Kényszerevés (beszélgetős fórum)

Ja, meg ami a lényeg: nem ám, hogy rendes kaját ettem, hanem hol egy kis chips, hol egy kis sós mogyoró, hol egy kis nápolyi (pedig nem is szeretem a nápolyit). Ez már szinte depresszió.

Meg a másik lényeg: van is némi fogalmam az egészséges táplálkozásról, mégsem úgy csináltam.

De mától segítségül hívom a vonzás törvényét, Ibolya barátnőm javaslatára: Mától kiegyensúlyozott vagyok és kiegyensúlyozottan táplálkozom. Nincs habzsolás, nincs dőzsölés, viszont vannak minőségi kaják rendszeresen és megfelelő összetételben. Így lesz.

Sziasztok! Igen, én is "hazataláltam" hozzátok. Sanjnos én is kényszerevő vagyok. Főleg akkor eszem, ha ideges vagyok vagy unatkozok (persze nem úgy, hogy nem lenne mit csinálnom, hanem inkább ha sivárnak érzem a mindennapjaimat). Ez a bajom a férjhezmenésem után csúcsosodott ki a legjobban. A férjem sokszor volt éjszakás, én sokszor egyedül maradtam este, éjszaka. De amikor nappalos volt, akkor is későn járt haza, hajnalban ment, vagy éppen aludt, mert fáradt volt. Én nem találtam fel magam ebben a helyzetben, ezért a tv elé ültem és kezdődött az, hogy édesre sósat, sósra édeset, utána egy kis cukrozott üdítő és kezdődött minden elölről. Volt olyan, hogy egy evésre eltűnt egy egész csomag szaloncukor, egy doboz konyakmeggy (csuda, hogy nem rúgtam be tőle) és két nagy csomag ropi. Minden este bőgtem, elhatároztam, hogy holnaptól más lesz, de amíg lelkileg nem álltam helyre, addig ugyanott folytattam, ahol előző nap abbahagytam. Én megúsztam 7 kiló plusszal, de a 160 centimen az is aránytalanul oszlott el és a családom is cikizett miatta (na, nem a párom, inkább anyukám, aki 50 kilósan ment szülni). Egyszer csak elkezdtem eljárni hazulról esténként tornázni, egyre többet tornáztam, elvégeztem egy aerobik-oktatói tanfolyamot, végül elkezdtem tornát tartani. Nekem ez volt az, ami kizökkentett a monotóniából, de nem mondom, hogy ez a tuti recept. Mindenkinek kell valami, ami helyettesíti azt a jó érzést, amit az evés adni tud. Főleg azért, mert az evés miatt csak egyetlen egy pillanatig boldog az ember, utána többszörös mélységbe zuhan vissza.

Ja, ez nem egy happy-end, mert mindig, egész életemben hajlamos leszek erre a kényszerzabálós dologra. Most is kicsit úgy érzem, hogy egyhangú az életem. Két gyerekem van, itthon vagyok a kisebbikkel. Imádom mindkettőt, de 110%-ot követelnek tőlem, plusz még ott van harmadik "gyereknek" a férjem, magamra annyi időm van, hogy néha ideüljek a gép mellé, de még az is lelkiismeret-furdalással tölt el. Szóval a problémám visszatért, próbálok megoldást keresni rá. Nekem elég volna, ha hetente két szabad órahosszám lenne, amikor egyedül lehetek, sétálhatok, vagy elmehetnék tornázni, fodrászhoz, vagy csak leülhetnék egyedül egy padra.

Bocsi a litániáért. Csak igen megörültem, hogy találtam egy nekem való fórumot.

Nekem ezzel a diéta-típussal az volt a bajom, hogy pár hét után, hiába ettem tele magam, akkor is éhes maradtam. És amig nem ettem jó sok tömény CH-t éhes is voltam. Ráadásul a koleszterinem is elszaladt a sok hús miatt:(

Hiába tudtam tartani 1-2 hónapig és jó sokat fogyni, mert szinte olvadtak le a kílók. ugyan olyan gyorsan sokkal több jött vissza:8

Szia mindenki!:-)

Hogy áll a helyzet erre felétek-felénk?

Sziasztok! Én is kényszerevő vagyok, minden stimmel, amit leírtatok.Néha annyit eszek, hogy már fáj a gyomrom, feszül a rengeteg kajától, és még akkor is eszek.Most viszont, lehet, hogy rátaláltam a megoldásra! 84kg voltam, és elkezdtem fogyózni(3-4 hétnél tovább nem nagyon bírtam soha).Nem nagyon bírom az olyan fogyókúrákat, ami túl sok odafigyelést igényel, nagyon sok szabályt tartalmaz.Kipróbáltam már szinte mindent, 90naposat, kalória számolást, gyógyszert, koplalást,stb.

Kitaláltam, hogy szénhidrát szegény diétába fogok, mert az mellett lehet enni egy csomó mindent, akkor amikor éppen jól esik.Kiiktattam az étrendemből a kenyeret, és pékárukat, a tésztát, krumplit, rizst, és az édességeket.2 hónap alatt 6 kilót fogytam, és közben egyszer sem kapott el a zabálási őrület.Sőt! Kicsit át is estem a ló túlsó oldalára, mert alig volt étvágyam.Sosem tartottam még ilyen sokáig semmilyen diétát.Sajnos jöttek a családi ünnepek, szülinapok, névnapok, húsvét, és ettem én is sültkrumplit,rántott húst, süteményt.Észrevettem, hogy utánna jobban kívánom az ételeket, az édességet.Eddig még nem jött vissza kiló, de most nagyon nehéz újra rávenni magam, hogy elkezdjem újra a szénhidrát szegény diétát.

Szóval próbáljátok ki, hátha nektek is segít!

Sziasztok!

Örülök,hogy megtaláltam ezt a fórumot, mert remélem sok olyan emberrel kerülök így kapcsolatba, akik ugyanezzel a problémával kűzdenek és hátha sikerül megtalálnunk a megoldást.

Sokan nem tudják megérteni, hogy ez betegség, és nem tehetünk róla.

Sajnos kb. 20 éve kényszeres túlevő vagyok. Amikor enni kezdek, valóban éhes vagyok, de nem tudom abbahagyni a normális határnál, csak eszek és eszek, mert finom. Akkor is ha már nem vagyok éhes. Az utóbbi fél év alatt 25 kg-t! híztam.

Sokszor állok neki fogyókúrázni, de mivel az ok ami miatt ennyit eszek nem oldódik meg, mindig visszahízok. Most már nagyon le kellene fogynom, mert magas a vérnyomásom, és elég hamar kifáradok. (40 kg-al vagyok több a kelleténél!!!!)

A nassolásnak sem tudok ellenállni. Csoki, süti, stb. Külföldön működnek anonim túlevő csoportok, de sajnos Magyarországon nem találtam ilyet. Állítólag volt egy, de bezárt. Szóval, segítsetek, mit csináljak? Ez már messze nem csak akarat erő kérdése. Az egészségem miatt minél előbb le kellene fogynom. Bár az éhezést jól bírom, nem tudok ellenállni a finomságoknak akkor sem, ha nem vagyok éhes. Minden fogyókúrám emiatt a féktelen falánkságom miatt csődöl be. Segítség!!!

Köszönöm, én nem! :) Ugyanis utálom a lekváros dolgokat! Fura, mert tulajdonképpen soha nem főztünk otthon zsírral, soha nem szerettem a már említett lekváros dolgokat és még a befőttekért sem vagyok oda!

Gyermek-és fiatalkoromban sem voltam duckó, inkább sovány, vagy normális testalkatú. Terhességem alatt is csak 11 kg-ót szedtem fel, a baj az, hogy előtte a 160 cm-hez már 70 kg voltam. Nem is tudom, miért alakult így. Talán a túlzott zárkózottságom miatt? Szégyenlőség? Nevelés? Szülői szigor? Azt hiszem, ez mind közrejátszott!

Gimis tiniként még minden rendben volt, a barátnőkkel jártunk el edzőterembe, aerobicra és futottam is amatőrként. Aztán változhatott meg az életem. S terhességem után is csak híztam... most egy ideje - mióta thai-bora járok stagnál a súlyom, nem híztam, de nem is fogytam. 160 cm vagyok és 99 kg! :( És tudom, hogy az edzés segít, hogy ne menjen tovább, viszont a kényszerevésemnél fogva nem tudok fogyni. Bocsi, hogy regényt írtam!

Szia Indda! Én is kipróbáltam azt a teát. Hát, nekem nem szűnt meg tőle az étvágyam. A hatása pedig nagoyn rossz volt, ugyanúgy, mint a szűzteánál, baromira rosszul voltam, mikor fogyasztottam! Hascsikarás, fájás, görcsök és mindig a WC közelében kellett lennem... szóval én csak nagyon rosszul voltam tőle, de nem segített

:(

Szia! Nagyon jó, hogy felvetetted ezt a kérdést, én is hasonló problémával küszködöm :( Ez valóban egy ördögi kör! Amit sikerül betartanom tegnap/vagy egy hete azt lehet, hogy másnap már duplán falom be... érzem, hogy kényszerből és mintha lelki ok lenne a háttérben, talán önbizalomhiány? Az anyukámmal sem tökéletes mostanság a kapcsolatom és mikor ő jön hozzánk, akkor szinte dacból is a többet eszem...

Semmi kitartásom, ha evésről van szó. S nagyon gyakran már nem is esik jól, mégis muszály befalnom még azt az utolsó falatot is!

Most szerencsére járok heti 3x intenzív edzésre, de a diétát is be kéne mellé állítani, s nekem ez az, ami a legnehezebb! :(

Tereljem a gondolataimat!:) Terelem terelem, de minden út az édességhez vezet.

Valaki egyszer azt írta: annyit kell enni, hogy megundorodj töle. Nekem ez még nem sikerült:( Pedig egy jó ideje má próbálkozom vele:)

Hát ismerős ez a cipő, ahogy elnézem vagyunk egy jó páran:(.

két dolgot szeretnék írni...

Azt monják azért van ez a kényszerevés, mert a szervezetből hiányzik valami és addig eszik, amig meg nem kapja

Valamint hallottam egy olyat is, hogy a kajába amik bele vannak keverve adalékok azok idézik elő a hízást...és a további folyamatot...

Egy pozitívat meg szeretnék említeni, reklámtól függetlenül Norbi módra étkezem kb egy hónapja, azóta nem volt falási rohamom, sőt, a cukrosat egyáltalán nem kívánom...fogytam 7 kg-ot

De bizony ám!!!!!!! Így igaz!!!!!!!!!

hiába eszem nappal bármennyit, az a rohadt nutella akkor is éjfélkor a legédesebb.....

Kivédésére egyedül egy maroknyi Xanax a lehetséges alternatíva, na most akkor eldönthetem hogy békésen röfögő disznó leszek, vagy egy bódultan támolygó vén tyúk. :)

én ha reggel sokat eszem, akkor rövid idő múlva újra megéhezem, aztán újra, aztán belegondolok hogy kb olyan délután 2-4 órára már megettem a napi kalóriaadagomat, ettől a gondolattól hirtelen még idegesebb leszek és még éhesebb, tudván, hogy aznap már nem ehetek többet....

na ilyenkor szoktam kifosztani a hűtőt, folyamatosan ingázom a fotel és a hűtő között bánatomban, lefekvésig nem is tudom abbahagyni. és akármennyi kaja belém fér, szinte hihetetlen mennyiségek, sose kapok tőle gyomorrontást, hogy a fene vinné el :)

szóval nekem tilos sokat ennem a nap első szakaszában, mert különben katasztrófa van

A Bach-féle virágterápiával kerültem kapcsolatba (egyéb betegség kapcsán) és a terapeutával beszélgetve került szóba, hogy ilyesmitre is van virágterápia. Sztem érdemes lenne utánaérdeklődni!

Cara

azt mondják a reggeli nagyon fontos, mert ha rendesen eszünk később este nem jönnek ránk a falásrohamok.

hát én pl. hiába eszem reggel rendesen, este igy is sokszor rámjön a zabálhatnék

Kedves Szuki!

Én úgy gondolom, hogy neked alapvetően az önbizalmaddal van probléma. Még mindig a csúnya kövér lányt látod magadban, és azért nem mersz nappal enni, mert félsz, hogy mi lesz, ha meglátnak. Szerintem igazából egy pszichológus tudna segíteni, hogy helyre álljon a rend az étkezéseidben is és a lelkedben is.