Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


❮❮ ... 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 ... ❯❯
11134. D1zsúlika
ápr. 30. 16:38

Cseh Péter Mihály: Kéne egy olyan vers


Kéne egy olyan vers,

amiben minden benne van,

az is, hogy a szemed tenger,

az is, hogy a szemed olyan tiszta,

mint a felhőtlen ég,

az is, hogy a szemed szél zúgása

és fák hajladozása

és madár dal,

a szemed annyira szép,

el se tudom mondani.


Kéne egy vers,

ami olyan, mint az erdő ősszel,

ami olyan, mint a zöld rét

és a zümmögő méhecskék

és a virágba boruló fák.


Kéne egy vers,

ami olyan, mint egy barlang

ahol az állatok világra

hozzák kölykeiket, felnevelik

őket és észrevétlenül, csendben

elpusztulnak.


Kéne egy olyan vers,

amiben minden benne van,

az is, hogy milyen a tücskök ciripelése,

az is, hogy milyen a hajnal tavasszal,

az is, hogy a virágok szétpattanó

bimbója zene, örök zene,

az is, hogy az esőcseppek

kopogása mese, álomba

ringató mese.

11133. gabikka
ápr. 30. 11:16

Böröczki Mihály: Lélegezz


Van pár liget, van pár bokor,

ahova így-úgy tartozol,

van pár dallam, meg egy gitár,

meg annyi minden, ami fáj,

és van a szél, ki furcsamód

már úgy ölel, hogy takaród,

van Istenedtől nagy hitel,

hogy nem üzen, ha menni kell,

meg őrületbe vert tudat,

mi holtodon is átmulat,

jön valahonnan üzenet,

te nem is érzed a jelet,

mert poharad már keserű,

de lélegezz, mert gyönyörű.

11132. D1zsúlika
ápr. 29. 17:29

Meggyesi Éva : A boldogság


A boldogság az egyetlen a földön,

amit irigyel még a gazdag is,

hiába van neki kincse,palotája,

ha egyedül bolyong, s boldogsága nincs.


A boldogság az egyetlen a földön,

amely mindennél fontosabb talán,

s mégis oly kevés ezen a földön,

kinek a boldogság örökké kijár.



Lehet kincsed és hatalmad,

megvehetsz mindent mit kívánsz,

s bár a pénzedért szeretni fognak.

boldog attól még nem leszel talán.


Sokszor a szegény a gazdag,

hisz mindenkinél gazdagabb talán,

kit kedves szavakkal,forró öleléssel

szerető párja karjaiba zár.


A kedves szót nem pótolja semmi!

Kinek kell az,ki dölyfös és puhány

,csak aki szívből tud szeretni,

az lehet boldog igazán.

11131. gabikka
ápr. 29. 11:11

Az ablakhoz nyomul az orgona,

az ablaküvegen át rám nevet,

amit nem tudok megunni soha,

a kékszemű tavaszi üzenet.


Gyerek leszek egy percre újra én,

örökzöld időmből kipislogok,

a létezés halhatatlan ívén

a teremtésig visszacsusszanok.


Boldog részecske, együtt lüktetek,

s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,

ledobjuk, unt kabátot, a telet,

s szívemmel ver a születő világ.


Mert jó élni, e gyermeki hittel

így fordulok én is a fény felé,

s tudom, hogy majd a többi szelíddel

lelkem földi jutalmát meglelé


Csukás István

11130. D1zsúlika
ápr. 28. 12:06

Zanner Anikó: Miért van így?


Hová fajult ez a forrongó, világ?

Hová lett a szeretet, a becsület?

Hová lett a szavahihető kézfogás?

Miért lett elvakult számtalan ember,

aki önzően csak magára gondol,

másokon kegyetlenül átgázol?

Nem számít semmi, csak legyen kényúr,

mert már a pénz, a hatalom az úr.


Ember embernek ádáz ellensége,

határtalan a telhetetlensége.

Alig van már a Földön emberség,

a tiszteletet rég beszennyezték,

nincsen már nyugalom és békesség.


Olyan ez a forrongó világ, mint kitörni készülő vulkán.

Bármikor váratlanul tüzet, lávát okádhat,

városokat, falvakat kegyetlenül elpusztíthat!

Változz hát, ember! Vedd végre észre!

A vesztedbe rohansz! Te is elpusztulhatsz!

(2024. április 7. Poet.hu)

11129. D1zsúlika
ápr. 28. 12:03

Aranyosi Ervin: Ez a nap is elszaladt


Ez a nap is elszaladt

egy pillantás alatt,

a lelkünkben, a nyomában

semmi sem maradt!

Tova tűnt, nem vettük észre,

nem hagyott nyomot,

semmi kedvest, maradandót,

mi sem változott!


Ez a nap is, mint a többi,

üres volt, s sivár,

s nem akarjuk újra élni,

visszahozni kár!

Csak tudnám, hogy mire várunk,

milyen jöjjön el?

Hogy változzon a világunk,

álmodozni kell!

Álmot hozni el!


Álmodj velem egy újabb, szebb napot,

hol lelkünk felkacag,

Álmodd velem, hogy örül a szíved,

mert megtaláltalak!

Álmodj velem, és ébredj velem,

kell, hogy rám találj,

Álmodj velem, és legyél velem,

s a közös csodánkra várj!


Ez a nap is elszaladt,

és elmúlt nyomtalan,

napok óta várok rád,

a lelkem nyugtalan!

Fogd a kötél másik végét,

hadd húzlak közel,

reméld azt, hogy eljövök,

és boldogabb leszel!

Boldoggá teszel!


Álmodj velem egy újabb, szebb napot,

hol lelkünk felkacag,

Álmodd velem, hogy örül a szíved,

mert megtaláltalak!

Álmodj velem, és ébredj velem,

kell, hogy rám találj,

Álmodj velem, és legyél velem,

s a közös csodánkra várj!

( Aranyosi Ervin © 2024.04.22. )

11128. D1zsúlika
ápr. 28. 11:58

Reményik Sándor : Úgy fáj már minden...


Úgy fáj már minden, minden idebenn:

a szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,

minden, mi általreszket szívemen,

legyen az ember, muzsika, vagy táj.

Úgy fáj már minden, minden idebenn.


De néha egy-egy halk szó símogat,

s rejtekúton a szívembe talál,

s álomba ringatja a kínokat,

elaltatja a multat, s a jövőt.

Pedig be nehéz megtalálni már

az ösvényt, a szívembe vezetőt.


Gyom és gaz benőtte az utakat,

ördögpalánták ágaskodnak rajtok:

száraz kórók és keserű füvek,

minden, mi beteg szívemből kihajtott.

mártír a szó, mely jó hozzám ez úton,


és szent a szív, mely küldi őt ezen,

s mely liliomok magvát hinti el

ott, hol különben csak bogáncs terem.


Áldott az óra és áldott a szél,

mely liliomok messze magvát hozza,

magot, melyből a békesség kikél.

11127. gabikka
ápr. 28. 11:55

Fekete Edit: Hevenyészve


Már derül,

már virul!

A tél kimúlt.

Tavasz van,

eltántoríthatatlanul.

.

Tavasz van?

Ne kérdezgesd folyton.

Virágos a balkon.

.

Nyár lesz?

Már hogyne lenne!

Ez a dolgok rendje.

.

Rend nem létezik.

Hallgass már egy kicsit.

Még se!

Inkább beszélj!

Kiálts!

Szavaidban bujkál a tavasz.

Reccsen a jég,

csöpög az eresz.

A hólé elszivárog,

a tél jege elereszt.

.

Beszélj!

Légy feszes.

Varrd föl a gombot,

töröld le a polcot.

Rendnek kell lenni,

nem több, csak ennyi.

.

Ne félj!

Itt a tavasz,

fut a tél.

Vissza-visszanéz,

míg elrohan látja,

zöld ül a fákra.

.

Haladj!

Nem vagy egyedül.

Derül.

A szél elcsendesül.

A gonosz halálba szenderül.

.

Indulj!

A sorsod tied.

Egy a halálod, egy az életed.

.

Vigyázz!

Az óra ketyeg.

Az idő mocsokban hempereg.

.

Szellőztess!

Legyen friss a levegő.

Takaríts!

Csinálj a jövőnek helyet.

.

… tavasz van, emberek…

.

2018. 04. 27

11126. gabikka
ápr. 27. 12:24

Várnai Zseni : Csendes éj


A csendes éjben anyámra gondolok,

Szívemben most az ő szíve dobog.

Szegény özvegy volt, sokat szenvedett,

Nem volt egyebe, csak a szeretet.

Szájától vont meg minden falatot,

És ha mi ettünk, ő is jóllakott.


Játékot venni nem tudott nekünk,

Varrással kereste kenyerünk.

Ő mesterkélt ünnepre szép babát,

Levágta hozzá dús hajfonatát,

Gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki,

Hullottak rá könnyének gyöngyei.


Láttam a föld sok szép kirakatát,

De nem találtam hasonló babát,

Oly tündérszépet, olyan kedveset,

Nem ért más hozzá. Csak a szeretet…

A szeme kék, a haja barna volt,

S a kóc mögött picinyke szív dobolt.

Anyám elment, nem érte meg szegény,

Hogy a világ forduljon tengelyén,

Pedig, hogy várta, várta mivelünk..,

Hogy nekünk is virradjon ünnepünk.


Ó, most ha élne,

Vehetnék már neki

Ruhát, cipőt,

S nem kéne küzdeni.

11125. gabikka
ápr. 26. 21:02

Zelk Zoltán - Este jó...


Este jó, este jó,

este mindig jó.

Apa mosdik, anya főz,

együtt lenni jó.


Ég a tűz, a fazék

víznótát fütyül,

bogárkarika forog

a lámpa körül.


A táncuk karikás,

mint a koszorú,

meg is hal egy kis bogár,

mégse szomorú.


Lassú tánc, lassú tánc,

táncol a plafon,

el is érem már talán,

olyan alacsony.


De az ágy meg a szék

messzire szalad,

mint a füst, elszállnak a

fekete falak.


Nem félek, de azért

sírni akarok,

szállok én is, mint a füst,

mert könnyű vagyok...


Ki emel, ki emel,

ringat engemet?

Kinyitnám még a szemem,

de már nem lehet...


Elolvad a világ,

de a közepén

anya ül, és ott ülök

az ölében én.

11124. D1zsúlika
ápr. 25. 18:03

Csaba Ferenc: Hazatérés


Ha egyszer majd nem lesz hova hazamenni,

a zárt vak ablakok mögött nem vár senki,

ha a ház nem lesz más, csak kihűlt alakzat,

benne temetni múltat, s belőle halottat,

ha a kapuban már nem vár senki,

nem lesz hova hazamenni.


Az emlékezést a falakon majd beszövi a pók,

és nem lesz több édes szülői csók,

ha a gyermekkort végképp el kell temetni...

Istenem ha egyszer nem lesz hova hazamenni,

ha majd nem marad más csak sírok közt a könnyek

hazatérni hova menjek?


A lezárult sors csak porhüvelynyi

nem vagyunk több, csupán ennyi.

A felmenők nem voltak hősök,

csak Isten előtt meghajló ősök,

én sem vagyok több, csak ennyit érek,

de meghalni----közétek---majd hazatérek.

11123. gabikka
ápr. 25. 09:49

Várnai Zseni : Megyek feléd...


Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,

hogy itt voltál, s azt is, hogy nem vagy itt,

holdad vagyok, mely vonzásod körében

járja végtelen útjait.

Feléd fordítom arcomat, mert tőled

hullhat csak rám a fény és a meleg,

s olykor, mikor közeledbe érek,

már azt hiszem: most...most elértelek!

Kinyúl felém napszemed fénysugára,

megérint, mint egy csók a téren át,

s e fény visszfénye tükröződik rajtam,

mikor átúszom a nagy éj tavát.

Sötét lennék, ha nem ragyognál nékem,

lehullanék, ha Te nem vonzanál,

úgy tartasz engem óriás erőddel,

úgy húzol, mint egy mágikus fonál.

S, mikor egy világrobbanás hatalma

égen és földön mindent szétlövellt,

akkor zuhantunk egymás közelébe,

karod elkapott és védőn átölelt

egy pillanatra, aztán elszakadtunk

pályánk sínére parancsolt a rend,

a csillagok fészkükre visszaültek,

s a hold újra a nap körül kereng.

Megyek feléd, de soha el nem érlek,

bolyongok körülötted, s önmagam körül,

bezárt világ, mely mosolyodtól fényes,

s örök vonzásod szárnyain röpül.

11122. D1zsúlika
ápr. 24. 19:28

Szuhanics Albert: György napi köszöntő...


Gyere Gyuri, add fel harcod

dugd hüvelybe fényes kardod!

A lándzsádat tedd le kérlek,

névnapozni fogunk véled!


Ünnep minden Györgynek neve,

méltóképpen bánjunk vele!

Üssük csapra egy-két hordót,

igyunk, bikavért, oportót...!


Menjünk Tokaj pincéibe,

ma éjjel ott rúgjunk mi be!

Jöhet furmint, szamorodni,

kocsmáros fog aszút hozni!


Tegyünk félre gondot, ármányt,

meghívjuk az öreg sárkányt!

Neki is van még jó bora,

ő csak nagy ivócimbora!


Szent Gyuri és a nagy sárkány,

jót isznak a pince alján.

Ettől lesz szép piros vérük,

s én leszek a szesztestvérük!


Köszöntelek, György és Gyurka,

sose legyen Gyurik búja!

Sokat érjél isten-isten,

egészségben, s más gond nincsen!

11121. gabikka
ápr. 24. 10:52

Tavaszváró / Szabadi Lívia


Napsugárral simogatnak bárányfelhős angyalok,

kéklő égen,fehér fények párnacsatát csapnak ott.

Zöld ruhában lejt lenn a táj,s mutatja a divatot,

szirmot szórva,álmodozva,elmerengik a napot.

Virágos víg dallamokat csicsergik a madarak,

versenyeznek,ki köszönti szebb nótával a tavaszt?!

Rügyet bont kint minden növény,növeszti a levelet,

nagy pompával búcsúztatja a rossz időt,a telet.

Néha még ha könnycseppjeit szórja el a magos ég;

megrettenve rezzen össze az,ki tavasz vágyban ég,

reméli,hogy nem más ez,mint kósza időváltozás,

s hűvös szelek nem röpítik tova az ősi szép varázst.

11120. D1zsúlika
ápr. 23. 14:43

REMÉNYIK SÁNDOR: MI MINDIG BÚCSÚZUNK


Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.

Az éjtől reggel, a nappaltól este,

A színektől, ha szürke por belepte,

A csöndtől, mikor hang zavarta fel,

A hangtól, mikor csendbe halkul el,

Minden szótól, amit kimond a szánk,

Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,

Minden sebtől, mely fájt és égetett,

Minden képtől, mely belénk mélyedett,

Az álmainktól, mik nem teljesültek,

A lángjainktól, mik lassan kihűltek,

A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,

A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,

Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,

Elfut a perc, az örök Idő várja,

Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,

Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.

Hidegen hagy az elhagyott táj, -

Hogy eltemettük: róla nem tudunk.

És mégis mondom néktek:

Valamitől mi mindíg búcsuzunk.

11119. gabikka
ápr. 23. 14:11

Szádeczky-Kardos György: Nincs időd


Szoktál e néha meg-megállni

És néhány percre megcsodálni

A zöld mezőt, a sok virágot,

Az ezerszínű szép világot,

A dús erdőt, a zúgó fákat,

A csillagfényes éjszakákat,

A völgy ölét, a hegytetőt?

Nem, neked erre nincs időd.

Szoktál e néha simogatni,

Sajgó sebekre enyhet adni,

A hulló könnyeket letörülni,

Más boldogságán is örülni,

Meghallgatni kinek ajka

Bánatra nyílik és panaszra,

Vigasztalni a szenvedőt.

S ha est borul a késő mára,

Készülni kell a számadásra,

Mérlegre tenni egész élted,

Tettél-e jót, láttál-e szépet,

És nincs más vágyad, csupán ennyi:

Nem rohanni, csak ember lenni.

11118. D1zsúlika
ápr. 22. 16:48

Katona Bálint: Maradék idő


Szeretni még egyszer,

halálosan, aki vár.

Mosolyt venni még,

mielőtt a bolt bezár.


Napot látni még,

mielőtt az est leszáll.

Élni még egy kicsit

mielőtt a szív megáll.


Utoljára valakiben

hinni volna jó,

ne vesszen kárba

a kimondatlan szó.


Örülni valaminek,

ami szép, ami jó,

mielőtt a szívben esni kezd a hó….

Mert a maradék idő

már nem eladó…

11117. gabikka
ápr. 22. 11:13

Juhász Magda : Haldoklik a Föld


Haldoklik már a Föld,

a szíve is beteg,

nagyokat döng a föld alatt,

és néha megreped.

Ha szíve végleg megszakad,

ember mi lesz veled?

Sutba dobhatod álmodat,

és rabolt pénzedet.

Felettünk van az ég,

és alattunk a pokol?

Mi cérnaszálon függünk

a létben valahol.

De a cérna egyszer elszakad,

mert betelik minden pohár,

és szétszóródik az űrben

az ember, az ostoba kufár.

11116. gabikka
ápr. 21. 14:43

Farkas Éva.

Csak egy délután

.

Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,

Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.

Nem kérdezek, és most te se beszélj,

Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.

.

A hétköznapok kínjai után,

Legyen szép ünnep ez a délután.

Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,

Csak ez a csendes, néma kézfogás.

.

Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,

Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.

Valóság volt? Lehet, álom csupán,

Hogy a miénk volt egy egész délután.

11115. D1zsúlika
ápr. 21. 10:40

József Attila: KOPOGTATÁS NÉLKÜL....


Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.


A kancsóba friss vizet hozok be néked,

cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,

itt nem zavar bennünket senki,

görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.


Nagy csönd a csönd, néked is szólok,

ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,

melegben levethesz nyakkendőt, gallért,

ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,

hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.


Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

11114. gabikka
ápr. 20. 11:15

Varga Margit: Béke a lélekkel


A lelki béke szilárd nyugalom,

de nem kérést elutasító unalom;

fegyelem, mely enged, s elfogad,

sosem fél, nem remél, csak ad.


A lelki béke tevékeny erő,

nem eltipró, hanem felemelő;

táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,

maga alá gyűri a szenvedélyt.


A lelki béke féltő hatalom,

nem másokat lebíró akarom;

szelíd, finom, végtelenül kegyes,

meghajolva előtte, legyőzheted.


A leki béke feltörő tudás,

befogadás, semmit nem tagadás;

mélység és magasság között feszül,

általa minden összhangba kerül.


A lelki béke értő szeretet,

hatása békíti ki az ellentéteket;

pont, mely körül belső világod forog,

melyet elérve önvalód láthatod.

11113. D1zsúlika
ápr. 19. 16:36

Várnai Zseni: Mintha örökig élnél


Úgy tégy,mintha örökig élnél,

úgy folytasd minden dolgodat,

mintha már semmitől se félnél,

az elmúlás se riogat...

Mert nem lehet fölérni ésszel,

hogy jön a Perc! s mindent bevégzel...

megszűnsz létezni, nem leszel!

Mintha sohase lettél volna...

s ez lenne minden élők sorsa?!


Ne gondolj erre, nem szabad!

Csak folytasd minden dolgodat.

Úgy tégy, mintha örökig élnél!

Hinned is kell, hogy így igaz

Megérik majd munkád gyümölcse,

kertedből kipusztul a gaz...

Teremtő zápor hull a földre,

jogod van fényre és örömre...

11112. D1zsúlika
ápr. 19. 16:34

József Attila: IMÁDSÁG MEGFÁRADTAKNAK


Alkotni vagyunk, nem dicsérni.

Gyermekeink sem azért vannak,

Hogy tiszteljenek bennünket

S mi, Atyánk, a te gyermekeid vagyunk.

Hiszünk az erő jószándékában.

Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,

Akár az égben laksz, akár a tejben,

A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.

Te is tudod, hogy ha mi sírunk,

Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,

Akkor szívünkben zuhatagok vannak,

De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,

Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,

Csak a kardok, tornyok és ölő igék,

Most mégis, megfáradva,

Dicséreteddel keresünk új erőt

S önmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:

Szabadíts meg a gonosztól. Akarom.

11111. gabikka
ápr. 19. 10:07

Nagyapám szavai..


Figyelj csak, lányom, mondok néked valamit,

Halkulj most el, kérlek, s figyeld apád szavait!

Magadban bízz mindig, ne az emberekben,

Légy nyitott mindig, de bízni, csak egyben!


Ha mégis bízni kezdesz, ne tudjanak róla,

Az ilyesféle dolgok, sajnos nem vezetnek jóra.

Csendben kell élni, ne vegyenek észre,

Ám mégis, ha elmész, kapjanak majd észbe!


Ha eljő egy ifjú, ki szívednek lesz kedves,

Légy óvatos, gyermek, nem mindenki rendes.

Annak add szíved, ki büszkén fogja kezed,

S kerüld az olyat, kitől elveszted a fejed.


Szeretni jól kell. Halkan, nem nagy hanggal.

Tettekkel, lányom, sosem nagy szavakkal!

Mutatni mindent, mondani semmit,

S bántani soha. Soha! Senkit.


/L. V. /

11110. D1zsúlika
ápr. 18. 20:53

Moretti Gemma: MÁSKÉNT...


Sok mindent másként kellett volna.

Bárcsak az idő megfordulna

s kezdeni lehetne mindent, újra.

Élni tudni és élni merni,

néha járatlan úton menni,

nem csak rohanni, meg-megállni

azt, ami szép, körülcsodálni.


Nem szégyellni a gyengeséget,

meghallani ha hívnak, kérnek,

jobban bízni, jobban szeretni,

szeretteink kedvét keresni.

Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet

rossz napjaiban is hinni a szerelmet

többet gondolni rá, mit érez a másik,

szeretet tüzével fűteni, ha fázik...

11109. gabikka
ápr. 18. 10:06

Várnai Zseni: Csodák csodája


Tavasszal mindig arra gondolok,

hogy a fűszálak milyen boldogok:

újjászületnek, és a bogarak,

azok is mindig újra zsonganak,

a madárdal is mindig ugyanaz,

újjáteremti őket a tavasz.


A tél nekik csak álom, semmi más,

minden tavasz csodás megújhodás,

a fajta él, s örökre megmarad,

a föld őrzi az életmagvakat,

s a nap kikelti, minden újra él:

fű, fa, virág, bogár és falevél.


Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,

innám a fényt, ameddig rámragyog,

a nap felé fordítnám arcomat,

s feledném minden búmat, harcomat,

élném időmet, amíg élhetem,

hiszen csupán egy perc az életem.


Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,

hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,

s a holnapom? Azt meg kell érni még,

csillag mécsem ki tudja meddig ég?!

de most, de most e tündöklő sugár

még rámragyog, s ölel az illatár!


Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,

hogy éreztessem, ahogy érezem

ez illatot, e fényt, e nagy zenét,

e tavaszi varázslat ihletét,

mely mindig új és mindig ugyanaz:

csodák csodája: létezés… tavasz!

11108. D1zsúlika
ápr. 17. 18:01

Aranyosi Ervin: Ölelj, szeress kortalanul!


Az ölelés, tudod,

nem köt a korhoz.

A megfáradt szív is,

örömöt hordoz.


Lenni kell álomnak,

lenni kell oknak,

– legyen céljuk

a fáradt karoknak!


Ölelés, és mosoly?

– Várja a lélek!

Érzi, – még itt vagyok,

– érzi, hogy – élek!


Szeretet parazsát

ne hagyd kihűlni!

A lélek fájdalmát

arcodra ülni.


Tárd ki a szívedet,

élj szeretettel!

– Öleljen, örüljön,

míg él, az ember!

11107. D1zsúlika
ápr. 17. 17:49

Kányádi Sándor: Április hónapja


Bolondos egy hónap

április hónapja,

hol kalap a fején,

hol báránybőr sapka.


Hiába próbálnád

kilesni a kedvét,

túljár az eszeden,

mire észrevennéd.


Köpenyegbe burkol,

ingujjra vetkőztet:

mutatja a tavaszt

hol nyárnak, hol ősznek.


Búsnak teszi magát,

szeme könnyben ázik,

mindegyre lehunyja

sűrű szempilláit.


Aztán gondol egyet,

fülig fut a szája,

s ránevet a fényben

hunyorgó világra.

11106. gabikka
ápr. 17. 10:01

Majzik Ilona: Gyermeki mosoly


A boldogság okát nem kell keresgélni,

akár egy apró tűt a szalmakazalban,

benne van az minden örömteli percben,

benne van az minden gyermeki mosolyban.

Ítélet, bűn, harag, ha nincs a szívedben,

a jó szándék útját járhatod a Földön,

lelked megmarad a szeretet forrása,

e csodás világban te leszel az öröm!


Pécs, 2019. 02. 09.

11105. D1zsúlika
ápr. 16. 19:23

Reményik Sándor: Én a szívemet


Én a szívemet szétszakítottam:ahány darabja, annyi fele van.

Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet,és csorbát nem szenved a szeretet.


Hittem, hogy minden darab új egész,s akit szeret, azért mindenre kész.

Mindenre kész, - de ah, - erőtlene balga, szétforgácsolt szerelem.


Ez a tudat éget, mint a kereszt,én Istenem, nem így akartam ezt.

Nem így: kapni más lelke aranyát,s cserébe tarka rongyot adni át.


Arany lélekkapun menni által,s fizetni pár színes szó virággal.

Egyformának lenni mindenkihez:emberfeletti nagy szív kell ehhez.


Én a szívemet szétszakítottam,ahány darabja, annyi fele van.

Pár rongydarab jutott mindenkinek, -és nem jutott az egész senkinek.

❮❮ ... 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook