Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Ha az embernek szándékában áll megtenni
olyasmit, amitől fél, már meg sem kell tennie.
Ez a cselekvés nélküli cselekvés oly
kevéssé megértett törvénye.
Senki sem az ellenséged.
Senki sem a barátod.
Mindenki a tanítód.
Sok minden történt sok bűnös éjszakán
kóstoltuk titkos vágyak ízét
utólag rájöttünk túl nagy volt a tét
életünk romjai mind szanaszét
nem volt olcsó a könnyelmű játék
amit űzött a szenvedély
nem láttad azt hogy bajt hozhat ránk
ha engedsz annak ami csábít
szépséggel bűbájjal illatával bódít
édes álomba andalít
lidérc álommá lett bűnös kalandba csalt
de ne bánd hogy ez így történt
kérhettem tőled te mindent megadtál
mit szemem szám csak megkívánt
kényeztettél de telhetetlen voltam
soha semmi nem volt elég
felelőtlenek voltunk de megtanultuk a leckét
ne bánd hogy ez így történt
tanultál a szenvedélyről hogy mennyi benne a tűz
óh ha nem figyelsz lángjaival elemészt
megtanították vágyaim hogy nem mindent szabad
mert van olyan vágy miből egyszer könny fakad
tomboló vad viharban elvesztettünk mindent
Bárkánkat hányta-vetette a szél
de könnyeink felszáradnak a remény újra él
és az életünk más mesét mesél
(Révész Sándor)
"Nem a hogyan a fontos, hanem a szándék. A világegyetem gondoskodik a módszerről. Másképp: a szándék a fontos - a hogyan odarendeződik. Csak semmi görcs, fő a kreativitás."
Bernie Siegel
"De néha vereséget szenvedünk.
De a vereséget úgysem kerülhetjük el.
Ezért aztán még mindig sokkal jobb,
ha az álmainkért vívott harcban veszitünk el néhány csatát,
mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt
sem tudjuk miért harcoltunk."
Paulo Coelho
"Fejezd be hát az utolsó dalt, és menjünk.
Felejtsd el ezt az éjet, hiszen vége az éjnek.
Kit akarok én karjaimba zárni?Az álmokat nem lehet bezárni.
Mohó kezeim a semmit szorítják szívemre, s ez a semmi felsebzi a lelkem."
Tagore: A kertész
Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz beszélgetni, mint önmagaddal?
(Seneca)
Az ideális férj az, aki nem iszik, nem dohányzik, nem veszekszik és nem létezik.
Brigitte Bardot
"Jön a tavasz.
Félek.
Nagyon nehéz és hideg eső fog esni.
Miért nem lehetsz velem?
Földbe süppedek."
Hodossy Gyula
"Tíz perccel azelőtt még tudtad, hogy mit
akarsz, hová akarsz menni, most meg állsz,
mintha ebben a pillanatban érkeztél
volna valami idegen csillagról. Sírni
nem tudsz, megszorítod a saját kezedet,
aztán egyszerre rájösz, hogy fázol.
Rettenetesen fázol."
Dsida jenő
"Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak
átöleled és tudod, az életed is rábíznád. Mikor
biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért,
akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol.
Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a
kezed... Mikor olyan titkaid is elmondod neki,
amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha
reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted,
gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy."
"A boldogságot nem lehet ajándékba adni, egyetlen titka: adni, mindig csak adni. Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet és sok-sok önzetlen tiszta szerelmet."
( Goethe )
"Ha megszeretlek kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de jól gondold meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél."
( József Attila )
"Lágy zene ritmusára táncoltam Veled,
Lábunk egymásét követte.
Arcomhoz simult arcod,
Karom derekad ölelte.
A teremben sötétség,
Csak a színpad fénye látszik.
A homályban úszó arcod
Érzékeimmel játszik.
A tekintetem összeforr
A Te két szemeddel,
Magamhoz ölelve megcsókollak
Igaz szerelemmel.
Nyelvünk összeér
S keringõt táncol,
Ajkad érintése
Szívedhez láncol.
A dobok suttognak, a gitárok sírnak,
A zenekar csendesen játszik.
A lágy dallam a sûrû füstben
Mély sárgának látszik.
Lehunyom szemem és a zenével szállok,
Megérintett a végtelen.
Még érzem, testünk összeér,
Majd eltûnünk hirtelen.
Kiszakadva a való létbõl
Együtt, csak Te és én,
Teljesen elveszve az idõben,
Úszunk a zene tengerén.
Testünk a táncteremben
Ritmusra körbejár.
Lelkünk összefonódva
A végtelenbe száll."
Helló!
Honnan ismered ezt az idézetet???
Igazán érdekel!
"Sóhajt kedvesen
az erdõ köröttem,
Zordon fák ágai
alatt csendesen,
Elgondolkodva
lépkedek magamban,
Rõt leveleken
az õszi avarban,
Elmúlnak percek
s hosszú órák
Találgatom miképpen
lelem módját
Legszebb titkom,
hogy eljusson Te hozzád
Eléd állni, várni
szólni nem merek
Kiáltom gyáván a csendnek:"
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el.
Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
([{[{[A HREF=" [link] TARGET="_blank"]}]}]Stephen King[{[{[/A]}]}])