Márciusi napfény..


Tavaszt csalt arcomra a márciusi napfény,

álmodozón szép, lágy melódiát,

mely feledtette velem, hogy átfagyta a tél,

a lelkemben kongó rideg muzsikát.


Most hegyeket borít virággal az élet,

patakok színét kékíti az ég,

erdők zümmögik a kismadarak dalát,

melyek szívembe éneklik az élet ütemét.

11019. gabikka
márc. 9. 12:58

Juhász Gyula :Tavasz várás


A déli szélben lehunyom szemem,

És gyöngyvirágok szagát érzem.

Az esti égen violás a szín,

És kikeletben járnak álmaim.


A hó alól már dobban boldogan

A föld nagy szíve, s csöndesen fogan

A csíra, melyből új élet terem,

S bimbók bomolnak majd szűz réteken.


Az örök nap még bágyadtan ragyog,

De tavaszosok már a csillagok,

S az éjszakában zizzenő neszek,

Egy új világ suttogja már: leszek!


A földre fekszem, hallgatom szívét,

Az égre nézek, kémlelem színét,

Ég, föld között angyali üzenet

Hirdeti a jövendő életet.


Mert boldog ige ez és szent igaz

És örök törvény és áldott vigasz,

Hogy győz az élet, duzzad és dagad,

S elönti mind az ócska gátakat!

11018. D1zsúlika
márc. 8. 19:43

Aranyosi Ervin: Súgom a békét!


Súgom a békét! Súgd tovább!

Teremtsen szavunk új csodát!

Vigye a szél árkon-bokron át!

Lelje meg bennünk otthonát!


Súgom a békét! Ez kell nekünk!

Hadd legyen világunk szebb velünk!

Ássuk el végre a fegyverünk,

kell, hogy mi egymással EGY legyünk!


Súgom a békét! Súgd te is!

Életet éltet, ki benne hisz!

Ez az az út, mi mennybe visz,

amitől édes lesz majd az íz!


Súgom a békét! Védelek!

Együtt kell élnem még veled!

A közös életünk szép lehet,

amikor alkot a képzelet!


Súgom a békét! Én elhiszem,

hogy jó a ritmus, amit ver szívem!

Mert nyugalom járja át, tölti meg,

és pont azt dobogja, mint a tied!


Súgom a békét! Ébredj világ!

Ne hagyd a gonoszt hatni rád!

Szeretet nem gerjeszt rút vitát,

mondjunk a békéért egy imát!


Súgom a békét! Imádkozom!

Mennyből, a jóságot, áthozom!

Áldás lehessen az álmomon,

örökös békéről álmodom!

11017. gabikka
márc. 8. 18:35

Szöllősi Bernadett: Ünnepeld


Ünnepeld ma férfi, a nőt, a női létet,

ünnepeld a nőt, a kort, a bájt, a szépet,

ünnepeld, ha szomorú, ünnepeld, ha örül,

egy kicsit, ha teheted, ugráld ma körül.

Ünnepeld ma férfi, a nőt, ki életet ad,

ünnepeld a nőt, ha az életen végigszalad,

ünnepeld a nőt, ha van célja, ha bukdácsol,

ünnepeld a nőt, kiben a jóság pislákol.

Ünnepeld a nőt, ki nélkül élet nincsen,

becsüld meg jól ezt a mindent érő kincset.

Ünnepeld a nőt, ünnepeld, te férfi,

ki életed a sajátjánál sokkal jobban félti.

Ünnepeld, hisz illő, hogy e nap a nőről szóljon,

ki szenvedéssel új életet a világra harcol.

És lehet, hogy mi vagyunk a hiányzó bordák –

de férfi nélkül csak félhang vagyunk az élet nevű kottán.

11016. gabikka
márc. 8. 10:41

Nőnapi köszöntő


Nő vagy, csillogtasd hát fényedet,

Ne takard el sugárzó szépségedet!

Örülj a lelked elragadó vonzásának,

Érzékeid páratlan bűbájosságának!


Tedd félre gyötrő gondjaidat egy napra,

S ha előveszed, tán megoldódik holnapra.

Ez a nap legyen számodra gond nélkül,

Légy az, ki minden akadállyal megbékül!


Engedd meg, hogy ma igazán nő lehess,

Teljes odaadással önmagad szeresd!

Fogadd el a férfiaktól a hódolatot,

Légy ma te, aki megtöltöd a gondolatot!


Szuchánszki Aranka

11015. D1zsúlika
márc. 7. 21:15

Szádeczky-Kardoss György: Nincs időd


Szoktál-e néha meg-megállni

És néhány percre megcsodálni

A zöld mezőt, a sok virágot,

A dús erdőt, a zúgó fákat,

A csillagfényes éjszakákat,

A völgy ölét, a hegytetőt?

Nem, neked erre nincs időd!


Szoktál-e néha simogatni,

Sajgó sebekre enyhet adni,

A hulló könnyeket letörülni,

Más boldogságán is örülni,

Meghallgatni, akinek ajka

Bánatra nyílik és panaszra,

Vigasztalni a szenvedőt?

Nem, neked erre nincs időd !


S ha est borul a késő mára

Készülni kell a számadásra,

Mérlegre tenni egész élted,

Tettél-e jót, láttál-e szépet,

És nincs más vágyad csupán ennyi:

Nem rohanni, csak ember lenni,

Hiszen már látod a temetőt!

De most már késő!....Nincs időd!

❮❮ ... 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook