Kedvenc idézetek (beszélgetés)

"Szerelem.

Ahogy a szél meglebbenti a függönyt.

Nem a függöny, nem a szél.

A lebbenés."

(Vivyan Fable)

"Minden dologról csak egy igazság van, s aki azt megtalálja, annyit tud a dologról, amennyit egyáltalán tudni lehet róla."

(Descartes gondolata)

Szeretni SEMMI.

Ha szeretnek,

az már VALAMI!

Ha szeretsz és

viszont szeretnek

az a MINDEN!!!

Az az ember akit bennem szeretsz,

természetesen jobb nálam:

én nem olyan vagyok.

De Te szeress,

és én majd igyekszem,

hogy jobb legyek

Önmagamnál!!

"...légy virág légy vígasz!

Legyen lelked szabad,

legyen hangod igaz!..."

Babits Mihály

"Nem azért szeretlek aki te vagy,

ha nem azért,aki én vagyok melletted."

Gabriel Garcia Marquez

Fodor Ákos: Ébredj velem!

Addig kerestelek

míg meg nem találtál

-s hogy ez megeshetett,

úgy érzem: becsesebb

életnél, halálnál.

Mindaddig vártalak

míg el nem értelek

s a Pontnyi Pillanat

támasz-pontunk marad

hol nincs enyém-tied.

Bár naponta meg kell mászni

egy-egy vermet,

naponta föl lehet zuhanni a csúcsra!

Az ember úgy látszik, avégre termett,

hogy mit elért: keresse újra s újra...

És az egyik kedvencem:

(Elnézést, ha már szerepel itt)

Jaroslav Seifert: Dal

Fehér kendővel integet,

ki messze megy-

valakit nem talál már biztos itt az éj,

valami gyönyörű mindennap véget ér.

Kitárt szárnyakon lebeg a Galamb

a légen át, míg hazaér-

mi is megleljük mindig otthonunk,

mindegy hogy csüggedés, remény kísér...

Törüld le könnyedet,

kisírt szemedben mosoly legyen és derű:

mindennap kezdődik valami,

valami nagyszerű, valami gyönyörű.

:-)

" Láttam egy fénylő alakot, magas hegyek alján sötétlő erdő szélén.

Kezeit előre nyújtotta, mintha el akart volna érni valakit. De nem volt ott senki, csak ő. Fény-ruháját könnyű szél lengette, fény-haja hullámzott.

Egyébként csend volt és minden mozdulatlanul várt valamire. Ő is. "

Őri István : A tündérkert virágai ( részlet )

Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Sokszor észrevehettük, hogy vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak. Azok felelnek, akikkel közös hullámhosszon működik az "adó-vevő berendezésünk." Ugyanabban a városban néha elmagányosodunk, néha sokan körénk gyűlnek. Ezért írhatta tréfásan Füst Milán: "Apróhirdetés. Meglevő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!" Szeretnénk szerelmesek lenni - és beleszeretünk valakibe. Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.”

Popper Péter

Őri István

A Tündérkert virágai (részlet)

Holdfény

Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkozhatunk újra.

Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát. S az álom-takaró csak nőtt és nőtt, s egyszercsak elért engem is és beborított fényével, melegével, végtelenségével. Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így én is álommá lettem, s te akkor elvesztettél engem. Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de kezed a levegőt markolta, amikor felém nyújtottad. Akkor már messze jártam, messze a földtől, az emberektől, tőled. Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha visszatérés az emberek közé, röpke percekre: hátha eljön az, aki ide űzött, és visszavisz magához. Hátha ismét ember lehetek... Minden álom-lakó megpróbálja. Én is. Ezer év és egy naponta kinyílik a Kapu, s mi - huss! - szerteszállunk, dobogó szívvel, soha nem szűnő reménnyel. Én hozzád, mások: akikhez tartoztak.

Nekem könnyű a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges. Ezért pontos légy. Ha a fák árnyéka rám vetül, fényem kialszik s te senkit nem találsz ott.

Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken. Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves.

Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra ember leszek. Élőbb az élőnél, de nem enyészek el, forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál.

Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.

Gyere...

Várlak...

Nagyon...

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.”

Gabriel García Márquez

Emlékezz

Emlékezz rám, ha tőled messze-messze

a hallgatag országba érkezem,

s nem foghatod meg többet a kezem,

és nem fordulhatok el tévedezve.

Emlékezz rám, ha majd magad leszel Te,

s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:

csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,

késő tanács, imádság, minden eszme.

De ha felejtesz, s aztán valahogy

emlékezel reém, ne búslakodj,

mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt

nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,

százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,

semmint emlékezz és egy könnyet ejts."

Wass Albert: Gondolsz-e rám?

Mikor az est szellő-uszálya lebben,

S madár dalol a zöldellő ligetben,

Mikor az égen első csillag ég,

S a nyárfa lombja suttog halk mesét,

bíborba nyíló álmod alkonyán

Gondolsz-e rám?

Ha lelked, mint egy mámoros madár

Az ég sötétkék bársonyára száll,

Mikor a fényt koszorúba fonod,

S azzal köríted tiszta homlokod,

Repeső vágyad tündérhajnalán

Gondolsz-e rám?

Én minden esete kis faludba szállok,

Hol most javában nyílnak a virágok,

S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,

Ha látlak olyakor állni ablakodban;

El-el merengsz...s úgy érzem, igazán

Gondolsz reám!