Kényszerevés (beszélgetés)

Sziasztok,

nagyon durva, hogy mennyien vagyunk. :(

Szerintem annyira erősek az "elvárások", amit a reklámok sugallnak, hogy milyen az ideális nő, hogy ettől stresszel be az ember.

Illetve a másik, hogy ez valahol depresszió. Rám például akkor jön rám evőroham, ha rossz passzban vagyok. Az utóbbi időben tök jó kedvem volt, 70 napig gond nélkül csináltam a 90 napos diétát. Aztán jött egy rosszkedv, és ilyenkor úgy vagyok, hogy nem érdekel semmi, csak eszem, eszem...

Szerintem túl sokat foglalkozunk a diétával, pont ezért állandóan a kaján jár az eszünk. :(

Hali:)

ÉN is így vagyok vele:( Sajnos már több mint 5 éve elvagyok azzal, hogy pár napig tök jól betartom a diétát, megy megy a szekér, aztán egyszer csak kiborul a bili, felfalok egy teljes hűtőzekrényt: jégkrémet két dobozzal, pizzát egy teljeset, és akkor még valami csoki vagy bonbon levezetésnek. Amikor már fáj a hasam, és kiegyenesedni sem nagyon tudok, akkr irány a wc és ami a csövön kifér:(

Már próbáltam , hogy dokihoz megyek(persze csak munkaidőben mehettem volna, vagy a méregdrága magánrendelésre, amire nincs pénzem:( jó kilátások), de megpróbálom magam megoldani a dolgot, mert egyre (KOPPKOPPKOPP) ritkábban jönnek elő ezek a rohamok, sőt azt is haladásnak fogom fel, hogy nem akkora mennyiséget eszem meg egy ilyen "roham" alkalmával, hanem "csak" annyit, amitől tele érzem magam, de még nincs hányingerem, és ha már nem hányom ki, akkor jó:)

Borzasztó érzés, amikor rátör az emberre, hogy mindenáron enni kell!!!, nehéz újra tanulni milyen is a mérték...

Én is mindig így járok. Tartom egy ideig a fogyit aztán elszalad a paci és akkor jön a forrócsoki, csokikrém és akkor mondván hogy annak a napnak már mindegy még egy kis ez meg egy kis az. Aztán alig bírok megmozdulni, akkor kezdődik a bűntudat, hogy milyen gyenge vagyok meg ilyenek.

Nehezíti a dolgot, hogy a párommal élek és ő nem fogyókúrázik. Issza előttem a kolát, eszi a csokit mindig megkérdezi, hogy "de nem zavar?" most erre mit mondjon az ember???

Hogy mit lehet tenni??...ez jó kérdés!...én is szeretném tudni...mi a fenéért jön rá az emberre időnként - hol ritkábban, hol sűrübben, fogyin kívül állandóan - ez az állandó ehetnék. Azt olvastam valahol, hogy a kényszerevés is szenvedély betegség....ha ez így van akkor csak az önuralom jöhet szóba, ami ha volna?!, akkor nem itt tartanánk!

szjmabe! még azt sem lehet mondani -nálam- hogy elfogy a tiltott kaja utáni vágy, mert a 90 naposban nincs tiltott kaja, tehát ha nagyon kíván valamit az ember a ch napra be lehet tenni. Persze itt én most a tészta, édesség, süti félékre gondolok, mert nekem az a leginkább kívános étel. S mégis ha nem valamilyen fogyit csinálok egyből előjön, hogy nem bírom határok közé szorítani a mennyiséget....most ebből hogy a túróba lehet kikeveredni???!!!:(

Sajnos én is közétek tartozom :( csak én még néha megtoldom egy kis bulimiával :(

Már írtam erről korábban, ha vkit érdekel, nézze meg az "Anorexia és bulimia" fórum 5. hozzászólását.

Sziasztok!

Én is úgy vagyok vele. hogy sokáig betartom a diétát,de amikor elfog a "tiltott" kaja utáni vágy akkor zaba, zaba..., pedig nem is vagyok éhes, utánna meg jönn a bűntudat, hogy ezt most muszáj volt?. De utánna jobban tudok koncentrálni a diétára, mert nagyobb lesz az akaratom a bűntudat miatt. Lehet-e tenni elenne?: csak tőlünk függ.

Szia!

Én ugyanezzel küzdök. 90 napos diétát csinálom. Tök jól ment, múlt vasárnap abbahagytam, és híztam 1 hét alatt 3 kg-t!

Én úgy szoktam, amikor rámjön, hogy nem is vagyok éhes, nem is kívánom a kaját, nagyon nagyon gyorsan eszem, alig várom, hogy elfogyjon, ugyanakkor már azon gondolkodom, hogy mit egyek még.

Sós után édes, édes után sós....

Szörnyű!

nemtudom mit lehet ez ellen csinálni.

Van itt aki még kényszerevő??? Mit lehet ilyenkor tenni?

Olykor napokig gond nélkül be tudom tartani a diétát, aztán a következő pillanatban halálra zabálom magam, mert megőrülök amíg nem falok fel mindent, amit látok...Aztán megint koplalás...Hogy lehet ebből az ördögi körből kitörni???PLEASE? HELP ME...