Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
"Mikor beléptem, azt hittem, már nem élsz, az orvos motyogott valamit, aztán elengedte a csuklódat. A színpadon tudtam volna, mit csináljak, akkor nem jutott eszembe semmi, még csak le se térdepeltem melléd, és nem érintettelek meg, csak néztelek. Borzasztó gyorsan meghaltál, az éjjeliszekrényeden ott volt az összetört karórád, amelyet én igazítottam vissza ebédkor, míg kezet mostál, hogy elkéss az orvostól, ahova Angélát kellett vinned, mert félt fogat húzatni. Pipi azt mondta, az órádra néztél, mielőtt átfutottál volna a Corvin előtt."
(Szabó Magda-Az őz)
A szenvedély szenvedést hoz! Ki enyhít,
sajgó szív,ha túl nagy a veszteséged?
Hol a múlt,s amit túl gyors szárnya elvitt?
A legszebb is hiába volt a részed!
Ködös a szellem,a vágy ingva hull szét;
az érzékekből hogy illan a dús lét!
"...néha megállok az éjen,
gyötrődve, halálba hanyatlón,
úgy ásom a kincset a mélyen,
a kincset, a régit, a padlón,
mint lázbeteg, aki föleszmél,
álmát hüvelyezve, zavartan,
kezem kotorászva keresgél,
hogy jaj, valaha mit akartam.
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben"
(Kosztolányi)
Mikor elnémul megkínzott szíved,
eléd teszik a nagy kérdőívet.
Mit mozdulatlan ajkad elsóhajt,
a láthatatlan jegyző jegyzi majd.
Mit fogsz felelni,mert felelni kell!
Az életedet hol hibáztad el?
Hol kanyarodtál balra jobb helyett?
Felelj! Tudod az átkozott helyet?
Ha menned adná isteni csoda,
Mondd:visszamennél mégegyszer oda?
Veszett fejszének hajszolva nyelét,
az út robotját újra kezdenéd?
Míg űz a vágy és sarkantyúz a gond,
megfutni mernél még egy maratont?
Mind az mi hitvány,hazug és hamis,
végigcsinálnád,mondd másodszor is?
Miért? Miért? Új célokért? Avagy,
azért,hogy eljuss oda,hol ma vagy?
Hogy elfelejtve minden régi kint,
rimántkodhass és harcolhass megint?
Ezért a díjúl zsugorin kimért,
keserves,édes pici életért?
"Tedd hát félre gátlásaidat, s tudd, hogy az élet is csak játék, hogy játszani öröm, s hogy igazi vesztes csak akkor lehetsz, ha a lelkedben burjánzó ostoba félelemmel kizárod magad belőle. A világ, amelybe születtünk, inkább ellenséges, mint közömbös, de semmi esetre sem barátságos. Elemek és tragédiák, a kezdet és a vég súlyos titkai, és saját lényünk törékeny falai közé vagyunk bezárva. De rabtartónk színes ceruzákat adott a kezünkbe, s rajtunk múlik, hogy a szivárvány melyik színét választjuk életünk ma még szürke kifestőkönyvéhez."
(Varnus Xaver)
A tudtalan azt mondja: akkor hisz az angyalokban, ha látja őket.
A bölcs megérti: akkor látja az angyalokat, ha hisz bennük.
"Úgy élj a jelenben, hogy
megbánás nélkül gondolhass a múltra."
(Ady)
"Minden nap megszûnik valami,
Amiért az ember szomorkodik,
De mindig születik valami új,
Amiért érdemes élni és küzdeni."
(Herakleitosz)
"Életed útját magad választod,
Válassz hát úgy, ha egyszer
Elindulsz, nincs már visszaút."
(Kodály Zoltán)
László Noémi: Hozzászokom a gyávasághoz
Az tartja bennem az erőt:
egyszer majd úgyis visszanézel.
Pontosan akkor, amikor
már nem törődöm az egésszel.
Így ébredek, így alszom el, ilyen bután.
Hozzászokom a gyávasághoz: elhiszem,
hogy semmivel sem áltatom magam,
csak bámulok utánad,
ahogyan feloldódsz a délutáni fényben.
Mint bárki más. Egészen szép vagy.
Nem fogadlak el,
és minden mozdulatod értem.
"Nem vagyok egy szerencsés alkat. Egyszer elütött egy autó, amit két fickó tolt."
Woody Allen
A testek eggyéválásának élményét úgy hívjuk, hogy KÉJ.
A lelkek hasonló, de magasabb szintű élményét úgy, hogy BOLDOGSÁG.
A szellemét pedig úgy, hogy ÜDV.
Két test vonzalmát úgy nevezzuk, hogy erosz.
Két lélekét úgy, hogy philia.
A szellemek egységvágyát pedig úgy, hogy agapé.
Mindhármat pedig Szeretetnek - az élmény színét, méltóságát és teljességét az határozza meg, hogy ki milyen szinten éli meg.
Az erosz, philia és agapé tehát nem különböző dolgok, hanem ugyanannak a valaminek -a szeretetnek- különböző szintjei. Akik ebben a mélyre zuhant világban eljutnak a philia szintjére, megélik azt a ritka élményt, hogy a szexualitás nem hiányzik nekik.
És itt fontos az, hogy nem a szexualitás elutasításáról van szó, hanem annak átminősítéséről. Lépcsőfokokat nem lehet átugorni. A lépcsőn csak úgy lehet felmenni, hogy minden lépcsőfokot meg kell járni. Valamit csak akkor lehet átminősíteni, ha azt már megtapasztaltam. Ezért a szeretet az ember számára a szerelemmel kezdődik. Hogy sikerül-e feljebb lépnie, az (részben) rajta (is) áll.
A mai ember a testével oly mértékben azonosította magát, hogy alig ismer mást, mint az eroszt és a kéjt.
Azért keresi és üldözi állandóan, mert ez az egyetlen meditációja.
Müller Péter: Benső mosoly
Ha az ember olyasvalakivel ül szemtől szemben, aki kedves, tisztelettudó, és udvarias, nagyon nehéz minduntalan tudatosítania magában, hogy abból, amit az illető mond, semmi sem igaz, hogy semmit sem gondol őszintén.
Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
"Fenn orgonászolsz a magasban, úgy teszöl, mintha angyal vónál. Nem vagy te angyal, nehogy azt hidd, vacak patkányleves ember vagy te is, mint a többi. Éppen úgy fogsz elrohadni, mint én"
/Füst Milán: A Parnasszus felé/