Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


❮❮ ... 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 ... ❯❯
9251. Annyka
márc. 9. 08:33

József Attila: Tavasz van! Gyönyörű!



Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,

A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,

Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik

Mezei szagokkal a tavaszi szél.


Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,

Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.

Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!

Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás!


Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!

Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!

Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -

A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!

9250. gabikka
márc. 7. 09:53

Zelk Zoltán:

Ki kelti fel a tavaszt?


-Hegytető, te hófehér,

mondjad, meddig tart a tél?


-Megmondhatom én azt néked:

míg a tavasz föl nem ébred…


-Szürke téli fellegek,

hol alszik a kikelet?


-Túl az Óperenciákon,

ibolyából vetett ágyon…


-Zúzmarás ág, mondd meg azt,

ki kelti fel a tavaszt?


-Három szellő keltegeti,

másik három öltözteti,


rózsafából a szekere,

margaréta a kereke,


ha elindul, olvad a hó,

szalad előle Télapó!

9249. gabikka
márc. 6. 12:28

"Milaja"


Várnai Zseni: Csodák csodája


Tavasszal mindig arra gondolok,

hogy a fűszálak milyen boldogok:

újjászületnek, és a bogarak,

azok is mindig újra zsonganak,

a madárdal is mindig ugyanaz,

újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,

minden tavasz csodás megújhodás,

a fajta él, s örökre megmarad,

a föld őrzi az életmagvakat,

s a nap kikelti, minden újra él:

fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,

innám a fényt, ameddig rámragyog,

a nap felé fordítnám arcomat,

s feledném minden búmat, harcomat,

élném időmet, amíg élhetem,

hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,

hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,

s a holnapom? Azt meg kell érni még,

csillag mécsem ki tudja meddig ég?!

de most, de most e tündöklő sugár

még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,

hogy éreztessem, ahogy érezem

ez illatot, e fényt, e nagy zenét,

e tavaszi varázslat ihletét,

mely mindig új és mindig ugyanaz:

csodák csodája: létezés… tavasz!

9248. gabikka
márc. 5. 09:55

" Kinyílott az idő , mint egy virág , barkázik , rügyezik a fűzfaág . Kék ég alatt kék füst tollászkodik , bontja szárnyát föl a sárga napig !

"



Kányádi Sándor

9247. Annyka
márc. 4. 10:24

Áprily Lajos: Március


A nap tüze, látod,

a fürge diákot

a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.

Csengve, nevetve

kibuggyan a kedve

s egy ős evoét a fénybe kiált.


Régi, kiszáradt

tó vize árad,

néma kutakban a víz kibuzog.

Zeng a picinyke

szénfejű cinke

víg dithyrambusa: dactilusok.


Selymit a barka

már kitakarta,

sárga virágját bontja a som.

Fut, fut az áram

a déli sugárban

s hökken a hó a hideg havason.


Barna patakja

napra kacagva

a lomha Marosba csengve siet.

Zeng a csatorna,

zeng a hegy orma,

s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?

9246. gabikka
márc. 4. 10:15

Virágot hoztam, és a virággal a tavaszt, színeket,

Színnel átszőtt bárányfelhőt, ébredező életet,

Szivárványt a tavaszi zápornak,

Vízcseppeket mik vidáman táncolnak,

Hoztam még hangokat, madarakat,

Hoztam még virágon pihenő bogarakat,

Szerelmes napraforgót,

Szerelmes dalokat,

Hogy boldogan éljük az ünnepeket,

És boldogan az egyszerű napokat,

Virágot hoztam, és a virággal a tavaszt, színeket,

Színnel átszőtt bárányfelhőt, ébredező életet.


Bedő Gábor

9245. Annyka
márc. 3. 11:46

Juhász Gyula Tavasz várás


A déli szélben lehunyom szemem,

És gyöngyvirágok szagát érzem.

Az esti égen violás a szín,

És kikeletben járnak álmaim.


A hó alól már dobban boldogan

A föld nagy szíve, s csöndesen fogan

A csíra, melyből új élet terem,

S bimbók bomolnak majd szűz réteken.


Az örök nap még bágyadtan ragyog,

De tavaszosok már a csillagok,

S az éjszakában zizzenő neszek,

Egy új világ suttogja már: leszek!


A földre fekszem, hallgatom szívét,

Az égre nézek, kémlelem színét,

Ég, föld között angyali üzenet

Hirdeti a jövendő életet.


Mert boldog ige ez és szent igaz

És örök törvény és áldott vigasz,

Hogy győz az élet, duzzad és dagad,

S elönti mind az ócska gátakat!

9244. gabikka
márc. 1. 11:03

Tóth Árpád: MÁRCIUS

Március hónapra nem vagyok zavarban:

Ibolyadivat lesz a barna avarban,

Beljebb az uccákon s kijjebb a tereken

Ott is friss csokrait nyitja a szerelem.

Drága, szép, vad hónap, mely még hóval csapkod,

De félkézzel már a rügyek selymén kapkod,

Nyílik a kénytelen hosszú szobafogság,

S édes szájjal kurjant az ifjú Szabadság.

Petőfi hónapja! közibénk suhanva,

Bár lennél szabadság új, tündéri anyja,

Anyja szabad szónak s másnak, ami kell még,

Ne csüggednének a magyar szívek s elmék!

9243. gabikka
febr. 28. 09:42

Szuhanics Albert : Februári télbúcsúztató


Ez a hónap búcsúzik a téltől,

februárban nyúlnak a napok,

csökkennek az éjjeli fagyok,

s nem kérünk a bús északi szélből!

A hófüggöny-varázs elmúlóban,

a fehér táj emlék lesz csupán,

hogy mi vár ránk február után?

Tavaszi nap s földillat valóban...

Mert az idő kereke meg nem áll,

kizöldül az eke-szántott határ,

virágoknak felvirrad a napjuk.

Szemünk csillog a zöld, üde honra,

felmászunk egy szellő-járta dombra,

s víg arcunkat cirógatni hagyjuk.

9242. gabikka
febr. 27. 09:27

Aranyosi Ervin: Kinyílt a hóvirág



Jöttem, hogy szólhassak:

– Itt a tavasz, látod?

Én is találtam egy

nyíló hóvirágot.

A hóvirág tudja,

mikor kell kinyílni,

mikor kell virulni,

kikeletről írni.

Ne nézd a hőmérőt,

ne törődj a a széllel!

Hagyd szíved megnyílni,

azzal többet érsz el!

Öltöztesd lelkedet

szépen ünneplőbe,

mert kinyílt a tavasz

első hirdetője…

9241. Annyka
febr. 27. 08:45

Móra Ferenc: A sziv


A szív a legfurcsább csavargó,

Vigyázzatok reá nagyon!

A megszokás halála néki,

De mindig kész van útra kelni,

Ha nyílik raja alkalom.


A szív a legfurcsább csavargó,

A tolvaj-utat kedveli,

Hiába tiltja tilalomfa,

Nem hajt veszélyre, tilalomra,

Még vakmerőbben megy neki.


A szív a legfurcsább csavargó,

Minden lépése uj talány:

Onnan szalad, hol rája várnak

S hivatlanul oson be másnap

Pár ragyogó szem ablakán.


A szív a legfurcsább csavargó,

Ne bánjatok durván vele!

Mert ahonnan elüzték egyszer,

Hívhatják vissza bár ezerszer,

Nem látják többet sohase.


A szív a legfurcsább csavargó -

Dölyfös kacajjal elszalad,

Hogy megalázva, elgyötörve

Visszalopódzzék a küszöbre,

Hol csupa dacból megszakad.

9240. Annyka
febr. 26. 15:41

Endrődi Sándor: Tavasz felé



Tavasz s tél küzdenek egymással,

Harcol a fagy és napsugár

Egy-egy hiszékeny bokor ága

Rügyét is bontogatja már.

A völgyből egy legény siet föl,

Útközben vígan fütyörész...

Mily könnyű fiatalnak lenni,

S öregnek lenni mily nehéz!


A nedves, földszagú barázdán

Itt-ott piros bogárka fut,

Odább, a lejtős erdőszélen

Lapdáznak immár a fiúk;

Cikázva gabajodik össze

Amennyi láb, amennyi kéz -

Mily könnyű fiatalnak lenni

S öregnek lenni mily nehéz!


Amott a szürke dombok alján

Egy ifjú pár jön boldogan,

Ahogy az útra fellebegnek,

Elnézem őket hosszasan.

Lelkem a messze multba röppen,

S szemem lassanként könnybe vész...

Mily könnyű fiatalnak lenni,

S öregnek lenni mily nehéz!

9239. idl367
febr. 24. 12:57

Pinczési Judit: Ha gyerekkorban találkozunk


Ha gyerekkoromban találkozom veled,

kézen fogva végigviszlek

a láncfüves udvaron,

és megmutatom neked

azt a kavicsomat,

amelyik titkos jeleket sugároz.


Ha gyerekkoromban találkozom veled,

azt mondom: a manókirály

lerombolta Palotánkat,

s azóta királyapámmal

és három királynőmostohámmal

egy sátorban élünk –

de csak azért,

hogy erre azt mondd:

gyere velem haza.


Az éjszakai sírásokról

nem beszéltem volna,

mert a kimondott titok

virágporrá válik,

és kell, hogy legyen olyan titkom,

ami csak az enyém.


Ha gyerekkoromban találkozom veled,

némán ugrándozva

hazáig futok,

hogy különbnek gondolj,

mint amilyen vagyok.


Egyik tenyeremen egy kis ravaszság lett volna,

másik tenyeremen egy kevés rémület.

De aztán bevallottam volna azt is.

9238. gabikka
febr. 24. 11:22

Néha (Az élet komédiája)


Néha jól vagyok,

néha annyira mégsem,

mert úgy érzem

megfájdítja az élet a szívem.

Nincs ezzel baj,

lesznek még jobb napok,

s aztán majd csak lazán

odavetem, hogy: - Jó napot!

Néha minden egyszerű, édes,

néha olyan bonyolult,

mint amikor nem tudom,

hogy mit akar bennem az út.

Inkább ráhagyom,

nem gabalyodok bele.

Nem hagyom kuszaságát magamon,

csak megyek csendben vele.

Néha jól vagyok,

néha annyira mégsem,

néha úgy érzem már meghalhatok,

néha azt, hogy keveset éltem.

Jön, ami jön, vagy éppen

megy, ami megy, akár por a szélben.

Csak dúdolok, tudod, csak játszom,

Nem veszem komolyan, aztán mégis,

mert komédia az egész világ

én pedig vagy jónak, vagy rossznak látszom.


Papp Ádám

9237. Annyka
febr. 24. 11:10

Csukás István

Ha búskomor vagy s nem bírod már



Ha búskomor vagy s nem bírod már:

szerezz egy kiskutyát!

Más adta a tanácsot, vagy én találtam ki,

nem is tudom, de mikor ölemben

hazavittem a szipogó szőrgombolyagot,

a pisiszagú, tejszagú nyivákolót,

az ujjamat csecsként szopogatót,

a csecsemőként elalvó dundi szuszogót,

keserű redőim kisimultak, véreres

szememből anyapillantások röpködtek

lágyan, hogy feleségem elfordulva kuncogott,

s utána hetekig nem aludtam, mert

fölsírt éjszaka, s rohantam vele a teraszra

pisilni és kakilni, és gügyögtem neki,

dörmögő, röhejes kanbába, ugatni

tanítottam a szomszédok nagy örömére,

csipát töröltem a szeméből, tejecskét

melegítettem, házat szögeltem buzgón,

nagyokat ütve a körmömre s sziszegve

káromkodtam, de már másként, mint eddig,

emberivé lazultak a zongorahús-idegek,

fura, rég elfelejtett gyerekkori dalokra

hangolta e csöppnyi vakkantgató,

hogy már-már vidáman dudorásztam,

feleségem a kutyakönyvet bújta

s fütyülni tanult, elválasztva tőlem

okosan, hogy rendes, normális eb legyen,

s nevet adtunk végül: Frici, Fricus,

Fricike, hadd válassza ki, ami tetszik

neki, s elpirultam örömömben, amikor

megdicsérte az állatorvos, hogy bár

vitathatatlanul keverék, de nagyon

értelmesnek látszik! Mint a gazdája,

hencegtem nyíltan. Hát így vagyunk,

egymással örömöt keverve, s nincs tovább,

ha ellep a bú: szeress egy kiskutyát!

9236. Annyka
febr. 23. 11:23

Wass Albert: TAVASZ-VÁRÁS



Érzed? jön a tavasz,

a fák alá

már tarka-fátylú verőfényt havaz.


A messzeségből hirnök érkezett:

madár lebeg a rónaság felett

s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.


Ugye testvér

csábítanak most halk melódiák,

ezer kis visszatérő róna dal.


S ugye neked is tarka a világ,

s az álmaid megannyi könnyű lepkék:

már nemsokára zöldül a levél,

és visszaszáll a tavasz és a fecskék,

és a fecskékkel ő is visszatér...


Ha jönne már...

úgye testvér megálmodod mi lenne?...

S egy kis meleg

belopódzik halkan a szívedbe...

9235. gabikka
febr. 23. 09:49

Ahogy idősödöm


Ahogy idősödöm, egyre jobban érzem,

becsülni kell minden napot, mely adódik még nékem,

becsülni és megköszönni a magasságos égnek,

hogy nem hagyott el erőm, s hogy van még bennem élet.


Mert amíg van erő bennem, tán remélhetem azt,

hogy része lehet életemnek a következő nap,

és az azt követő újabb nap, melyben ismét meglelem,

azon apró csodákat, mikért érdemes élnem.


Sok évtized elszaladt már, s az időm egyre fogy,

mert úgy születtünk, hogy nem lehetünk halhatatlanok,

hiszen mindenkinek ki van szabva másodpercre tán,

hogy mikor fénylik fel előtte egy másik útirány.


Kun Magdolna

9234. gabikka
febr. 21. 11:02

Az élet bohóca


Nappal,

bohóc vagyok én is, mint annyian mások,

kacagok, nevetek, komédiázok,

lelkemből játszom el az élet muzsikát,

hogy boldognak lássam az emberek arcát.


Nappal,

bohóc vagyok én is, kit kerülnek az álmok,

kinek maszk alatti könnyét soha nem látjátok,

mert minden egyes cseppje láthatatlan lesz,

hogy a szív büszkesége ne csorbuljon meg.


De este,

este, mikor elcsendesül, s elalszik a világ,

leöltöm magamról az állbohóc ruhát,

és hangos zokogással töröm meg a csendet,

megtagadva magamtól minden mosolypercet.


Kun Magdolna

9233. LénaLuca
febr. 19. 18:21

Ady Endre. Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.


Világok pusztulásán

Ősi vad, kit rettenet

Űz, érkeztem meg hozzád

S várok riadtan veled.


Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.


Nem tudom, miért, meddig

Maradok meg még neked,

De a kezedet fogom

S őrizem a szemedet.

9232. gabikka
febr. 19. 10:57

Kányádi Sándor: Zsörtölődő



Elegünk van már,

elegünk.

Meddig kell még di-

deregnünk?

Mondják a kupás-

cserepet

megülő fagyos

verebek.

.

Télen átal is

nyaraló

fecskének lenni

volna jó,

csettegeti a

porkahó

alatt csőrölő

kis rigó.

.

Varjú körözget,

billeget,

letácsol rigót

s verebet.

Hogyha kedves a

tollatok,

annyit ne sopán-

kodjatok.

.

Megértem én már

eleget,

ennél is zordabb

teleket.

De olyat eddig

sohasem,

hogy vége egyszer

ne legyen.

9231. idl367
febr. 18. 15:31

Ma van a szép próza napja.

Ez idekívánkozik.


Wass Albert -HÓVIRÁG TESTVÉR



Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ, s az emberek rosszak.


A világ szép, s az emberek jók.


A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.


A világot?


A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ és ez az igazi világ.


Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi, amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.


Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van.


Előfordul, hogy erdőtűz támad, s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint.


Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.


Így van ez veled is, testvér.


Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág.


Mert nincsen különbség, közted, s a hóvirágok között abban a világban.

9230. Annyka
febr. 18. 10:01

Szabó T. Anna: Útravaló


Bátorság. Indulj. Meg ne torpanj.

Ne kérdezd, hogy a célod hol van.

Köss könnyű kendőt, köss sarut.

Ki tudja, meddig visz az út.


Ha minden lépés élvezet,

tán mindegy is, hová vezet.

Csak lélegezz, csak lépj. És ennyi.

Szívdobogásra menni, menni.


Vidd, ami kell. Kevés elég.

A tűz, a föld, a víz, az ég.

Aki ismeri önmagát,

útvesztőiből is égre lát.


Nem baj, ha körbe-körbe jársz:

aki vár, úgyis rátalálsz.

Úgyis rád talál, aki vár:

az út kinyit, a pont bezár.


A labirintus közepe

csalogat, csábít befele:

puha, fészekmeleg, sötét.

Ki kit talál meg, az a tét.


Indulj. A többit rád hagyom.

A táska leng a válladon:

az ellensúlyról énekel,

miközben lelked égre kel.


Itt tart a földön: el ne szállj.

Vedd, vidd, vidulj! Menj, meg ne állj!

Ha messze jut, ha visszafut:

mindig magadhoz visz az út.

9229. gabikka
febr. 18. 09:39

Tiszta szívvel... /Mentovics Éva


Hófehér csend volna jó,


szép, lélekbe olvadó.


Hótiszta szó, hótiszta lét,


értékelni, ami tiéd,


hálát adni az új napért,


családodért és magadért,


békességet, jót akarni,


szeretetet, hitet adni,


nem kérkedve, visszavárva,


firtatva, hogy mi az ára?


Adni, hisz az fogyhatatlan,


bármennyit adsz, egyre több van.


Tiszta szívvel, jól szeretni,


ki elesett, felemelni,


hűnek lenni és igaznak,


nem ejteni ki szidalmat,


megértésre törekedni,


vitáknál nem ölre menni,


jónak lenni és szerénynek,


becsesebb a nemes lélek...


Hótiszta szó, hótiszta lét,


értékelni, ami tiéd,


s hálát adni az új napért...

9228. Annyka
febr. 17. 09:54

Szabó T. Anna: Február


Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!

Zsendül a földben a nedv, fut a vér,

bizsereg a magban a lomb meg a fény –

túl vagyunk lassan a tél nehezén.


Olvad a hó, fenn fordul a nap,

kiböködi a hideg csillagokat,

döccen a vén Föld rossz kerekén –

túl vagyunk mégis a tél nehezén.


Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.

Óvtuk az otthon csöpp melegét.

Biccen az új ág, zsenge remény:

túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?


Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,

létre gyötörte magát a halál,

nincs lehetetlen, van te meg én –

túl vagyunk, látod, a tél nehezén.

9227. Annyka
febr. 17. 09:51

Szabó Lőrinc: Nyitnikék


Alszik a hóban

a hegy, a völgy;

hallgat az erdő,

hallgat a föld.


Mikor legutóbb

jártam itt,

nyár nyitogatta

pipacsait,


a nyár nyitogatta,

temette az ősz;

és volt, aki vesztett,

és nincs, aki győz.


Lombnak, virágnak

nyoma sehol,

fekete csontváz

a fa, a bokor,


s halotti csipke

a díszük is,

az a törékeny

tündéri dísz,


mit rájuk aggat

éjszaka

fehér kezével

a zuzmara.


Alszik a hóban

a hegy, a völgy,

hallgat az erdő,

hallgat a föld.


Egyszerre mégis

rezzen a táj:

hármat fütyül

egy kis madár.


Háromszor hármat

lüktet a dala,

vígan, szaporán, mint 35

éles fuvola.


Az a fuvolás

a Nyitnikék!

Már kezdi is ujra

az énekét: 40


két füttyre mindig

kvart lefelé:

nem sok, de örülni

ez is elég.


Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

szívnek és tavasznak

nyílni kék!


Nyitni, de – nyitni, de –

nyitni kék!

Fütyülöm én is

énekét.


Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

a telet bírni

illenék!


Bírni és bízni

illenék!

Fütyül és elszáll

a Nyitnikék.


Nyitni kék! – fütyülök

utána

s nézek az eltűnő

madárra.


Nyitni kék, fütyülöm,

nyitni kék,

hinni és bízni

kellenék,


mint az a fázó

kis madár,

aki sírja, de bírja,

ami fáj,


akinek tele rosszabb,

mint az enyém,

és aki mégis

csupa remény.


Nyitni kék, indulok,

nyitni kék,

fog az én szívem is

nyitni még.


Nyitni kék! Ébred

a hegy, a völgy,

tudom, mire gondol

a néma föld.


Ő volt a szája,

a Nyitnikék,

elmondta a holnap

üzenetét:


a hitet, a vágyat

fütyülte szét,

kinyitotta a föld

örök szivét:


fütty-fütty-fütty, nyitni kék,

nyitni kék –

Nyisd ki, te, versem,

az emberekét!

9226. idl367
febr. 16. 17:30

Wass Albert: Tenger az élet


Mindannyian keresünk mindig,

keresünk egy másik vízcseppet a nagy,

szörnyű óceánban.


Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra,

aztán jön egy hullám és felkap,

vagy leránt a mélybe, és mi keresünk,

keresünk újra tovább.


Minden csepp egy másik kicsi cseppet,

a mérhetetlen, szörnyű Óceánban.


Jaj, borzalmasan nagy ez az óceán

és egy vízcsepp olyan parányi benne.


Sok ezer év óta keresem már őt,

kis vízcsepptársamat, és alig lelem meg néha-néha...

olyankor is egy pillanatra csak.


Háborog a vihar, röpít a hullám...


Voltam koldus, béna, nyomorék,

hazám a templomajtó... ő talán királynő volt akkor

és garast dobott reszkető kezembe...


Császár is voltam... büszke, nagy, hatalmas...

ő talán rőzsét szedett valahol az erdőn,

de éppen akkor nem vadásztam ott,

mert dolgom volt, más... fontosabb, nagyobb...

pedig akkor is csak azért éltem, hogy megkeressem őt.


Most is keresem.


Néha belenézek valakinek a szemébe...

aztán tovább megyek. Nem ő volt, ez sem ő volt.


Néha belecsókolok valakinek a piros szájába...

aztán idegenül néz össze a szemünk...

ezt a vízcseppet sem én kerestem. Valaki más.


Néha összesimulunk, amikor sír a tangó...

kilessük egymás szíve dobogását...

aztán fáradtan lehull a kezünk. Tovább.


Egymás lelkébe belenézünk...

csókos éjjelek virágcsodáival teleszórjuk egymást...

aztán búcsút intünk és mosolygunk hozzá...

és keresünk, keresünk mindnyájan, mindig,

míg világ a világ.


Lehet, hogy megtalálom ebben a lázas,

furcsa életemben, amit ma élek. Lehet, hogy nem.


Mindenütt, mindig csak őt kerestem.


Űz, hajt a vágy, hogy a szemébe nézzek,

mert régi magamat látom meg benne,

páfrányos erdők örökzöld csendjének meseóriását.


Hogy megszorítsam a kezét és a lelkébe

csókot leheljek, szebbet, szentebbet,

mint amilyent valaha asszonyszájra adtam.


Egy pillanatra csak.


Aztán jöhet ismét a hullám, leránthat a mélybe

vagy sugárszálon az égig emelhet...

valaki utánam csodálkozik...


Aztán lehetek harmatcsepp márciusi ágon,

lehetek százöles tengermélybe zárva:


Mindörökre őt fogom keresni

és ő engem fog keresni mindörökre.

9225. gabikka
febr. 16. 10:09

Magyar népköltés: Tavaszi szél...


Tavaszi szél vizet áraszt,

virágom, virágom.


Minden madár társat választ,

virágom, virágom.


Hát én immár kit válasszak,

virágom, virágom


Te engemet s én tégedet,

virágom, virágom.


Zöld pántlika, könnyű gúnya,

virágom, virágom.


Mert azt a szél könnyen fújja,

virágom, virágom.


De a fátyol nehéz ruha,

virágom, virágom.


Mert azt a bú hajtogatja

virágom, virágom.

9224. gabikka
febr. 14. 11:57

Tiszta szívvel... /Mentovics Éva


Hófehér csend volna jó,

szép, lélekbe olvadó.

Hótiszta szó, hótiszta lét,

értékelni, ami tiéd,

hálát adni az új napért,

családodért és magadért,

békességet, jót akarni,

szeretetet, hitet adni,

nem kérkedve, visszavárva,

firtatva, hogy mi az ára?

Adni, hisz az fogyhatatlan,

bármennyit adsz, egyre több van.

Tiszta szívvel, jól szeretni,

ki elesett, felemelni,

hűnek lenni és igaznak,

nem ejteni ki szidalmat,

megértésre törekedni,

vitáknál nem ölre menni,

jónak lenni és szerénynek,

becsesebb a nemes lélek...


Hótiszta szó, hótiszta lét,

értékelni, ami tiéd,

s hálát adni az új napért...

9223. gabikka
febr. 13. 10:32

Kányádi Sándor: Egyszerű öröm


Öröm már az is, ha a Nap

bőkezűbb, mint a tegnapi,

egy kis langymeleg, annyi csak,

hogy az eresz jégcsapjai


fölengedjenek egy kicsit,

s meghervadjon a jégvirág,

hogy elláthass a sarokig,

csak a sarokig legalább,


s máris meglegyint a remény,

véred is enged, csörgedez,

jeget-pengető hangot ad;


ennyi kell, egy kis enyhe fény,

és amíg csöpög az eresz,

indulót vacog a fogad.

9222. Annyka
febr. 13. 08:24

Kányádi Sándor - Zsörtölődő


Elegünk van már,

elegünk.

Meddig kell még di-

deregnünk?

Mondják a kupás-

cserepet

megülő fagyos

verebek.


Télen átal is

nyaraló

fecskének lenni

volna jó,

csettegeti a

porkahó

alatt csőrölő

kis rigó.


Varjú körözget,

billeget,

letácsol rigót

s verebet.

Hogyha kedves a


tollatok,

annyit ne sopán-

kodjatok.


Megértem én már

eleget,

ennél is zordabb

teleket.

De olyat eddig

sohasem,

hogy vége egyszer

ne legyen.

❮❮ ... 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook